Idén is átélhettük a tavasz legnagyobb hazai csarnokbulijának élményét múlt szombaton a Hungexpón. Sokan megjelentek régi motorosok, voltak akik csak most estek át a tűzkeresztségen, és azok is rászánták magukat az össznépi találkozóra, akik már nagyon is megválogatják hol, és milyen eseményen teszik tiszteletüket az éjszakai életben. Annyi biztos, nagyon megoszlanak a vélemények, sokan vegyes érzelmekkel hagyták el a rendezvényhelyszínt.
Először is leszögezném, hogy kicsi csapatunk egész éjszaka az Arena 02 varázsában tombolt, így az Arena 01 eseményeiről, csak a közösségi oldalalakon olvasottak, valamint helyszíni kérdezősködés alapján tudunk nyilatkozni, na persze azért kikérdeztük a The Kids Want Techno facebook csoport tagjait is, akik egyébként pontban éjfélkor tartottak egy röpke csoport találkozót az Arena 02 bejáratánál.
Arena 01
Teljesen új látványvilággal hódított a Hyperspace nagyterme, meg kell hagyni nem nézett ki rosszul. Sokaknak nagyom bejött, ám voltak kritikus szemlélődők is, akik túl soknak találták a rájuk özönlő fényáradatot. A hanggal kapcsolatban is érkeztek kritikák dögivel, melyek szerint nem csak hogy nem szólt szépen, de még halk is volt. Sajnos ezt mi is alá tudjuk támasztani, mert azért hébe-hóba 15-20 percet mi is hallgatóztunk ám… Tény, hogy Bónuszon sokkalta szebben szóltak azok a Martin Audiók, és a hangerő is feljebb volt tekerve… Na de hagyjuk is technikai részleteket, inkább nézzük milyen is volt maga a műsor az Arena 01 lelkes közönségének facebook kommentjei alapján.
A headliner Dave Clark önmagához képest nagyon is alulteljesített, unalmas műsort adott, de volt aki a rettenetes jelzővel illette a szettjének bizonyos részeit. Sajnos ő nagyon nem teljesítette be a közönség várakozásait. Az este másik alulteljesítője Klaudia Gawlas volt, ahogyan az egyik kommentelő frapánsan fogalmazott: „egyszerű volt, mint a faék”. Klaudia eddig csak jobbat produkált kis hazánkban, most sokaknak okozott csalódást. Azért szerintem kárpotolta a rajongótábort a szettje végén a „Papillon”-nal… tudjátok, a pulton táncikálós zenéje… Ettől a ponttól kezdve már nagyon könnyű dolga volt Industrialyzer-nek, aki zárásképpen azért próbálta megmenteni az estét több-kevesebb sikerrel. Róla például elég jókat írtak a közösségi oldalakon, sokan egekbe magasztalták, és az este megmentőjének nevezték, ámbár mi 07:00 körül indultunk haza, és icipicit várakoztunk a nagyteremben a kártyák visszaváltása miatt, amikor felcsendült egymás után a Green Velvet „Flash”, Jeff Mills „Bells”, Recondite „Cleric” … nem fér a fejembe, hogy egy Hyperspace-en miért érezte azt, hogy egymás után le kell játszania ezt a három immáson eléggé classic darabot… Óriási zenék szó sincs arról, hogy mást állítanék, de ebben a formában amolyan slágerdisco jellege lett a szettjének. A magyar techno óriások közül a legtöbben Hot X, és Sanfranciscobeat előadását találták a legjobbnak. Abban azonban majdnem mindenki egyetértett, hogy az olasz és francia illetőségű úriember vagyis Enrico Sangiuliano, és Julian Jeweill volt a legnagyobb durranása az estének. Ők voltak azok az előadók az Arena 01 line up-jában, akik nem csak a vártat, annál kicsit többet is adtak a megjelentek legnagyobb örömére.
Alapvetően a kommentek hangvételéből, és a helyszínen folytatott beszélgetések stílusából, azt állapítottuk meg, hogy az Arena 01 közönsége is jól érezte magát, nagyot táncoltak barátok közt, és őrült hangulatban mulatták végig az éjszakát.
Image and video hosting by TinyPic
Arena 02
Telitalálat! Köszönettel tartozunk a Deadcode szervezőinek a minőségi line up és okos időbeosztás miatt. Évek óta nem táncoltunk ilyen jót! Egyszerűen tökéletes esténk volt! Végre sikerült belőni a kisterem hangját is úgy, hogy erősen az élvezhető tartományba essen. Nem volt tökéletes, de sokkal jobb volt mint eddig bármikor. A hangerővel sem voltak problémáink, elég jól szólt a cucc. A fények… végre nem égették ki a retinámat! Ezért örök hála! Azért egy hajszálnyit még lehetett volna sötétebb. Ebben a teremben Sikztah-t leszámítva sokak szerint Electric Rescue vagy Inigo Kennedy volt a leggyengébb láncszem, ezzel kapcsolatban még sajnos vérremenő viták vannak, egyszerűen nem sikerült még kikiáltani a „győztest”, de istenigazából talán ők voltak azok, akik igencsak megütötték a szintet, kiváló volt a műsoruk, de önmagukhoz képest hallottunk tőlük már ennél jobbat is. Azért kezdtem így a beszámolóm, mert sajnos Electric Rescue műsoráról lemaradtunk, szóval csak mások véleményére hagyatkozva nyilatkozhattam vele kapcsolatban, Inigo műsorát viszont hallottam, és nem tudok vitába szállni eme véleményt formálókkal… Viszont aminek nagyon örültem, hogy sikerült Lewis Fautzi startjára berobbani. Zseniális intros kezdés után valóságos örömzenét játszott. Imádtuk a dinamikáját, a lüktetését, letaglózó energiáját minden dallamával, díszítésével, és kacérságával együtt. Nálam ő vitte az aranyérmet! Oscar Mulero játékosan állt a témához, kellőképpen morcos és kacér vonalvezetése hihetetlen örömzenélésbe torkollott. Valaki a mellettem táncolók közül, frapánsan foglalta össze a Mulero-féle utazást: „Olyan, mint egy drogtúladagolás. A legnagyobb flashek között nyír ki.” Azt hiszem ennél többet nem tudok, és nem is akarok írni róla. Inigo Kennedy vette át a pultot őrült örömzenélésre. Dinamika, dallamok, harmóniák, élet… volt akit agyonvágott, mi csak mosolyogva táncikáltunk és vártuk mi lesz ebből az egészből… Inigo kicsit szentimentális lett a szettje végére, és képes volt zárásként feltenni egy csoda szép, varázslós, napfelkelte zeneszámot, lágy vokállal. Teljesen átszellemülve hallgattuk és ringatóztunk vele. Itt akár már vége is lehetett volna az estének, na de nem volt. Inigonak is szólhatott volna valaki… Developer következett aki rögtön első körben megfagyasztotta a levegőt. A szállós varázslat után kicsit durva volt a kezdés, még attól is eltekintve hogy majdnem kinyírta a hangrendszert (többen írták, hogy nem csak majdnem, mert ezek után már bizonyos tartományokban recsegett a hang, ezt persze mi kint a padokon csücsülve nem érzékeltük). Talán az egyik eszköze volt icipicit hangosabbra állítva, ami persze nem esett jól senkinek, de korrigálta a hibát és folytatódott a táncolás, mintha mi sem történt volna. Mi őt már csak kintről hallgattuk, eléggé elfáradtunk a 6 órás táncoktatás után, még úgy is, hogy kisebb nagyobb üldögélős szüneteket is beiktattunk. Feszes, mély, dinamikus ámokfutásba tartott, mire véget ért az esténk a végkimerülés miatt.
Abszolút pozitív élményékkel távoztunk a rendezvény helyszínéről, mert végre valahára kaptunk egy igazán kimagasló minőségű, kerek egész estét, amit nehéz lesz ám überelni jövőre! A közönség csúcsszuper volt végig. Mosolygós arcok, jófej, hülyéskedő, közvetlen emberek, akik között csöppet sem éreztük magunkat feszéjezve… sőt! Nagyon élveztük a társaságukat. Abban mindannyian egyetérthetünk, hogy jövőre ER, Fautzi, Mulero, Inigo, Developer óriási boldogságot okozna egy line up-ban, mondjuk egy jól belőtt Void-on… esetleg ők b2b-be… még egy picikét kevesebb fénnyel… de egy hasonlóan ütős névsorral is kiegyezünk, hasonlóan jól átgondolt időrendivel, na és persze ugyanezzel a remek közönséggel! Imádtuk!/Imádnánk!
Köszönjük! Ez nagyon szuper volt!
Image and video hosting by TinyPic
Képek forrás: Hyperspace]]>