Beszámoló – Campus Fesztivál

Általában mindig születik terv, mikor, milyen rendezvényt látogatnak meg oldalunk sajtóképviselői, ám ezúttal szó sem volt erről, csupán egy kedves invitálásnak tettem eleget. Még soha sem vettem részt a Campus fesztiválon, pedig mindössze 50 km-re található tőlem a rendezvény helyszíne, így izgatottan vártam az új élményeket.

A fesztivál helyszíne Debrecen szívében a Nagyerdő területe, ahol az egeket simogató fák adnak hűs árnyékot az utakon, a zöldellő tisztás pedig egy egészen kicsikét amolyan Alkotótáboros hangulatot varázsol a legnagyobb nagyszínpad környékére. Többezres mosolygós tömeg vígadalma a Campus, ahol kis hazánk legmenőbb pop-rock zenekarai lépnek a közönség elé néhány külföldi sztár társaságában, ugyanakkor az elektronikus zene, de a mulatós, a retró, valamit a mai rádió slágerek, de még a jazz, és a swing is utat tőr magának.

Csütörtök
Este 8 óra volt amikor megérkeztünk a fesztivál bejáratához, ahol villámgyorsan karszalagra váltottam az elővételes jegyemet, majd hipp-hopp már bent is voltunk a forgatagban. Kicsit beljebb, az utca bal oldalán a Captain Morgan Arénában épp a Junkies nyergelt, meg is álltunk pár percre hallgatni őket, fergeteges rock bulit csináltak. A közönség teli torokból, feltartott kezekkel, ugrálva üvöltötte a szövegeiket. Később a Skufanderz, a Paddy and the Rats, és a Mystery Gang csapott a húrok közé. Akár mikor jártam erre, őrületes hangulat uralkodott, egyszerűen csodálatos volt a közönség.

Image and video hosting by TinyPic

Utunk a stadion felé vezetett tovább, ahol a Telecom Hall is található. A Campus betűkkel díszített téren még két színpad a Borsodi, és a Fórum programjába is belekóstolhattunk, ha akartuk, ha nem. A Hallban épp Hősök koncert volt, amiről nemes egyszerűséggel az ízzadtságbukétól illatozó meleg miatt nem esett nehezünkre lemondani, inkább iszogattunk és beszélgettünk kicsit a szabad téren, ami amolyan központi zónája a fesztiválnak, majd zűrös zenei élmények közepette /erről majd később/ átsétáltunk a Pepsi Nagyszínpadhoz, ahol a legendás Quimby koncertjére gyülekezett a közönség. Az előadás előtt 3 perces filmet vetítettek Somló Tamás emlékére, amivel kapcsolatban töredelmesen bevallom, kicsordult a könny a szememből.

Quimby! Ez volt a második Quimby koncertem, és most is azt mondom, még ezerre elmennék. Szenzációs zenészek külön-külön is, így együtt pedig… ha Amerikában születtek volna, már réges-rég világsztárok lennének. És ez biztos! Imádtam ahogyan felépítették a koncertet. Eleinte a mélyebb, később a fergetegesen pörgős rock zenéik csendültek fel. Mindig volt idő egy kicsit elmélyülni a gondolatainkban, hagyni a történetet menni a saját útján, majd őrületes sikoltozás közepette tombolva ugrálni, táncolni, megőrülni kicsit. Külön kiemelném a vizuális élményt, ami főleg az elején volt számomra elképesztő élmény… most gondoljátok el mit éreztünk amikor a hat kezű mikulás integetett bőszen, vagy amikor a parasztbácsi húzta maga után az eleinte lónak hitt tevét, amin egy lovag ült teljes harci díszben, vagy amikor két csontváz kézen fogva olyan táncot ropott ami mellett nem lehet csak úgy elmenni… volt hogy a színpad eseményeit közvetítették, néha kicsit megspékelve effektekkel, de olyan is volt amikor egy hatalmas rajzolt kéz vezényelt a zenére hipnotikus stílusban, mintha el akarna varázsolni minket. Zseniális volt!

Csütörtök este még belehallgattam kicsit az Unicum Butiq Bar színpadán fellépő Ungvári, Stamer, és Németi szettjeibe is, de nem vettek le a lábamról. Persze tudom hogy lakossági/rádiós elektronikus zenét játszanak, illetve az elbutított közönségnek minimal zeneként aposztrofált egyébként halálosan unalmas, és monoton tech houset… szóval nagyon nem az a vonal amit értékelni tudok, de ezt is lehet ennél azért sokkal jobban csinálni. Uncsi volt!

Ami viszont egyáltalán nem volt unalmas, sőt, jómagam is meglepetten, leesett állal állok még mindig a történtek előtt, az Dévényi Tibi bácsi és Dj Dominique házibulija a Riska színpadon. A retró zenékre jó bohóckodni, és gyermekkorunk legnagyobb slágereit teli torokból üvölteni, de azért kell hozzá egy, de jobb ha két olyan kaliberű retrobáró mint a fent említett személyek. Tibi bácsi a cuki megszólalásaival, és mulatságos sztorijaival megspékelt műsorát nemes egyszerűséggel imádta a közönség, és mivel ebben az időpontban ez volt a fesztiválon szerintünk a legértékelhetőbb program táncolás és gőz leeresztés szempontjából, hát maradtunk. És jó volt! Dominique televíziós megnyilvánulásai higgyétek el, nekem sem szimpi, sose volt… De amit itt láttam, és tapasztaltam a fellépése alatt… hát most már teljesen világos miért is szereti őt annyira a retro és slágerzene rajongótábora. Ő egy igazi egyéniség, eszeveszettül élvezi amit csinál, együtt ugrál, tombol a közönséggel, pontosan tudja azt hogy mikor mivel lehet még jobban felhergelni az embereket, hogy aztán kitörjön a pokol tüze és magasba csapjanak a lángok. Lehet őt szidni, nem szeretni, kritizálni, de el kell ismernünk, abban a a műfajban amit művel, vérprofi.

Mindeközben persze néha néha elkószáltam valamelyik pulthoz fogyasztás céljából, így ha már úgyis útra keltem, benéztem egy két helyre, amik őszintén szólva inkább sokkoltak mint jól estek volna, de jelentem túléltem! Kíváncsiságból belestem a Telecom Hallba, mert a társaságunk egy része totál odavolt az egyik külföldi fellépőért, név szerint Yves V akiről szó van, és hát infóként előzetesben megtudtam hogy a Tomorrowland egyik rezidense az úriember, és fasza house zenét játszik. Kezdtem magam kicsit szégyellni hogy nem ismerem, így gondoltam belehallgatok a szettjébe, nincs kizárva hogy lemaradtam valamiről, de pótolni sosem késő. Nos, Metzker Viki épp akkor pakolta fel utolsó zenéjét amikor beléptem a terembe, körülbelül 2 perc elteltével inkább a kinti wc-nél való sorban állást választottam dobhártyáimat kímélendő módon, majd dolgom elvégzése után visszamentem a terembe, ahol a neves világsztár már javában játszotta az EDM slágereket. Hát ennyit a fasza house zenei élményekről mára… Tibi bácsiiiiii! Érkezünk!

Nem sokkal 2 óra előtt bevertünk egy kis kaját, a Borfalu színpad környékén, ahol épp a Panama Magic muzsikált. Kellemes aláfestő zenei élmény volt a burkolás és beszélgetés alatt, és szívesen maradtam volna még hallgatni őket, de úgy éreztem hogy ha egyszer huzamosabb időre leülök, akkor már csak haza megyek tovább. Még egy órát bírtuk a kiképzést, és egyébként is, a pénteki napot terveztük húzósabbra.

Péntek
Ismét 8 körül érkeztünk a helyszínre, akkor már az OTP Junior Nagyszínpadon az Intim Torna Illegál javában húzta a húrokat. Gyors terepszemle után kicsit leragadtunk a bárpultnál, majd visszatértünk a fent említett helyszínre, hogy átélhessük az Irie Maffia koncertélményt. Egy szóval tökéletesen tudom jellemezni az élményt: SIKÍTÁÁÁÁÁS!!! Fergeteges volt a hangulat, parádés, sikítós, ugrálós, teli torokból éneklős a koncert. Külön kiemelve a visszatapsolás után következő szájdobolós, szövegelős, majd óriásit tombolós ráadást. Szenzációs közönség gyűlt össze a szeánszra, hihetetlen energiák szabadultak fel.

Image and video hosting by TinyPic

A koncert után ismét bárpult roham következett, majd szerettünk volna visszatérni a Halott Pénz koncertjére, de undorítóan nagy tömeg áramlott a színpad felé, és mivel nagyon úgy tűnt, hogy heringpartin kívül másban nem nagyon lehet részünk, feladtuk a menetelést, visszafordultunk, hogy az erdő felől próbálkozzunk, de sajnos az a rész le volt zárva, pedig esküszöm hajlandó lettem volna egy kis kalandtúrára a cél érdekében, így az esélytelenek nyugalmával más móka után néztünk.

Az Egyetem téren épp egy kis swing-es rotyogás zajlott, ami be is kebelezett minket egy kis időre. A Group N Swing zenélt éppen, nagy százalékban saját dalokat játszottak. Izgalmas zenei élmény volt, pláne hogy stílusosan dolgozták fel a mindennapi életből merítkező témáikat, mind zenei mind szövegezés szempontjából. Persze azért felcsendült néhány klasszikus darab is mint Frank Sinatra – New York, New York című muzsikája. Varázslatos atmoszféra uralkodott, teljesen beszippantott a hangulat.

Egy kis idő múlva úgy döntöttünk bevágunk egy hambit, így alkalmunk nyílt belehallgatni az Unicum Butiq Bar műsorába, ahol éppen Németi zenélt, aki ezen az estén meglepően jó zenéket játszott. Masszív, atmoszférikus house, techno darabokkal kényeztette dobhártyáinkat. Azt kell mondjam tökéletes warm up-ot tolt a nagy Budai szettje előtt. Nem is értem miért kell erőltetnie a pénteken előadott rettenet vonalat, amikor tud ő jó ízléssel is válogatni, és a közönség tök mindegy mit játszik, tőle elfogadja… van esélye kicsit nevelni, mégis sokszor a szórakoztatóipar kurváját játssza… Na de ebbe ne menjünk bele. A szombati szettje abszolút eltalált! Nagy köszönet érte!

Visszatérve a hambira, ami hosszas sorban állás után végre elkészült, így kicsit a színpadok közti út felé húzódva, a Rézangyal pódiumán csendülő zenére lettem figyelmes. Most képzeljétek el a képet: állok a dj pulttal szemben, két pofára zabálom a hamburgert, miközben seggrázós, kellemes house zenékre táncolok. Szép látvány lehettem, de mire elfogyasztottam az utolsó harapást is, oldalra néztem és örömmel vettem észre hogy zeneértő, kellemes brigád gyűlt össze, és már nem csak én mozgolódok egy-két vájtfülü társaságában, hanem kb mindenki aki ott van. Elővettem a programfüzetet, szétnéztem az interneten és szomorúan tudatosult bennem hogy egyik helyen sem fogom megtudni kik állnak a dj pultban. Ezért már most ejnyebejnye a szervezőknek, marketingeseknek, reklámfelelősöknek, mert véleményem szerint illett volna feltüntetni minden fellépőt a reklámanyagokon, pláne ha a péntek este egyik erősen kiemelkedő helyszínéről van szó. Persze kiderítettem kik is ezek a srácok. Vicces volt. Egyszer csak egy ismerős arcot pillantottam meg a lemezjátszók között, így elővettem a telefonom, facebook message bekapcsol és üzenet ír:
– Szia, véletlenül nem vagy itt a Campuson?
– Szia, nem véletlenül, én is zenélek.
– Ne mondj semmit! Rézangyal! Itt táncolok lent, integess!!! 😀
Majd a következő kép: Erich Von Kollar majd kiesve a dj pult álványáról bőszen kereső üzemmódban végül heves integetéssel üdvözölt. Később lejött kicsit beszélgetni, hiszen évek óta nem találkoztunk már. Felidéztük a régi szép időket, amikor meghívtuk a Justmusic-ba zenélni, és még rendszeres vendége volt az Infinity Sounds-nak Argentínában, és Mexikóban is. Kicsit szót ejtettünk a jelenről is, hogy felvitte Isten a dolgát: Hifly bulik meg ilyenek… és persze megtudtam tőle hogy a We House You rendezvénysorozat vendégeskedik a Rézangyal pódiumán, a másik két úriember pedig Erik mellett az esemény hármasfogatának rezidensei Sirius és Luyo.
Hát srácok, mivel ez a vonal amit képviseltek a szívemhez közel áll, dobhártyáimnak mennyei örömet okoztatok, részemről ez a helyszín volt a péntek este fénypontja! Köszönöm szépen, fantasztikus élmény volt.

Természetesen az Unicum Butiq Barba is vissza-visszatértem, hiszen a legendás barátunk Budai nyomult a lemezjátszók mögött. Mondanom sem kell micsoda zenéket pakolt olyan budaisan, a sunyi mosolyával az arcán, néha gonoszan, máskor odab@szósan. Fergeteges előadás volt! Azonban a közönség kb 50%-kában minden megvolt amit miatt egy igényes partiarcnak feláll a hátán a szőr (erről is írok még később), és ez részemről rányomta a bélyegét a helyszín hangulatára. Őszintén sajnálom de kétszer 15 percnél tovább képtelen voltam abban a közegben meglenni, így inkább továbbálltam, vagy oldalról hallgattam Imi előadását.

Hajnal fél-háromnegyed 4-et ütött az óra amikor kissé megfáradva elindultunk haza, és véletlenül ismét sikerült elcsábulni, ezúttal a Dehír színpadhoz ahol ütős techno mjúzik marasztalta dobhártyáinkat, és kényszerítette mozgásra megfáradt testünket. Láss csodát, ismét ismerős arcok a dj pult mögött, még a régi szép Globalpartys évekből, méghozzá: Dirty Ice a Filtersounds frontembere. A program egész pontos megnevezése, csak hogy még véletlenül se hagyjunk ki semmi fontos infót: CívisGround vs. Sav-Bázis: Dirty Ice, és Zsupi. Szintén dobbant a szívünk, ugyanakkor vérzett is kicsit hogy ilyen későn fedeztük fel ezt a színpadot, mert miattuk megérte volna többször idetévedni. Óriási köszönet nektek is! Parádés zenéket pakoltatok! A közönség is perfect volt, a hangulat pedig önmagáért beszélt… Full respect!

Összességében kicsit sajtós, kicsit szervezői, kicsit sokat látott szemmel nézve nem volt rossz ez a két nap, de van mire odafigyelni a jövőben, mert sajnos szarvashibákkal is szembesülnünk kellett. Kezdem talán azzal amit negatívan éltünk meg. Ha a B My Lake közönsége nyafog a színpadok közti áthallások miatt, akkor itt kérem szépen nem kicsit a sírógörcs kerülgetett volna mindenkit. Már-már élvezhetetlen szinten összefolytak a műsorok, túl sok helyszín túl közel egymáshoz, kevés tér, hogy a zene is érvényesüljön.
Borzasztó megoldás a dj pult elé, mellé, alá pakolni a bárpultokat, mert annak a vége mindig ugyanaz: tolongás, átjáróház, sorban állás a tánctéren italért, és ide-oda boruló piaáradat, bűz, ragadós emberek… stb stb stb.
Nagyon sok kis étteremnél, vagy italos pultnál külön zene szólt, ami csak tovább növelte a káoszt…
Nyári fesztiválon ha szeretjük és tiszteljük a vendégeinket akkor nem kényszerítjük őket zárt, meleg épületbe táncolni, gondolok itt a Telekom Hallra, ahol kb 50 fok volt a belső hőmérséklet. Csodálom hogy (tudtommal) nem lett rosszul senki… Nagyon szívesen meghallgattuk volna a Kelemen Kabátban zenekart, de mulatni jöttünk és nem szenvedni az izzadtságszagos forróságban., pláne úgy hogy még a szabadtéri helyszíneken is rövidnadrágban, és szellős felsőben is melegünk volt. Full respect azoknak akik ennek ellenére bevállalták a helyszínt!
Halott Pénz koncert… rettenetesen rossz volt a helyszín választás (többen megjegyezték, hogy már tavaly is kicsi volt). Ha egy szervező pontosan tudja, hogy ekkora igény van egy zenekarra, ennyi ember kíváncsi rá, akkor megfelelő méretű helyszínre teszi. Ez a zenekar a Pepsi nagyszínpadot érdemelte volna, csakúgy mint a közönsége, mert így kb az érdeklődők 50%-kának esélye sem volt látni és hallani a koncertet.
Térjünk ki a büfékre is. Ha már ilyen nagy fesztiválról van szó, érdemes lenne odafigyelni az ételek minőségére is. Csütörtökön sikerült belefutnunk egy nagyon drága és ráadásul kritikán aluli minőségű gyorsétterem tortillájába… az íze is rettenetes volt, pláne hogy az állítólagos marhahús az valami alacsony minőségű, olcsó konzervhúsból volt csíkokra szeletelve. Csak egy egész napig felváltva jártunk a két betűs kitérőre, de sebaj, másnap már nem ott kajáltunk. Ezeket a konzerv és mirelitmágusokat alapjáraton be sem engedném egy ilyen kaliberű rendezvényre. A vendégek igenis megérdemlik a magas színvonalú választékot az ételek tekintetében is. Hiányoltam a gyümölcspultot és a fagyit.
A hellopay fizetési rendszer rendben van, de az hogy pluszban még borravalót is felszámolnak annyira már nem okés… (csak mert 3-4 pálinka után akár a 100% felé is csúszhat a csúszka)
Lehetne rugalmasabb a jegypénztár, ugyanis nem tudtam egyszerre beváltani a két napijegyemet karszalagra.
Jah igen: “a közönség kb 50%-kában minden megvolt amit miatt egy igényes partiarcnak feláll a hátán a szőr” Tudjátok, amikor egy két párocska a tömeg közepén majdnem megcsinálja egymást, ami vicces egy darabig de egy idő után… amikor a kiscsajok libasorban, koktéllal a kezükben kényszert éreznek arra hogy a kijelölt járda helyett a táncoló tömeg kellős közepén masírozzanak át, és ha véletlen hozzájuk ér bárki tánc közben szúrós szemmel megvetően tekintenek rá, meg amikor ganély részeg emberek dűlöngenek világukat nem tudva eltorzult fejjel, és a tipikus nyomulós arcok akik rámozdulnak mindenre ami mozog. Azért megnyugtató hogy a másik 50% viszont abszolut jóarc, zeneértő partyface-nek bizonyult.

Most térjünk rá arra amit nagyra értékeltünk a Campus fesztiválon. Öröm látni, hogy Kelet-Magyarországon van egy olyan fesztivál, ahol ennyire széles skálán mozog a zenei választék, nívós előadók sorakoznak fel a line up-ban, sok az élő zene és támogatva vannak az underground műfajok is. Fantasztikus dolog ilyen sokrétű, többtízezres közönségnek teljes mértékben kiszolgálni az ízlését, igényeit úgy hogy közben a korosztály is felettébb vegyesnek (találkoztunk 10 éves kissrácokkal, de a 40-50-es korosztály is képviseltette magát) mondható.
Abszolút pozitívum, hogy a belépőjegyek beváltásakor maximum 1 percet álltunk sorba, a helyszínre való bejutás is végig gördülékeny és gyors volt.
Mindenhol kiváló volt a hangtechnika.
A legtöbb étteremben ott előkészített, fűszerezett, és frissen sütött gyros, hamburger, grillezett húsok, házi jellegű lángos, lapcsánka volt kapható. Fény volt az éjszakában a minőségi ételek jelenléte.
Meglepően kulturált volt a toitoi wc, legalábbis amelyiket használtuk. Jó sok volt belőle, így nem álltak hosszú sorok, volt hogy max 10 percet, de olyan is hogy fél percet sem kellett sorban állni.
Úgy általában az árak a földön jártak ételek és italok tekintetében. A legtöbb helyen kiváló minőségű italokat szolgáltak fel, nem volt fejfájdítós kommersz vacak sehol.
Tök jó hogy áttért a rendzvény a hellopay kártyás fizetési rendszerre.
Néhány fontos dolog átgondolása, átszervezése után azt gondolom a Campus fesztivál egyértelműen a BalatonSound, a Sziget, a Volt, EFOT. vagy a Strand fesztivál komoly versenytársává emelkedhet.


Szólj hozzá!

Leave a Comment