Megmondom őszintén, soha nem gondoltam, hogy valaha eljutok egy Boiler Room-ba. Azt sem tudtam, hogy hogy működik ez, ki mehet oda, ki nem. Szerintem kb semmin nem szoktam játszani, csak olyan nyereményjátékokon, ahol Beyer neve szerepel. Amikor megláttam, hogy Bécsben játszik egy titkos helyszínen és lehet regisztrálni jegyért, gyorsan beküldtem a nevünket, de egyáltalán nem bíztam benne, hogy sikerülni fog. Az októberi Drumcode Halloween után volt egy after party, ahol Beyer zenélt, és csak sorsolás útján lehetett bekerülni. Oda nagyon szerettünk volna menni a Halloween után, de nem nyertünk. Az óriási csalódás volt, bár nem tudom, miért bíztam benne annyira, hogy nyerhetünk.

Most viszont bebizonyosodott az ellenkezője, mert mind a ketten nyertünk jegyet (?) Később érkezett még egy email, amiben azt írták, hogy lehet vinni plusz egy főt. Így négyen mehettünk volna, ha eljönnek a barátaink, dehát sajnos elbénázták. Azt írták az emailben, hogy nem garantált a bejutás, ha megtelt a hely, hiába van regisztrációd. Érkezz korán, hogy biztosan bejuss. 7re írták a kapunyitást, ezért az volt a tervünk, hogy délután 2kor elindulunk pestről, és 5től sorban állunk, nehogy ne jussunk be. De a munka nem engedett, így csak fél 4kor tudtunk elindulni, és az úton még dugóban is álltunk az autópályán. Ennek ellenére fél 7re megérkeztünk, szerencsére gyakorlatilag az elsők között. Annyira izgultunk az autóban mire beálltunk a parkolóhelyre, hogy már görcsben volt a gyomrunk. Pedig nem ma kezdtük. A kapuban állt egy jófej biztiőr, váltottunk pár szót, mondta, hogy csak 7től tud beengedni, bármennyire is fázunk. Metsző hideg szél volt, nedves levegővel, megfagytunk az alatt a fél óra alatt. 7re olyan sor állt mögöttünk, hogy elképesztő.

wien
Végre beengedtek a kordonokhoz ahol szintén kellett várakozni egy kicsit, de nem sokkal utána bejutottunk. Egy gyárépületbe szervezték az eseményt, elég autentikus volt. A belépésnél kaptunk ingyen tokeneket, amin tudtunk piát venni, de lehetett pénzért is vásárolni. Én nagy redbullos vagyok buliban, úgyhogy óriási örömömre volt Red Bull Winter Edition, jó kis karácsonyi fűszerekkel. Be is toltam kb 5-öt, ennek ellenére majdnem elaludtam hazafelé a volánnál. Bent a helyen mindenki dohányzott és egyebek, úgyhogy kb semmi miatt nem kellett kimenni a partizóknak. Elég liberális kis hely volt. A nagyrészt osztrák fiatalok keményen néztek ki, imádom a nyugati partikultúrát, annyira másképp nyomják. Az első egy órában valami borzalom szólt, szenvedtünk keményen. Aztán 9kor végre megérkezett Beyer és elkezdődött az utazás… Elkezdtem videózni, de annyira meg voltam illetődve, hogy remegett a kezem. Elég röhejes volt. Maga a tény, hogy ott állt karnyújtásnyira az ember, annyira furcsa volt, hogy nem is fogtuk fel. Én beékeltem magam a dj pult egyik végébe és nagyjából 3 órán keresztül ott is maradtam. A hang elég gatya volt sajnos. Beyer mögött ott állt Pedro, vigyázott a papira. Szerencsére senki nem volt annyira készen hogy rádőljön meg taperolja, úgyhogy mondhatni, kultúrált volt a társaság. Bár az is átfutott az agyunkon, hogy beépített emberek álltak mögötte közvetlenül, hogy ne buzerálják. Eléggé le voltak cövekelve és erkölcsösen buliztak. Beyer szokásosan hozta a TÖKÉLETES formát, olyan 3 órát rittyentett megint, hogy azon kezdtem morfondírozni: vajon van-e még valami az életben, amiért érdemes élni ezen kívül? Természetesen van de nem sok minden, és kezdem érteni azokat a Michael Jackson rajongókat, akik halála után hónapokig nyugtatókat szedtek meg depressziósak voltak. Nagyon remélem, hogy Beyer 120 évesen fog meghalni egy szett közben mondjuk Awake-n, és akkor ott helyben én is utána halhatok. Visszatérve a zenére, gondolom mindenki hallotta, megvolt a gyönyörű ív, egy bemelegítő óra, aztán minden ami kell, szállós dallamos track-ek, pattogós keményebb ütemek, és természetesen a zenék nagy része ismeretlen. Beyer jól érezte magát, sokat mosolygott, egyszerűen imádnivaló az ember. A közönség nagyon pozitív volt, még a legkészebb arcok is olyan diszkréten dőlöngéltek, nyúltak málltak, hogy majdnem én kértem elnézést. Éjfél előtt Beyer még feltett egy break-es valamit, az elég vicces volt, kicsit 80-as évek diszkózenéit idézte. Utána elindultunk haza.

Ez egy óriási ajándék volt, hálásak vagyunk a szervezőknek és az univerzumnak, hogy igazságot szolgáltatott. Ismét egy megismételhetetlen élmény van a tarsolyunkban, ami minden pénzt megért volna, bár összegben nem mérhető. A parkolási büntetés viszont igen, amit az autón találtunk. Szívesen fogom befizetni 

Lilla