Európa két legnagyobb technofesztiválja egyesítette erőit. Az Awakenings és a Time Warp közös rendezésű bulija másodszor került megrendezésre Düsseldorfban. A line up önmagáért beszél és egyből megfogta az arra fogékonyak fantáziáját. A THE KIDS WANT TECHNO facebook csoportjában bukkantunk egy beszámolóra, melyből kiderült, hogy több honfitársunk is a helyszínen élvezte végig a bulit. Robi pedig volt olyan jó fej és megengedte, hogy megosszuk a beszámolóját. Íme!

Viszonylag sok idő eltelt már a buli óta, ugyanakkor szerettem volna egy összefoglalót írni nektek az élményeinkről, hisz az ilyen beszámolók a csoport talán legerősebb tartalmai. Mikor megláttuk az eseményt számunkra egyértelmű volt, hogy nekünk ez lesz az év techno ünnepe és mindenképp ott akarunk lenni. Úgyhogy barátaimmal szinte gondolkodás nélkül vettük meg a 2. körös 60 eur-os belépőjegyet és a repülőjegyet 22.000 Ft-ért. Mivel odafele Kölnbe repültünk, ott még volt egy kb. 3.500 Ft-os vonat utunk Düsseldorfba. Tudtuk, hogy ezt a bulit rendesen oda fogjuk rakni, ezért 2 éjszakára foglaltunk szállást 4 főnek 228 eur-ért. Ezek voltak az alapköltségeink, fejenként 62.940 Ft. Innentől társaság és emberfüggő, hogy ki mire költ, ezeket a fenti költségeket azért írtam össze, hogy akinek nincs ebben tapasztalata lássa kb. honnan indul egy külföldi buli.
connect5
A rendezvényt a Messe Düsseldorf GmbH-ban tartották, ami egy hasonló komplexum, mint a mi Hungexpónk, annyi különbséggel, hogy brutál belmagasságú csarnokok vannak, aminek a vizuál szempontjából óriási jelentősége volt. Na de nem rohanok ennyire előre, kezdjük az elején, a beléptetésnél. Rengeteg belépő kapu, alap ellenőrzés, gyors átjutás, nagyon profi volt. Innen a fogadótérbe kerültünk, ahol a kajások voltak, a ruhatár és itt lehetett TOKEN-t! váltani is. Nem az első külföldi bulim, ahol még mindig tokenezni kellett, ez számomra teljes kiégés. Kiégés, mert kapsz egy baszott nagy lapot amit tördelgethetsz, nem fér a zsebedbe és egy csomó visszaélésre ad lehetőséget a pultban, mivel egy idő után követhetetlen, hogy most akkor mennyibe is kerül összesen amit veszel és ugye a 1,5 tokenes sörnél eldöntheted, hogy vagy ott hagysz fél tökent (3 euro = 1 token), vagy kettő sört kérsz. Aztán szembesülsz a következő lerántással, hogy minden egyes kiadott italért le kell tenned 1 token depositot, így lesz egy 0,5 l-es víz 2,5 token = 2400 Ft és egy 2 cl vodka+ red bull 4 token = 3840 ft. Ennél a pontnál el kell mondani, hogy a nyugat előtt járunk. Sokkal kényelmesebb és profibb a nálunk már megszokott kártyás rendszer és gondoljatok bele mi ment itt nálunk a B my Lake-en is bevezetett repohár és kötelező szemétdíj miatt. Ahol még érdemes párhuzamot vonni azok a mosdók. Itt szintén ugyan azok a legolcsóbb, legundorítóbb és világítás nélküli förtelmek voltak bekúrva 2 aréna közé, amik miatt teljes kiakadás volt itt augusztusban. Szóval nyugaton sem minden arany….de ezzel le is tudtunk minden negatívumot, mert összességében mindezek eltörpültek amellett, hogy elképesztően monumentális és profi volt ez a rendezvény.
connect3
Fellépők tekintetében rávághatjuk, hogy végülis senki olyan nem volt, akit ne hallottunk volna már valahol, valamikor, ugyanakkor az, hogy 20 órától egy Dubfire warmup-ol, reggel 8-10-ig Richie Hawtin zár és közben legalább 2, de inkább 3 felé szakadnál, azért az mégis brutál. Emellett minden egyes fellépő játékán érződött, hogy megtisztelve érzik magukat, hogy ebben a lineup-ban szerepelnek és ennek a közönségnek játszhatnak és kegyetlenül odatette magát mindenki. Mi nem köteleztük el magunkat egy aréna mellett, hanem a vándorlás mellett döntöttünk.
connect6
Elsőként az East arénát találtuk meg, ahol épp Bart Skils zenélt, akibe már nem először futottunk bele „véletlenül”. Legutóbb Amszterdam hallottuk Paul Ritch előtt és én azt gondolom róla, hogy ebben a szcénában az egyik legjobb vendéglátós DJ, ennek minden pozitív és negatív hozadékával együtt. Magához képest kemény zenét játszva, tökéletesen warmup-olt most is Rodhad, Chris Liebing és a többiek előtt. Az East aréna olyan igazi Time Warp féle sötét és underground helyszín volt és a North arénán kívül ez volt igaz a többire is. Nem volt túltolva a technika, nem volt tele minden LED-el, nem volt semmi csilivili. Ami volt az mérnöki precizitással volt kitalálva oda, arra a zenére és arra hangulatra. Az egész rendezvénynek inkább volt ipari, sötét, underground feelingje, mint nagyfesztiválos parasztvakító hatása. Egy klasszikust idézve ” ha 6 db lámpád van, azt is fel lehet úgy rakni, hogy az kurva jól nézzen ki”. Félig-meddig szakmabeliként látszott, hogy ez úgy volt költséghatékony, hogy közben ez senkinek nem tűnt fel igazán és egyben kurva jó is volt. Nekem vizuálban pont az East volt a kedvencem, ahol 1 db LED-, sőt, igazából néhány ferdén belógatott trassz hídra szerepelt lámpán kívül semmi nem volt, de az olyan profi volt és annyira oda volt kitalálva, hogy egyáltalán nem maradt hiányérzete az embernek. A fesztivál egyébként 2 hatalmas csarnokban zajlott és a helyszínek a plafontól a földig lógó fekete anyaggal voltak leválasztva egymástól. Ez a rengeteg fekete anyag megint csak az underground érzést erősítette.
connect7
Bart Skils után a West arénában Marcel Dettmann volt az első betervezett fellépőnk. Ennek a helyszínnek a hangulata és Marcell Dettmann zenéje együtt nekem egy idő után olyan szinten depresszívé vált, hogy volt egy pillanat, amikor azt hittem, ha még ott maradunk 10 percet, nekem rámegy az egész estém lelkileg. Úgyhogy a vége előtt dobbantottunk és kicsit jobban felfedeztük a helyszíneket mielőtt visszamentünk volna Chris Liebing-re az Eastbe. Chris nekem személyes nagy kedvencem és itt végre azt a formáját hozta, amiért én nagyon szeretem. Üres volt, sötét, gonosz, fémes és kurva jó. Egy hiba nem volt benne. Most időben 02-04:00 között járunk, amikor ez a program ütközött Amelie Lens fellépésével és mivel az egyik barátunk imádja és még nem volt rajta, átmentünk rá a North-ba. Elképesztő, hogy mennyien voltak ezen a nőn, mekkora közönségkedvenc lett világszerte és a többi arénához képest mennyivel színesebb volt ez a helyszín. Nekem Amelie nem a kedvencem zeneileg, szerintem hozta a formáját, aki szereti, azokon láttam, hogy imádják. Nálam elvitte a bulit, hogy mennyire gyönyörű volt vizuálisan ez a helyszín. Amikor vége lett szettjének, ott maradtunk még Pan-Pot-on, akiket kifejezetten szeretek, de most annyira nem jött át amit játszottak, úgyhogy a szett második felében szétváltunk a társasággal és 2-en benéztünk Solomunra, majd Loco Dice-on futottunk össze mindenkivel. Ekkor olyan fél 6 lehetett már és 7 órányi masszív menetelés után a Loco Dice szettje úgy kellett mindenkinek, mint egy falat kenyér. Kibaszott menő volt, amit játszott és az a fél óra elég volt arra, hogy újra feltöltsön minket élettel és hadba tudjunk állni az utolsó nagy menetre. Egyébként érdekes volt látni, hogy erre a rendezvényre nem a South aréna fellépői miatt jöttek az emberek. A többi helyszínhez képest kifejezetten kevesen voltak bármikor amikor csak átutazóban is arra jártunk. Szóval jött 6-tól Len Faki, akit én utoljára 2011-ben a Balaton Sound-on hallottam élőben. Benne sem csalódtunk és mindaddig azt hittük, hogy a csávó mekkorát veret, míg át nem mentünk Adam Beyerre. Igen, Adam Beyerre. Én nem is akartam menni, ott mondtam a többieknek, hogy a faszi lerakja majd a Drumcode top20-at, amire a faszom kíváncsi, de mivel egységben az erő, főleg fél 7-kor már megviselve, átmentünk együtt. Na gyerek, ami ott történt azt nem hittem el. Aki ott volt, az szerintem soha nem felejti, aki nem volt ott pedig talán soha nem fogja elhinni, hogy ez a faszi, valami földöntúli szettet produkált nekünk reggel. A pali beállította a mixer kocsikat és olyan menő betonkeverést rendezett nekünk 8-ig, hogy arra nincsenek szavak. Felkerült az első 1 óra a szettjéből, érdemes meghallgatni (valahol 43-tól kezdődött az igazi szegelés):

Ott akkor valahol fél 7 és 8 között ennél nem lehetett volna jobb. Habár az egész estére jellemző volt, hogy szerintem mindenki kegyetlenül odatette magát, mindenki rátett még egy lapáttal és keményebb zenét játszott, mint a megszokott tőle, ott és akkor nálam mindenkit lezenélt Adam Beyer. Újra úgy felpörögtünk a többiekkel és úgy verettük, mintha akkor érkeztünk volna frissen. Mikor vége lett átmentünk Richie Hawtin záró zenélésére, amire előzetesen mondtuk, hogy majd biztos előhúzza az ibizai énjét és rak egy kis napfelkeltés seggriszát. Na, ehhez képest előhúzta a démonokat a föld alól és beverte az utolsó szögeket a koporsóba! Egyszerűen zseniális az a forma. Egyrészt annyira jól szólt, amit játszott, amennyire előtte senkinek. Annyira mély volt és embertelenül iparian nyers, hogy azt nem lehet átadni szavakban és mindez úgy fel volt építve, ahogy azt csak egy akkora művész tudja, mint ő.
A legnagyobb meglepetés tehát Adam Beyer volt, így nálam az est legjobb szettje is az övé megosztva Richie Hawtin-al, valamint az a bő fél óra, amit Loco Dice-ból hallottunk. Mellettük Chris Liebing visszaadta nekem, amit a B my Lake-en elvett és továbbra is az egyik legnagyobb kedvencem. Összességében életünk legnagyobb party élménye volt, ami minden forintot megért és egy életre szóló élmény volt a társaságunk minden tagjának!
Képek: We present Connect FB