Beszámoló – B My Lake

Hónapokkal ezelőtt DJ Hell dátumait böngészve bukkanhattunk először arra az információra, miszerint augusztus 19.-én a Balaton partján fog zenélni. Ez volt az első gyanús jel. Majd egyre több fellépő tett közzé balatoni dátumot, elosztva augusztus 18-20. között. Laikus szemmel csak annyit lehetett látni, hogy valami igen nagy dolog készülődik. Persze grandiózus terveket, majd óriási bukásokat szinte minden naptári évből fel tudnánk sorolni. Végül kiderült, hogy az esemény mögött a VOLT és a Deadcode csapata áll, ami garancia arra, hogy mindez meg is valósul, problémamentesen. Szinte minden nap tucatnyi új nevet dobtak be a szervezők, mi pedig nem győztünk pislogni, hogy mindez kishazánkban történik. Nagyon sokan azonnal nekiálltak szállást keresni, megmozdult az egész szcéna. Talán még emlékeztek rá, hogy augusztus 19-ére a SYMA-ba is terveztek igen komoly neveket felvonultató, nagyszabású csarnokbulit, amit aztán szép csendben le is fújtak igen hamar…
Hamarosan kiderült az időrendi line up is! Számunkra két színpad volt különösen érdekes, lényegében kora délutántól reggelig, megállás nélkül váltják egymást techno/tech-house szcéna nemzetközi nevei. Kora reggeltől estig a hazai élvonal zenél.

Előre tervezni szinte lehetetlenség volt. Lényegében 72 órán keresztül folyamatosan kaptuk töménytelen mennyiségben az elektronikát. Szikázó napsütésben érkeztünk meg Balatonaligára a kora délutáni órákban. Magunkhoz vettünk néhány frissítőitalt gyorsan, és már neki is indultunk az első napnak! Délután 4-kor már teljes harci díszben (fürdőnadrág, papucs, törülköző) vehettük át bérleteinket, szerencsére a sorbanállással nem akadtak problémák. Ezután még egy néhány perces séta következett a fesztivál bejáratához. Ez az út dúslombú fákkal övezett, dombos-lejtős úton vezetett, az embernek teljesen olyan érzése támadt, mintha csak a VOLT Fesztiválra indulna. A beléptetés pillanatok alatt lezajlott, így aztán egyből elindultunk feltérképezni a terepet.

A fesztivált a balatonvilágosi Club Aliga területén rendezték. A 10 hektáros strand területe 2 km hosszan nyúlik el a Balaton partján, ennek a területnek nagyjából talán a fele lehetett a fesztivál részére kialakítva. Érdekesség, hogy a területen található Kádár János korabeli villája is, valamint egy jacht kikötő is. A buli összesen 6 színpadon zajlott, 3 színpadon zenéltek külföldi dj-k, további 3 színpad pedig after (before) helyszínként szolgált a köztes időben.
A számunkra érdekes két nagyszínpad nagyon közel feküdt egymáshoz, szinte csak egy sátor választotta el őket. Így a többi fesztiváltól eltérően nem teltek el hosszú percek felesleges sétával, egy pillanat alatt átértünk egyik helyszínről a másikra. A sátor szinte egész nap üresen állt, bár egy kiadós esőben valószínűleg igen kicsinek bizonyult volna.

Rekkenő hőségben kezdődött az első napi program. Délután 4-kor Lindstrom live produkciójával melegítettünk, aki a kisebbik, „MyStage” elnevezésű színpadon kezdett. Erről a névről állandóan az egykor szebb napokat látott közösségi oldal jutott eszembe. 35 fokos napsütésben remek kis nu discot kaptunk a norvég sráctól, tökéletes összhangba került egymással a zene és az időjárás. A legnagyobb színpad a „B Stage” nevet viselte, itt pedig Budai kezdte bemelegíteni a közönséget. Mi inkább hűsölésre vágytunk, így a tört ütemek helyszínéül szolgáló „Lake” színpad mögötti részen megmártóztunk egyet az igen kellemes hőmérsékletű Balatonban, ahol este 8-ig engedélyezték a fürdést. Háttérzenének valami számunkra förtelmes kacsahápogós elektrót kellett hallgatni, lévén az egyik kisebb helyszín, az „Open Air Radio Stage” is itt vert tanyát. Bár később egy igen kellemes, mintegy 20 perces reggae blokkot is leadtak. Ezen a helyszínen nem is jártunk többet a maradék három napban.

Belehallgattunk a Footprintz duóba is, akikről még nagyon sokat fogunk hallani a későbbiekben, nem hiába tartja őket a szakma a jövő egyik legnagyobb reménységének. Ehhez képest a „nagyszínpadon” Moonbootica zenéje óriási kontrasztként hatott, a kissé kommersz hangzást képviselő zenéjük viszont megadta az alaphangulatot. Szép lassan egyre többen kezdtünk gyülekezni és táncolni a réten. Mikor az idő is kezdett lehűlni, visszamentünk a szállásra, ami egy jó 20-30 perces sétát jelentett. A fürdőnadrágot felváltotta a partyszerkó, némi ital és gyorsan indultunk is vissza a buliba. A bejutás ismét nem vett igénybe többet, mint fél perc. Közben már a nap is lement, meglepve tapasztaltam, hogy a „B Stage” előtti rét közben teljesen megtelt emberekkel. Találgatásokba nem bocsátkoznék, még csak hozzávetőlegesen sem tudnám megjósolni hányan lehettünk, de jó pár ezren biztosan. A közönség több mint 90%-ban magyarokból állt, átlagéletkorát tekintve valahol VOLT és Sound közönség között félúton.

Az egyes produkciók külön jellemzésétől a továbbiakban eltekintenék. Beszéljenek a számok. A számunkra érdekes két nagyszínpadon három nap alatt összesen 59 (!!) dj váltotta egymást, köztük mindössze három honfitársunk (Budai, Sanfranciscobeat, Hot X). A „MyStage” színpadán délután 4-től reggel 6-ig csak és kizárólag külföldi nevek pörgették a lemezeket. Hallottunk egészen színvonalas produkciókat, ugyanakkor néhány dj-től többet vártam volna. A fesztiválhangulatot mi sem jelzi jobban, mint az a rengeteg klasszikus, ami megszólalt a három nap alatt: pl Carl Craig és a Seven Nation Army, vagy éppen Secret Cinema és Egbert Hey Boy, Hey Girl-jem amire totálisan megőrült mindenki! Sascha Dive Donna Summer I feel love-jával próbálta fokozni a hangulatot, bár ő szerintünk egy igen csak feledhető szettet játszott.

A nagyobb színpadokon sajnos pontban reggel 6-kor minden nap lehúzták a zenét, azonban a DJ Magazin színpadának programja épp ekkor kezdődött, így aztán minden nap mehetett a trollkodás délutánig :) Már maga a helyszín is teljesen különlegesnek számított és némiképp abszurdnak: egy használaton kívüli medence, közvetlenül a Balaton vize mellett. Bár mi magunk között ezt a helyszínt csak Nemzeti Párválasztónak hívtuk.

Az árak: korsó Dreher 590, dobozos Dreher 690 vagy 750 forint. Erre három nap alatt sem sikerült pontosan rájönni, több helyen is mérték mindkét áron őket. Ittunk már ennél olcsóbban is, drágábban is fesztiválokon, úgy gondolom az árak korrektül be lettek lőve.

A többi fesztiváltól eltérően nem kaptuk folyamatosan az arcunkba a reklámokat. Egyedül a Ballentines promóciós lányait láttam, különböző ajándékokat kaphattunk, ha vettünk tőlük italt. A legnépszerűbb a kitűző volt, amire rányomtak bármilyen szöveget, amit csak szerettél volna. Ahogy elnéztem ezeket a kitűzőket, egyesek fantáziája néha igen csak megszaladt… :)

Az eddigi fesztiválokhoz képest ezúttal sokkal szerényebb volt az ételkínálat. Kenyérlángostól kezdve a sülteken át azért volt miből választani, az én kedvencem a zsíroskenyerező volt. Egy ilyen helyet már régóta szerettem volna látni minden fesztiválon. A zsíroskenyér amúgy is az egyik legpraktikusabb fesztiválkaja: laktató, könnyen csúszik és olcsó. Kell ennél több? 

Egyéb dolgokra megfelelő mennyiségű és tisztaságú toi toi állt rendelkezésre. Naponta tisztították őket. Amit hiányoltam, az a kézmosási lehetőség volt. Azt csak a strandon található tusolók segítségével tudtam megoldani, persze az is lehet, hogy egyéb lehetőség csak az én figyelmemet kerülte el.

Úgy gondolom igen jóra sikerült a debütálás. Rengeteg jó szettet hallhattunk, minden dj eljött, három nap alatt mindenki megtalálhatta a számításait. Külön öröm, hogy már nem kell besötétedni ahhoz, hogy az emberek elkezdjenek táncolni. A sajnos számunkra egyre érdektelenné és idegenné váló Balaton Soundhoz képest tökéletes alternatívát nyújt ez a fesztivál! Nagyon bízunk benne, hogy nem csak egy egyszeri alkalomról van szó, hiszen a fesztivál az augusztus 20-i hosszú hétvége köré szerveződő „Nagyon Balaton” programsorozat egyik helyszíneként is szolgált. A szervezők másnapi facebook kiírása („Ugye jövőre is találkozunk?”) mindenesetre bizakodásra ad okot. Hiszem, hogy a koncepció önmagában is sikeres lehet. Ilyen nevekre, ilyen helyszínre pedig hamarosan sok külföldi partyarc is rá fog bukni. Bár már több mint egy hét eltelt a fesztivál kezdete óta, a legnagyobb közösségi oldal üzenőfalán még most is a B My Lake számít a legnépszerűbb témának. Mindenki visszamenne, mi is! Köszönjük szépen, reméljük jövőre ismét találkozunk!

Képek forrása: Polonyi András (B My Lake Official)


Szólj hozzá!

2 Comments on this Post

  1. A Sziget szervezőiroda nem vett részt a szervezésben. Egyébként jó kis összefoglaló.

    Válasz

Leave a Comment