Február első hétvégéjén megnyílt Budapest legújabb szórakozóhelye, az impozáns, belvárosi Terem, mely már a második hétvégén vadonatúj sorozattal robbantja be az pesti éjszakát. Az V. kerületben, a bulinegyed olykor már túl nagy zajától távolabb, a Ferenciék terénél lévő Piarista közben elhelyezkedő helyszín Acousticum Live sorozata kétségkívül nagy dobás lesz, hiszen a havonta jelentkező széria kizárólag az élőben játszott, hangszerekkel és hangsúlyos vokállal kiegészített elektronikát fogja felvonultatni.

Az igencsak nívós lineupot Gioli, az elektronikushengedű-virtóz, Paji és az indierockból nem is olyan rég átnyergelt sztárénekes, 2017 nagy felfedezettjének nevezett Richard Judge kerekíti egésszé.  Az év nagy reménységének kikiáltott énekessel beszélgettünk budapesti, Terem-beli fellépése előtt.

Mit gondolsz arról, hogy Európa-szerte a könnyedebb, vokálisabb elektronikus zene nagy 2017-es felfedezettjeként beszélnek rólad?

– Nagyon megtisztelő és hízelgő, habár azért hozzátenném, nem ma kezdtem az elektronikus zenében, sőt mondhatom, hogy sikereim is akadtak már. Illetve azért persze óvatosan kell bánni az efféle címkékkel, ezek sokszor csak arról szólnak, hogy akár indokolatlan hájpot hajtsanak egy-egy előadónak. Remélem, hogy nálam nem így van.

Rengeteget stúdiózol, hogyan szeretsz kollaborálni, élőben vagy neked okés, ha online küldözgetitek egymásnak a sávokat?

– Sok számot írok, sokféleképpen, de úgy gondolom, mindig jó dolog, ha egy szobában tudsz lenni, akivel együtt dolgozol, úgy sokkal izgalmasabb lesz a folyamat és az eredmény is. És tagadhatatlan, hogy csak így jöhetnek elő azok a bizonyos „varázspillanatok”, melyek egyedül nagyon ritkán jönnek el. Illetve megegosztani valakivel ezt az élményt mindig sokkal felemelőbb.

Hogy készült a Beatport deephouse-listáján hetekig első helyen tanyázó Tube&Berger-kollaboráció?

– Mikor Tube-ra vártam a hotel előtt, hogy a stúdióba menjünk, elkezdtem rákattanni az elhaladó vonatok hangjára, ami azonnal lebilincselt. Először csak dúdoltam, majd énekelni kezdtem, és amikor a stúdióba értünk, felvettük az ötletet, és egy gitárriffet, ami a kocsiban mászott a fejembe, Tube-nak pedig meg is volt rá a dallam nagyon gyorsan. Azonnal sejtettük, hogy valami nagyon komolyat hoztunk össze.

Úgy érzed, ez a fajta spontaneitás vitte sikerre a számot?

– Abszolút! Sokat mókáztunk közben, és az egész nagyon természetesen jött, mint az összes többi Tube&Berger-kollaboráció.

Mit gondolsz, merre halad ma az elektronikus zene?

– Pár éve úgy érzem, hogy a legtöbb deephouse-előadó elfordult a stílustól, és inkább a techhouse-vonalat erősítik ma már, vagy néhányan a vokálisabb dolgok felé orientálódtak, ami legtöbbször elég kommersz dolgot eredményezett. Plusz manapság rengeteg műfaj keveredik, amitől nagyon izgalmas dolgok jöhetnek létre. Jó dolog kísérletezni.

Gondolom, te is inkább a vokális vonalon maradsz.

– Persze. Az én hangzásvilágomat mindig is a vokál fogja meghatározni, hiszen elsősorban énekesnek tartom magam. Ám a dj-szettjeimben próbálom balanszírozni a dolgokat, hogy ne legyen egysíkú: sok más előadó számait is játszom, nem csak a sajátaimat, amelyek közben élőben énekelek.

Ibiza meghatározó momentum volt számodra. Milyen érzés látni, hogy ennyire megváltozott?

– Azt hiszem, természetes, hogy valami, ami ilyen régóta tart, és az öröksége masszív részét képzi az elektronikus zenének, megváltozik. Én mindig előre szeretek nézni. Ibiza elképesztő volt számomra tavaly. Számos nagyszerű partyba jutottam el, ahol a zene elképesztő volt, de be kell vallanom, a Space bezárása azért megviselt.

Mit gondolsz, milyen hatással lehet a zenei életre, ha Donald Trump beutazási tilalma mégis életbe lépne, és bizonyos országokból nem léphetnének be zenészek sem Amerikába?

– Nagyon nehéz megemésztenem, és még inkább beszélnem arról, ami most a politikában történik. Általában nem szoktam nyilvánosan politizálni, de ha valaki nem léphet be az Államokba, hogy zenéljen, a gondolattól egyenesen rosszul leszek.

Szerinted a brexit után hasonló intézkedésekre az Egyesült Királyságban is lehet számítani?

– A brexit nagyon nehéz számomra, és minden ismerősöm, barátom számára is, akik maradtak volna Európában. Nagyon korai még megmondani, milyen következményei lesznek, de nagyon remélem – személyesen és zenei karrierem szempontjából is – , hogy semmi sem fog az útjában állni annak, hogy játszhassak annyi embernek, amennyinek csak tudok, olyan sok helyen, amennyire csak lehetséges. A zene köt össze mindannyiunkat, és ha valami vagy valaki megpróbál közénk állni, az ellen küzdeni kell.

Richard és a többiek

Richard Judge pár éve még indierock-együttesében énekelt, de a banda döglődni kezdett, ő pedig lepattant Ibizára, ahol – talán mondani sem kell – teljesen magába szippantotta az elektronikus zene. Igazán nemzetközi összefogás lesz a legújabb budapesti hely, a Terem második nagy bulija: olasz, német és angol művészek adják át a pultot egymásnak, de persze lesz némi helyi szupport is dj Moon és Andrew J jóvoltából.

Az olasz származású Gioli még csak húszéves, de már bejárta a fél világot. A klasszikus zenei előképzés meglátszik a szelekcióin, ami nem is csoda, hiszen nyolcéves kora óta zongorázik. Mint sok más hasonló előéletű művész, a könnyedebb hangvételű deep- és techhouse-ban találta meg saját elektronikus énjét. A szettjeiben a mai napig használ dobokat és szintiket is.

A Kölnben született, de kurd felmenőkkel is rendelkező Paji is szintén a klasszikus zenéből jutott el az elektronikába. Ő is több hangszeren tanult játszani, és további párhuzam, hogy ő is szereti hangszerekkel kiegészíteni a live-szettjét, ám nála az elektronikus hegedű ragadt be, és lett annak igazi virtuóza.

Esemény: https://www.facebook.com/events/1767274056932424/