Hosszú idő után sikerült idén végre először lejutni az Exitre. Pedig aki eddig már járt Újvidéken, mind örömódákat zengett. Legfőbb jellemzőként a Dance Arena semmihez sem fogható akusztikáját és hangulatát – különösen a reggeli napsütésben – az olcsó italárakat és a gyönyörű szerb lányokat hozták fel példának. Az Exit Festivalt idén rendezték meg 15. alkalommal a péterváradi vár területén, Újvidéken, Budapesttől mindössze 300 kilométeres távolságra. A jubileumi év tiszteletére különleges back2back szettekkel készültek a szervezők, ez pedig elég kíváncsisággal töltött el, hogy a már annyiszor hallott exit-érzés megtapasztalásán túl egyedülálló zenei élményekkel is gazdagodjunk.

Eredeti terv szerint csak a második, pénteki nap volt betervezne, nevezetesen Eats Everything vs Cassy, Carl Cox vs Danny Teneglia, Planetary Assault Systems LIVE, valamint reggeli zárásként Ben Klock vs Marcel Dettmann.
Végül már csütörtökön délután útnak indultunk. Újvidék a szerb ipar és pénzügy egyik legfontosabb központja, valamint Vajdaság, tudományos, oktatási, egyetemi, egészségügyi, politikai és közigazgatási központja. Szerbia második legnagyobb városa, 232 ezren lakják. Szállásunkat igen könnyen megtaláltuk, a lehető legközpontibb helyen, a sétálóutca elején helyezkedett el, lehetetlen dolognak tűnt eltévedni buli után.
Ragyogó napsütésben indultunk, majd egész délután szakadt az eső. Bár rögtön az érkezés után még sikerült kiülni jó időben elfogyasztani egy sört a sétálóutcában, a kapucnis pulóverre később is szükség volt. A magyar fesztiválokkal ellentétben itt később indulnak a programok, általában este 8 órakor. Háromnegyed kilenckor rögtön a Quimby lépett fel az egyik színpadon, sajnos a korai kezdés miatt esély sem mutatkozott arra, hogy felérjünk időben.
A karszalagok átvétele másfél órába telt.Egy kis kapun át engedtek mindenkit átvenni a jegyét, óriási volt a káosz és a tömeg.

A főbejárattól rögtön balra terül el a nagyszínpad területe, ahol megérkezésünkkor a Pet Shop Boys zenélt, akik éppen Budapestről érkeztek.
A koncertnek negyed 3-kor vége lett,  Dub FX következett, aki előző nap spontán utcazenélt egyet Újvidék központjában.
Mi azonban a Dance Arena felé vettük az irányt. A fesztivál számunkra legérdekesebb része egy 30 ezer embert befogadni képes, óriási várárok.
A színpadon Disclosure élőben, akik innen indultak másnap a Balaton Soundra. A koncert különösen nem hagyott bennem mély nyomokat, a „White Noise„-t azért jó volt élőben meghallgatni. Próbáltuk helyünket elfoglalni a katlan középső részén, azonban az éppen akkor véget érő koncert miatt hirtelen óriási tömörülés alakult ki az amúgy is esőtől áztatott és igen csak csúszós várárok emelkedőjén. Semerre sem lehetett mozdulni, csak vitt magával az embertömeg. Ha itt valaki megcsúszott volna és földre kerül, annak annyi lett volna, úgyhogy inkább gyors visszavonulót fújtunk amerre csak lehetett és vízszintes helyet kerestünk magunknak. Igen csak para volt a helyzet!
2.15 perckor pedig megkezdődött a négy napon át tartó, ínyenc back 2 back-ek sora, rögtön Carl Craig vs Green Velvet nyitott. A DanceArena hangulata pedig azonnal magába szippantott! A látvány monumentális, a hely akusztikája valami félelmetes és ahogy egyszerre őrül meg 30 000 ember a várárokban, megannyi energia szabadul el, a helyszín szinte már életre kel!
A két tengerentúli legenda pedig azonnal belecsapott a lecsóba, Green Velvet nagyon érezte! Élőben kölcsönözte a hangját több esetben (Flash, La La Land), zöld lézerek pásztázták a táncteret, a vizuálra is érdemes lesz odafigyelni a lentebb linkelt videóban, a 30 méter magas, egész színpadot beterítő látványelemek csak megsokszorozták az amúgy is rengeteg helyről érkező inputot. Nehéz is mindezt szavakban leírni, ezt át kell élni! Semmi máshoz nem fogható az az érzés, ami itt hatalmába keríti az embert, ha megtalálod a helyed nem akarsz elmozdulni innen soha!
Mindez balkáni érzéssel fűszerezve, a szó legpozitívabb értelmében. Teljesen szürreális élményt nyújtanak a színpadon időnként megjelenő táncosok. Teljesen helytálló a fesztivál szlogene: Where hedonism meets activism.

Ez az érzés jellemezte a fesztivál minden egyes helyszínét, résztvevőjét és pillanatát. A közönséget leginkább szerbek és angolok alkották, magyar szót is rengeteget lehetett hallani. A szerb lányok tényleg gyönyörűek, szinte mindenki megütött egy igen erős szintet, egyesek igen jól beszéltek angolul és igen jó eséllyel lehetett kapcsolatot teremteni…
Egyébként a magyar fesztiválok szolgáltatásaihoz szokva egyszerűnek tűnt az infrastruktúra, időnként az egész fesztivál úgy hatott, mint egy óriási amatőr szabadtéri házibuli, holott minden bizonnyal igen komoly és profi szervezés áll a háttérben, nem véletlenül nyerték el a legjobb európai fesztivál címét.
Visszatérve az első nap programjához: Carl Craig vs Green Velvet után Dusky vs Paul Woolford következett, akik szintén nem hagyták, hogy kimozduljak a várárakból. Sajnos a reggeli napsütés elmaradt, lévén igen csak borús volt az idő és időnként az eső is eleredt. A nap zárásaként Jackmaster vs Oneman következett, akikről ódákat zengettek azok, akiknek már sikerült elcsípniük őt korábban valamelyik horvát fesztiválon. A kezdést érdemes megnézni itt (12:35-től)!
A reggelt végül a DanceArena és nagyszínpad között elterülő helyszínen, az Urban Bug-on zártuk, itt szintén csak b2b szetteket hallhattunk, többnyire hazai dj-k prezentálásában, de fellépett például az utolsó nap Max Demand b2b Collective Maschine is. Itt lehetett a környező helyszínek közül egyedül töményet inni, 500 dínárért járt egy duplavodka-Redbull. A korsó Tuborg 210, a dobozos sör 250 dínárba került.1 dínár 3 ft-nál valamennyivel kevesebbet ér.

Második nap éjfélkor értünk fel, a nagyszínpadon Rudimental kezdett. Szerettem volna már elcsípni a hazánkban is többször megfordult, londoni illetűségű pop-drum and bass bandát. A koncert hozta várokozásokat, de az óriási sártengerré változott nagyszínpad korlátozott a mozgásban, igen komoly esély mutatkozott orra esni bármelyik pillanatban, sokaknak sikerült is ezt összehozni, különösen a reggeli órákban nyújtottak vicces látványt a sárral összemaszatolt arcok.
Háromnegyed 2-kor kezdődött a Dance Arena talán legjobban várt fellépése. Danny Tenaglia és Carl Cox kvalitásait senkinek sem kell bemutatni, ketten együtt elmúltak már 100 évesek! Igazi lemezlovasok, akik csak éppen annyira használják a mikrofont, amennyire kell. Élmény volt őket nézni és hallgatni!
Planetary Assault Systems LIVE fellépésével kezdetét vette a reggeli műszak. Luke Slaterék egy pillanat alatt iparterületté alakították át a DanceArena területét. Reggel 6-kor pedig megérkeztek a matekszakkörösök is. Ben Klock vs Marcel Dettmann professzorok előadását szájtátva hallgatta a szorgos diáksereg, senki nem akart mozdulni, amikor 8 órakor kicsengettek.

Az eredeti terv szerint a szombat reggel fél 9-es vonattal utaztam volna haza, de eszembe sem jutott volna elkérezkedni az utolsó óra végéről, na meg végre a nap is kisütött. Így hát maradtunk szombatra is. A harmadik napra a sáros talaj is felszáradt, igazi nyáridő köszöntött be. Mivel eddig a fesztivál területének nagyjából felét sem sikerült bejárni, a harmadik napot a főbejárattól jobbra található terület feltérképezésével kezdtük. A főbejárattól jobbra elterülő rész konkrétan a péterváradi vár területe, számtalan újabb színpad helyszíne. Táncolhattunk goára, latin  zenére, rengetegen voltak a reggae stage-en is,  berendeztek egy silent discot és egy hangosabbat is. A fesztiválok legnagyobb szépsége a sokszínűségben rejlik, ami itt a várban azonban hatványozottan igaz. A legeslegnagyobb kontrasztot valahogy mégis a Gorki List VIP Terrace jelentette, ahol egy csapásra a Hajógyári Szigeten érezhettük magunkat. A legérdekesebb produkció azonban minden kétséget kizárólag a világzenei színpadon (Huawei Fusion Stage) hajnali 3 magasságában fellépő banda, a Dvadesetorica. Ők a bosnyák Zuboly, ismert világslágerek alapjaira énekeltek 20-an. Zseniális performansz részesei lehettünk, totális mértékben leszartuk, hogy néhány színpaddal odébb éppen Tiga vs Hell zenél. Reggel tettünk egy kitérőt a Happynovisad elnevezésű helyszínen. Ha nem lenne Dance Arena, valószínűleg ki sem lehetett volna robbantani innen. Techno szólt az okos fajtából, Truss fellépéséről (akiről tegnap is írtunk) sajnálatos módon (ekkor még) lecsúsztunk, AnD szettjének a végére értünk ide. Hajnali 5 magasságában pedig már Heidi vs Kim Ann Foxman várt minket a katlanban. Jók voltak, bár a Flash a végére talán nem hiányzott. A napot Maceo Plex vs Danny Daze zárta. Maetrik-et hallottam már korábban is, ezen a hétvégén azonban isteni magaslatokba emelkedett! Nem producer ő, hanem egy hangterapeuta, egy telepatikus forradalmár, nem e világi lény! Még Skrillex is beállt közéjük, akit hajnali 2-kor mi is elcsíptünk a nagyszínpadon.

3 nap lement, én pedig 19-re lapot húztam, itt maradtam vasárnap is. Az Exit-lakók későn fekszenek (ha egyáltalán…), éppen emiatt későn is kelnek, főleg ha még egy VB-döntőt is be kell iktatni a programba szerb nyelven. Deep Dishre értünk fel fél 2-kor. éppen 10 esztendeje hallottam őket utoljára. Sajnos kicsit nehezen sikerült felpörögni a zsúfolásig megtelt Dance Arena-ban, holott Ali és Sharam nem hiába állt össze megint ennyi év után! Némi duplavodka körök után sikerült leragadni reggelig a Happynovisad-on, számomra akkor teljesen ismeretlen előadók produkcióit hallgatva. Pedig mint utólag sikerült megtudni, DMX Krew 6 albumot is megjelentetett korábban Aphex Twin kiadójánál. TR // ER live produkciója következett, ami nem mást takar, mint Truss és Tessela kollaborációját! Wow! Nem csoda, hogy nem bírtam mozdulni innen, mégha teljesen magamra is maradtam. Ezután maga Tessela is beállt dj-zni. Lassan megjelentek az első nap sugarai is, ezért aztán visszatértem utoljára a Dance Arena-ba, Steve Rachmad vs Marko Nastic fesztiválzáró szettjére. A local hero és a holland legenda pedig nem hazudtolta meg önmagát! Sajnos a korábbi évekhez képest, ezúttal mindössze negyed óra pluszt engedélyeztek ráadásként, így végül hétfő reggel negyed 9-kor ért véget az eleinte egynaposra tervezett kiruccanás.

Mit mondhatnék zárszóként? Aki ezt még nem élte át, az ki ne hagyja! Mert ilyen hely tényleg nincs még egy a világon! Mindössze 300 km-t kell utazni és csak csütörtökön kellett pénzt váltanom. Ami itthon egy estére, az itt négy napra volt elég… Dance Arena! Jövőre is találkozunk!


Képek forrása: exitfest.org

Ha pedig két zenével kellene jellemeznem az idei Exitet, akkor ezek lennének azok: