Beszámoló – Time Warp 2015 Mannheim

Előzmények

Magát a Time Warp rendezvénysorozatot talán nem kell részletesebben bemutatnom, kevés techno fan nem látott még YouTube videót, vagy bármilyen reklámot a dologról szerintem. A lényeg, hogy idén lett 21 éves a kezdeményezés, a fesztivál eredetileg Németország bázisú, de jelenleg évi 4 bulival jelentkeznek, Utrecht, New York és Buenos Aires mellett a legnagyobb a Mannheim-i megmozdulás.
Jómagam annyira beleszerettem ezekbe a feltöltött videókba, hogy már évekkel ezelőtt bakancslistára tettem, hogy egyszer valamelyikre ellátogatok. A csapatot viszont nehéz volt összehozni, hogy mindenkinek jó legyen az időpont, így először most, idén sikerült megnéznem, hogy miként is zajlik egy ilyen nagyszabású valami. Nagyszabású egyrészt a line up miatt, hiszen az elektronikus zene nagyjai szép számmal szokták képviselni magukat, és ritka hogy egy egynapos fesztiválra ennyi mindenkit (kb 40 dj) összecsődítenek, másrészt egyszerre 6 terem áll rendelkezésedre a szórakozásra, de ezekről később.
Rögtön egy negatív élménnyel kezdeném, ugyanis a fesztivál oldalán keresztül, a belépővel együtt foglalt szállást elcseszték a szervezők. Több szobát foglaltak, mint ami a helyszíntől 10 perc sétára lévő B & B Hotelben volt (ide szólt volna a foglalás, utálom a reggeli tömegközlekedést buli után), így átpakoltak minket a belvárosban lévő InterCityHotelbe, tehát jóval messzebb kerültünk elszállásolásra. Nem akartam elhinni, hogy egy ennyire profi cég hogy hibázhat ekkorát, de hát ők is csak emberek, elnézést kértek, és kaptunk ingyen jegyet a szállás mellé a tömegközlekedési eszközökre is, a foglalás időtartamára. Ez viszont rendes volt tőlük.

Az út

Németország nincs közel. :) Mi Szombathely mellől indultunk Bükről, így cirka 850 km-t tettünk meg csak oda. Úgy számoltuk, hogy mivel maga a város nem érdekel nagyon senkit, viszont ilyen hosszú autóút (repülni sem akartunk, valahogy rumlisabbnak tűnt) után meg nem kellene egyszerre belevetni magunkat egy tizen x órás buliba, érdemes lenne éjjel indulni, aztán pihenni estig a szálláson, meg mondjuk még egy napra majd maradni alvási okokból. Teljesen jó ötletnek bizonyult, hiszen alig volt közlekedés az utakon, szépen lehetett haladni. Németbe ez idáig még nem vezettem, így azt sem tudtam, hogy ingyenes az autópálya személyautósok részére, érdekes hogy ennek ellenére milyen jó állapotban van, nem mint… mint mondjuk máshol, ahol fizetős. 😀
Újabb tapasztalat, hogy a kétezres dízel autóm megrakodva az 5 pasival, nem nagyon szereti hosszú távon a 180-as tempót, illetve bírja, de eszik is hozzá szépen. Ennek ellenére viszonylag jó időt futottunk, 4-5 pisi-kaki kaja-cigi megállóval dél körül már Mannheim határába érkeztünk.
A szoba természetesen még nem állt készen, így egy rövidke „hol lehet gyorsan sört inni?” városi séta, és egy közelben lévő olasz pizzéria lecsekkolása után tudtuk csak elfoglalni a szállást. A környéket ekkorra már ellepték a hippik, fiatalok üvöltözték az utcán hogy Time Warp, Time Warp!!!, kérdezgették egymást hogy ki honnan jött, baráti hangulat uralkodott mindenhol.

1

A szállás

Az InterCityHotel fél másodperc sétára található a Hauptbahnhof-tól, a szoba tiszta, a berendezés igényes, a recepció pedig segítőkész volt. Sajnos önálló parkolóval nem rendelkeznek, de az ünnep miatt ingyenesen tudtunk parkolni bárhol az utcán, és legnagyobb meglepetésemre találtunk is szabad helyet.

A fesztivál

Pár óra rákészülés (alvás + házipálinka) után, villamos és busz kombóval jó 20 perc alatt érhettünk a fesztivál területére. Később értesültünk róla hogy a rendőrség kint volt a helyszínen és igazoltattak embereket, mi erről lemaradtunk. Viszont szép nagy tömeg várt minket.
A bejutás zökkenőmentes és gyors volt, a sok ember ellenére itt sem kellett fél óránál többet várni. A következő megálló a token vásárlásnál történt, amiről szintén majd szót ejtenék, annyira hülyeség, hogy megérdemel egy külön kis fejezetet. Hazai szervezőknek követendő példa viszont, hogy a vásárlásnál rögtön hozzáférhető a fesztiváltérkép, hátoldalán a line up-pal. Ennél több info szinte lényegtelen is, pikk-pakk megtudod hogy ki, hol mikor, merre lesz.

2

Termek

Az egyes és a kettes arénák a legnagyobbak, egymás mellett találhatóak, nagyon jó ötlet, hogy közvetlenül át is lehet menni egyikből a másikba. Ismét negatívum viszont, hogy sajnos kiállásoknál szépen áthallani a másik teremből a zenét, és ez elég zavaró. A hang és fénytechnika, valamint a visual a legnagyobb piros pont, nem tudok belekötni semmibe, és nem is akarok. 😀 Amit vártam azt kaptam.
A hármas terem nekem terasz jelleget képviselt, beszélünk sátorról. Jóval világosabb volt mint az előző kettő, zeneileg is ez az „integetős” minimal-tech vonal dominált, ami passzolt is ide.
A négyes a chill rész melletti, általam dark room névre keresztelt terem, szintén nagyon igényes, szőnyegen táncolsz, a látvány a laser show-ra van kihegyezve, ami szépen ki is emelkedik a nagy sötétségből. Innen közvetlen át tudsz sétálni az ötös, after placcra, aminek a teteje átlátszó, reggel nagyon feelinges, visual show-t itt ha jól emlékszem nem is csináltak.
A hatos teremről azért nem tudok nyilatkozni, mert oda nem jutottam el az éjszaka folyamán, amikor már nem játszott senki ott, kicsit bekukkantottam, nekem leginkább a négyesre hajazott, de nem akarok butaságot beszélni.
Körbejártunk mindent, majd letettük a kabikat a ruhatárban.

8

Ebből a szekrénysorból leraktak egymás mellé nagyon sokat, tuti volt vagy 10.000 szekrény, amihez kulcsot kaptál, és ha visszavitted a kaukciót visszakaptad. Amúgy nem ingyenes a szolgáltatás, semmit sem adtak ingyen. Még az ingyenes masszázst sem, amit előtte neten még behirdettek, hogy lesz, de a kinyomtatott térképen már sehol nem szerepelt. (Fő a marketing!) :)

Kaja, pia, token

No, pár szót akkor a kínálatról. Az italkészlet annyira szegényesnek bizonyult, hogy meg is kellett örökítenem.

3

Ehhez nincs mit hozzáfűznöm, haverom szerint külföldön ez teljesen normális ilyen helyeken, sőt, van ahol még ennyi féle pia sincs. Én azért szeretek meginni 1-2 koktélt is ha úgy adódik, hát itt most nem kellett. Ami viszont még borzasztóbb, hogy ha már ilyen csekély a választék, legalább felkészülhettek volna mennyiséggel. A koffeintartalmú Storm, az egyetlen ital amit palackban adtak és így táncolás közben sem lötyögött ki, négy óra magasságában már nem volt kapható egyik pultnál sem. Kaja lapot nem fényképeztem, de tudtál enni hasábburgonyát natúrban, vagy mellé kolbászt, vagy kolbászt zsemlével, szeletelt curry-s kolbászt hasábbal, rántott húst zsemlével, és kb ennyi. Még valamiket lehetett választani, pl. nagyjából 5 centis pizza szeletet, de abban nem láttam fantáziát, ja, és volt gyümölcsös pult mondjuk, ez így ok.
Fizetni mindenhol (kivétel a ruházat és egyéb pultok, szolgáltatások mint pl. a ruhatár) csak kizárólag Time Warp tokennel szabadott.
Bevallom, nekem ez a token cucc teljesen ismeretlen volt, lehet nem is vagyok olyan nagy fesztiválozó. :) Mellettem szóljon viszont, hogy senki nem nagyon értette a rendszert, és mindenkinek egyesével el kellett magyarázni a személyzetnek, hogy mi hogyan működik. Hogy egyszerű legyen számolni, egy token ára 0,91 euro volt. Teljesen tök logikus ugye? 😀 Szóval kereken 10 euro-ért kaptál 11-et. Sorban állsz, megveszed a token-t, fizetsz vele, és ami megmarad, visszaváltják. Igen ám, de itt jön már az első csavar, maximum 11-et vesznek vissza. Mondhatnád, hogy na persze, velem nem csesznek ki, majd sorba állok másodszor és visszaadom a többit is, de hidd el, ez reggel nem ment olyan könnyen, sok party arc inkább elajándékozgatta a többieknek a maradék token-t, vagy elszórta a földre, minthogy még egyszer végigállja a sort. Tehát először is gondold végig, hogy a kb 15 órás bulin pontosan mennyit fogsz költeni, vagy rácseszel, hiszen ha túl keveset veszel, elég kényelmetlen lesz a buli közepén visszasétálgatni a helyekre és ezzel szarakodni. Ha meg sokat veszel, rajtad marad.
Itt azonban még nem ér véget a történet. Vásárlásnál plusz két token a deposit. Ennyivel fizetsz többet. Ha kaját veszel, kapsz egy sárga kártyát, ha piát, egy zöldet, amit a szemeted (doboz, pohár, evőeszköz, papír tálca, stb.) visszavitelekor válthatsz vissza megint token-re. Humánus ötlet, ha úgy vesszük, hogy 2*0,91 euro-t buksz ha szemetelsz, így némileg rá vagy kényszerítve a tisztaságra. Viszont más szemetét már nem viheted vissza, hiszen úgy nem ér az akció, ha nincs megfelelő mennyiségű zöld vagy sárga token-deposit kártyád hozzá. Mellesleg ez úgy működik, hogy csak visszaváltás miatt nem fogsz sorba állni – sorokról mellesleg annyit hogy a tömeg ellenére se kellett sehol 10 percnél többet várni, csak mégis kellemetlen az a 10 perc is néha – szóval ha már végigálltad, tuti veszel megint valamit, aminek következményeképpen egész este hordozhatsz magaddal valami szemetet, vagy ha van kártyád, választhatsz magadnak tetszőleges szemetet a földről, és úgy már oké a biznisz. A kaja még ennél is bonyolultabb, mert a visszaváltás nem ott történik ahol vetted a kaját, hanem a másik oldalon, egy fagyis standnál, amire senki nem gondolna. Többet beszélgettünk haverokkal erről a rendszerről, senkinek nem tetszett. Csak azt látom benne, hogy a szervezők túlvariálták, és ezzel elérték azt, hogy aki tehetősebb, és nem foglalkozik a visszaváltásokkal, plusz sorban állásokkal, azt az egyébként is borsos árak mellett még lehúzzák cirka 2-2 euro-val vásárlásonként.
Miután mindent megvettünk, leraktunk, beváltottunk, kész arzenállal rendelkeztünk. Zsebtérkép a városról a villamos vonalakkal, hotel kulcskártya, Time Warp térkép, token, zöld és sárga deposit token, öltöző kulcs, ember legyen a talpán aki ezután kiigazodik mindenen még józanul is.

4

Line up

Az előbbinél kicsit kellemesebb téma. :) Monika Kruse két órás szettjét hallgattuk meg elejétől teljesen a végéig kezdetként. Sosem hallottam eddig élőben, de sok zenét veszek a kiadójától, így ismertem a munkásságát. Nem csalódtunk, egy nagyon eszesen felépített igazi tech, néhol techno-ba nyúló warm up-ot kaptunk tőle, végig táncolt, mosolygott, élvezte amit csinál, meg mi is. Amikor végzett, belepillantottunk Magda játékába, ő a sötét teremben lépett fel, amihez totál passzolt a muzsika is, okos, nyakatekert minimal kattogással kombinált tech ütemekkel dolgozott. Amolyan Magdásan. :)
Aztán irány a „terasz”, tINI végét sikerült elcsípni, okos felvezetése volt Villalobos-nak, tipikus Desolat stílusú zenékkel. Ricardo-ban kellemesen csalódtam.
Zeneileg mindig is favorit volt, de a fülemet bántani szokta, amikor elcsúsznak a mixei, meg nekem mindig olyan össze-visszásnak tűnik. Egy techno, egy house, egy szállós, egy vokálos, egy dinamikus, nem értem a gondolatait néha. Ennyire összeszedett, igényes, magával ragadó szettet életemben nem hallottam tőle, amíg bent voltunk, technikai hibát nem fedeztünk fel, végig mosolyogva táncoltunk, a latinos, minimal track-ekre.
Egy kis pihi a chill-ben, 3-tól pedig Sven papi kezdett a kettes teremben. Nekem ő a kedvenc, őt vártuk a legjobban, elfogult vagyok vele kapcsolatban, de sajnos akkora egy rakat sz.rt játszott, hogy másfél óra után ki kellett jönnünk. Hozzáteszem nem csak mi jöttünk el róla, a teltházas nagytermet a felére ürítette ki, mindenki átment inkább Carl Cox-ra, akit nem szívlelek annyira, viszont óriásit zenélt. Sven valahogy nem tudta hozni a formáját, az első fél órát felépítette, aztán egy ilyen, egy olyan, ahogy éppen jön, a bakelit is megakadt szegénynek, mellesleg az ideje felét kb a közönségnek háttal zenélte le, mert inkább a back stage-ben lévőknek integetett, meg egy csajnak magyarázott végig. Számunkra óriási csalódás.
Luciano-t szerettem volna nagyon megnézni, anno pont azon a Balaton Sound-on lépett fel amit éppen kihagytam, Ibizán is elmentem rá Cadenza bulira a Pacha-ba, de leléptünk mielőtt ő következett, szóval lemaradtam róla. Hűen a hagyományokhoz, ez most sem történt másképp, nem szépítek, átaludtam a szettjét a chill-ben.
Aztán újult erővel, kipihenten nekivágtunk egy utolsó körnek, megnézni ki mit játszik éppen. Reggel 8 tájékán sok választásod nem volt, dara 1, dara 2, és dara 3 terem (Chris Liebing, Hawtin, Joseph Capriati). Liebingen nem húztuk sokáig, őt mindig túl monotonnak, száraznak és keménynek találtam, ezt is hozta magával.

5

Richie-ben viszont kellemesen csalódtam szintén, annyira összerakott, szépen felfelé ívelő szettet kezdett el, hogy ha bírtuk volna lábizomzattal, talán még mindig ott táncolnánk rá, nehéz volt otthagyni. :) Aztán végül 4-es és 5-ös terem, 4-es már nem is volt olyan nagyon sötét így reggel, Seth Troxler & Martinez Brothers jó kis menetelős tech-eket, tech-house-et tolt, a veretésre kevésbé vágyóaknak, míg az ötösben Laurent Garnier igazi after zenékkel várta az érkezőket, kemény, néhol egészen techno-s groove-okat, szállós, szívhez szóló dallamokkal kombinált.
Negatívumként felhoznám, hogy ekkora már a plafonról csepegett az izzadtság, a poharat szigorúan befogva táncikáltunk (reggeli topogás kb) és a kapucni felvételét is indokoltnak éreztük. Az egyik srác éppen három piát vitt valakinek, figyelte őket hogy ki ne lötyögjön semmi, és azt is végignézte ahogy pont egy csepp az egyikbe beleesik. Kedves egészségedre. :)

6

Ezután egy nagy alvás, majd másnap egy kis városnézés következett, megnéztük a híres szökőkutat, pár épületet, kocsmáztunk kicsit, csináltunk képeket, melyekből párat mutatok így a végére. Érdemes körbenézni kicsit egyébként.

7

Összegzés

A pár mínusz pont ellenére én azt mondom hogy egy kellemes élménnyel gazdagodtam, nem bántam meg hogy kiutaztam, a fesztivál ennél sokkal jobb nem is tudott volna lenni (csak az a fránya token ne lenne 😀 ), a hangulat, a technika amivel dolgoznak, elképesztő, és a sok neves dj akiket egy este alatt meghallgathattam, biztos hogy örök emlék lesz. Ugyanazt tudom mondani mint amikor Ibizáról is hazajöttem, hogy aki igazi party arcnak érzi magát, egyszer el kell mennie egy ilyenre.

Üdv.
Ernest C.

 

 

 


Szólj hozzá!

Leave a Comment