Beszámoló: B My Lake 2016

Balaton part, körhinta, és zenei ínyencségek három helyszínen. Hazánk legnagyobb nyárzáró seregszemléje idén sem okozott csalódást a vájtfülü, élményekre éhes fesztiválközönségnek. Voltak jobb, és rosszabb pillanatok, moziztunk ezerrel, megmosolyogtuk a régi-új barátok hihetetlen hülyeségeit, napoztunk, és koktéloztunk a hűs árnyékot adó fák tövében, de még egy-két napfelkeltés after is magával ragadott minket. Összességében remek 4 napot töltöttünk együtt a magyar tenger partján.

Kezdjük talán a változások elemzésével. Már rögtön a bejáratnál őrült dologra bukkantunk, méghozzá egy emelkedős körhintára. Persze azonnal jött a kattanás, hogy arra aztán mindenképpen fel kell ülni, így visszamentem gyerekbe, és sorra kérdezgettem az ismerősöket ki tart velem. Volt is pár jelentkező, de mire oda került volna a sor valahogy mindenki elpárolgott. Egyedül meg mégse visíthattam, az úgy nem buli, így nekem is kimaradt ez az élmény, úgyhogy jövőre is legyen körhinta, mert most már ha törik, ha szakad tutira ki lesz próbálva, csakúgy mint Sónar-on a dodzsem.
Körbejártuk a fesztivál területét, és nagyon nagyon tetszett a „kevesebb mindig több” elv alapján kialakított helyszín, és az eddigiekhez képest sokkal jobban átgondolt koncepció.
A B-Stage hűvös, fényes techno aréna képe az új sátorral kissé zártnak hatott. Szép volt, jól nézett ki, de elvette a helyszín korábbi varázsát. Értem én a hisztit a tűző nap, és az eső miatt, de még mindig jobb volt perzselődni a napon, vagy szétázni a csillagok alatt, mint bezárva egy napfénytől, és égszakadástól védő nyitott kalitkába.

Image and video hosting by TinyPic

A My-Stage a Balaton partjára került, magával ragadó hangulatával egyből a kedvenc helyszínem lett. Na jó, azért ebben a minőségi line up is nagy szerepet játszott. Lélekmelengető színek, tánctér és emberközeli dj pult, vízpart… Azt hiszem nem is kell ennél több a körítést tekintve. Jah de mégis! Aki kitalálta a finom homokos táncteret (ami egyébként nagyon feelinges volt, de mozogni a homokban nem okozott nagy élvezetet számomra), legyen szíves jövőre talicskával elhordani onnan. Szilárd talajt akarunk a lábunk alá, akkor lesz hibátlan a helyszín.

Image and video hosting by TinyPic

A Lake-Stage szintén a vízparton helyezkedett el, szemben a nagyszínpaddal. Este hangulatos beszélgetős helyszín, napközben viszont a napfényben ragyogó strandolós, délutáni bemelegítés Mekkája volt. Itt élhettük meg csak igazán a Balaton parti napsütésben koktélozgatós, pancsolós, napozós strandfesztiválozást, hamisíthatatlan magyar nappali bulival a háttérben. Na ide jöhetett volna a homok :)

Image and video hosting by TinyPic

2016.08.24. Szerda

Tűkön ülve vártuk, hogy végre Zamárdiba érjünk, majd a szállásunk elfoglalása után elindultunk felvenni a karszalagjainkat, majd hipp-hopp elfoglaltuk a szállásunkhoz közeli strandot. Este 8 körül érkeztünk a helyszínre, éppen Gabor Kraft zenélt, akit különösen azért kedvelek, mert sokoldalú tud lenni, ízes, izgalmas zenéket pakol. Most egy igen komoly feladat jutott neki, hiszen Atom Live-ja előtt azért valljuk be nagyon egyszerű mellélőni, láttunk már ilyet, nem egyszer, nem kétszer, (más eseményeken, nem tőle, másoktól) ám most a megfelelő ember volt a megfelelő helyen. Mondhatnánk így is lehet. Gaborunk határozottan csillagos ötösre szerepelt, majd Atom vette át a stafétabotot. Különösen kíváncsi voltam a live előadására, már csak azért is, mert itthon kevesen ismerik, és kedvelik a munkáit, én pedig ínyenckedős lévén kifejezetten nagyra becsülöm az úriember munkásságát. Mély búgó szőnyeggel indított, ami egyre erőteljesebb, szerteágazóbb lett, már-már a Marianna ároknál is mélyebben éreztük magunkban a zajokat, amikor egy éles, hirtelen váltással (ami legalább annyira meghökkentő volt mint ő maga úgy általában) beindult az előadás ütemes része is. Alapvetően tetszett amit hallottam, illetve az eleje meg a vége leginkább… emlékeim szerint félidőben kezdett el magas hangokkal operálni, ami művészkedésnek abszolút ötös volt, de sajnos az ötödik perc után már kezdtem úgy érezni mintha csavarhúzóval piszkálna az agyamban és a tekervényeimet húzogatná. Na ez volt az a pont amikor csapot-papot otthagytam és inkább elmentem a partra ismerkedni és beszélgetni, na meg mozizni (de ez egy külön sztori 😀 ) A Black Asteroid-ról nem írnék különösebb jellemzést, mert két szóval is ki tudom fejezni mennyire tetszett: Sikítás volt! Végig! Nem Vicc! Óriásit táncoltunk. Nálam az első este csúcspontja volt, még annak ellenére is hogy az utolsó félórában háromszor állt le a zene. Az örömugrálás után törésponthoz ért az este. Rettenet Rebekah állt be zenélni, és lehet hogy, most sokan meg fogtok kövezni, de bár ne állt volna… Simán meg tudtam volna bocsátani neki ha például lekési a repülőjét, vagy ott ragad egy előző esti buliban valahol a BML helyett. A csaj az első 10 percben lekaszálta a fejeket, utána már csak a testek mozgolódtak, de azt megállapítani, hogy tetszett e bárkinek is a szettje vagy sem, már nem nagyon tudtam… Feltételezem tetszett, végül is sokan ott maradtak, mi viszont inkább hazasétáltunk a szállásra kicsit felfrissülni, és magunkhoz venni még egy pulóvert majd a hölgyemény utolsó egy órájára visszatértünk. Most alaposan megtapasztaltuk a kis társaságunkkal, hogy milyen egy fesztiválon tűkön ülve arra várni, hogy az adott fellépő produkciójának legyen már végre vége. Ezen a ponton hiányoltam a My-Stage-et mint alternatívát, kihúzott volna a gödörből. Az est megmentő hőse RØDHÅD volt, és persze Sanfranciscobeat. Először arra gondoltam, hogy innen a béka picsája alól visszahozni a bulit már nem igen lehet, de persze RØDHÅD bácsi csúfosan megcáfolt, éppen ezért óriási ölelést és puszit küldtünk neki a színfalak mögé. Na de mindenféle elfogultság nélkül, hallottam már tőle ennél jobbat is, de Rebekah után úgy éreztük megérkezett a Megváltó. És tényleg itt volt. RØDHÅD! Ő volt az! Az estét Sanfranciscobeat vezette le, akinek a szettjéből kb egy órácskát hallottunk. Az úgy megvan amikor az eszed mondja: „Menjél haza, pihenj mert van még 3 nap a fesztiválból”, a szíved meg a lábaid: „Hát milyen zenék szólnak már, van szíved elmenni?” Körülbelül háromszor indultunk meg és fordultunk vissza mire sikerült eljutni a fesztivál kerítésén kívülre, és fájó szívvel de táncikáló lábakkal hazamenni.

Vélemények:

„Nulladik nap az ATOM Live számomra pozitív meglepetés, nagyon minőségi volt.” /Miki/

„Atom Live… kb úgy lehetne fogalmazni, hogy TERRORTECHNO-t játszottak. 5 perc zakatolás és 10mp kiállás – fél óra után elviselhetetlenül monotont játszottak” /Thomas Bernard/

„Black Asteroid izgalmas volt, de ennél egy sokkal vadabb szettet vártam tőle.” /Szilvi/

„Nekem Rebekah nagyon tetszett. Végig első sorban nyomultunk.” /Tomi/

„Rebekah annyira monoton és zajos technot játszik, ami már-már fájdalom okozására képes a fülemnek.” /Szilvi/

„Az estét Rodhad mentette meg!” /Thomas Bernard/

2016.08.25. Csütörtök

A nappali buli alvásra hivatkozva elmaradt. Legalábbis nekünk. Pedig egy nagyon jó barátom egyszer azt mondotta: „Ne pazarold alvásra az időt, rámegy a fél életed.” Jelen esetben a fél fesztivál, na de nincs mit tenni, nem lehet minden tökéletes. Este 10:30 körül érkeztünk a fesztiválra, a nagyszínpadon már javában HotX zenélt, mi azonban a My-Stage fedélzete felé orientálódtunk, örömködve, hogy David Mayer és Adam Port b2b szettjéből még több mint egy órát hallhatunk, de sajnos csalódnunk kellett, Adam Port meg sem jelent az eseményen, David Mayer pedig csak 11-ig vállalta a bűvészkedést, de kárpótlásul Anja Schneider-ből egy órával többet kaptunk. Imádtuk az itt töltött időt, minden pillanata élmény volt. Miközben, több forrásból is arról értesültünk, hogy Hoti kifejezetten nagyot zenélt, öröm volt hallgatni, és rendesen felpörgette a nagyérdemű lelkiállapotát Sasha Carassi előtt, addig minket teljesen beszippantott Anja világa. Mivel egy fesztiválon mindenki a maga ura, így ehhez szigorúan tartva magam átcsaptam vándorba, mivel a banda egyik fele a B- a másik fele meg a My-Stage-en dekkolt, és én mindenkivel szerettem volna élményekben gazdag fesztiválemlékeket raktározni. Rájöttem, hogy aznap este Sasha Carassi nem nekem való. Egyik kollégám nagyot kacagott amikor ilyet szóltam: „Bazzeg, ez egy lélekvesztő” (Anja univerzumához képest értendő) és azzal a lendülettel rohantam vissza a My-Stage sokkalta barátságosabb világába Schneider kisasszonyhoz. Persze a nagy Richie Hawtint sem lehetett kihagyni, így szívem visszahúzott a B-Stage-re úgy 2 óra erejéig. Legendás hírű barátunk nem volt rossz, de a jó sem ilyen. Legalábbis tőle. Csak hogy mindenki értse: élveztük, táncoltunk, néha fütyültünk, és sikítottunk, meg tomboltunk is, viszont semmi olyan pluszt nem adott ami miatt feledhetetlen lenne ez a két óra. Idő közben kétszer átmentem a Kollektiv Turmstrasse műsorába belehallgatni, hogy egy kis zakatolós varázslatban is legyen részem, de számomra nem volt meggyőző amit hallottam. Itt legalább volt alternatíva: Hawtin! Az este zárása azt hiszem nem volt kérdés. Joseph Capriati vagy Michael Mayer? Naná hogy Michael Mayer! Sajnos én még csak most hallottam őt először élőben zenélni, és egyáltalán nem csalódtam. Vagyis de! Nagybetűsen pozitívan! Meg merem kockáztatni, hogy a fesztivál number 1 szettje az övé! Legalább akkora élmény volt őt hallgatni, mint Sónaron Laurent Garnier-t vagy Four Teth-et all night longban.

Vélemények:

„Első nap a Ray Okpara az konkrétan oktatott a My Stagen, a Traumer is!” /Miki/

„Jay Lumen kurvajót játszott – rajta éreztem, h nem a külföldiába tolt szettjét vette elő, hanem NEKÜNK kedveskedett és profi volt.” /Thomas Bernard/

„Bjarki nem hozta a várt ütemeket, sajnos ő az idei felhozatal egyik csalódása számomra, nagyon szolidra sikerült a bulija.” /Szilvi/

„Carassi mocskos jól alapozott Hawtin-nak. Bombajól építette fel a szettet és az estét is… kb ívet húzott az egésznek és csak Hawtinra várt, hogy meggyújtsa a kanócot. /Thomas Bernard/

„Hawtin megmutatta mi a profizmus: egyetlen egyszer sem úszott fényárban, mint a többiek és nem új szettet kezdett, hanem átvette a pultot. pont. A végén a 3mp-es fény, meghajolás és kész. Bernáthy Zsiga mondta, h ez a koncepció. Nem Hawtin a lényeg, hanem a zene. Ezt akarta tudatni mindenkivel.” /Thomas Bernard/

„Hawtin világa tökéletes volt, mint mindig, de nem nevezhető kiemelkedőnek a saját szintjén. Természetesen örökké imádom, és még sokszor szeretném hallani a jövőben. A tudat, hogy ő áll a pultban, önmagában elvarázsol.” /Szilvi/

„Capriati hozta a totálisan elvártat, finomkodósan kezdett és persze csattogásba vitte át” /Thomas Bernard/

„Aki nekem könnyet csalt a szemembe az Capriati!” /Miki/

2016.08.26. Péntek

Luciano zenélt a B-Stage-en érkezésünkkor, gyors pálinka után azonnal a tömeg közepén találtuk magunkat. Mit ne mondjak szép munka volt! Többen vagyunk azon a véleményen, hogy kisujjból lezenélte Carl Cox-ot. Mivel sajnos TimeWarp-on lemaradtam Coxi bácsiról, visszahallgatva a szívem szakadt meg, azonban most a BML-en nem éreztem, hogy sírva fakadnék ha nem hallhatnám. Lehet jót tett volna egy Luciano – Cox időrendi csere és mindjárt másképp hangzott volna minden. Na jó, csak viccelek. Teljesen okés volt Cox szettje, kicsit seggrázós, kicsit tombolós, játékos, és mosolygós, változatos, egyedi, house, acid és kellemes grooveos techno is volt. Az viszont tény, hogy az elvárásaink kicsit magasak lehettek vele szemben, valami emlékezetesre vágytunk, ami helyett csak egy sima jót kaptunk (mármint hozzá képest). Ellenben a My-Stage legendásan nagyot szólt ezen az este. Daniel Stefanik b2b Matthias Kaden előadására egyhangúan mindenki a zseniális jelzőt használta, csak úgy mint Karotte szettje kapcsán. Én személy szerint Guy J-től nem voltam elragadtatva, Gary Back meg végül is nem volt rossz, de nekem túl jó se.

Vélemények:

„Kaden & Stefanik… amit ez a két srác leművelt, azon borultam. Izzott a levegő, annyira együtt voltak a közönséggel.” /Thomas Bernard/

„Karotte az fenomenális volt!” /Miki/

„Cox előtt Luciano durván magasra tette a mércét a tempóval és a mozgalmas – nyilván nem 2 deck-es – zenékkel, melyek topogásra késztették az embert. Carl ezek után már csak levezetésnek tűnt.” /Thomas Bernard/

„Carl Cox volt a legjobb. Oda vitt a zenéje, ahova vágytam, újra meglepetést okozva ezzel.” /Szilvi/

„Carl Cox óriási volt! Zseniális igazi techno volt, nem ez a nyugdíjas szar amivel az öregedő djk haknizni járnak.” /Flóra/

„Gary Back maga volt a csúcs! Olyan záró szettet játszott, amire nem számítottam, kiváló véget ért a péntek éjszaka.” /Szilvi/

2016.08.26. Szombat

Hát ez egy igen érdekes nap volt, mivel reggel úgy döntöttünk, kicsit meghúzzuk a fesztiválozást, és majd kiderül mennyire futja a határok feszegetésével való játszadozás közepette az energiánk. Szóval egy gyors felfrissülés után visszatértünk a nem hivatalos Official After partyra ahol Snilloc mellett Daniel Meister, Christian Cardwell, és VRKO köszöntötte a napsugarakat, hogy aztán a szép számú afterezős közönséggel együtt táncoljuk magunkat a fénybe. Kellemes kis reggeli kiruccanás volt. Olykor a napsütésben táncikálva, néha a parton bámészkodva, vagy a kikötőben ücsörögve hallgattuk a szívhez szóló ütemeket, majd 11 körül átléptük a BML kapuit, hogy végre mi is részesei lehessünk a nappali fesztiválozásnak. Collective Machine érdekelt a legjobban, aminek oka egyrészt a réges-régi ismeretség, másrészt pedig hogy konkrétan évek óta nem hallottam élőben zenélni, valahogy nem úgy jött ki a lépés. Márióban egyszerűen nem lehet csalódni, vérpezsdítő, nyári szettet játszott, amire egyre többen álltak fel táncolni. Később a Badgirls legénysége fűzte tovább a fonalat fergeteges hangulatot teremtve. Imádtuk minden pillanatát.
Kis pihenő, és regenerálódás után Henry Saiz műsorára siettünk. Egyszerűen fenomenális volt! Az utazás, a látvány, a hang… tökéletes volt minden! Csodaországban éreztük magunkat. Solomun őszintén szólva nem kápráztatott el túlzottan. Nem volt rossz, néha egész kellemes zenéket pakolt, de valahogy nem éreztem az átgondolt felépítést, és néha néha unatkoztam a műsora alatt. Csalódni nem csalódtam benne, mert kb ezt vártam amit kaptam, ámbár ott szundikált bennem a remény is, hogy hátha most meggyőz, de nem. Nicole Moudaber volt számomra a másik személy Rebekah mellett aki kapcsán nem sértődtem volna meg ha nincs. Unalmas, monoton, vérszegény kalapálás volt amit művelt. Nem több, nem kevesebb. Konkrétan majdnem hazamentem… de volt egy életmentő My-Stage-ünk ahol Re.You és Stephan Bodzin kényeztette a dobhártyáinkat. Kellemes órákat töltöttünk el ezen a helyszínen, ettünk, ittunk, az élet rejtelmeit fejtegettük a parton, néha-néha nem bírtuk tovább és táncikálásba vonzott a zene, ám elég fáradtak voltunk már és inkább csak rákészültünk Dubfire zárására, mert az utolsó két órát azért ilyenkor csak zárásképpen illendő áttáncolni. Lassan eljött az idő és Dubfire állt a pódiumon, és már rögtön az első hangok hallatán úgy éreztük egy teljesen más dimenzióba kerültünk. Új kapuk nyíltak meg előttünk végre a B-Stage-ről is jöttek a hangok, a dallamok, a mosolyok, kellemes, lépegetős utazás, ami méltó fináléja volt a 4 napos nyárzáró seregszemlének.

Vélemények:

„Külön köszönet a Badgirls-ös srácoknak a szombat nappali tribal mókáért a Lake-Stage-en. Zseniális volt és a külföldi sztár djk is elbujhatnak!” /Bálint/

„Henry Saiz nagyon tetszett, főleg mert ezt a fajta hangzást ilyen nagy stag-en még soha senkitől nem volt alkalmam hallani, egész más volt ilyen hangerővel és látvánnyal egy ilyen típusú Dj-t hallgatni és nézni.” /Miki/

„Henry Saiz szettje olyan volt, mint egy tündérmese, hatalmas utazás.” /Gábor/

„Solomun egy frenetikus, precízen felépített, csodálatos szettet hozott.” /Enikő/

,,Szerintem Solomun most sem hozta azt amit az ő szintjén minimum illene. Nem éreztem, hogy lenne koncepció, néha disszonáns trackek kerültek egymás mellé, a szettje tele volt üresjáratokkal, a technikai hibákról pedig már ne is beszéljünk… Mozgolódtunk, elvoltunk, de ennél még egy akasztás is izgalmasabb lett volna.” /Ádám/

„Moudaber kész katasztrófa volt!” /Ádám/

„Nicole Moudaber úgy elszomorított, hogy majdnem hazamentem. Első dolgom volt még fészről is kilájkolni.” /Rebeka/

„Dubfire? Még most is libabőr ha rágondolok. Ez egy leírhatatlan, ultragyönyörű hangzású, lépegetős, nagyon perfekt szett volt.” /Enikő/

„Dubfire mentette meg az estét, és kb a lineup becsületét. Henry Saiz és Ő produkált értékelhető műsort ezen az estén.” /Ádám/


Szólj hozzá!

Leave a Comment