Végérvenyesen beköszöntött a nagykabátos téli időszak, a napsütésben papucsban és rövidgatyában táncolás már csak múló szép emlék. Ezt a hiányzó lyukat volt hivatott számunkra betölteni az egy éves szünet után újra megrendezésre kerülő Fridge Fesztivál, akik elhozták a nyarat a télbe! Valószínűleg az olvasók igen nagy része egy csettintéssel elintézte a 3 napos megőrülést annyival, hogy egy ilyen line up egyáltalán nem hozza lázba. A szervezők semmit nem bíztak a véletlenre, a Magyarországon legnagyobb népszerűségnek örvendő, bejáratott hazai és külföldi nevekre alapoztak. Úgy gondolom, hogy ez így van rendjén. Aki zenei csemegékre vágyik, az menjen klubokba, a fesztiválfellépők összeállításában a többség akarata és az aktuális trendek döntenek. Ezekkel a nevekkel nem igen lehetett mellélőni.
A fesztiválok másik nagy kérdése, hogy milyen lesz az idő? Ezúttal ez sem számított különösebben, hiszen az eseményt a Hungexpo C és G csarnokában rendezték. Mivel fő profilunk az elektronikus tánczene és az elektronikus zenei szubkultúra mélyebb értelmezésben vett bemutatása, ezért ezúttal inkább az együttesekre fókuszálnánk. Aki csak arra kíváncsi, hogy milyen volt Kalkbrenner vagy Zabiela, annak fölösleges tovább olvasnia!

Úgy tűnt, hogy az időjárás nem lesz kegyes hozzánk, szakadó eső előzte meg a csütörtöki, nulladik napi kapunyitást, ami szerencsére épp azokban a percekben állt el, mikor útnak indultunk. Jegyek átvétele és a bejutás egy pillanat alatt megvolt, a fesztiválfeeling pedig egyből elkapott bennünket, ahogy a Szigetről (Amsterdamból, Ötkertből) ismert óriás feliratok fogadtak bennünket, bár a nyári feeling teljesen átjött és kissé szürreálisnak hatott a november végi éjszakában, a „bavaianas” felirat jelentését sajnos nem sikerült megfejteni. Régi ismerősként köszöntött vissza az az ősrégi busz is, amivel a Tisza cipő szokta szállítani a fesztiválozókat. Bár az eső már elállt, azonban minden csurom víz volt, így aztán lényegében lehetetlen volt leülni kinn, pedig az infrastruktúra ki volt építve, mégis inkább a Csernobil melletti szellemvárosban, Pripjatban érezhettük inkább magunkat, úgy hatott a teljesen üres placc éjjel a megszokott fesztiválelemekkel, ahol csak 1-1 unalmasan kolbászoló biztonsági őrt lehetett felfedezni. Sebaj, irány a csarnok! PASO-n nagyjából százan lehettünk a nagyteremben, és ebbe beleszámoltuk az együttes minden tagját is, pedig ők nincsenek kevesen. Ennek ellenére jó kis koncertet adtak, bár sokat nem hallottunk belőle, inkább ettünk és ittunk egyet, hogy újult erővel vágjunk neki a Belga koncertnek, akik leginkább érdekeltek minket az első napon. A szürreális élményt tovább fokozta, hogy szinte rögtön letolták a Fesztivállapotot. Itt megkérdezhettük volna tőlük akár mi is, hogy mit parodizálsz?! Nem hiszem, hogy véletlen egybeesés lett volna kezdéskor elsütni ezt a zenét, amikor még semmi fesztiválhangulat nem uralkodott és a maroknyi közönség teljesen eltűnt a csarnokban. Úgy érzem, hogy ez éppúgy egy fricska volt a Belga részéről, ahogy az összes daluk, de épp ezért zseniálisak, éppen ezért szeretjük őket! Mert melyik magyar banda teheti meg, hogy úgy oltja akár a rajongóikat is, ahogy csak akarja, akik pedig boldogan asszisztálnak ehhez?! Lementek a legnagyobb slágerek, szerencsére az új albumról is letoltak a srácok jó pár zenét, a közönség is szépen gyarapodott, a hangulat is fokozódott, remek kis koncert volt ismét!
Belga után Example következett, akiknek „Changed The Way You Kiss Me” című zenéjüket tavaly nyáron rongyosra játszotta minden kereskedelmi rádió. A fellépést „Example & DJ Wire” néven hirdették, ami abból állt, hogy félpercenként beloopoltak valami hatásvadász, mindenki által ismert slágert, Pendulumtól kezdve Martin Garrix Animals-éig, amit valószínűleg e sorok iróját leszámítva az állandó olvasóink között senki nem szeret, talán nem is ismer. Volt egy fiatal kis gyerek, aki néhány héttel ezelőtt Budapesten teljes eksztázisban ráejtette a fülest a lemezjátszóra. Megvan? Na ő az 🙂 Aki nem ismeri az ITT hallgathatja meg, nekünk vagy féltucatszor volt hozzá szerencsénk ez alatt a három nap alatt. Visszatérve az Example DJ-szettre, jó volt, kellett! Ez kellett ide, lassan az emberek is kezdtek gyűlni és a hangulat is rendben volt. Mi viszont lassan távoztunk, mert másnap reggel szólított a kötelesség, hajnali 1-kor már javában aludtunk 🙂

Másnap sikerült kis csúszással indulni, ezért csak Punnany Massif végére értünk oda. Bár így se maradtunk le szinte semmiről, hiszen a Cseh Tamás Csönded vagyok átiratát és az Élvezd című dalt teljes hosszában sikerült végighallgatni. A Punnany azért szépen felküzdötte magát underground biciklis felvonulások és vidéki kis klubok pódiumáról a hazai zenei színtér legnagyobbjai közé! Ugyanez elmondható a Brains-ről is, bár náluk azért inkább hosszú évek folyamatáról lehet beszélni, Punnany esetében szembeötlőbb, hogy néhány év alatt szinte a semmiből foglalták el a helyüket minden jelentős hazai fesztivál nagyszínpadán. Brains pedig a magyar Pendulum, egy kis drum and bass, egy kis reggae, pozitív életszemléletű angol nyelvű szövegük mindenkit magával ragad!. Elcsépelt frázis, de ha nem magyarok lennének, akkor már rég a Glastonbury-n lenne a helyük! A set list nagyjából megegyezett a legutóbbi Park-zárós koncertjükével, remek volt! Mivel sokszor megtapasztaltam már, hogy az olvasók közül sokan nincsenek tisztában a munkásságukkal, azt ajánlom, hogy mindenképpen hallgassátok meg őket egyszer! A lakodalmas dnb igen is jó tud lenni 🙂 A fellépők sorát így aznap a nagyteremben a Pendulum együttesének valamely tagjának dj-szettje zárta, jó volt még egyet ikszelni a tört ütemekre!
A nulladik naphoz képest pénteken már többen voltak, bár a Main Stage még mindig nagyon messze volt a teltházas állapottól, a Party Arénában egész kellemesen összegyűltünk. Crookers, Dublic: nem az én világom, de még mindig nagyon menő ez a fajta elektro a fiatalok körében. Mire lehúzták a zenét, már a nap is felkelt, egy jó darabig egy spanyol párral sétáltunk haza, ezúttal is üdv nektek, mondjatok továbbra is nemet a biszembaszomra, és igent Baszkföldre! Respekt!

A szombati napot a lóversenypályán kezdtük, ugyanis a Kincsem Park és a Fridge bejárata között nagyjábl 100 méter a távolság, a lovi és a Hungexpo egymás mellett helyezkedik el közvetlenül. Valószínűleg ezt nem sokan tudják, pedig ha tudnák, hogy a lóversenyre bármit be lehet vinni és azt csinálsz a lelátón amit nem szégyellsz…ennél tökéletesebb before helyszínt el sem lehetett volna képzelni 🙂 Sajnos Grandmaster Flash-ről lecsúsztunk, pedig nagyon szerettem volna meghallgatni. „The Carbonfools„-ról azonban már nem és nem is kellett csalódni. Tituszék bandája hosszú évek alatt eljutottak arra a szintre, hogy elfoglalták jól megérdemelt helyüket közvetlenül a hazai top előadók mögött és nem csodálkoznék rajta, hogy a 2014-es fesztiválszezonban mindenhol headliner-ek lennének! Megérdemlik!
Carbonfools után következett Dub Fx. Ha a csütörtöki napra azt mondtuk, hogy kevesen voltak és a péntek is elbírt volna még több embert, akkor a szombat már nem hagyott kétséget afelől, hogy fesztivál van! Nem hazudok, ha azt mondom, hogy végig állt a sor a terem egyik végéből a másikba a ruhatárra várva. A három nap alatt összesen 24 000 érdeklődő volt jelen, úgy gondolom ez elég szép szám!
Az ausztrál utcazenész is komoly utat tett meg, VOLT-on már sokszor kicsinek bizonyult számára a színpad és ezúttal is rengetegen voltak rá kíváncsiak! Profi show, zseniális látványelemekkel, a plafonról leszálló lufik nagy élményt nyújtottak, bár ahogy láttuk, csak a lufik felét sikerült kiszabadítani a fogságból.
Következett Freestylers, majd Paul Kalkbrenner. Az eredeti programterv szerint Kalkbrenner zárta volna a Main Stage programját, miközben Hot X ugyanabban az időben a partyarénában zenélt volna. Azonban a szervezők az utolsó pillanatban változtattak az eredeti programon, Paul Kalkbrennert Hot X váltotta a „nagyszínpadon”, így egyszerre két helyen szólt a tuc-tuc reggelig, hiszen a Party Arénában James Zabiela, majd Julia Carpenter zenélt.

Nem sokkal hat óra előtt lett vége a 3 napos megőrülésnek! Aki minden évben azon siránkozik, hogy szar a line up és mindig csak bejáratott neveket hoznak, annak nem tetszett volna a buli! Annak sem, akik kellemetlenül és öregnek érzik magát részeg tinédzserek között. Jómagam a közel 30 évemmel igen nagy generációs szakadékot éreztem magam és a fesztivál közönsége között. Ennek ellenére mindenkivel sikerült megtalálni a közös hangot, óriásit buliztunk mindhárom nap, és le a kalappal a személyzet előtt is, mert ilyen közvetlen és jófej arcokat – legyen szó a security-ről, a ruhatárosokról vagy éppen a kajaárusokról – még nem láttam fesztiválokon. Ha kellett párválasztási tanácsadóként szolgáltak, együtt elemeztük a kiállított autókat, vagy éppen a ruhatárjegyünket sem kellett felmutatnunk a végén,mert fejből emlékeztek a számokra. Igen jó volt erre a kis három napra visszacsöppenni a a fesztivállapotba! Köszönjük Fridge, december végén pedig Indoor Fesztivál ugyanitt, a line up-ot tekintve hasonló koncepcióval!
Képek forrása: Mohai Balázs (sziget.hu)



]]>