Berlin Calling 04 – KiNK @ Horst Krzbrg, avagy van élet Sztoicskov után is

Unalmas lett volna, ha sorozatban a harmadik cikk is a Berghainról szólt volna, bár igen csak kecsegtető programot kínáltak szombat estére ők is (Rolando, Len Faki, Pan Pot, Kyle Geiger, valamint vasárnap délutánra még Cajmere aka Green Velvet), a helyi szavazás előestéjén úgy gondoltam ezúttal egy kisebb klubot veszek célba, ahol pedig nem kisebb név lépett fel, mint a bolgár KiNK.

 

Ezúttal is sikerült elég sokáig várni az indulással, ráadásul a metrót is épp lekéstem minden átszállásnál, hajnali 2 is elmúlt már, mikor megérkeztem a Tempelhofer Ufer-re, ahol a klub található. A metrózás mondjuk viccesen telt, volt egy hibbant forma, aki az ajtóban állt, és azt képzelte, hogy metrósofőr, egy működő gyerekmikrofonba mondta be folyaatosan a megállókat, átszállási lehetőségeket, illetve 1-1 kedves szava is volt az utazókhoz. Vicces volt, szegényke nem volt százas. De hát valainek ezt jelenti a Berlin nightlife.

Miután megérkeztem, szembesültem az első negatív segítségnyújtással 2 hét után, arra a kérdésre, hogy merre induljak el pontosan a klub fele, befogott fül és fejrázás volt a válasz 2 lánytól. No, ekkor azért megismerkedhettek egy kis magyar szlenggel is…

Kicsit megijedtem, hogy neadjisten teltház lesz, és későn érkeztem, végül azonban a 10 euros belépőjegy megváltása után az eddigi három klubból itt ment leggyorsabban a beléptetés. Akit nem engednének be Berlinben esetleg máshova, itt próbálkozzon, itt nem hiszem, hogy különös facekontroll lenne. Meg amúgy is az eddigi helyekhez képest ez a legbudapestibb klub, az emberek, a hangulat teljesen az otthoni bulikra emlékeztetett. Leszámítva persze a berlini Szimplát, amit néhány nappal ezelőtt látogattunk meg. Magyar zenék, magyar kiíírások, ráadásul ami a legviccesebb, hogy a pesti Szimpla a Kertész utcában található, a berlini pedig (illetve péntek óta már 2 van belőle) a Gärtnerstrasse-n, ami magyarra lefordítva ugyancsak kertészt jelent.

Na de kanyarodjunk vissza a szombat estéhez. Kb. 300-an lehettünk a helyen, talán az oszlopok miatt ismét az Orfeumra emlékeztetett, de a hangulata inkább a Corvintetőhöz vagy a korábbi Süss fel Napra. A timetable szerint KiNK reggel 4-re volt kiírva, így még bőven volt idő körbenézni és felmérni az italpult szolgáltatásait. Az italárak az eddigi legolcsóbbak, sör 3 euro, longdrink 6 euro. Németen kívül nem hallottam, hogy más nyelven beszéltek volna. Kicsit olyan érzésem volt, mintha buliügyileg eddig csak a Brandenburgi kaput és a TV-tornyot láttam volna, míg most egy kicsit beljebb sétáltam a külváros ismeretlen utcáiba. Amúgy ebben a buliban nem is beszéltem senkivel, viszont a zene az tökéletesen kielégítette minden igényemet.

Jó fél éve mondogatom, hogy a jövő a nu-discoé, ez most is bebizonyosodott, rengeteg diszkó szólt. Érdekes feliratú, „Gyökjel Bud Spencer = Pain” pólóban tolta az egyik warm up dj. Ezenkívül amúgy mintha egy HiFly buliban lennék, mikor pedig felcsendült az Osunlade – Envision (Ame Remix), akkor már végképp úgy éreztem, hogy visszacsöppentem a pesti nyárba.

KiNK valamivel később, mint hajnali 4 után állt be a pultba. No ilyen egy live act! Sehol egy laptop, csak számtalan ketyere. November 18-án Budapesten is hallhatjátok őt, aki szereti az analóg hangzást, mindenképp ott a helye, de szerintem nincs olyan, akinek ne tetszene majd. Mert amit ez az ember leművelt, arra nincsenek szavak! Mint egy megkergült bakkecske ugráltam végig a több, mint 1 órás szuperprodukciót, pedig a metrón két órával azelőtt még az elalvással küszködtem. Emberünk egy állat, egy zseni! Ráadásul szemmel láthatóan ő is igencsak élvezi azt, amit csinál. Abszolút szimpatikus figura, mosolyog, táncol, keresi a szemkontaktusokat, és ha kamerázol még showzik is kicsit, a ketyeréit magasba emelve szólaltatja meg. Egy db számomra ismert zenéjét nem játszotta, Sturdust – Music sounds better with you kivételéven, KiNK-értelmezésben. 10/10, de tényleg! Nagyon sokáig el tudtam volna hallgatni, mondjuk egy mp szünetet nem engedett magának, az ujja folyamatosan, valamelyik „hangszere” billentyűjét szólaltatta meg. A végére még feltett 2 lemezt is, amit a végletekig csűrt-csavart. Megéltem azért már egy s mást, de erre tényleg csak azt tudom mondani, hogy felejthetetlen élmény volt! Október 29-én talán repetázom is, ugyanis a itt a Watergate-ben fog fellépni. Aki esetleg még nem ismerte volna, jegyezze meg: KiNK! Hriszto Sztoicskov után Bulgária legjobb exportcikke J

KiNK után a Liebe Detail-es Adam Port játszott, majd röviddel 7 óra előtt távoztam. Ismét remekül éreztem magam és egy olyan zenei élmény részese lehettem, amivel csak köszönettel tartozom az elkövetőnek. Danke Strahil Velchev!

update! Az a bizonyos warm up dj (akkor még nem tudtam) Daniel Bortz volt!


Szólj hozzá!

Leave a Comment