Beszámoló – Bánkitó 2018

Tavaly jártunk itt először, nem volt kérdés, hogy idén is ellátogatunk ebbe a festői környezetbe egy napra. Volt bennem némi félsz, hogy aztán az egészből nem lesz semmi, ugyanis előző éjszaka még a Velencei-tó partján csapattuk az EFOTT-on. Ahol a józan ész diadalmaskodott az alkohol felett, ezért hajnali 3 magasságában sikerült is visszaindulni Budapestre, az már egy másik kérdés, hogy végül hajnali 6-ra sikerült ágyba keveredni. Négy óra alvás viszont elég volt arra, hogy sikeresen elérjem a Bánk irányába tartó buszt, úgyhogy az ebédemet már a tavaly megismert büfében fogyasztottam el. Idén is 1000 ft-ba került a frissen sült, kétfogásos ebéd, aminél jobb deal nincs a hazai fesztiválpalettán.

Csodálatos környezet
Csodálatos környezet

A karszalagok átvétele után chilleztünk egyet a Tószínpad lelátóján, ami talán az egyik leghangulatosabb fesztiválhelyszín Magyarországon. Nagyon jó idő volt, úgyhogy idén végre sikerült megmártózni a Bánkitóban. Nagyon kellemes úgy úszkálni, hogy közben a Bohemain Betyars ad akusztikus koncertet a parton. A másnaposság és fáradtság legjobb ellenszere (kérdezzétek csak meg Szepesi Nikit) még mindig az úszás, úgyhogy újult erővel vágtam neki a Bánkitó pénteki napjának, az előző napi EFOTT miatt érzett fáradtságnak nyoma sem maradt! Azt viszont mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy mennyire más a két fesztivál törzsközönsége. Az előző naphoz képest itt kifejezetten okosnak és kedvesnek tűnt mindenki, én pedig outsidernek éreztem magam.

A Bánkitó a legnagyobb kis fesztivál. Emberi léptékű nagyon is, itt szó sincs több tízezres tömegről, talán összesen ha lehetnek 1-2 ezren az egész fesztivál területén. Ami egyébként abban különbözik az összes többitől, hogy nem egybefüggő, hanem nagyjából három részre oszlik. A tópart, a színházi sátor és környéke, illetve a déli rész, ahol a nagyszínpad, valamint az elektronikus zenei helyszínek találhatók. Tavalyról úgy rémlett, hogy ezt a részt csak hosszú séta után lehet elérni, ezért nem is akartam idejekorán dél irányában megindulni, mert tudtam, hogy onnan már úgysem jövünk vissza. Én nem tudom, hogy tavaly mibe’ voltunk vagy hányszor álltunk meg, de egy lényegében max 10 perces sétáról beszélünk, szóval egyáltalán nem vészes. Bár kora este még visszasétáltam egyszer a tóhoz a Csaknekedkislány koncertjére, később már csak a déli színpad környékén mozogtam.

Déli Színpad
Déli Színpad

Itt található a camping is, ami konkrétan a bánki focipálya gyepén lett kialakítva. Itt egy új helyszínt is felhúztak, mégpedig egy csocsóstadiont. A Bánkitóról tudni kell, hogy a zenei / kult programokon túl erős a civil jelenlét. A csocsóstadion óriási volt, egy kis garázsnyi terület, stroboszkóppal és füstgéppel, tiszta rave korszak, imádtam! Két másig helyszínt is kialakítottak idén. A Mocsár teljesen beleolvad a környezetébe és nagyon igényes hiphop és elektronika szólt. Akkor még úgy gondoltam, hogy majd ez lesz a törzshelyem az éjszaka folyamán. A Dörti Techno elrendezésű rész pedig minden dekorációs eleme a pináról és a spermáról szólt.

Dörti Techno
Dörti Techno

A fesztivál központi helyszíne az Északi Színpad, ami egy cirkuszi sátor. Három fantasztikus koncertet sikerült itt megnézni. A Bohemian Betyars vs Parno Graszt fellépésén óriási házibuli, vagy inkább utcabál hangulat kerekedett: zúzós punk, pattogó ska, sodró pszichedélia vagy éppen melodikus témák kerültek terítékre magyar, balkáni és cigány dallamokkal megfűszerezve. Őket követte a kanadai SUUNS nevű formáció, akikről korábban soha nem hallottam még, viszont a leírás alapján elég érdekeseknek tűntek: “free jazz, no wave, IDM és német motorik műfajokban képzett filozófus-zenészek gótikus avant-rock zenekar, ami akár lehet is egy alkalmazható jelző a kismillió másik mellett”. Nos, ez a zenekar simán megállta volna a helyét 15 évvel ezelőtt mondjuk a Mayday nagyszínpadán, engem egy kicsit T. Raumschmiere-re emlékeztetett. Kibaszott jó volt, leszartam, hogy 2 órája nem láttam a többieket, mérgezett egérként ugráltam végig a koncertet.Számomra messze a legjobb produkciót mutatták be a nyáron!

Északi Színpad
Északi Színpad

Őket követte egy synthpunk / cold-wave banda, a francia Rendez-Vous. Ők is hatalmasat alakítottak, de a SUNNS elég magasra tette fel a mércét. Az elmúlt hónapokban picit megcsömörlöttem a zenétől, valahogy nem találok már olyan újdonságokat, mint régen, ami egyből megfogott, amire tudtam, hogy egy kincs. Ez a három koncert pedig visszahozta hitemet a művészet szabadságába és szépségébe. De egy fesztivál éppen azért fesztivál, mert semmi sem úgy történik, ahogyan azt előre eltervezzük. Történt ugyanis, hogy a franciák koncertje végén elindultam WC-re és elhaladtam a Keret aprócska helyszíne mellett, ami nem állt másból, mint egy kis faházból, benne két emeletes ággyal. Azért helyet szorítottak még egy DJ-pultnak is.

Házibuli a KERET faházánál
Házibuli a KERET faházánál

És hogy milyen zenék szóltak? Emergency House, Soho Party, Eifffel 65, Scooter, Brookly Bounce, Groove Coverage…WTF! Ez a helyszín mindenben ellentmondott a fesztivál szellemiségének. Hajnali 2 és egy újabb fesztiválon szaladtam bele a retro helyszínbe. A forgatókönyv pedig itt is ugyanaz volt, akárcsak a többi helyen. Mindenki meg volt őrülve és ezekre a zenékre ment a legnagyobb csápolás! A hajnali fél 5-ös zárásig moccanni sem bírtam innen. Végül már világosban jutottam el először a Déli Színpadhoz, ami a számunkra legkurrensebb hazai house / techno előadókat vonultatta fel.

A Bánkitó idén is csillagos ötösre vizsgázott!

Képek forrása: Bánkitó Fesztivál Official


Szólj hozzá!

Leave a Comment