Berlin Calling 17 – FLY BerMuDa

November 2-5. között rendezték meg, immáron második alkalommal a Berlin Music Days-t, ennek legnagyobb szabású, úgymond záróeseményének a Tempelhofi Repülőtér adott otthont. Németország legrégebbi repülőtere 2008-ban zárt be. Az óriási hangárok összterülete meghaladja a 300 000 négyzetmétert! Ezzel 1941 és 1943 között a világ legnagyobb alapterületű épületének számított! Vagyis kiváló helyszínnek bizonyult a szombat esti mókához is, hiszen sikerült egy olyan izmos line upot összehozni, amire nem kevés látogatót vártak…

Eredeti terv szerint már este 9-kor meg szerettünk volna érkezni, természetesen ez nem jött össze, sőt sikerült a helyszíntől 2 megállóval távolabb leszállni a metróról, így bizony egy elég hosszú séta következett farkasordító hidegben. Jegyeinket hamar kiváltottuk, különös sor sem fogadott minket (már). Ruhatár helyett kulcsos szekrényekbe rakhattuk a kabátjainkat, ezt kb. úgy képzeljétek el, mint mondjuk az uszodai szekrényeket. Állítólag Németországban a nagyszabású rendezvényeken már ezt a rendszert alkalmazzák, nekem is tetszik, nem kell sorban állni, bármikor kinyithatod a szekrényedet buli közben, szerintem praktikus, itthon is be lehetne vezetni. WC, majd a behozott italaink elfogyasztása, aztán azon vettük észre magunkat, hogy már éjfél van… Feljebb írtam, hogy a line up elég bitangra sikeredett, fellépett szinte mindenki, aki önmagában is megtöltene egy kisebb csarnokot, okosan becsempészve néhány csemegét is… Három helyszínen zajlott az őrület, az 1-es és 2-es hangár hatalmas SYMA-csarnoknál is szerintem nagyobb terület, míg a 3-as helyszín a Beatport Stage, egy kisebb, pár száz fős terem.

Nézzük sorjában, kiket hallottunk: nem fogom megbocsátani magamnak, hogy James Holden-nek csak az utolsó 15 percére értünk a legnagyobb terembe, főleg, hogy az egyik kedvenc dj-met úgy másfél éve, a Citadellán volt lehetőségem utoljára hallani. Az a negyed óra, amit hallottunk belőle nagyon meggyőző volt, hangzásvilága nem sokat változott. Ezután átsétáltunk a 2-es hangárba (az összes helyszín egy épületen belül volt található, így szerencsére nem kellett kimenni a hidegbe), hogy meghallgassuk napjaink egyik talán legizgalmasabb e-zenei produckióját, Clement Zemstov, Damien Vandesande és Jonathan Illel műsorát, azaz a francia dOP egy órás élő produkcióját. Ami nemcsak nevében volt live, énekes, gitáros, színpadi műsor…ez aztán tényleg koncert volt! Üdítő színfolt a sok monoton lemezlovász mellett J Feltétlenül hallgassátok meg őket egyszer! Korabeli jelmezbe öltözött táncosok emelték még a  show fényét. Kétségtelenül az este egyik legjobbjai voltak!

Vissza a nagyterembe, ahol a bátyja árnyéka alól egyre inkább csak kitörő (főidőben a nagyeremben) Fritz Kalkbrenner live-ja után minden német technos atyja, pályafutásának idén immáron 30. évfordulóját ünneplő Sven Väth állt a lemezjátszók mögé. Sven soha nem tartozott a kedvenc dj-im közé, viszont kellőképpen rég – még a Balaton Soundon – hallottam utoljára ahhoz, hogy érdeklődéssel tekintsek a fellépésére. Annál is inkább, mert a neten keringő idei évben rögzített mixei szerint bizony ő is egyre inkább visszatér a dinamikus hangzáshoz. Miazhogy?! Néha olyan veretést kaptunk, mintha csak visszarepültünk volna az időben egészen az ezredfordulóig. Régi tanulság, hogy amit Sven játszik, az lesz az elkövetkezendő időszak meghatározó trendje a technoban. Nos, akkor úgy tűnik, hogy elég kemény időszaknak nézünk elébe!

Negyed 5-től kezdődött Plastikman nem rég Bónuszon is hallott 1.5 showja. Zseniális! A hozzá tartozó képvilággal tökéletes audiovizuális élményben lehetett részünk, az interaktivitást erősítette a műsor alatt is használható Synk Iphone-alkalmazás. Zárásként Spastik. Fantasztikus élmény volt, állítólag több Plastikman showt megjárt partyzó szerint ez volt az eddigi legjobb fellépése, mióta újra útjára indította élő showját., nekem nincs összehasonlítási alapom.

Ricardo Villalobos következett, egy elég hatásos belépő után. A közönségnek láthatóan tetszett, nekem sosem volt különös kedvencem, így annyira nem is a zenére koncentráltam. Ilyen idő tájt találkoztunk magyarokkal, több társaság is képviseltette magát ezen az este is. Reggel 7 is elmúlt már, mikor az utolsó fellépő kezdett, az egyesesben Pan-Pot, a kettesben pedig Loco Dice. Előbbi hangárban ekkor már igen csak bevilágított a nappali fény. Kora délelőtt fejezték be a szettjüket, zárásként Cassius – The sound of violence, majd whiskeyvel itatták az első sort. Loco Dice még kitartott az egyes számú teremben, a Desolat kiadó feje feszes tech house-jainak hála igencsak népes közönségnek, még akkor is, amikor délelőtt 11-kor hazafele indultunk. Jó fél órával utána amúgy a bulinak is vége lett.

 

Nem tartozom a csarokfesztiválok legnagyobb rajongói közé, de ez egy igazán remek este és délelőtt volt! Egy olyan line uppal, ami úgy érzem mindenkinek az igényét kielégítette. Mellékesen jegyzek még meg olyan neveket, akikről lemaradtunk, vagy éppen a másik teremben zenéltek, de ugyan ezen a napon felléptek ők is itt: Moonbootica, Lexy & K-Paul, Oliver Koletzki, Tiefschwarz, Ellen Allien, M.A.N.D.Y., vagy éppen Magda. Nagy tömeg sem volt, a bejutás zökkenőmentes, a közönség is kellemes arcokból állt, még délelőtt is A büféről nem tudok nyilatkozni. A vizuál egész éjszaka nagyon jól nézett ki. Remek móka volt, danke schön!


Szólj hozzá!

Leave a Comment