Beszámoló – Glitch Festival, Málta

Az itthoni, számunkra is jól sikerült B my Lake Festival után, úgy éreztük nem zárulhat még le a nyár..még nem..el is kezdtünk szemezni a tengerparti fesztiválok között, és meg is találtuk az ideálist, a máltai Glitch Festivalt.

Fiatal fesztiválról lévén szó (ez volt a második ami megrendezésre került), sok információt nem találtunk róla előzetesen, viszont egy  februári, szintén máltai látogatás alkalmával nagyjából képbe kerültünk a máltai partyélettel, és pozitív kép alakult ki róluk.

Az idei fesztivál 2 naposra tagolódott, első nap Maceo Plex, Recondite, Jon Hopkins, Blawan, és DJ Stingray, másik nap pedig Ben Klock, Marcel Dettmann, Dax J, és a legenda, Mr. G voltak a fesztivál húzónevei.

A máltai partykultúra sokban különbözik a megszokott itthonitól, szeretik nagyon korán elkezdeni, és korán is abbahagyni.

Így fordulhatott elő, hogy egy Recondite este fél 10kor már színpadon volt, és az is hogy reggel 4 kor a helyi rendőrség erői futottak föl a pultba, hogy azonnal vége a bulinak.
glitch4

A rendezvényt, Rabat városában rendezték meg, a Gianpula Village rendezvényhelyszínen, amit én egy mediterrán Hajógyári szigetnek neveznék. Rengeteg klub megtalálható itt, pálmafákkal, gyönyörű tengerparti tájjal körülölelve.

Tudni kell hogy vallásos országról lévén szó, beléptetésnél szigorúan 2 külön sor van a nőknek és férfiaknak, a motozás végett is.

A fesztivál területén tokenes fizetés működött, 2.5 euróért kaphattál 1 tokent. Az árak eléggé logikátlanul voltak összeállítva, 800 ft ot kértek átszámítva egy rövid+kisérőért, ami itthon kifejezetten jó árnak számítana, viszont 2 tokenbe, azaz kb 1500ft-ba került egy Red Bull, és 800ft-ba egy palack ásványvíz.

Maga az egész fesztivál díszletének alapja, egy erődítmény volt, aminek épp ezért a Fortress nevet adták, a kisebb stagek pedig az egyedi sajátos pálmafás hangulatra építettek.

Mind a két nap majdnem teltházzal ment, de abszolút nem volt zavaró, bár tudni kell hogy szintén a máltai partyzás része az erőszakos tolakodás, szóval egy kis sportizomzat ajánlott, hogy esetleg legalább elgondolkozzanak rajta, érdemes -e  folyamatosan helyezkedniük.

glitch2

Első nap rögtön egy Recondite live szettel kezdtünk, ami tudjuk mindig  maga a nagybetűs minőség. Utána viszont erős törést éreztünk, mert nem igazán éreztük Jon Hopkins helyét ideálisnak, egy Maceo Plex előtt. Teljesen más műfaj, bár kétségtelenül bizonyította Hopkins aznap este is, miért csodálja őt a fél világ, nekem nagyon tetszett, de neki egy másik színpadon kellett volna fellépnie.

Maceo Plex sokaknak megosztó személyiség, valaki imádja, valaki közömbös iránta, valaki szerint meg kicsit túl nagy a hype körülötte, és sokkal kevesebbet tett le eddig, mint kevésbé elismert pályatársai. Én bevallom, nem tudom a meleg levegő, vagy a tényleg impozáns környezet tette -e ezt vele, de iszonyatos erő jött át a szettje alatt, és nem egyszer néztem a színpadra hogy most tényleg ő játszik -e. Technos vérünknek nagyon bejött, nyilván persze ez szubjektív vélemény.

Éjjel 2 kor a nagyszínpad bezárt, és mindenki a Cosmic stage-re települt át, ahol éppen Blawan kezdett, méghozzá egy méltán híres magyar hangrendszer segitségével. Jó volt látni, hogy itt volt meg igazán az a vérbeli technos közönség akik között én jól érzem magam, igazi underground érzés járta körbe az egész helyet.

Sajnos az első nap tanulsága az is volt, hogy kb lehetetlen elhagyni a fesztivál helyszínét tömegközlekedéssel, lévén a 4 órás zárórakor, a buszok már nem jártak, de még nem is indultak :) A szálloda kiválasztásánál az is fontos szempont volt számunkra, hogy közvetlen járatot ígértek a fesztivál és Bugibba városa között, ahol megszálltunk. Ez a járat végül nem járt. Ezt egy belga pár mesélte a taxiban. Ők ezt sikeresen megreklamáltak a fesztivál szervezőinél, és cserébe ingyenes jegyeket kaptak a fesztiválhoz szorosan kapcsolodó boat partyra.

glitch3

Az második nap meglepetése számomra, a mindenki szerint legenda Mr G. szereplése volt. Egyszerűen nem értettük hogy kinek sikerült az ő vendégjátékát ilyen szerencsétlenül elhelyezni a line upban,  mert se a színpad se az időpont nem volt erre ismét megfelelő. Akárcsak előző nap mint Hopkins esetében. Abszolút nem éreztük hogy szükség lenne erre a színpad elé kirohangálós, magamutogató showra, egy Ben Klock előtt.

Hozzátenném a maga műfajában, és egy saját önálló klubesten akár klasszis estet is tudna nekem intézni, élveztem a játékát, de itt valahogy az egész nem volt valahogy odaillő.

Szerencsére aznapi főhősünk Ben Klock – igaz csak másfél órát kapott, és ő a több órás szettekben tud kiteljesedni igazán – így is megmentette, sőt magasabb szintre emelte az est szintjét, amelyet a jó öreg Marcel Dettmann-nak csak tartania kellett.

Hozzáteszem itt is volt egy zavaró jelenség – akárcsak  az elsö nap is – hogy a szett közbeni showelemként, tűzijátékot kaptunk. Igen ez tök jó móka tud lenni egy vásáron mondjuk…de egy techno fesztiválra szerintem nem való. Lelkesedésünk mondjuk nem szegte, betudtuk a másfajta kultúrának, és maradtunk csöndes szemlélői.

Dettmann után, irány a másik stage, ahol személyes kedvencem kezdett, akit utoljára az Exit Festival No Sleep Novi Sad stagen halhattam: Dax J. Hát ő borította amit lehet, szétszedte a népet, és méltón lezárta Málta egyetlen house-, techno fesztiválját.

Összességében ismét jó volt más ország technosai között tombolni, és megnyugtat a tudat, hogy sok őrült van még a világban rajtam kívül…


Szólj hozzá!

Leave a Comment