Beszámoló – Omega & Scorpions a Hősök terén!

Ha nem hirdette volna az utcánkban hetek óta egy óriásplakát az eseményt, akkor valószínűleg soha nem hallottam volna róla. Tévém nincs, a bulinak pedig nem csináltak hivatalos fb eseményt.
Nagy Imre újratemetésének, valamint a rendszerváltás 25. évfordulója alkalmából két legendás rockzenekar adott ingyenes koncertet a Hősök terén.
A rendezvény magyar fellépője a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Omega együttes volt. 52 évvel ezelőtt alakultak, generációk legnagyobb kedvencei még ma is, nincs olyan ember Magyarországon, aki ne ismerné dalaikat.
A Scorpions elődjének számító zenekar 1965-ben alakult, a Sarstedt német kisvárosból származó Michael és Rudolf Schenker gitárosokhoz 1969 végén csatlakozott Klaus Meine énekes. Első lemezük 1972-ben jelent meg, az együttes százmilliónál is több eladott albummal rendelkezik,  1989-ben a Wind of Change című dallal állítottak emléket a kelet-európai rendszerváltoztatásoknak. Ezt a zenét szintén mindenkinek ismernie kell, és ha címről talán nem is, de a Still Loving You, a Send me an angel vagy a Big City Lights taktusai sem idegenek.
A program fél 7-re volt meghirdetve, a terv szerint az Omega kezdett volna, majd a Scorpions is zenél egy órát, végül közösen adnak elő szerzeményeket, lévén az Omega Gyöngyhajú lány című dalából épp a Scorpions készített angol változatot White Dove címmel.
Kezdésre már szépen megtelt a Hősök tere, az viszont tisztán látszott, hogy az első sorokban sokkal szellősebb a tömeg, mint a tér hátsó felén, a nagykövetségek környékén. Próbáltunk utat törni előre, azonban a tömeg mégis egyre inkább csak nagyobb és nagyobb lett. Végül egy kordon megálljt parancsolt, azonban a lezárt részen tűl még mindig sokezren tartózkodtak elöl. Először azt gondoltam, valamiféle VIP terület lehet elöl – bár elnézve az arcokat, ezt azonnal ki lehetett zárni. Erre a területre a Műcsarnok oldaláról lehetett bejutni.

Bőven volt még időnk rátalálni az ideális helyünkre, bár ez korán sem tűnt könnyű menetnek. Egyrészt nem igazán látták szívesen a magunkfajtákat: “Elnézést, de ez a két hely már foglalt!”. Mindezt egy százezres tömeg közepén, két teszkósszatyorra mutatva. Egyébként a teszkószatyros hangulat uralkodott végig. Nagyjából le lehet szűrni ezekből azt is, hogy a közönség nagyrésze nem tűnt gyakorlott partyarcnak. A koncertkezdésig egyébként rendszerváltás korabeli videókat nézhetett óriáskivetítőkön a nagyérdemű! Természetesen este 7 magasságára az összegyűlt tömeg egyre kevésbé bírta ezt türelemmel. “Nem hiszem el, hogy Ezek még most is meg merik ezt velünk csinálni kisemberekkel”. Miért, mégis mit gondoltál? Idehoznak két abszolút No1 világsztárt csak úgy jópofiból? Soha ne felejtsétek el: ingyen sajt csak az egérfogóban van! Ezt persze általában hajlamos mindenki elfelejteni, aztán csak panaszkodni és számon kérni tud, ahelyett, hogy tenne is valamit. Semmi nincs ingyen! Minden jópofa cselekedet mögött szigorú, önös érdekek állnak! Mindig! Csak a roadshow-k, akciós termékek és majálisok kora valahogy mást kódolt belénk.

Na szóval sugárzó tekintetek helyett inkább citromba harapott, megkeseredett arcokat láttunk, bármerre néztünk. Ahol inkább kellett tartani a tömeg reakcióitól, mint a security intézkedésétől, ha valakinek egy picit “rosszalkodni” támadt kedve a tömeg közepén… Miközben a Finlandiánkból kortyolgattunk, megvetéssel és irigykedéssel teli tekintetek meredtek ránk, mintha csak 10 évvel ezelőtt próbáltunk volna Louis Vuitton gurulós bőrönddel érkezve sátrat verni egy fesztiválon.  A koncertek késtek, a kivetítő rendületlenül sugározta a 89-es képsorokat, OV beszédét egyre nagyobb füttyszó kísérte. Én megmondom őszintén, ennél sokkal több politikára számítottam, ha már 300 milliót eltapsoltak erre az ingyenes rendezvényre, akkor hadd szóljon a warm up a szervezők ízlése szerint. Legalább volt idő berúgni és megtalálni a tökéletes helyet! Ekkorra már elviselhetetlen tömeg gyűlt össze a Felvonulási tér elején kialakított toi toi-ok környékén. A securitytól kapott információk pedig helyesnek bizonyultak, a Műcsarnok elől lényegében egy teljesen szellős és elszeparált részre érkeztünk, közvetlenül az első sorokhoz, bár a színpadhoz képest kissé oldalt, azonban így is tökéletesen ráláttunk mindenre. Mintha csak egy másik buliba (országba) csöppentünk volna! Frusztrált arcok helyett, itt már sokkal több mosolygós fiatalt láttunk, inkább éreztük magunkat már egy EFOTT-on, mint egy békemeneten. Azért eltévedt nénik mindenhol akadnak: “Légyszíves ne ugráljatok már előttem!” Hát köszönjük szépen, nekem a könnyem kicsordulna, ha 50 év múlva azt látnám, hogy a ma fiataljai az én korom zenéjére ropják a táncot.

A két koncert olyan volt, mint amire számítani lehetett. Felemelő érzés volt látni, micsoda félelmetes energiát árasztanak ezek a zenészek (vagy inkább hősök) a színpadon, pedig már mind elmúltak 70 évesek. Fel is tettem magamban a kérdést: vajon a ma sztárjai (akár a mi jelenlegi “isteneink”) hol lesznek ennyi év múlva? Valószínűleg sehol! A közönség egy emberként ugrált és énekelt, fiatal és öreg, magyar és külföldi, balos és jobbos, alkoholista és narkós. Ez tényleg egy rohadt klassz dolog volt és szerintem mindenkinek átjött volna, még ha nem is szereti a rockzenét. Pedig a rock örök, nem elcsépelt közhely, miszerint ameddig a Föld kerek, mindig lesznek rockerek! Nekem a Scorpions koncert jobban tetszett, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Primate.hu szerkesztőségének jelen levő tagjai borzasztó mód be voltak rúgva, úgyhogy a rendezvény második feléről inkább már csak a hangulatot tudjuk felidézni, mint konkrét emlékeket.
Sajnos az este mérlegéhez hozzátartozik egy összetörött napszemüveg és nem kevés elhagyott pénz is. Külön-külön sem történt még soha hasonló, nemhogy egyszerre 2 óra leforgása alatt, szóval el lehet képzelni az állapotokat! Mi viszont fergetegesen éreztük magunkat, a Hősök tere ismét történelmet írt!


Szólj hozzá!

Leave a Comment