Beszámoló 2. rész @ B My Lake – Feledhetetlen pillanatok

Lassan három hete már, hogy véget ért a 2017-es nyarat méltó képen lezáró B My Lake, mely idén meghatározó élményekkel gazdagította az elektronikus zenére éhes közönséget. Ahogyan az lenni szokott, voltak kevésbé említésre méltó előadások is, de eget rengető, feledhetetlen pillanatokban is bővelkedett az idei fesztivál.

Kezdjük talán azzal, hogy a zene szubjektív, és az hogy mennyire tetszik ami éppen szól, az aktuális hangulatunk is befolyásolja, így lehetnek véleménykülönbségek, de abban azért egyetérthetünk, hogy attól még, hogy valami aktuálisan nem esik jól, még lehet csúcs szuper. Ebből kiindulva tárjuk most elétek, mi milyennek éltük meg az idei BML-t.

Kis csapatunk a fesztivált megelőző este megtartotta privátban a BML nulladik napját egy kis bográcsozás, és pálinkázás közepette. A szomszédok nyilván azt hitték, van még egy napjuk pihenni, amit mi igencsak megcáfoltunk, így kora délutántól, egészen késő estig kénytelenek voltak egy igen komoly elektronikus zenei kurzuson részt venni. Azt nem tudjuk élvezték e a dübörgő ütemeket, mindenesetre panasz nem érkezett a hangos zene miatt, így nyugodtan körbetáncikálhattuk az éppen tűzön készülő vacsoránkat.

Másnap 10 és dél között tértünk magunkhoz, egy jó reggeli, regenerálódás és ebéd után el is indultunk felvenni a karszalagjainkat. Elég gördülékenyen ment a dolog, így hipp-hopp ott teremtünk a Lake Stage-en ahol a Lavalava délutáni mókája várt ránk. Tolo, Falcao és Fanki Ridm szettje indította el az idei fesztivált, nem is akárhogyan. Már a kora délutáni órákban egy kisebb tömeg táncolt a Balaton parti napsütésben. Kifejezetten baráti, jó hangulat uralkodott egészen este 6 óráig, majd kezdetét vette a B Stage-en a Drumcode Night.

Image and video hosting by TinyPic

2017.08.23. (szerda) @ Drumcode Night

Számomra a Drumcode zenei vonala nagy általánosságban nem tud túl sokat adni, így egyértelmű volt hogy az első estém hamar véget fog érni, főleg így, hogy más alternatíva (My Stage) nem volt az első napon. Mindig is az volt az alapelvem, ha valami nem tetszik, nem kell erőltetni. Korán odaértünk a rendezvényhelyszínre, de akkor már 1-másfél órája Sanfranciscobeat, és Gabor Kraft zenélt. Öröm volt számomra ez az időrendei line up, mert így egyhuzamban hallhattam azokat az előadókat akik érdekeltek is. Egér és Gábor felvezetése lehengerlő volt, majd a várva várt Enrico Sangiuliano sem okozott csalódást. Vagyis DE! Nagybetűsen kellemes csalódást. Szerintem ezen az estén ő volt a Number 1!!! Izgalmas, változatos, dinamikus szettet tolt. Ütemre mozgott minden porcikám, és ha ezt hozza ki belőlem a zene, akkor nincs mit tenni… Táncolni kell! És mi táncoltunk is szívvel, lélekkel. A soron következő művész páros Dense & Pika is várós volt, ám sajnos már az első track-nél kezdtem azt érezni, hogy haza zavarnak rövid időn belül. Kaptak még félórát, hogy meggyőzzenek, de nem sikerült nekik, egyre nehezebben akart megmozdulni minden testrészem, így számomra véget ért az este. A társaságunkból mindenki ott maradt végig, így az ő tudósításukra hivatkozva folytatom a beszámolómat. A fent említett páros később egész jó volt, de nem adott semmi extrát, Sam Paganini-ről és Adam Bayer-ről pedig úgy nyilatkoztak, nem volt rossz, de a jó sem ilyen. Egyikőjük sem élete legjobb szettjét játszotta, de még csak hazánkra kivetítve is arra jutottak, eddig csak jobbat tolt mindkettő. Hát van ilyen, nem lehet mindig mindenki a toppon. Így utólag azt gondolom, jó döntés volt hazamenni.

Image and video hosting by TinyPic

2017.08.24. (csütörtök)

A kedvenc napom a csütörtök volt, és így utólag a fesztivál legjobb napjának is kikiáltom! A B Stage-en Mateo & Spirit nyitotta meg az estét egy hangulatos, dinamikus kezdéssel. Nagyon élveztük, abszolút jó döntés volt korán kezdeni a második napot. Őket Hito követte, akik sokak szerint, és szerintem is nagyon kellemes meglepetés volt. Odatette magát a kishölgy, legalábbis amennyit hallottam belőle, merthogy vándorba mentem át, és mivel volt egy haditervem amit azért nagyjából tartani is szerettem volna, így indulnom kellett a My Stage felé, ahol már javában Matthew Dear muzsikált. Azonnal szerelmes lettem. Azok a harmóniák, diszharmóniák, csodálatosan különleges zenei világ… még mindig nehéz szavakba önteni ezt az utazást. Matthew előadása az első feledhetetlen élmény kategória az idei BML-en. A varázslatot követően Darius Syrossian vette át a zenei idegenvezetést, és repített el kicsit más világok felé a house zene vonalán. Ekkor már a társaságunk jelentős része csatlakozott hozzám, mivel Tijana T útmutatását valahogy nem érezték magukénak. Ezzel azonban nem voltak egyedül. Körülbelül a szettje felénél átmentem kicsit belehallgatni, és meglepődve tapasztaltam, hogy igencsak levegős a tánctér… nagyon hamar megtaláltam a két elveszett báránykánkat, akik megfogadták, a B Stage-ről el sem mozdulnak majd a fesztivál ideje alatt… hát most elmozdultak ők is. Darius utolsó félóráját a komplett csipet-csapattal tomboltuk végig. Aztán végre eljött az éjfél, és rohantunk vissza Dixon-t hallgatni, akiről egy pillanatra sem sikerült leszakadnunk. Nagyon-nagyon tetszett amit művelt. Ha nem is sorolnám a feledhetetlen élmények közé, akkor is nagyon közel állt hozzá. Imádtuk! Aztán Loco Dice vette át a pultot, és olyan, de olyan veretést produkált, hogy ha lettek volna falak, azok tutira összeomlanak. Zseniálisan egyben volt a műsora, izgalmas, változatos trackek csendültek fel üresjáratok nélkül. Sajnálom Jackmaster… egyszerűen képtelen voltam elszabadulni. Loco Dice úgy beszippantott minket, hogy egyértelműen a második feledhetetlen élmény az idei fesztiválon. Ezután a B Stage-et Rodhad zárta. Megoszlanak a vélemények… Sokaknak nagyon bejött, de nekem kicsit (nem kicsit) nyers volt… talán azért éreztem ezt, mert nem volt szerencsés Loco Dice után sorolni őt, így 20 perc-félóra után átigazoltam Butch mesterhez kicsit varázsolódni a florklor jegyeit is magában hordozó világába. Elvarázsolt, ott ragadtam, és csöppet sem bántam meg, mert ezzel a döntésemmel részese lehettem a harmadik feledhetetlen élménynek a BML-en.

Image and video hosting by TinyPic

2017.08.25. (péntek)

Egy valamiben biztos voltam. Tömegnyomor lesz. És természetesen tömegnyomor volt. Amíg az első két nap, és az utolsón is, kellemesen sokan voltunk, addig pénteken undorítóan nagy tömeg alakult ki a fesztivál területén. Nem lehetett egy lépést sem megtenni anélkül, hogy ne botoljak bele valakibe. Itt látszott csak igazán az is, hogy mennyire összement a nagyszínpad elforgatásával a tánctér. Szívem szerint már este 6-kor ott lettem volna a nagyszínpad első sorában, de sajnos az ébresztő óra nem volt hatásos, és este 7 volt mire egyáltalán felébredtem… de stábunk frontembere helyettem is óriásit tombolt Fabio Florido, és Amelie Lens kivételesen nagyszerű szettjére. Ő személy szerint a feledhetetlen pillanatok egyikeként tartja számon, így rá hivatkozva őket is felveszem erre a listára.. Mivel nekem még meg kellett várnom a szálláson az egyik barátunkat, aki csak péntek este érkezett a fesztiválra, csak este 11-fél12 körül sikerült bejutnom a helyszínre. Picikét belehallgattam Robag Wruhme előadásába, ami természetesen csillagos ötös volt, majd átmentem megfülelni a Mind Against zárását, amivel aznap nem igazán tudtam azonosulni, de mások is említették, nem volt nagy szám, de azért rossz se. Sven Vath kezdése eléggé meggyőzőnek tűnt, de ennek ellenére kb 20 perc után átrohantam Rodriquez Jr. Live műsorára (persze nem néztem az oldalt, nem figyeltem a híreket, így lemaradtam az infóról, hogy változás van az időrendiben), aki helyett Superpitcher varázslatába csöppentem, amit azért annyira nem bántam, nem nagyon éreztem késztetést arra hogy visszatérjek Sven-hez. Közel egy órácskára beszippantott ez a zenei élmény, majd csak visszamentem a nagyszínpadhoz. Többen leragadtak a társaságunkból a My Stage-en, és egyöntetűen javasolták Superpitcher-t is felvenni a feledhetetlen pillanatok listájára, én meg persze abszolút nem tiltakoztam ellene. Na de Sven előtt is le a kalappal! Igaz hogy nekem személy szerint nem nagyon volt hangulatom az ő világához, de ettől elvonatkoztatva bátran kijelenthetem, hogy ha nem is élete legjobb szettjét játszotta, de itthon, a magyar közönség előtt ilyen faszát még sose tolt! Ezzel Svent is felvettük a feledhetetéen élmények listájára. Társaságunk másik része szerint viszont Rodriguez Jr. Live előadását is ide lehet sorolni. Zseniálisat zenélt az ember! A sokak által imádott Solomun, idén is unalmas, és ingázó volt… (már amennyit hallottunk belőle a végén kb 40 perc, és az ismerőseink beszámolója alapján) alapvetően nem játszik ő szar zenéket, csak egyszerűen képtelen jó szettet összehozni belőlük. Kritikán aluli volt idén is. Ellenben Jennifer Cardini zseniálisat zenélt. A csaj hihetetlen energiabombát eresztett ránk egyedi stílusával. Egyszerűen nem lehet szavakba önteni mit éltünk át. Még napokig hallgattam volna legszívesebben, vagy egy örökkévalóságon át… Ezzel Jennifer is felkerült a BML 2017 feledhetetlen élményei listájára.

Image and video hosting by TinyPic

2017.08.26. (szombat)

Végre eljött az utolsó nap. Nem azért végre, mert az eddigieket nem élveztük volna eléggé, pusztán azért, mert nagyon nagyon vártuk már Ben Klock előadását. Természetesen nem csak őt, de leginkább mégis. Nagyon sajnáltuk de a Woo York live végére sikerült csak megérkeznünk, állítólag nem volt rossz, aztán vacsi közben HotX-et hallgattuk egy ideig, majd siettünk varázsolódni a My Stage-re Johannes Brecth live-ra. Szó szerint vírtuóz zenei élményben volt részünk, egyszerűen nincsenek rá szavak. Csodálatos! Ez az előadás egyértelműen a feledhetetlen pillanatok egyike. Őt Jan Blomquist követte, aki szokás szerint fantasztikus volt, de valahogy most nem annyira jött át az érzés, mint például a Balaton Sound hajón, vagy az Akváriumban, így visszamentünk a B Stage-re. Julian Jeweil nem volt nagyszám. Ben Sims engem kiüldözött a világból, nem voltam ráhangolódva. Azt hiszem az ő zenei stílusa nagyon nem az én világom. Ettől elvonatkoztatva zseniális, technikás, ipari szettet tolt. De mivel a környezetemben senki sem illette a feledhetetlen jelzővel, így őt nem vesszük fel a listára. DVS1 nem jött el, de a helyzet az, hogy annyira nem éreztem hiányát, bár tény hogy jó lett volna hallani őt is. Ellenben Ben Klock talán élete legjobb szettjét játszotta a magyar közönségnek. Elképesztő volt! Jött, Adott, Győzött! A komplett fesztivál techno vonalát tekintve magasan ő vitte a prímet! Ennél jobb zárást el sem tudtam volna képzelni.

Image and video hosting by TinyPic

Összefoglalva

B My Lake 2017 @ Feledhetetlen pillanatok
– Matthew Dear
– Loco Dice
– Butch
– Fabio Florido
– Amelie Lens
– Rodriquez Jr.
– Superpitcher
– Sven Vath
– Jennifer Cardini
– Johannes Brecth
– Ben Klock

Őket jövőre is szívesen hallanánk :)

Fantasztikus 4 napot hagytunk magunk mögött, minden napra jutottak feledhetetlen zenei élmények. Az időrendi line up faszán fel lett építve, ha nagyon kekeckedni akarnánk akkor találnák benne hibát, de nem érezzük hogy kellene. Imádtuk ami velünk történt a 4 nap alatt, és végre felhőtlenül mondhatjuk azt: Köszönjük szépen! Igazán nagy élmény volt! Jövőre, mi biztosan ott leszünk!


Szólj hozzá!

Leave a Comment