8 DJ elmeséli, milyen volt a legeslegelső útja Ibizára (általában nagyon csoró!)

SVEN VäTH

1980-ban, 16 évesen, Frankfurtból jöttem stoppal. Pénzfeldobással döntöttem el Barcelonában: maradok, vagy jövök tovább. Utóbbi nyert. Ami ezután következett, az egész életemet megváltoztatta. Korábban még soha nem hallottam olyan zenét, mint amilyet itt játszott Pippi, Cesar és Alfredo. Vibrálás, szabadságérzet, akármerre csak néztem. Az elkövetkezendő három hónapban úgy éltem, akár egy hippi: nyugágyon aludtam a fenyvesek tövében. Beleszerettem a szigetbe, teljesen feltöltött.

CARL COX

1985-ben jártam először a szigeten az akkori barátnőmmel és a testvéremmel, Pamela-val. Vettünk közösen egy ócska Fiat Panda-t. Nagyon egyszerű kis járgány volt, extrák nélkül. Számunkra egy dolog miatt volt igazán fontos: ez volt a szállásunk! Éjszakánként kellemesen hűvös, de mikor feljött a nap, meg lehetett rohadni! Még a barátnőmmel sem tudtam normálisan együtt lenni, hiszen Pam is ott aludt velünk. Úgyhogy végül összedobtuk, amint maradt és kibéreltünk három ágyat egy hostelben, egy karaoke bár felett. Hangos volt, büdös volt, de a kocsihoz képest még mindig luxusnak számított.

ANDY CATO (GROOVE ARMADA)

Első alkalommal jól átvertek minket. Rezidenciát ígértek nekünk az Amnesia pultjában. Miután megérkeztünk a szigetre, a két promóter felszívódott. Nem volt se rezidenciánk, ahol zenélhettünk volna, se szállásunk, se pénzünk, de még egy mobiltelefonunk sem. Egy farmer kertjében szállásoltuk el magunkat néhány hétre, aki struccokat nevelt. A lakókocsijában írtuk a zenéket. Aztán felbukkant az Interpol. Kiderült, hogy farmerünk számára az LSD jobban jövedelmezett. Kajához csak úgy tudtunk jutni, ha okosban kikerüljük kasszát a szupermarketben. A strandon egy ismerősünk ismerősére bukkantunk. Ő adott nekünk pénzt, hogy hazajussunk. DJ szeretett volna lenni, így hálám jeléül megígértem neki, hogy ha megérkezem Londonba, írok neki néhány zenét, akármilyen stílusban is nyomul. Ezek a Qattara név alatt elkövetett zenék.

STEVE LAWLER

“Nem emlékszem pontosan, hogy ez lett volna-e az első alkalom, de jó sok évvel ezelőtt összejöttünk páran a villámban egy Space-es fellépés után: a Peace Division-ös Clive Henry, Rocky (X-Press 2) és még néhányan. Kinn dumálgatok Clive-val, majd egy hatalmas puffanást hallok és látom, hogy Rocky a földön fekszik. Ibizán vagyunk, ahol az elektromos rendszer is elég lazán van bekötve. A konnektorból ugyanis kilógott egy feszültség alatt álló vezeték, Rockynak meg valahogyan sikerült hozzáérni. Emlékszem, ahogy végigfutott az agyamon: le fognak csukni, amiért kinyírtam a fél X-Press2-t. Ma már nevetünk a történteken, de ott, akkor: “Úristen, nagyon para volt!”

EDDIE HALLIWELL

Első alkalommal már zenélni jöttem. Miután leszállt a repülőgépünk, egyenesen a Channel 4 várt interjúval. Értelmes fejet kellett volna vágnom, de ez elég nehezen sikerült, néhány haverom is velem jött, akik már elég szörnyen néztek ki. Az este igazából csak akkor kezdődött el igazán, miután befejeztem a szettemet. Elindultunk a DC10-be, útközben  a Wham ‘Club Tropicana’-ját üvöltöttük a kocsiban.Emlékszem nagyjából körülbelül 200 ember lehetett a klubban, amikor beléptünk. Ennyi fura, de egyben csodálatos karaktert még soha nem láttam, mint itt! Aki először látogat Ibizára, annak azt tanácsolom, hogy spóroljon az energiájával, mert soha nem tudhatod mit hoz a holnap.

JAMIE JONES

Egyetlen fekete srácként nőttem fel egy walesi faluban. Táncoskarrierre vágytam, de addig maximum részeg farmerekkel kellett vetélkednem. 1997-ben jártam először Ibizán. Első éjszaka San Antonio-ban a Chaos (később Eden, ma Gatecrasher) nevű helyen. A pódiumon felváltva nyomták a táncosok. Elég bátorra ittam már magam ahhoz, hogy megmutassam tánctudásomat. Felpattantam hát a színpadra, fényes lakkcipőben, élére vasalt ingben, bevetve a 90-es évek legtutibb táncmozdulatait. Reménykedtem, hogy valaki felfigyel majd rám. Sajnos senkit nem érdekelt mit csinálok a színpadon – ez pedig egyben ibizai táncoskarrierem végét is jelentette.

NIC FANCIULLI

1995-ben jártam először Ibizán, már majdnem 20 éve! Sokan hallottunk már a szigetről. Szülővárosomból Maidstone-ból egy angol utazási irodán keresztül érkeztünk. Ők kifejezetten fiatalok számára szerveztek bulinyaralásokat. Én még csak 16 éves voltam, szükség volt némi rábeszélő képességre. Végül a barátaim aláírtak egy nyilatkozatot, vállaltak értem minden felelősséget. Elég bátor cselekedet, különösen Ibizán. Természetesen ott tartózkodásunk idején ezt minden egyes nap a fejemhez is vágták.

FATBOY SLIM

A Manumission-ön zenéltem először, majd átmentünk a Space-be. Útközben elhagytam a lemezestáskámat. Előkerült egy moped is a parkolóból. Végül Bora Bora-n kötöttünk ki. A legmenőbb helyi arcokkal pörögtem, azt gondoltam elértem a csúcsra, ennél már nincs feljebb. Sonique nevét azóta áldom, két nappal később visszajött a lemezeimmel.

Forrás: [Mixmag]


Szólj hozzá!

Leave a Comment