Berlin Calling 21

Berghain – Drumcode

Az első háromban szerepelt a bakancslistámon a Berghain, így ha már kijöttem Németországba nem hagyhattam ki. Főleg ilyen line up után! Mikor megláttam, hogy a komplett Drumcode kiadó jön, egy percig se volt kérdéses, hogy ebből vidámvasárnap lesz; ennek még egyedül is nekivágok. Aztán így is lett. Olvastam pár cikket a Berghainról, kértem tanácsokat azoktól, akik már jártak itt, mi merre hány méter.

Eljött a vasárnap reggel. Eleinte korán oda akartam érni, aztán erről az időjárás lebeszélt. A 8-as vonat helyett inkább egy órával eltoltam az indulást, mert szakadt az eső és fújt a szél én meg csak egy fekete hosszú pulóverben indultam útnak (a téli kabátjaim az elmondottak alapján nem fértek bele a club dress code-jába). Reménykedtem abban is, hogy mire odaérek jobb idő lesz, hát nem lett …
Sikeresen megérkeztem Berlinbe a vonatállomásra, aztán elindultam a techno mekkájába. Mire odaértem már eltört a pár eurós esernyőm is, iszonyatosan fújt a szél és esett az eső, igazi futball idő volt. Mikor megláttam a gyárépületet pillangók repkedtek a gyomromban és nem is hittem el, hogy végre itt vagyok. Azért jó lett volna egy pacsi egy haverral vagy bármi, amivel megünnepeljük, hogy itt vagyunk végre, így hát jobb híján lőttem egy Berghain szelfit, aztán be is álltam a sorba. Az Instagram képek alapján a sort egyáltalán nem találtam hosszúnak és egyre jobban reménykedtem is benne, hogy bejuthatok. A sor tényleg olyan volt, mintha egy szakkörön lettem volna, senki se szólalt meg, néhány szót szóltak egymáshoz az emberek. Én is csak egy sráccal beszéltem aki előttem állt, mert amikor már a finishben voltam öt szarházi olasz elém tolakodott és mivel hallottam, hogy nem szeretik ha kötekednek a sorban, inkább nem szóltam semmit. Mondjuk nem is vagyok az a kötekedős fajta, főleg egy reggeli kávé meg egy Redbull után nem … Aztán a srác mondta, nyugodtan foglaljam vissza a helyem hisz én álltam mögötte. Mondom kösz tesó! Az egész sorban hesszeltem, hogy mi történik pontosan a bejárat előtt – mivel elég magas vagyok ezzel nem volt gond. Sőt, meg is nyugodtam mikor megláttam, hogy nem a főportás Sven van ma ügyeletben, hanem egy Arda Turan mennyei megyei hasonmásverseny 3. helyezettje. Láttam, hogy a lányokat kb. 70%-ban elutasítják és azt is aki úgy volt kiöltözve, mint Szaros Pista Jézus Krisztus neve napján. Volt valami VIP lista is a szélen, összesen egy embert láttam kb. aki „csókos” volt a biztonsági őrrel.

Aztán odaértem az utolsó korláthoz, ahol már csak öten voltak előttem. A portás megkérdezte mindenkitől, hogy hányan vannak, 2 embert elutasított, aztán 2-t beengedett, jött egy srác, őt is beengedte, aztán jöttem én. Végignézett rajtam, megkérdezte, hogy egyedül jöttem-e, mondtam igen. Kérte, hogy várjak egy kicsit. Ekkor már tudtam, hogy be fog engedni, mert amikor ezt mondta valakinek 100%-ban beengedte. Intett is, hogy „komm”. Besétáltam póker arccal, nem mertem örülni, aztán egyből nyújtani akartam a srácnak a 15 Eurót, de mondja hogy ő csak motoz. Jól van, odaadom a telefonjaimat, mind kettőn letakarják a kamerákat matricával, átmotozott, aztán mondja, hogy menjek a pénztárhoz. Megint eltévedtem kb. mert nem tudtam hol a pénztár, a két motozós srác igazított útba, aztán rám nyomták a pecsétet én pedig gyorsan kibattyogtam ne nézzenek még nagyobb hülyének.

berghain2

Beértem a ruhatár elé, 10méteres sor, mondom én ezt nem várom meg, így is szarrá áztam. Gondoltam felmegyek melegedni Paganinire pár percre. Aha! Felértem a lépcsőn és annyira elvitt a zene, a hang a hely, hogy csak 1 óra után szabadultam ki a pulcsimat leadni! Miután visszamentem gondoltam járok egy kört, hogy mi merre van. Megtaláltam a WC-t, a Panoráma Bart, természetesen becsekkoltam Facebookon is, mire édesanyám oda is írta, hogy vigyázzak magamra. Visszaírtam, hogy „Ne aggódj Édesanyám, mindjárt kezd Beyer!”
Hát jól be is kezdett egy tökéletes Paganini szett után, amit a már-már unalmas Rave-el zárt, de itt olyan nagyot szólt, meg úgy keverte rá, hogy azt szavakkal nem lehet elmondani! Beyer is hozta a kötelezőt, a Hyperen is ilyen kemény volt idén, de itt vagy 5x jobb volt a hang meg minden techno volt technoval, desszertnek pedig szintén techno 5 óráig, kb. 20percenként belecsempészett ugyan egy kiállást, de ezért szeretjük őt! Óránként átbattyogtam a Panorama Bar-ba mert Adam annyira szigorú volt, hogy nem lehetett bírni. A végén már nem középen verettem, hanem előreküzdöttem magam a DJ pult mellé, úgy 20centire Adamtől. Hihetetlen nagy élmény volt! Eddig azt hittem, hogy magas vagyok és nagy fejem van, hát ő még magasabb és még nagyobb feje van 😀 Sajnos Fitzpatrickot már nem vártam meg, mert haza akartam érni a Magyarország –
Norvégia meccsre, ami nem sikerült sajnos, mert elfelejtettem átszállni és Hamburgban kötöttem ki, aztán Hannoverben töltöttem az estét az állomáson. Igazából kicsit féltem az elején az egésztől, mivel egyedül indultam neki de utólag az idő mindent megszépít, főleg, hogy eljutottam életem szórakozóhelyére és a magyarok végre kijutottak az EB-re!

Semmi bajom a melegekkel, tudtam, hogy hova megye de azért kicsit megijedtem tőlük mikor láttam, hogy még nálam is két fejjel nagyobbak és akkora a karjuk, mint a derekam. Aztán egyáltalán nem zavartak, némelyik félmeztelenül táncoltak a színpadon, de ha a közelembe kerültek inkább csak arrébb szambáztam, biztos ami biztos. A közönség egyébként érdekes volt számomra, nem mindenki zene értő, viszont az olaszok óriási parasztok, tolakodnak, lökdösődnek – egyik spanom mesélte, hogy volt a Sonus-on és ott is baj volt velük. Nosztalgikus érzésem volt egész délután, mivel lehetett bent dohányozni de egyáltalán nem zavart, csak a zenére figyeltem. Egyébként jó is hogy nem lehet fényképezni, csak a zenére koncentrálsz, teljesen sötét van, minimálisak a fények is de ez így jó!

Összességében tehát: no words… ezt át kell élni


Szólj hozzá!

Leave a Comment