Május utolsó hétvégéjén végérvényesen beköszöntött a nyár. Ennek örömére két open air buliba is ellátogattunk.

Tizedik alkalommal került megrendezésre a Normafa Open Air. A mostani eseményen ünnepelte Palotai az 56. születésnapját. Ezt leírva mindjárt fiatalabbnak is érezzük magunkat. Nem úgy, mint az odaúton! A Széll Kálmán térről induló egyik utolsó 21-es busszal jöttünk, ami rogyásig meg is telt. Éreztem, hogy nem lesz egyszerű menet, úgyhogy gyorsan fel is tankoltam a közeli dohányboltban néhány extra erős sörrel. Szükség is volt rá, ugyanis a buszban messze a mi brigádunk tűnt a legöregebbnek, a többség nem lehetett több, mint 18-20 éves. A helyzet egyre csak fokozódott, amikor félúton felszállt egy igen csak illuminált angol társaság. Állítólag az előző busz nem bírta a hegymenetet és lerobbant. A heringparti egész elviselhetővé vált sörökkel úgyhogy már igencsak felfokozott partykedvvel érkeztünk meg éjféltájban a Csillebérci Tábor bejáratához. Nem nagyon láttuk a sor elejét, rengetegen álltak bejutásra várva! „Tudtam, hogy kellett volna még sört venni” – szerencsére ezt a gondolatot csírájában fojtotta el az egyik security, aki közölte, hogy hátul is van egy bejárat, ahol alig állnak. Ennek örömére senki nem mozdult, de az is lehetett, hogy senki nem értette, amit mondott, mivel elég sok külföldi szót hallottunk. Semmit nem haladtunk öt perc alatt, úgyhogy inkább megnéztük a másik bejáratot és láss csodát: két perc alatt bejutottunk! Mondjuk a 3500 Ft-os belépőjegyáron kicsit elcsodálkoztam. 2010-ben jártam utoljára Normafa Open Air-en, a koncepció nem sokat változott azóta sem. Három jól elkülöníthető színpad, drum and bass, goa és techno szólt. Kellemesen megtelt mindegyik helyszín, lehettünk kb. 2000-en, pont megfelelő embermennyiség ekkora területre. Nem volt tumultus, az italokra sem kellett sokat várni. MIndegyik színpadnál elidőztünk, elég komoly dekorációt varázsoltak a szervezők, különösképpen a goa stage-en. Mondjuk a színpadok lehettek volna kicsit nagyobbak, előzetes line up-ot nem láttunk, fogalmunk sem volt mikor ki zenél, de legalább abban mindig biztosak lehettünk, hogy melyik színpadnál vagyunk 🙂 A nappali bulik igazi esszenciája szerintem pirkadatkor jön el, sajnos a reggeli bulizás ezúttal kimaradt, mert a többiek reggel négy magasságában bemondták az unalmast.

Semmi baj, másnap várt ránk a Scooter! Este fél nyolc körül érkeztünk a Budapest Parkba,ami akkora már teljesen meg is telt, ez nagyjából 11 000 embert jelent. A közönség összetétele annyiban változott, hogy ezúttal a fiatalabb generációt képviseltük. Rengetegen voltak viszont a 40-esek! De nem úgy, mint például egy Ákos koncerten, ahol keresztbe font karral, unott fejjel álldogál a közönség családos része. Itt szó sem volt ilyesmiről! Itt mindenki megőrült! A Kerozin koncertjéről lemaradtunk, éppen Náksi melegített, amikor megérkeztünk. A Because The Night szólt – tini korom egyik óriási kedvence – fura, hogy ma már retronak számít ez is 🙂 Felcsendült az összes sláger az ezredforduló környékérő (Dune, Da Hool, Charlie Lownoise & Mental Theo). Természetesen nem maradhatott el a végén az „Éjjel soha nem érhet véget”. Legyen így! Mindjárt kezd a Scooter, akik szintén tinédzser korom nagy kedvenceinek számítanak. Soha nem hallottam még őket élőben, ez volt az első alkalom. A Scooter tizennyolc stúdióalbumot, négy koncertlemezt, kilenc válogatásalbumot, ötvenhét kislemezt, negyven B-oldalas számot, harminchét remixet, és számtalan egyéb kiadványt adott ki. Világszerte 30 millió eladott hanghordozóval, 80-nál is több arany, illetve platinalemezzel büszkélkedhetnek. Kedvenc facebook like check oldalunknak hála azt is tudhatjuk, hogy Németország, Nagy-Britannia és Lengyelország után nálunk a legnépszerűbbek. Csak semmi finomkodás, ez bizony 100%-osan lakossági zene! A dalszövegeket pedig inkább ne is próbáljuk meg magyarra fordítani 🙂 Aki Scooter-koncertre jön az zenei világmegváltásra készül, hanem csak egy dolgot szeretne: bulizni! Ehhez pedig HP Baxter-ék nagyon értenek! Jártam már néhány fesztiválon és koncerten, de ilyen hangulatot talán csak az első Prodigy-koncert alatt éreztem. Mindenki meg volt őrülve! De tényleg mindenki! És nem csak a dühöngőben, hanem a hátsó sorokban, az italpultnál, a WC-re sorban állva, mindenhol! Mindenki ugrált, mindenki pumpált, mindenki szedte az almát! Mindenki újra 18 évesnek érezte magát! Sorra csendültek fel az ismert dalok, de az új zene, a Bora Bora is úgy hatott, mintha húsz éve ezzel durrantanánk be a szombat esti alapozást.

Bármennyire is élveztük volna tovább, este 10-kor ezt a koncertet is be kellett fejezni. Az éjjel viszont nem ért véget, újabb régi kedvenceink jöttek, az afterpartyn többek között Peat Jr, valamint Erős & Spigiboy pörgették a lemezeket, hát őket sem hallottuk vagy 13 éve 🙂 Gyere nyár, eddig nagyon jó vagy!