Beszámoló – B My Lake 2018

Ezúttal Keszthelyen bulizhattuk végig az év egyik legjobban várt balatoni fesztiválját a techno-house jegyében. Volt itt minden mi szemnek, fülnek, szájnak ingere, és az új helyszín is elnyerte tetszésünket. A legjobb szetteket pedig szerintünk, Richie Hawtin, Oxia, Philip Straub, Sebastian Mullaert, és Moscoman előadásában hallhattuk.

Abban mindenképpen megegyezhetünk, hogy a keszthelyi színtér előrelépésnek tekinthető a B My Lake életében. Talán icipicit hajaz a feelingje hűn szertett balatonvilágosi helyszínre, mássága mégis megkapó. A bejáratnál szigorú ellenőrzésnek lehettünk tanúi, voltak arcok, akiket teljesen szétszedett a biztonsági személyzet, de még ennek ellenére is viszonylag gyorsan bejutottunk, alig 5-10 percet álltunk csak sorba, de volt hogy még annyit sem kellett, mert szinte azonnal bejutottunk.

Utunk egyenesen, előre vezetett a sétányon, ahol balra kanyarodva a B Stage látványa tárult elénk. Végre valahára megszabadultunk a sátras feelingtől, ami sokkal közvetlenebbé tette a tánctér hangulatát. Szerintünk az elmúlt évek legmenőbb látványa tárult elénk. Imádtuk! Jók voltak a fények, és a hang is tökéletesen szólt, na de a hangerővel sem lehetett senkinek semmiféle problémája. Ennnyire szuperül talán csak a BML első éveiben sikerült megoldani ezt a feladatot. Ami pedig az eső miatt siránkozókat illeti,bármilyen hihetetlen ez egy szabadtéri fesztivál, és a szervezők sajnos az időjárást nem tudják befolyásolni, és egyébként is bűn lett volna azokat a csoda szép magas fákat bántani csak azért mert páran elfelejtettek esőkabátot és gumicsízmát vinni, ami alap fesztiválkellék. Nem kell oda fedés, ez így szuper! Idén Kolorado fesztiválon is mindenki túlélte a két napos esőzést, és nem volt sírás! Pár órát tán a technos arcok is elviselhetnek… Ami viszont jogos felvetés volt, erre az esetre illett volna szép nagy szénabálákkal készülnie a szervezőknek, és a sáros talajt azzal elfedni, hogy a vendégek ne egy sártenger kellős közepén tocsogjanak.

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Ha a színpad mellett elsétáltunk, és betérünk jobbra egyből a Lake Stage látványa fogadott minket. Nappal strandolós buli, este chill area. Sajnos délután egyszer sem jutottunk ki a fesztiválra, erről nagyon nyilatkozni így nem tudunk, maximum annyit, hogy a kissé szélsőséges időjárásnak köszönhetően a stég többnyire zárva volt már a hét második felében. Azt is meg kell jegyezni, hogy kicsit hiányzott ám, hogy nem tudunk egy kellemes sétát tenni a Balaton partján, vagy csak kiülni bámészkodni, de ezt feledtette velünk a chill area meghitt atmoszférája.

Image and video hosting by TinyPic

Amennyiben a bejárati sétánytól jobbra vettük az irányt rögtön a vendéglátós szekcióhoz érkeztünk, ahol idén kifejezetten minőségi ételekkel találkoztunk. Sikerült is belefutnunk az év legjobb fesztivál kajájába a Waffle on Wheels kínálatában.

Image and video hosting by TinyPic

Tovább haladva az úton chill area következett mindkét oldalon, néhol meghitt világítású ágyak, máshol padok és asztalok, de volt hogy éppen jurták kínáltak pihenési lehetőséget a megfáradt partizók számára.

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Már legalább 5 perces gyaloglás után jobbra orientálódva a szűk lépcsők, és bokrok mögött a Pool Stage-hez keveredtünk, ahol egy reflektor világította meg a megdence vizét, mely hullámzó fényjátékkal díszítette a magasba emelkedő tujákat. Éjszaka élelmes békák vették be a terepet, és a vízben vergődő ügyetlen bogarakat becserkészve enyhítették éhségüket.

Image and video hosting by TinyPic

Tovább haladva ismét szűk lépcső következett és a sövény mögött a My Stage-hez érkeztünk, ahol meghitt látvány fogadott bennünket. Barátságos, családias légkör. Egyszerűen jó érzés volt ott lenni. Szép volt a színpad, a fények is rendben voltak, a hang viszont hagyott némi kívánnivalót maga után, leginkább az első napon, amikor is úgy szóltak azok a hangfalak, mintha egy vikágvégi kocsma ezer éves hangcuccából zúdulna ránk a zene. Teljesen élvezhetetlen volt… A facebook eseményben úgy este fél11-11 körül érkezett egy bejegyzés ezzel kapcsolatban, és körülbelül 1-másfél óra múlva már javulás is tapasztaltunk, de nem lettünk elájulva. Az viszont mindenképpen megnyugtató és pozitív, hogy a szervezők figyelnek, és reagálnak! A fesztivál további napjain, nem tudunk hangprobléma incidensekről, azonban más problémák előjöttek… a második napon a három áramkimaradást a Peter Makto szettje alatt, valamint Digweed harmadik track-jénél elszállt keverő mizériáját, amit nem sikerült 1-2 perc alatt megoldani… és még John is segített a kábelezésben, hogy haladjon a sztori előre… jah, és a harmadik napon a Jennifer Cardini szettje végén is volt egy kis áramszünet. Azt gondoljuk, hogy egy ilyen méretű, ekkora presztizst kivívó rendező gárda, az ilyen hibákat nem engedheti meg magának! Lassan kezdjük azt hinni, hogy a Deadcode védjegye az, hogy 1 dologra fordítanak nagy figyelmet, és az klassz is lesz, a többi részt viszont elbagatelizálják, amiből az ilyen és hasonló hibák összejönnek. Akárcsak a legutóbbi Hyperen. Vagy a kisterem szól rettenetesen jól és van összerakva úgy a line up, hogy az kívánnivalót nem hagy maga után, belekötni nem lehet! Közben a nagyterem line up-ja nem teljesít, és nem is szól jól, de még halk is. Vagy ennek a fordítottja. Legyen végre minden tökéletes! Magyarország legnagyobb elektronikus zenei rendezvényszervező csapatától ezt minimum elvárjuk!

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Nagyon tetszett a vendéglátós/chill area sétányon a fákra vetített színkavalkád, szerintünk brutál jól nézett ki. Megkapóan viccesek voltak a neon fényben egymást tevékenykedő nyulak. A pultnál a kiszolgálás gördülékenyen ment, mi szinte mindig azonnal sorra kerültünk. Utáltuk a toitoi wc-ket, főleg mert undorítóan koszosak, büdősek, és sötétek voltak, és nem örültünk, hogy angol wc-nek nyomát sem találtuk, kivéve a kemping két betűs kitérőjét, illetve a egy kőházat a bejárat mellett, ami vzont eléggé kiesett a többi helyszíntől és nem is verték nagydobra a létezését. Szerettük a halovány hangulatfényeket, de azért voltak olyan helyek, mint pl a nagyszínpad mellett a toitoi-ok felé az árkos rész, ahol nyoma sem volt egy lámpának sem, de meg kellett volna világítani rendesen, mert a tök sötétben elég sok bugdácsoló arccal találkoztunk, akik akkorákat estek, hogy csoda hogy nem tört ki a bokájuk. A medencénél a lépcsőknek sem ártott volna némi fény, főleg a Pool stage-től a chill area-hoz vezető lépcsőnek, mivel a medencét megvilágító reflektor miatt, kb azt sem lehetett látni, hogy hol kezdődik a lépcső, a fokokról pedig inkább ne is beszéljünk.

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

És végül, de nem utolsósorban a zenei élményekről!

Az élmény, vagyis a zenei rész az, ami igazán felvillanyozott minket. A My stage-ről Adrey Pushkarev szettjét emelném ki az első napról, hiszen bármennyire is többet és jobbat vártunk tőle, még így is magasan az ő nevéhez kapcsolódik a „BML 1. napjának Dj Szettje” titulus. Kicsit elveszettnek éreztük, nem igazán tudta belőni, mi is lenne a legideálisabb vonal ezen a fesztiválon, és szó se róla, sajnos mellényúlt. Alapvetően zseniális zenéket pakolt, de kicsit sem bulizós irányvonal, inkább hallgatós, lasabb tempójú, művészibb darabok csendültek fel. Nekünk alapvetően tetszett a kalandozása. Hosszú szettet tolt, így nem lepett meg a lassú építkezés, de amikor már órák teltek el és nem éreztük a fejlődést, kicsit kiábrándultunk. Vontatottnak hatott az egész. Annak idején az Alkotótábor szombat délutánján tolt ehez hasonlót déltől úgy 17:00-ig, amikor is innentől kedzve este 20:00-ig, az utolsó három órában totális partihangulatot teremtve alapozta meg a következő fellépő előtt a bulit, és persze tele tánctérrel adta át a dj pultot. Nos, ez az utolsó 3 óra, amire nagyon nagyon vártunk az éjszaka folyamán elmaradt, és persze a kritikán aluli hang sem segített előrelendíteni a dolgokat… Mindenesetre még így is tudtuk értékelni Andrey műsorát (ami azért közel sem érte el a fent említett Alkotós szombat délutánok élményét), bár itt sokkal inkább egy A38 karácsonyi irányvonal, vagy az Alkotótábor vasárnap délutánjának lendületes, kicsit szállós feelingje ütött volna! Hajnal 3-kor bezárt a színpad. A B Stage zenei felhozatalából nem nagyon tudunk személy szerint senkit kiemelni, de ha nagyon jóindulatúak akarunk lenni, akkor Paco Osuna szettjében akadtak értékelhető pillanatok, úgy háromszor 10 perc. Matador elviselhető volt, de huzamosabb idő után már inkább idegesítő, Marco Carola pedig kritikán aluli tettet követett el… még azokat az ismerőseinket is hazazavarta, akiket máskor egyszerűen képteleség kirángatni zárás előtt egy buliból… ezzel szerintem mindent elmondtunk!

A BML 2. napján a legjobb dj szett címet ketten is kiérdemelték holtversenyben. Richie Hawtin és Philip Straub megosztva ülnek az aranyérmes trónon. Kiemelkedő volt még Peter Makto, Oxia, és John Digweed előadása is. A Truesounds végig nagyszerű felvezetést pakolt, külön kiemelnénk a Peter Makto utolsó fél óráját, amikor is nagyon különleges zenékkel rukkolt elő. Sajnálatos hogy épp az ő előadásuk alatt esett meg a tripla áramszünet… csúnyán szétdarabolta a műsorukat… Straub maga volt a tökély. Intelligens, építkező, egyedi, varázslatos hangulatot teremtett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint John Digweed elismerése, melyet végig Philip mögött táncolva, és tapsolva fejezett ki. Digweed amolyan jól megszokott diggeres szettet tolt sok dallammal, nagy katarzisokkal. Sajnálatos hogy szétdarabolta a technika ördöge, de még szerencse hogy mindez az előadása elején történt. Oxia hozta az elvártat, nem volt jobb mint máskor, de rosszabb sem. Külön-külön a felpakolt zenék nem ütnek igazán nagyot, viszont mesterien tálalva, igazán fantasztikus élményt nyújtottak, éppen ezért emeltük ki Oxia műsorát is a legjobbak közé. Egy másik kollégánk elmondása szerint pedig Marcel Dettmann érdemelte ki holtversenyben a nap legjobb szettjét prezentáló lemezlovas díját, aki Alan Fitzpatrick elmaradt fellépése helyett már éjfétől pultba állt és 2 órán keresztül prezentálta a Beghain hangzásvilágát, az őt követő Richie Hawtin pedig mindenkit megvett kilóra, ritkán hallottunk tőle ennyire dinamikus szettet.

A BML 3. napján a legjobb dj szett cím egyértelműen Moscoman-t illeti meg. De nem csak ő jeleskedett péntek éjszaka, hiszen a Margot, Sebastian Mulaert, sőt még Dubfire és Chris Liebing szettje is magasan hozta az elvárásokat, sőt! Moscoman zseniálisan intelligens, izgalmas, magávalragadó szettel lepett meg minket. Különleges, néha beteg, néha varázsolós, néha szétszedősen tombolós, néha „mi a franc történik?” meglepő zenékkel rukkolt elő, néhány klasszikus darabot is becsempészve az előadásába, mint a Sting „If you love somebodyset them free” című zenéje, de Plasticman szerzeménnybe is belefutottunk, sőt még Björk egyik muzsikája is felcsendült a Tale Of Us remixelésében, de a legnagyobb durranás a Faithless „Insomnia” volt. Gondoljátok csak el, amikor ezek a zenék jókor, a legjobb helyen csendülnek fel… Olyan oktatást kaptunk az arcunkba, hogy el sem hittük. Ez az ember egy igazi mágus! Úgy kezeli a hangulatokat, a zenéket, ahogyan csak nagyon kevesen képesek a világon… Azok az emócionális elemek, azok a keverések… tele voltak fantáziával, kreativitással! Egyértelmű hogy a 2018-as BML legjobb dj szettjét tőle hallhattuk. A Margot srácok is eszméletlen jót muzsikáltak! Imádtuk a prüntyögős, kivételes dallamokkal, és effektekkel díszített előadásukat. Ezek után egyértelműen jólesett a Sebastian Mulaert féle varázslás. Egy igazán különleges, jól megkomponált utazásban lehetett részünk. A Marvin & Guy is fenomenálisat alkotott, de Moscoman produkciója után nem igazán mondhatjuk azt, hogy többet adott volna az elvártnál. Jennifer Cardini nagyszerű volt mint mindig, azonban neki sem sikerült megragadnia azt a bizonyos plusszt, így azt kell mondjuk, hogy a BS Clubs on the beach estjén játszott szettje messze verte azt, amit most hallottunk tőle, de még a tavalyi BML-es előadása is. Dubfire és Chris Liebing b2b szettjébe is sikerült belehallgatnunk egy röpke félórára. Meglepően jól jött ki ez a párosítás, Dubfire picit talán erőteljesebb, Chris Liebing pedig visszafogottabb énjét tette bele a közös produkcióba, aminek eredményeképpen olyan király műsort sikerült összerakniuk, amire tényleg nem is számítottunk legszebb álmunkban sem. Önmagukhoz képest óriásit sziporkáztak! Soha többet nem szabad külön zenélniük, mert nagyon jót tesznek egymással.

A BML utolsó napját sajnos kihagytuk, éppen ezért kommentekben várjuk a véleményeteket, a legjobb és legrosszabb élményeiteket, lényegében azt, hogy hogyan éltétek meg a fesztivál utolsó estéjét Keszthelyen. Írjatok minél többen, mert a Ti elmondásotok alapján fogjuk kiegészíteni a beszámolónkat.

Képek. B My Lake Official

Misty


Szólj hozzá!

Leave a Comment