Beszámoló – Alkotótábor 2016

– Óriási dugó alakult ki péntek délután az M7-esen, a többiek ezt nehezen viselték, nekem a 8500 km-es francia túra után meg se kottyant némi torlódás
– “Alig, hogy kikértük az első fröccsöket, máris két zebra futott el az orrunk előtt” (Helyzetjelentés délután 3-kor by Mheola)
– Először kicsit furán néztünk keresztes lovagok jöttek kifelé,  később kiderült, hogy hagyományőrző középkori tábort is rendeztek a miénkkel egy időben a helyszínen
– Ha a sátorállítás közben egyszer csak megkérdezed, hogy “ez a sátor eddig is ilyen színű volt?”, akkor nem te vagy a hülye – bármennyire is úgy tűnik elsőre – hanem fordítva állítottátok fel a sátrat
– Az idő végig tökéletes. Éjszaka nem kellett pulcsi, szombat délelőtt meg kellemesen beborult, úgyhogy akár még aludni is lehetett a sátrakban.
– Nekünk ez nem igazán jött össze, mivel idén is a nagyszínpadtól legközelebb eső kempinrészen táboroztunk le. Előnye, hogy egy pillanat alatt a sátradban vagy, hátránya, hogy esélytelen aludni, mivel nonstop szólt a zene péntek délután fél hattól egészen vasárnap este hétig.
– A hang, vizuál egyébként idén is tízpontos
– És végre a kaja is! Három helyszín is működött, nagyjából folyamatosan. Bár amikor péntek este nyolckor azt közölte az egyik árus, hogy lassan zárnak, mert nem gondolták volna, hogy ilyen nagy lesz a forgalom, akkor kicsit furcsán néztem rá
– Forgalom az volt, sorok viszont nem. Lényegesen rövidebb idő alatt kaptuk meg a italokat, mint eddig.
– Italpult üzemelt a kisebbik színpad mellett is, ahol idén szinte állandóan tele volt a tánctér
– Ami viszont váratlanul ért: szombat estére sold out-os lett a buli és egy idő után már nem engedtek be több embert. Ismerőseim épp egy Balaton-kör utolsó állomásaként érkeztek a helyszínre, bringával. Éppen ezért igen csak szíven ütötte őket a dolog, de azért csak megoldották :)
– 15 év kőkemény partizás után nem gondoltam volna, hogy minden idők legkészebb arcát itt fogom felfedezni, péntek este nyolckor, két és fél órával a kezdés után, ráadásul úgy, hogy épp mögöttünk jött be a brigád a fesztiválra, és akkor még semmi baja volt az illetőnek. Komolyan aggódtunk azért. hogy a srác nem fogja túlélni az estét, néha vittünk neki vizet, amikor pedig végérvényesen kidőlt, akkor időnként ránéztük, van-e még pulzusa. A haverjai egyébként totálisan leszarták. Franciák voltak.
– Ha egy fesztivált lehetne csak választani minden évben a naptárból, akkor ez lenne az! És lassan már tényleg nem is járunk máshova.
– Már csak 363 nap!


Szólj hozzá!

Leave a Comment