Immáron két hét telt Barcelona legnagyobb művészeti, és technológiai fesztiválja óta, és úgy érezzük feledhetetlen pillanatokban volt részünk. Hogy mit is csináltunk a Sónar-on???
Hát dodzsemeztünk, kérem szépen!

Többek között 🙂
Sónar +D
Részt vettünk a Sónar +D nemzetközi konferenciáján, mely összehozta a világ minden tájáról a technikusokat, művészeket, kutatókat a zene, a képzőművészet, az interaktív tartalom és transzmédia platformokon. Volt itt minden, mi szem szájnak, és legfőképpen fülnek ingere: izgalmas szakmai beszélgetések, audiovizuális élménycsomagok, kiállítások.

Szánunkra az egyik legizgalmasabb momentum a Semikonductor vagyis Ruth Jarman és Joe Gerhardt által megalkotott “Earthworks” volt, mely egy nagyon érdekfeszítő témát dolgozott fel. Képzelj el 5 óriási képernyőt, melyen több csatornás videóinstalláció fut, rétegesen kidolgozott HD animált képsorokkal: rétegek egyesítése és szétválasztása állandó mozgás által vezérelt szeizmografikus adatok, jelenségek, mint földrengés, vulkánok vagy gleccser, melyhez ez a brit duó transzformált körülölelő, áramló hangokat is. A Semikonductor olyan tudományos módszereket használ alkotótevékenysége folyamán, amiket a geológusok használnak miközben a Föld képződését tanulmányozzák. Például különböző fizikai erőket alkalmaznak, színes homokot használnak, hogy megfigyelhessék a viselkedését. Az “Earthworks” pontosan ezt mutatta be, csak éppen digitálisan. Íme egy kis ízelítő:

Sónar by Day @ Június 16.
Töredelmesen bevalljuk, hogy a napot nem bírtuk ki kirándulgatás, várásnézés nélkül, hiszen először jártunk Barcelonában, így sajnos az előzőleg kiszemelt programok jó részére nem jutottunk el. De azért voltak olyan előadók, akiket nem szerettünk volna semmiféleképpen kihagyni. Így például a The Black Madonna dj szettje, amihez nem nagyon fűznénk kommentárt, inkább csak mutatunk belőle egy kis részletet, ami önmagáért beszél.

A dj szett után volt egy félóránk, így körbejártuk a helyszíneket, majd végül David August live előadásán varázsolódtunk a SonarHall-ban. Izgalmas zenei élményben volt részünk, és a helyzet az hogy még videózni is elfelejtettünk… Zseni a srác, itthon is szívesen meghallgatnánk élőben.

Sónar by Day @ Június 17.
Töretlenül érdekelt minket Barcelona, és a fesztivál is, így ezt a napot is felosztottuk, kirándultunk is kicsit, de az audiovizuális élmények sem maradtak el. Sokan nem szeretik a kísérleti elektronikát, az elborultabb műfajokat, ám mi nagyon is vevők vagyunk rá, így semmiképpen sem hagyhattuk ki a The Notel előadását. Kode9 és Lawrence Lek előző nap a +D-n beszélt a zene, vizuális kultúra, és persze ezzel összefüggésben saját munkásságuk témakörében, ez az előadás pedig maga volt a csoda. Mutatunk belőle néhány percet:

Sónar by Night @ Június 17.
Nagyon-nagyon vártuk már ezt az estét, hiszen a világ egyik legzseniálisabb showmanje, zenésze, és előadóművésze Jean Michel Jarre lépett színpadra az Electronika világpremierjével. Egy dolgot nagyon sajnáltunk, mégpedig hogy nem szabadtérre tervezték ezt a koncertet, ugyanis a mérhetetlen nagy tömeg miatt igencsak melegünk volt. Ezt az egy negatívumot félretéve azonban szenzációs élményben volt részünk. A mester nagyjából hozta amit vártunk. A dupla album bemutatót frenetikus vizuális élménnyel koronázta meg. Csak úgy áramlott az energia a tánctéren, őrületes hangulat uralkodott, miközben a basszusok csontig hatoltak. Nem egyszer szó szerint kirázott a hideg, és könny csordult ki a szemünkből. Úgy érezzük ez az előadás megér egy duplázást, így melegen ajánljuk a novemberi budapesti koncertet mindenkinek.

A szintetizátor fenomént Kode9 követte a színpadon, aki jó szokásához híven elborult ritmusokkal, mély, egész testünket megremegtető basszusokkal vágott bele az éjszakába. Körülbelül 20 percet maradtunk, majd Four Tet mellett tettük le a voksunk. A SonarCar nagyon feelinges helyszín, de sajnos túlságosan kicsinek bizonyult, ugyanis egész éjszaka tömegek álltak sorban a bejutás reményében. Nem csoda, hiszen a 7 órás Four Tet szett, hogy is mondják… hát ez elég meredek! Higgyétek el az volt. Ámbár mi csak egy-másfél órát hallottunk belőle, de az a kalandozás a stílusok között, azok a váltások, keverések, a zenei válogatás tartalma, összetétele, milyensége… amikor csak néha állsz értetlenül „mi a franc történik???” kérdéssel a fejedben, majd két perc múlva megérted, és már csak mosolyogsz, majd elkönyveled hogy „aztakurva, ez nem normális, zseniális, őrült!”. Imádtuk a kalandozását, ahogyan kirándultatott, vezetett, meghökkentett, mosolyogtatott, és persze megtáncoltatott. Gondoljátok el, mindez hét órában… Mi speciel bele se mertünk gondolni… Talán egyszer itthon átélhetjük.



Szívünk szakadt meg de ott kellett hagynunk az úriembert, mert kezdődött a Mind Against a SonarClub-ban. A csapat egyik fele nagyon lelkes volt, a másik fele nem ismerte különösebben, ám elmondható hogy ez a egy és negyed óra volt az első olyan pillanat az éjszaka folyamán amikor önfeledt táncolásba kezdtünk. Döbörgő mélyek, utaztatós dallamok, energikus robbanások söpörtek végig a tánctéren. Szerettük a világukat.



Ekkor már javában Mano Le Tough zenélt a SonarPub-ban, de a varázs hatása alól nem tudtunk szabadulni, így a szettjének az utolsó 20 percére sikerült odaérni. Őrült hangulat uralkodott a csepegő eső ellenére is.

Természetesen innentől kezdve már nem nagyon voltak továbbállási terveink, ugyanis Kölsch következett live előadásával. A tőle megszokott minőséget hozta. Hibátlan volt. Öröm volt nézni ahogyan csak gyűlik a tömeg, és mindenki önfeledten ázik a szakadó esőben. Mondjuk ez a momentum azért adott egy különleges életérzést az előadásnak.

Lehet már csak a fáradtság beszélt belőlünk, de John Talabot nem ragadott magával minket, így átnéztünk a Clubba, ahol a The Martinez Brothers zenélt, de itt se nagyon találtuk a helyünket, úgyhogy elindultunk hazafelé. Már út közben jutott eszünkbe, hogy elfelejtettünk látogatást tenni a SónarLab-ba, ahol DVS1 b2b Rodhad verték szét a ház falát 5-től, pedig ezt a ritka párosítást a felvételek alapján azért érdemes lett volna meghallgatni.

Sónar by Night @ Június 18.
Ez egy nagyon érdekes este volt, ugyanis tervben volt Coyu, Jackmaster, Ben Klock, és Laurent Garnier meghallgatása, és hát elcsábultunk kissé, csak a májsztróval sikerült együtt élnünk az estét. Laurent Garnier 7 órát zenélt a SonarCar-ban, ami elejétől végéig teljesen tele volt. Olyan tömeg gyűlt össze a bejáratnál (kb tízszer akkora mint előző nap Four Tet-nél), hogy 2 kivetítőt is kénytelenek voltak kitenni a szervezők, mert egyszerűen esélytelen volt a bejutás, így az emberek jó része a színfalakon kívül hallgatta őt. Csapatunk is nagyon el volt keseredve… ugyan volt VIP bejutásom, de eszembe se jutott otthagyni a többieket, így cselhez folyamodva (kicsikét előre „tolakodtunk”, csak finoman, senkit fel nem lökve, oldalt a függöny mellett, amikor észrevettem, hogy egy srác talált egérutat, én meg csak mentem előre utánuk és húztam befelé a többieket) de sikerült bejutnunk. Innentől kezdve Garnier úrra bíztuk magunkat, aztán hirtelen eltelt az a 6 óra és felkapcsolták a lámpákat. Persze senki sem moccant, ráadást követelt a tömeg, amit a májsztro természetesen meg is adott, úgyhogy +20 percet kaptunk még, ami maga volt a Mennyország.




Összességében kellemes, hasznos, észveszejtő kulturális élményekben volt részünk a Sónar Fesztiválon. A helyszínek, a hang, a vizuális élmény nagyon is rendben voltak. A beléptetés hihetetlen gördülékenyen zajlott, egy percet sem kellett várni a bejutásra, soha sem voltak sorok (talán a kapunyitáskor voltak, de pár perc alatt be lehetett jutni), ráadásul nem aláztak meg senkit motozással, meg táska kipakoltatással, csupán belekukkantottak ellenőrizve azt, hogy van e benne bármilyen üdítő ital amit becsempésznél. A pultoknál a kiszolgálás csillagos ötös, árak a földön a járnak (kicsivel sem drágább mint itthon bármelyik fesztivál), a kaja csillagos ötös (nem mirelit szemét, hanem jó minőségű alapanyagokból készült ételek). Nagyon hasznosnak bizonyult a fizetési rendszer, ami egybe volt kötve a beléptetési rendszerrel. A karszalagon található egy chip, amire a karszalag kiváltásakor feltöltötték az adatokat (melyik nap, melyik eseményre váltottál jegyet, vagy éppen a bérletet), illetve ide lehetett feltölteni pénzt is, ugyanis a karszalagot húzták le fizetéskor is. Ami jó ebben a rendszerben, hogy a biztonsági személyzetnek nem kell figyelnie a karszalagok színét, hiszen egyen-szalag van, a beléptetéskor pedig pontosan tudják mérni hány ember tartózkodik a rendezvényhelyszínen akár órákra vagy percekre lebontva is, arról nem is beszélve, hogy a karszalagot tutira nem hagyja el senki, legyen bármilyen extázis állapotban is.
Ami tetszett és talán egyedi miliője volt az eseménynek, hogy koncerteket adtak az előadók, mindig volt egy pár perces átállási szünet, ami itt a széles skálán mozgó előadások, és több helyszín miatt jónak bizonyult, hiszen mindig ilyenkor indult meg a tömeg valamerre és cserélődött le a közönség olykor java része.
Mára ennyi lenne a Sónar mese. A holnapi cikkünkben összeszedjük nektek a legjobb full koncert videókat első sorban a Culturebox jóvoltából.
Sónar festival @ Barcelona! Jövőre is érkezünk!]]>