Berlin Calling 18 – Club der Visionäre

Egy péntek esti másfélórás Katerholzig-beli látogatást leszámítva, az elmúlt hétvége a pihenésről szólt, ami szombat este is folytatódott, de mivel mégsem múlhat el hétvége új élmények nélkül, így a vasárnap délelőtti reggeli után megindultam, cél a Club der Visionäre volt, ahol délelőtt 10-kor kezdődött a matiné.

A helyről sok jót hallottam már, melegen ajánlotta mindenki, hogy nézzem meg. 44 000 rajongó a facebookon valószínű nem lehet csak a véletlen műve. Ennek ellenére ez is azoknak a kluboknak az egyre népesebb táborába tartozik, amiről két hónappal ezelőtt még csak nem is hallottam…
Némi kolbászolás után – a google maps szerinti helymeghatározás területén egy játszótér állt – délután 1-kor értem a klubhoz. Belépő 5 euro. Tucatnyi embert leszámítva tök üres volt a hely, a közönség nagyrésze hullakész olaszokból állt. Ahogy elnéztem, rajtam kívül senki nem aludt az éjjel. Mondjuk az olaszokkal mindig jó bulizni, ezt Szigeten is többször bebizonyították. Maga a klub mondhatni, festői környezetben fekszik, a Spree folyó partján közvetlenül. Csodálatos a kilátás a tánctérről, ahogy ezt a mellékelt fotó is bizonyítja. Még egy 1938-ban épített kishajó bérlésére is van lehetőség. A klub már felkészült a télre, ugyanis a közvetlenül part mellett található rész le volt fedve. Nyáron minden nyitott, iszonyat hangulatos lehet! Ahogy olvasom általában roskadásig meg is telik minden este. Ezen a délutánon nem kellett ettől tartani, a táncoló közönség 5-6 főben maximalizálódott. Kellemes kis house zenék szóltak, épp olyan, amilyet egy folyópart mellett vasárnap délelőtt elképzelnék. Egyébként maga a tánctér a téli elrendezés alapján nem nagy, úgy 50 fős, a dj pulttal szemben található a bárpult, az árakról nem tudok nyilatkozni. Egy hosszanti részen is még bőven van lehetőség táncolni, illetve ülve hallgatni a zenét vagy éppen gyönyörködni a kilátásban, összesen télen egy jó 300 fő férhet el kényelmesen. Ha a wc-k fele indulunk, fel a lépcsőn, akkor bal kéz felöl még egy terem látható, de ez most be volt zárva, ráadásul tele volt dobálva limlomokkal. Berlini szokásokkal ellentétben itt van tükör a wc-ben, ellenben az angol wc-s kabinokon nincs ajtó. Megismerkedtem egy párizsi lánnyal is, aki azt mesélte a Rex Clubról – aminek a nevével elég gyakran lehetett találkozni korábban egy-egy letöltött mix címében – hogy kommersz lett a zene és már nagyon drága is. Valaki esetleg járt ott mostanában? Meg tudja erősíteni?
Délután 5 magasságában lassan szállingóztak befelé az emberek, talán lehettünk már egy 50-en is, de a többség még mindig inkább csak üldögélt. Amit nem csodálok, ugyanis nagyon kényelmesek voltak a fotelok. Viszont nagyon is hideg volt. Lassan hazaindultam. Azt nem mondom, hogy kitomboltam magamból a fölös energiákat, örülök, hogy sikerült ezt a helyet is kipipálni (amúgy tavaly ilyenkor pl. Seth Troxler is fellépett), remélem, hogy hamarosan kellemes nyári időben is lehetőségem nyílik ellátogatni ide.

 


Szólj hozzá!

Leave a Comment