Beszámolunk a 2017-es Amsterdam Dance Event eseményeiről

A világ legnagyobb klubfesztiválja és elektronikus zenei üzleti konferenciája október 18-23. között került megrendezésre Amszterdamban. Ez idő alatt különböző programok várták a látogatókat és szakembereket szerte a városban. A rendezvény 2017-ben is rekordot döntött, ezúttal 395 000 látogató érkezett Hollandiába csak az ADE miatt, pedig a szervezők előzetesen úgy 20 ezer emberrel kevesebbre számítottak. A fesztivál rohamos léptekben fejlődik.

Az ADE két nagy programcsoportból áll. A nappali részét alkotják a konferenciák, előadások, beszélgetések, technikai bemutatók, művészi installációk. Többségük az ADE Conference pass-al látogatható, de az ADE Card-al (10euro) is több érdekes program közül lehet válogatni. Az éjszakai sorozat pedig követhetetlenül sok rendezvényt foglal magába, szervezők és kiadók jobbnál jobb line up-okat állítanak össze a legizgalmasabb helyszíneken.

Mi csütörtökön érkeztünk meg Hollandiába. Első estére még nem terveztünk egész éjszaka bulizni és éppen kapóra jött, hogy a magyar Secret Fusion csapata tartott label night-ot a belvárosban, az ADE egyik központjánál, a Rembrandtplein-en. Egy hangulatos bárban a Three Sisters Pub-ban volt az esemény, ahol SouveQ, Secret Factory és Re.You követték egymást a pultban. Igaz, hogy ücsörgős üzemmódban nyomtuk, de ez inkább nyugodt beszélgetős este volt, kedvünkre való zenével kiegészítve. Kisebb magyar találkozó jött össze a helyszínen, többen, akik amúgy is kinn voltak az ADE-n eljöttek egy pacsira. A szetteket még élőben is lehetett nézni a StreamOn jóvoltából, akik milyen nagy szerencse, hogy szintén pont kint voltak az ADE-n.

Péntek napközben a konferencia programokat vettük célba. Az ADE Sound Lab központja a De Brakke Grond rendezvényközpont volt, ahol többek között a MusicTalk beszélgetéseket tartották az egyik előadóban. Nina Kraviz volt a délutáni interjú vendég, aki a saját zenei stílusáról tartott előadást. Hogyan változott az ízlése, miként fejlődött az évek során és milyen irányba tart a jövőben. Az előadás végén pedig a közönség is feltehetett kérdéseket Ninának. Utána körbejártuk a helyszínt, ugyanis többfajta programmal és érdekességgel várták ide a látogatókat. Az egyik termet a Pioneer sajátította ki, ahol Studio session-t tartottak naponta több dj-vel.

22770533_10156030112626842_8959996690315605006_o

A Gear Test Lab is ide költözött be a konferenciahét alatt, ahol több teremben, különböző cégek állították ki eszközeiket, többnyire zene/hangszerkesztő modulokat, szintetizátorokat, kontrollereket. A kiállítók között megtalálható volt az Ableton, Elektron, Roland, Novation, SAE vagy az Amptec. Utóbbi bemutatójának keretein belül ki lehetett próbálni többek között az Audionamix, iConnectivity, Moog, Native Instruments termékeit is. Az érdeklődők egyenesen a gyártó szakembereitől informálódhattak és kedvükre tesztelhették az eszközöket. Ottlétünk alatt éppen Nina Kraviz és Dubfire is lelkesen próbálgatták a technikai kütyüket.

A nap számomra legérdekesebb programja az Edison Jams presents: Modular Session volt. Előre kiszemeltük ezt az előadást, mert rendkívül érdekesnek tartjuk azokat a live performanszokat, ahol moduláris eszközökből áll a set up. Szomorú, hogy még nem terjedt el ez az előadásmód, nem sokan ismerik hazánkban. A terem közepén egy nagy kerek asztal körbe volt rakva gépekkel, óriási moduláris eszközpark volt kábelrengeteggel.  Öt művész set upja volt kihelyezve, (Ashley M Puente, Kypski, Obtrude, Patrick Detampel, Sjamsoedin), akik kb. fél órás live-okban mutatták be tudásukat és bizonyították be egyediségüket.  Komoly élmény volt egyfelől hallgatni, hiszen ezek az analóg eszközök által generált hangok összehasonlíthatatlanok a digitálissal és mindig nagyon élvezem, amikor megtapasztalhatom élőben is ezt a különbséget. Másfelől pedig nézni is külön öröm volt, ugyanis egy kamerával közeli élőképet streameltek egy nagy kivetítőre és így meg is figyelhettük, milyen módon hozzák létre a különböző hangokat. Nagyon élveztük mind, alig akartuk otthagyni a végét, de sajnos sokáig elhúzódott az előadás.

Dave Clarke Presents: Boys Noize / British Murder Boys / Gary Beck / James Ruskin / Charlotte de Witte / Lady Starlight / Mirella Kroes / Estroe / Mr. Jones

Október 20-án Dave Clarke saját estjét választottunk Amszterdam egyik leghíresebb klubjában, a Melkwegben.  A line up önmagáért beszél. A megérkezésünk balszerencsésen sikerült. A nappali program miatt megcsúsztunk az indulással, majd nem találtunk parkolóhelyet sem a környéken. Oda-vissza keringtünk minden kis utcában és egy óránk ezzel ment el. Így sikerült lemaradnunk két olyan előadóról, akik nagyon érdekeltek volna. Charlotte de Witte legvégét kaptuk el, de a legnagyobb fájdalmam a Boys Noise volt, kb az utolsó 20-30 percet hallhattuk belőle. Utána mindenkinek az volt az első kérdése tőlem, hogy technozott vagy electrot játszott? Szerintem is-is lehetett felváltva, mikor beestünk rá éppen electrohouse zene szólt, aztán technot játszott folytatólagosan. A végén már meg se tudtam volna különböztetni, hogy ő játszik vagy Dave Clarke, olyan sebességen zenélt. Ezt követően egy vérbeli trollkodással fejezte be a játékot. Éles váltás egy örök slágerre 1989-ből: Adamski & Seal – Killer.  Akkora oltás volt egy ilyen szett végére, hogy még reggel is csak erről tudtunk beszélni.

Őt követte Dave Clarke, aki olyan megosztó volt, hogy még most is ezen vitázunk, milyet zenélt. Mivel csak ketten mentünk, ezért nem tudjuk alátámasztani, melyikőnk meglátása reálisabb, de fontos, tényező, hogy ezek mindig szubjektív vélemények. Leo nagyon élvezte, pont azért tetszett neki, mert bitang jó klasszik szett volt és szerinte én nem tudtam megélni annyira. Valóban én valami újdonságot vártam tőle, ha már most jött ki az új albuma, ami tudom, hogy nem ez a műfaj, de ha akarta volna megoldotta volna. Még a klasszik szettel se lett volna gondom, mert olyan zenéket rakott fel, amik sok éve meghatározó trackek a fellépései alkalmával és szeretem őket. Viszont nem éreztem azt a nagy lendületet, amit egy csarnok buli alkalmával ad és a kiemelkedő technikai tudásával sem a megszokott módon kérkedett. Elő is tört belőle újra a híres angol modora. Mikor befejezte  a szettet csak annyit láttam, hogy felkapott a kezébe egy Pioneer effekt padot, feje fölé emelte, majd rábaszta az asztalra a lejátszókra. :-)  Akkora csalódást azért nem okozott. Másra számítottam, de majd következő alkalommal úgy is leszedi a fejemet a helyéről.

22769993_1694389227252084_1777392357152242530_o

Ahogy startolt a British Murder Boys, úgy el is felejtettem már az egészet. Elsősorban ők voltak azok, akik miatt ezt a bulit választottuk. Surgeon és Regis 2003-ban álltak össze először a közös munkára, de az elmúlt években külön utakon jártak. Mindkét előadó egy stílust képvisel a techno-n belül és külön-külön is elképesztőek. Viszont ha együtt dolgoznak, azt komolyan hasonlítani se lehet ahhoz, amit egyedül csinálnak. Csupán 2 szóval összegezném: ELVONT és BETEG! Totál lesokkoltak, egyből eldobtuk az agyunkat, attól ahogyan elindították a műsort, Regis a mikrofonba kezdett beszélni, megjelent a vizuál a hátuk mögött és a hideg rázta az egész közönséget.  Nem tudom, mit mondhatnék összességében, mert ez technikailag annyira komplex előadás, ami az én tudásomon túltesz, hogy megértsem milyen hangot miből és hogyan szólaltatnak meg. Csak azt tudom, amit érzékeltem a fülemmel, hogy mennyire más és mennyivel jobb és mennyire beteg, horrorisztikus a hangzásvilága. Ezt fokozta a felettük kivetített videó is, mely szintén olyan elvont volt, ami játszik az ember idegeivel. Hálás vagyok, hogy hallhattam őket élőben, olyan kuriózum volt számomra, amit mindig emlegetni fogok.


Lady Starlight sem volt rossz, a szettje második felében pedig kifejezetten megkedveltette magát, de azért nem dobtam hanyatt magam tőle. James Ruskin viszont az utolsó szuszt is kitáncoltatta belőlem. Igazi legenda, aki vérprofi a mai napig.  Csak az bosszantott, hogy a sok kiöntött pia miatt nagyon ragadt a padló és minden lépésért meg kellett küzdenem, hogy fel tudjam emelni a lábam. Pedig csapattam volna én rendesen,  de így le kellett korlátoznom a mozgásigényemet. Szóval James Ruskin-al a végén volt így kerek az este, maximálisan kielégítő volt, főleg ezzel a záró szettel.

Dockyard Daytime Festival ADE 2017

Szombatra már sokadik éve a Dockyard Fesztivált választottuk, mely több színpados nappali rendezvény. Korábban egy régi hajódokk területén volt megrendezve a belváros közelében, de olyan népszerű lett már első alkalommal is, hogy mostanra kinőtte a helyszínt és máshová kellett költözniük. A város szélén, kinn a pusztában építették fel a rendezvényt, óriási fűtött partisátrakkal. Egy kicsit hiányoltam a régi dokkot, mert annak volt egy különleges feelingje a környezet által, de maga a fesztivál színvonala nem lett rosszabb és konténerekkel próbálták “dokkosítani” a helyszínt.  Olyan szerencsétlenek voltunk, hogy sikerült teljesen elbénázni 3 órát a bejutással. Nehezen indultunk meg az este után, aztán a navigációval is lett egy kis paránk. Rossz címet ütöttünk be, csak ezzel vesztettünk egy órát. Mikor megérkeztünk kiderült, hogy nincs lementve telefonra a belépőjegy és az emailek között sem találtuk. Két órán keresztül ültünk a kocsiba és próbáltuk megtalálni a megoldást, honnan lehet újra letölteni.

18 órára jutottunk be végre, de ez a három óra tétlenkedés teljesen lehozott az életről is, úgy lezsibbasztott, hogy elment a kedvem az egésztől. Nem is érdekelt, hogy ki merre akar menni, én egyből célba vettem a Pole Group sátrát, ahol Reeko és Jonas Kopp b2b-jét akartam meghallgatni. Ráéreztem mi kell nekem, ugyanis kb 5-10 perc után sikerült újra feloldódnom és már csapattam is a tánctéren. Ilyenkor mindig újra átértékelődik bennem, hogy ha valaki tényleg a zene miatt jár bulikba, akkor lehet bármilyen fáradt vagy nyűgös… a jó zene egyszerűen csodákra képes! A szett után körbejártuk a fesztivált, megnéztük a többi sátrat is. Nem hiába nőtte ki magát ilyen hamar a Dockyard, hiszen nem csak a line up volt profin összerakva, hanem a termek design-ja és a vizuál is elsőosztályú volt. Két sátor az erősebb techno-t (Pole Group, Terminal One pres. Machine), a másik kettő pedig a finomabb vonalat (Cocoon és Mindshake) képviselte. Sajnos 20 órától egyszerre játszottak a legnagyobb előadók, Sven Vath, Egbert-live, Oscar Mulero és Planetary Assault Systems -live, akiket szívesen mind meghallgattam volna. Ezért úgy voltam vele, hogy nem tervezek előre, majd az aktuális hangulatomra bízom, hogy a sötét technora lesz igényem, vagy a vidám, léleksimogató zenékre. Voltunk Mano Le Tough-n, Eats Everything-en és Egbert legelején, de hamar el is dőlt, hogy nekem most technora van szükségem. Úgyhogy rohantunk is át PAS-ra. Tudtam, hogy azt sosem bánom meg, mert ahányszor csak hallom, újra meg újra lesokkol, hogy milyen elképesztően profi és egyedi a live. Néhány évvel ezelőtt, talán pont ADE-n hallottam egy warehouse-ban, ahol teljesen lenyűgözött.  Ezúttal megint sikerült azokat az érzéseket kiváltani belőlem, mint akkor először. Úgy örültem ennek, nagyon jól éreztem magam!

22859936_1645423745516378_3041591818869295659_o

Maximális lendülettel mentünk át Sven Väth-re, aki éppen abban a pillanatban rakta fel Secret Cinema & Egbert – Maximaal-t. Tökéletes belépő volt, már az én részemről. Az volt a vicces, mikor a következő track-et is hallásból már ismertem, majd az azt követőt is, aztán rájöttem, olyanokat játszik, amiket egész évben már hallottam máshol, de főként tőle. Mintha egy csokorba kötötte volna az összes olyan zenét, amiket megkedvelt és sok helyen játszott, afféle év végi összegző szett volt. Közben aztán leesett, hogy tényleg év vége van és jön az új The Sound of the 18th Season, de mikor bejelentették a megjelenést, mi már kinn voltunk és nem néztünk rá. Összeállt a kép, hogy amit hallottam az volt az album előszele. Úgyhogy levonom a következtetést, ez a Season az egyik favoritom. Titkon pedig egy zenét vártam tőle végig, amivel megőrjített Sonus-on is. A King Unique/Dirty – Dirty-t, mely az idén 15 éves The Sound of The Third Season-ről van és egyik legnagyobb kedvencem. Nem kellett csalódnom, mert megint leadta én pedig megint megőrültem rá. Közben megfigyelhető volt, hogy a közönség fiatalabb tagjai láthatóan azt se tudták mi az, az idősebb korosztály pedig szintén őrjöngött. Kimagaslóan jó Sven Vath szettet hallhattunk, méltó zárása volt az én ADE látogatásomnak.

Vasárnap hazaérve még akkora ADE lázban égtem, hogy tartottam egy utolsó ráadást és végignéztem a BE-AT.TV live stream-jét az Awakenings x Klockworks  pres. Photon estéről. Sajnáltam, hogy lemaradok róla és főleg Ben Klock-ra nagyon kíváncsi voltam. Mindig rájövök, hogy élőben nézni a stream-et mennyivel különlegesebb, mint utólag. Ilyenkor ad egy pluszt annak a tudata, hogy ez éppen abban a pillanatban zajlik és simán bele tudom élni magam, mintha csak ott lennék én is. Ben Klock pedig pofátlanul jól játszott, ezt kár lett volna átaludni.


Sajnos pillanatok alatt elszállt ez a pár nap. Örülök, hogy nem csak buliztunk, hanem eljutottunk a nappali programokra is. Bár legközelebb már szerdán ki szeretnék menni, hogy minél több konferencia eseményt meglátogathassak.

Az ADE-t mindenkinek csak ajánlani tudom. Akit jobban érdekel az elektronikus zenei piac szakmai oldala, a zenélés, a technika, annak kötelező legalább egyszer ellátogatnia (de egy után úgysincs megállás). Akik imádják a jó zenét, a kuriózumokat, a különleges helyszíneket, a színvonalas rendezvényeket, ők biztosan megtalálják a számukra kedvező programokat. Akik pedig egész egyszerűen csak szeretnek bulizni, nekik amúgy is Hollandia a legjobb választás, de ilyenkor az ADE legalább kicsit felnyitja a szemüket a minőséget és a színvonalat illetően.

 


Szólj hozzá!

Leave a Comment