A pop és az elektronika határán – interjú: GusGus

2014-es Mexico című albumukkal azok is megismerték a nevüket, akik eddig nem elsősorban az elektronikus zenéket tartalmazó polcokról válogattak egy lemezboltban kapható albumok közül. Sikerüket mi sem bizonyítja jobban, hogy említett nagylemezük turnéi szinte kivétel nélkül mindenhol telt házat garantáltak. Nem volt ez másképp december 8-án Budapesten az Akváriumban sem, ahol a koncertre már hónapokkal az esemény előtt elkapkodták a jegyeket. Na de mi lehet a titkuk? Erről beszélgettünk velük:

Először is nagyon szépen köszönöm, hogy válaszolsz a kérdéseimre! Mindannyian tudjuk, hogy a csapat neve leírva: GusGus. Ez világos, de itthon mindig vita van arról, hogyan is kell kiejteni helyesen. Le tudjuk ezt tisztázni?

Nincs benne sehol hangsúly, mikor kiejted. Azt hiszem, hogy a “kuszkusz”-t ugynanígy ejtik minden egyes országban. Írásos interjúban nagyon nehéz nekem a kiejtést elmagyarázni. Hívj fel, ha szeretnéd hallani, hogyan ejtik Izlandon :)

Nem ez az első alkalom, hogy hazánkban léptek fel. Eddig milyen benyomásokat szereztetek az országról és az emberekről?

Igen, már játszottunk néhány alkalommal Magyarországon, a Balaton Soundon, a Szigeten és a Bónusz Fesztiválon például. Eddig mindegyik fantasztikus volt. A tömeg nagyon érzi a zenét és rengeteg szeretet árad felénk. Mondhatjuk, hogy már felfelfedeztük az országotokat. Bár eddig csak utakat, fákat és házakat láttunk. De Budapest nagyon szép város. Eltöltöttünk itt pár csodálatos napot …

Eltekintve tőletek és Björktől persze, nem sokat tudunk a zenei élet milyenségéről Izlandon. Hogyan jellemeznéd ezt egy idegennek?

Izlandon nagyon változatos a szcéna. A késő 70-es / korai 80-as évek, tehát a punk éra óta mindig is sok volt az aktív zenekar. Ezek a zenekarok mindig megpróbáltak teljesen egyedi hangzást kialakítani és ezzel átadni egy különleges érzést. Nem tudsz elindítani egy zenekarat úgy Izlandon, hogy utánozol egy másikat. Tehát sok jó zenét lehet találni, műfajtól független. Bár azt mondják, a szcénát jelen pillanatban erősen befolyásolja a népzene, mindenféle más klasszikus hangszerekkel vegyítve.

Az első, Gus Gus című albumotok közel 20 évvel ezelőtt jelent meg, egészen pontosan 1995-ben. Ez elég hosszú idő. Milyen különbségeket tudnátok mondani a zeneírás akkori és mai folyamatát figyelembe véve?

Annak idején még szalagos magnóval rögzítettük mind a 24 számot. Így a felvétel előtt el kellett döntened az egész sorrendjét és sorba rendezned a műsorszámokat, természetesen úgy, hogy az beleférjen a megadott időbe is. A szalagra történő rögzítés nagyon más érzés, mint amikor manapság a felvétel digitális van rögzítve. Most fel tudsz venni szinte végtelen zeneszámot, ki tudsz vágni és bele tudsz illeszteni bármit bármikor a folyamatba. Szintén nagyon egyszerű visszatérni egy rögzített sávhoz és különböző dolgokat később alakítgatni. Az eszközök azonban amiket használjuk alapjában véve ugyanazok mint a 95-ben vagy nagyon hasonlók. Használunk több, évtizedekkel ezelőtt gyártott szintetizátort és dobgépet. Ezen kívül mi készíthetjük az ütős hangszerek hangjait moduláris szintetizátorokkal majd rögzítjük azokat. Lényegében ugyanaz, mint a 95-ben. Szinte alig használunk szoftveres szintetizátort, egyszerűen csak nem hangzik olyan telten és mélyen mint az analóg cucc.

Jelen pillanatban négyen vagytok a bandában. Rengeteg személyi változás történt 1995 óta, amikor a GusGus megalakult. Csak Stephan Stephensen és Birgir Þórarinsson a csapat állandó tagjai. Úgy gondolom, hogy mindig cserélődő tagokkal dolgozva nem lehet könnyű a zenekészítés folyamata …

Mindezek a változások a felállásban – alapvetően az énekesekről volt szó – rákényszerített minket arra, hogy bizonyos dolgokat különböző irányból közelítsünk meg. Ez pedig jó! Minden énekes, akikkel dolgoztunk elég erős karakterek és nagyon különböző személyiségek is voltak egyben, akiknek ráadásul teljesen más zenei ízlésük is volt. Az énekesek mindig egészen más irányból közelítették meg a zenét. A 90-es években, amikor Daníel Ágúst volt a zenekar frontembere Maggi Jöns-el és Hafdis Huld-dal együtt, csináltunk néhány különleges tracket, ahol a zene sokkal inkább sample-orientált volt. Használtunk drumloopokat és mindenféle más mintát egyéb művészektől. Volt néhány dolog amiket akkor csináltunk, amiket ma a trip-hop zenék közé sorolnánk, azt hiszem a Polydistortion (1997) és a This is Normal (1999) albumokat is így írnám le. 2000-ben Daniel mellett a másik két énekesünk is távozott, más-más okból kifolyólag. Új énekessel, Urður Hákonardóttir–vel folytattuk – művésznevén Earth. Vele azonban sokkal érzelmesebb darabokat rögzítettünk. Kicsit a korai drummachine diszkó a késő 70-es kora 80-as évekből valamint a house a 80-as évek végén 90-es évek elején ami ezeket a zenéket inspirálta. Earth-el és Stephannal (aki szintén a hangját adta) csináltuk meg az Attention (2002) és a Forever (2007) című albumokat. Aztán Earth is búcsút intett. Valamivel techno-orientáltabb darabokat szerettünk volna, ezért visszahívtuk Danielt, hogy ismét együtt dolgozhassunk. Ennek a közös munkának az eredménye a 24/7 (2009). Högni Egilsson az Arabian Horse (2011) előtt csatlakozott és az új, Mexico albumon is együtt dolgoztunk.

Az elektronikus alapon nyugvó, mégis élő zenét játszó formációk, mint például a Hercules & Love Affair, Nicolas Jaar, a Hot Chip, a WhoMadeWho, vagy a Tosca – csak hogy néhányat említsek – egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. A kommersz headliner DJ-k mellett a legnagyobb fesztiválok headlinerei szerte a világon. Ami szerintem nagyon egészséges és előnyös az underground zenei életre nézve. Mi a véleményed erről?

Ezzel én is egyetértek. A pop zenét mindig is erősen befolyásolja, hogy mi történik az underground zenei világban. Ezeket a zenekarokokat, amiket említettél – és persze a GusGus is ide tartozik – erősen befolyásolta az underground dance szcéna és az egész elektronikus zenei szcéna, egészen a 70-es évektől. Mindannyian máshogy, de megpróbáljuk beleilleszteni ezt pop dalokba. Ennek következménye, hogy a rajongók egyre jobban megkedvelték ezt és emiatt nyitottabbak is az underground világára.

Most épp az új, Mexico című albummal turnéztok,. Amikor először hallgattam, azt mondtam: “WOW ez zseniális!” Mi volt a koncepció az album mögött? És egyáltalán vártatok ekkora mennyiségű pozitív visszajelzést?

Az egyetlen koncepció az volt, hogy távolodjunk el egy kicsit az előző, Arabian Horse című albumtól. Lazítani egy picit, kipróbálni különböző dolgokat, fellazítani kicsit a mély techno hangulatot. A véleményekkel kapcsolatban pedig nem voltam benne biztos, mire is számíthatunk. Tudtam, hogy a Mexico jól sikerült, hiszen nekem is nagyon tetszett, de sosem lehet tudni mi a helyzet másokkal. De éreztem, hogy az albumot legalább a rajongók értékelni fogják, mint ahogy ez meg is történt.

A Forever című albumotok a saját, Pineapple Records nevű kiadótoknál jött ki 2007-ben. Az Attention már a Darren Emerson által életre hívott Underwater Records égisze alatt. Az utolsó három (24/7, Arabian Horse és Mexico) pedig a legendás német Kompakt prezentálásában. Mondhatjuk, hogy végre megtaláltátok a tökéletes platformot, ami hosszútávon is működhet?

Ebben az állandóan változó világban soha nem lehet tudni hol maradsz meg és melyik lesz majd a következő állomás. De azt elmondhatom, hogy nagyon boldogok vagyunk, hogy csatlakozhattunk Kompakthoz, ami egy nagy család, és nagyszerű emberekkel dolgoztunk együtt ezen a három albumon.

Hogyan összegeznéd az idei évet és mik a terveitek a közeljövőben?

Az évet úgy kezdtük, hogy az album utolsó néhány számán dolgoztunk. A legutolsó a God Application volt, ezt februárban fejeztük be. Azután alapvetően várva vártuk a kibocsátásidátumot és készültünk a turnékra. A nyár nyugodt volt, de idén ősszel már elég sokat voltunk távol a turnék miatt. De a túra most fejeződik be december 13-án Isztambulban így azt hiszem most alkalmunk nyílik egy kis pihenésre, erőt és inspirációt gyűjtünk és el is kezdünk dolgozni az új albumon.

Végül pedig mire számíthatunk tőletek az Akváriumban?

Játszani fogunk majd 7 tracket a Mexico albumról, ezen kívül megszólal majd 4 az Arabian Horse-ról, 1-1 pedig a 24/7-ről és a Forever-ről. És mint mindig a hangzás és az elrendezése különbözni fog, a live szettjeinkben a dalok sokkal energikusabbak és másképp szólalnak majd meg mint az albumokon.

képek forrása: Akvárium Klub Official


Szólj hozzá!

Leave a Comment