Beszámoló – Exit Fesztivál 2016

Sok éves Exit-es múlttal a hátunk mögött már sokalljuk a négy napos fesztiválozást, sokszor vannak üresjáratok, nem minden este éri meg a másnapi szenvedést. Idén okosabbak voltunk, elsősorban a vasárnap érdekelt minket, de mivel barátaink a pénteki napra tudtak eljönni, ezért mind a kettőt bevállaltuk.

Pénteken későn indultunk Budapestről, hajnal 1-re értünk a fesztivál kapuihoz. Véletlenül első utunkba kerülő magyarok pont a barátaink voltak, úgyhogy már nem is kellett keresgélni egymást. A bejutás a fiúknak gyorsan ment, a lányoknál akadt egy kis torlódás miután kiderült, hogy a 15 ellenőrzőpont közül csak a felénél mehetnek át a lányok és persze pont a túloldalon, mint ahol a többség állt. Kis csajos lökdösődés után végül mindenki bejutott. Először a várba mentünk fel körülnézni, megnézni a kisebb színpadokat, kiváltani a fizetőeszközt, ami ezúttal rendes Pay pass-os bankkártya volt, az Otp támogatásával. Miután körbesétáltunk célba vettük a Dance Arena-t, ami miatt igazából 7-8 éve ide járunk a Balaton Sound helyett. Éppen Mind Against-re értünk le a porfelhővel dúsított várárokba. Szokásosan nagyon művészi előadásmódban volt részünk, de akkor abban a pillanatban jobban esett volna egy táncolhatóbb zene. Kicsit ott hagytuk a barátainkat és leültünk rápihenni a napfelkeltére.

Maceo Plex kezdésére próbáltuk megkeresni a többieket, de addigra olyan sok ember lett hirtelen, hogy lehetetlen volt mozogni a tömegben. Ezért felmentünk kedvenc helyünkre a középen lévő feljáróba, ahonnan a legszebb a látvány. Egy szintben vagy a Dj-vel, alattad a tömeg és a fejed felett kezd kisütni a nap. Maceo Plex kezdetben fokozta is ezt az extázist, nagyon jó zenékkel kezdett. Egyik új melódiájától rázott is a hideg, mikor lejátszotta, már most várjuk a megjelenést. Viszont a második felében kicsit mintha elfogyott volna a lendülete. Na de az este záróakkordja Henry Saiz és Hernan Cattaneo b2b-je volt, ami minden pénzt megért. Már azért az egy szettért érdemes volt lemenni aznap. A pultban inkább Henry Saiz dominált, olykor megmutatta magát Hernan is, hogy azért még ő is itt van, de amit Henry művelt, az fenomenális volt. Pedig egyikőjükért sem vagyok kifejezetten oda, tehát véletlen sem vagyok elfogult velük szemben. Lementünk a tömegbe, verőfényes napsütés volt reggel 7-kor már 27 fok. Mindenki keze a magasban és 5 percenként futott át rajtam a libabőr azoktól a zenéktől, amiket ott hallottunk. Nagyon ráérzett, hogy éppen mire van szüksége a Dance Arena-nak. Csodálatos szett volt. A végén kiderült, hogy van valami hivatalos after is a bejárattól nem messze. Kis huzavona után rávettek, hogy megnézzük milyen. A helyszín kellemes volt, mintha egy mély gödröt ástak volna a földbe és alakították ki. Büszkén néztük, hogy a magyar VOID hangrendszerét használták, gondolom a zaj tompítása érdekében választották őket, de bizony rohadt jól szólt, arra egy rossz szavunk nem lehet. A társaság viszont már érdekes volt, úgy éreztük magunkat, mintha a szerb Coronita-ba csöppentünk volna. Nem sok időt töltöttünk itt, inkább mentünk is vissza a szállásra.

exit3

Vasárnap hangulatfokozónak lementünk a strandra, ahol rengeteg fesztiválozó összegyűlt, szólt a zene, nagyon kellemes before volt. A várba korán felmentünk, megint körbe sétálgattuk, megmutattuk egy elsőbálozó ismerősünknek az egészet. Levittük a Dance Arena-ba, ahol persze megint egyből magyar ismerősökbe futottunk. Majd azért megpróbáltunk átvergődni The Prodigy-re a nagy színpadra, de a megközelítése esélytelen volt. Annyira sok ember állt már akkor ott, hogy lehetetlen volt normális helyet találni, ahol bármit is látni lehetett volna. Első 3 számot oldalról meghallgattuk, majd feladtuk és visszamentünk az Arena-ba Fabio Florido végére. Nem nagyon tett hozzá nekem akkor már az estéhez, mert annyira vártam Richie Hawtin-t, hogy nem nagyon foglalkoztam vele.

Hawtin ezúttal egyedi live performansz-al készült a fesztiválra, melyet szeptember óta terveztek a szervezőkkel, mérnökökkel. Valóban nem mindennapi előadásban volt részünk. Az óriási pultot legurították a színpad szélére és helyére került Richie full extrás, egyedi setup-ja. A művész beállt középre, két pult fogta közre jobbról-balról és elindult a műsor. Nagyon motiváló látvány volt nézni, ahogy képes egyszerre két irányba koncentrálni, a kezét egy pillanatra se vette le, folyamatosan valamin mindig ügyködött. Az egyedülálló vizuállal csak fokozódott az élmény, ugyanis kamerák vették a live-ot felülről és az volt mögé kivetítve, hogy éppen mit csinál, csak a kép fel volt turbózva mindenféle vizuális effekttel. Teljes bepillantást kaptunk arról, amit művel és ahogyan azt műveli. Csodálatos volt. Persze ne menjünk el a zene mellett sem, ugyanis az 5 perces intro után egészen a legvégégig lendületes, mindenkit táncra kényszerítő zenei repertoárban volt részünk, megspékelve a gonosz, dark-os hangokkal vagy a mellkast is beremegtető durva bass-el. Mindent, amit szeretünk benne, azt megadta egy olyan egyedülálló látványshow-val kiegészítve, amit biztosan sokáig nem felejtünk el.

exit2

Le a kalappal, ez egy rendkívül színvonalas produkció volt! Utána kíváncsin vártuk mit mutat Dave Clarke, aki a 2005-ös legendás fellépése óta nem járt az Exiten, de ezek után várható volt, hogy nem ő lesz az est sztárja, meg hát 1 és negyed óra alatt nem is lehet sokat villantani. Kis technikai malőr után pont úgy kezdett, ahogyan azt csak előre sejtettük… leszart mindent és finomkodás nélkül belecsapott a közepébe. Viszont mostanában elég nagy zenei változáson megy keresztül, ez most is érezhető volt, egyre több dallamos részlet vagy vokálos zene kerül ki a keze alól, mint pl. Floorplan – Never grow old-ja. Ettől függetlenül ezek a zenék is tipikus Dave Clarke-os stílusban szólaltak meg, én kifejezetten élveztem. Szerencsétlennek nem végződött jól az estéje, ugyanis fellépése után a reptérre menet autóbalesetet szenvedett, de hála a jó égnek nem esett komoly baja.

Utána következett Nina Kraviz, aki ezúttal kellemes csalódást okozott, ugyanis egyáltalán nem szeretem, de most a nagyágyúk között jól elkapta a fonalat. Csak pilláztunk, hogy milyen zenéket rakott fel. Igaz, mindegyik alapból nagy zene volt, újat nem mutatott, de legalább értékelhető szettet játszott, mert akkor pont az kellett oda.  A tökéletes pillanatokat csak az tudta elrontani, ahogyan az óriási tömegen próbáltuk átverekedni magunkat, míg a lelátóról leértünk a tánctérre majd ki a wc-ig, meg az italpultig. Ekkora tömeget még soha sem tapasztaltunk az évek során. Azt hittük sose érünk a végére. Az emberek mindenkin próbáltak átmászni, nagyon sokan váltak emiatt agresszívvá, kiabáltak egymás után és lökdösődtek. Végül a sejtésünk be is igazolódott, valóban nem volt még soha ekkora tömeg, ugyanis az Exit idén rekordot döntött a látogatók számával.

exit1

Egy kicsit minket is bosszantott azért, hogy nem találtunk olyan helyet, ahol nyugodtan élvezhetjük Marco Carola záró szettjét, ami épp olyan tökéletes volt, ahogyan azt vártuk tőle. Nagy nehezen visszavergődtünk a feljáró tetejére és ott táncoltuk végig Carola-t a verőfényes napsütésben. A világsztár ki is harcolta azt, amire nem sokan képesek, tovább játszott, mint 8 óra, pedig Marko Nastic-on kívül ezt nem sokaknak engedték még meg az Exit-en. Már inkább a 9 órához közelítettünk mire vége lett a fesztiválnak. Csodálatos befejezése volt egy remek estének, bár nem is vártunk mást a fesztivál legerősebb vasárnapi line up-jától.

Pont így volt jóm hogy nem mentünk le mind a négy napra, ezen a kettőn is megkaptuk azt, amit szeretünk a fesztiválban, a Dance Arena-ban és ezekben a fellépőkben, akik kifejezetten kitettek magukért. Ezúttal is pozitív élményekkel gazdagodva és zenei túltelítettséggel hagytuk ott a péterváradi erőd falait és az egyedülálló Dance Arena helyszínét, ami ennyi év után is még mindig nagyon adja!

 


Szólj hozzá!

Leave a Comment