Elolvadtunk! – Ilyen volt a Melt Festival 2018!

Július 13 és 15 között rendezték meg a 21. Melt Festivalt a németországi Ferropolisban, idén pedig mi is meglátogattuk, jöjjön hát a beszámolónk!

Ahogy azt az ajánlónkban már említettük, a helyszín igazán különleges volt, Ferropolis igazi indusztriális környezet volt a fesztiválnak.
Kb. az utolsó héten döntöttük el, hogy nem csak 3 napra megyünk, hanem elindulunk már csütörtökön, ugyanis egy 0. estés pre-partyval indult a három napos őrület, nem kisebb nevekkel, mint a Boys Noize vagy a Kiasmos.
Alább a helyszín térképe, hogy lássátok, körülbelül mi merre volt. Ami nem látszik rajta, az a Sleepless-től jobbra a kemping rész.

map

Csütörtök:
Az indulással kicsit megcsúsztunk, délelőtt 11 körül járt már, mire elindultunk, és a rengeteg útépítésnek hála az autópályákon néhol elég lassan is tudtunk haladni, ennek köszönhetően majdnem este 11 óra volt, mire az utolsó kilométereken észrevettük a Melt fényeit.
Éppen időben vettük át a belépőket, hogy a saccra kb 2 km-es sétát megtéve odaérjünk még Boys Noize éjféli kezdésére. Ezen az estén maga a fesztivál nagyterülete még nem volt nyitva, csak a Sleepless Floor, ez esett legközelebb a kemping részhez. Érdekesség, hogy miután elkezdődik a fesztivál, a beléptetőkapuk átkerülnek ezen a ponton túlra, tehát a Sleepless-re (csak itt megy 0-24-ben a zene a hétvége alatt) gyakorlatilag bárki, bármit bevihet a kempingből ellenőrzés nélkül.
Gyorsan sört vételeztünk, amiből emlékeim szerint egy -féle volt csak, de szerintem rendben volt.
Egy 4dl-es sör első körben 5 EUR-ba kerül, minden további, ha visszaviszed a poharat már csak 4 EUR. Ha azt nézzük, hogy a pesti éjszakában is simán megvan a 2-3 EUR körüli összeg egyes helyeken, akkor nem mondanám nagy parának.
Összességében nem tudom mennyien lehettünk így az első estére, de mivel csak ez az egy színpad volt még nyitva, sajnos eléggé tömve lett, egy sörért simán állni kellett 20-25 percet, ha nem jó ütemben érkeztél a pulthoz. Apropó pult, a fizetés a karszalagon lévő NFC chippel történt, ezeket a fesztivál területén több helyen is lehetett tölteni kártyáról, illetve készpénzzel is, és pár percnél többet sosem vett igénybe. Sőt, a Melt honlapján keresztül is lehetett tölteni elvileg kárytával, 50-60 EUR körüli töltésnél még bónuszt is kapott az ember, bár ez nekünk nem akart összejönni. :(
Na de vissza Boys Noize-ra, aki nem igazán szórakozott, a 20. perc környékén már így táncoltatta a népet, később pedig előkerült még a Green Velvet klasszikusa is, a La La Land.

2-kor kezdett Kiasmos, és mivel Ólafur éppen USA turnén volt, ez igazából csak Janus Rasmussen dj szettje volt. Pár éve láttam a srácokat az Electronic Beatsen itthon, így tudtam mire számíthatok. A lineup felépítését viszont nem teljesen értettem, mint ahogy valószínűleg az a rengeteg ember sem, akik Boys Noize csapatása után megkapták ezt a lágyabb, dallamosabb szettet. Én örültem neki, mert több lett a hely is, Janus pedig sok Kiasmos tracket is játszott, pl a Thrown-t, vagy éppen az Interstellar fő témáját, amit alább láthattok.

Reggel 4-kor a Resom nevű hölgyemény kezdett játszani, akinek az első 15-20 perce annyira zseniális volt, hogy teljesen új erőre kaptam, de aztán hirtelen elvesztette a lendületet, így még egy kis várakozás után úgy döntöttünk, hogy ideje eltenni magunkat. Várt még ránk egy hajnali sátorállítás, aztán izgatottan feküdtem le, hogy délután végre beléphetünk a gépek közé.

Péntek:
A déli ébredést követően inkább csak heverésztem a sátorban, próbáltam nem pazarolni az energiát, hiszen tudtam, hogy a 15 órás kapunyitást követően nem nagyon lesz megállás. Nem sokkal a hivatalos nyitás után meg is indultam a bejárat felé. Mivel egész hétvégén még felhő sem nagyon volt az égen, a hőfok pedig 30 C körül volt minden nap, a bejáratig egy sört vígan el lehetett fogyasztani egy séta alatt. A kemping szerintem totál rendben volt, a hétvége folyamán bármikor mentem tusolni, mindig forró víz jött a csapból. És bár volt valamennyi szemét, közel sem annyi, mint gondoltam volna, hogy lesz. A kempingrész mellett hosszú sorokban volt minden. Volt egy hely, ahová külön ki lehetett tenni, ha valamit nem ettél/ittál meg, vagy nem volt rá szükséged, de másnak jól jöhet. Láttunk ott a wc papírtól kezdve a fél kenyéren át a doboz sörig mindent a hétvége alatt. Voltak shuttle járatok is, ezekre lehetett venni hétvégi jegyet, így bármikor lehetett busszal is közlekedni a kemping és a fesztivál között, így 2-3 perc alatt megoldható volt az út, ha valaki mondjuk elég fáradt lett volna visszafelé.
Úgy láttam elég sokan használták azt a lehetőséget is, hogy ott helyben béreltek sátrat, kempingszéket, matracot, ugyanis erre is lehetőség volt. Sőt, emlékeim szerint az érkezésre akár fel is állították a sátrat annak, aki kérte.

A bejutáskor szerintem 2 percet nem álltam sorba, ahhoz képest, hogy a kapunyitástól számított 30 percen belül ott voltam. Félelmetes, hogy mennyire durván olajozottan és szervezetten ment minden! A beléptetésnél ez az összes belépésre igaz volt, és mivel nem egy óriási fesztiválról beszélünk (20ezer fő), pár belépés után a biztonsági őr már gyakorlatilag megismert, motozás közben mindig dumáltunk pár szót.
Szóval bejutás után az államat keresve a gépek között először is felderítettük a terepet, igyekeztünk szétnézni és memorizálni minden színpad helyét, hogy este ha szétválunk ne 30 percig kelljen messengeren keresni egymást, hogy akkor mi is, hol is?
Jut eszembe, a mi is, hol is-re a legegyszerűbb a Melt Festival hivatalos appja volt, ahol előre be tudtad szivecskézni a kedvenceidet, ezek alapján összerakta a saját lineupod, így előre láttad ki hol fog játszani, lesz-e ütközés, illetve mikor kell sietni. Plusz elvileg értesítést is kellett volna küldenie a kezdések előtt 15 perccel, bár ez nálam soha nem történt meg. Ettől függetlenül óriási piros pont az ötletért!
A bejárás után az első hely, ahol megálltam huzamosabb ideig, a part menti Forest Stage volt, ahol a house vonal volt irányadónak mondható mindhárom napon, illetve napközben az ilyen lazább témák, mint alább S. Fidelity.

Innentől viszont bajban leszek a beszámolóval. 😀
Soha nem írtam még fesztiválról, mármint több napos, egyszerre sok helyszínes eseményről. Bármennyire próbáltam, be kellett látnom, hogy ez nem olyan, mint egy egy éjszakás happening, ahol ki lehet elemezni mindent, mert egyszerűen az ember annyira sodródik az eseménnyel, hogy vagy csak éppen elkap valamit, vagy olyannál ragad le, akiről nem tud semmit, mégis zseniális, a tervezett megnéznivaló meg jól elmarad. Szóval innentől csak szűkszavúan, ahol éppen jártunk, és említésre méltó.

Az első fellépő, akinek a koncertjét végighallgattam, Kali Uchis volt a Meltselektor Stage-en. A kolumbiai származású énekesnő nagyon jó produkcióval állt elő, egyszerűen zseniális hangja van! Idén jelent meg legújabb albuma, illetve énekelt a Gorillaz ‘Humanz’ című albumán is.
Mikor 18 óra előtt nem sokkal végzett, egy picit visszanéztem a kempingbe, összeszedtük egymást a többiekkel, és siettünk is vissza a Melt Stage-re a 20:15-kor kezdődő Cigarettes After Sex koncertre. Az úton belefutottunk 5 srácba, akiknél mindenkinél volt egy bluetotth hangszóró, de mindannyian egy forrásra csatlakoztak, így bömbölt a Caribou – Sun a befelé vezető úton. Teltház éppen nem volt a nagyszínpad előtt, úgyhogy kényelmesen le is tudtunk ülni, ahogy odaértünk.Én még ugyan nem hallottam őket, de kimondottan kellemes volt a naplementében hallgatni. Viszont nem sokáig ment, mert 21:00-ra rohantam is át a Meltselektorra Mount Kimbie-re.

Aztán maradtunk is itt, 22:30-kor ugyanis kezdett Zhu.

Viszont nem sokáig bírtam magammal, én kb 40 perc után továbbálltam a Forest Stage-re, Henry Wu-t ugyanis már régen szerettem volna hallani, nem is csalódtam. Totál ott ragadtam, egyszerűen szuper volt a hangulat a fák között! <3

A csapat másik fele közben a nagyszínpadhoz sietett Florence + The Machine koncertre, állítólag az egyik legjobb volt a hétvégén a koncertjük, de én képtelen voltam Henryről elmozdulni. Idővel aztán élőztem egyet Nastia-ról, ahogy láthattátok, illetve mentem volna Fatima Al Qadiri-ra, de sajnos az ő fellépése elmaradt, így járkáltam picit a színpadok között, amíg 01:15-kor el nem kezdődött Siriusmo a Meltselektoron ismét. Évek óta imádom, sosem járt még Magyarországon szerintem, nem is csalódtam.

Viszont bármennyire vártam, nem tudtam végighallgatni, a nagyszínpadon ugyanis Jon Hopkins live zárta a műsort, amit semmilyen körülmények között nem szabad kihagyni. Nem is lett volna érdemes, sok zene előkerült az új albumról is, ekkorra már elég jól megtelt a Melt Stage előtti helyszín is. Íme az Open Eye Signal:

Hopkins után még ingáztunk kicsit a Forest Stage és a Big Wheel között. Előbbinél ugye house (Lehult 3-4 órás szettje szólt), utóbbinál techno szólt (éppen Amelie Lens és Ø [PHASE] váltották egymást) a hétvégén.

3:30 körül aztán benéztünk egy újabb színpadhoz, ez volt a Superdry Sounds, ahol éppen Rone játszott. Az egyik legnagyobb meglepetés volt, akkorát ütött. Csodálatos volt, amit művelt, olyan számokat vett elő, mint az Origami, a Dominik Eulberg – Der Tanz Der Gluehwuermchen (ezen majdnem sírtunk), vagy ez a csoda itt alább. Instán meg is kérdeztem tőle, hogy mi lehet, aztán elárulta, hogy még kiadatlan, szóval várjuk a megjelenést!
01:00-nál sírsz, nálam a fesztivál legszebb trackje volt, az fix. <3

Zárás körül még nyilván odapörkölt a Bye Bye Macadame-mal, de Rone után úgy éreztük, hogy ideje abbahagyni péntekre, a benti programoknak kezdett is már vége lenni, habár kifelé a Sleeplessen még bőven nyomták az emberek. A dodzsemet minden reggel uralmuk alá vonták az emberek, mint egy utolsó mentsvárat, hogy ne kelljen még kimenni. Rendszeresen karaokéztak is meg minden. 😀

Szombat:
Habár viszonylag korán keltem, gondoltam az előző esti móka és rohangálás, illetve a dögmeleg kifárasztott, így csak fetrengtem. Nos, mint estefelére kiderült, nem csak az volt a probléma, hanem hogy nem takaróztam be eléggé, és hajnalban sikerült rendesen megfáznom. Érdekes módon annyira durván lehűlt a levegő hajnalra mindig, hogy az elképesztő. A nappali 30+ fok ellenére estére egy pulóver (vagy kiskabát) mindig kellett (volna), szóval jövőre okosabbak leszünk.
Így aztán én csak este 7-re mentem be, akkor kezdett La Fleur a Big Wheel-en. Nem is aprózta el, igen szépen meneteltünk rá.

Közben néha mászkáltam a színpadok között, nincsenek óriási távok, gyakorlatilag egy 10-15 perces sétával az összes színpadot tudja érinteni az ember, ha nem nagyon áll meg. Belefutottam a Superdry-on NOVAA előadásába. Mit is mondjak, elég érdekes volt, de lekötött, aztán mentem még vissza La Fleur-re. Utána kezdtem érezni, hogy valami nem nagyon frankó, úgyhogy leginkább ültem, pihengettem, a WhoMadeWho elóadását a Melt Stage-en már csak igen hátulról bírtam sajnos.

Ott is maradtam, bámennyire szerettem volna 23:00-kor a Big Wheel-en belehallgatni Roman Flügelbe, itt pont ugyanabban az időpontban kezdődött Odesza, akiket szintén régóta szerettem volna látni, a két színpad közötti rohangáláshoz viszont nem volt erőm. Odesza amúgy szuper volt, igazi show-t csináltak! Kár, hogy nem volt erőm bentebb menni.
A vizuál, a fények, minden nagyon egyben volt, az egyik legnagyobb show itt volt a hétvégén, az tuti, plusz itt láttam először totál teltházat a nagyszínpad előtt.

Hozzáteszem, a hang szerintem minden színpadon nagyon rendben volt, pár kiállást leszámítva néha abszolút nem zavarták egymást. Odesza vége felé viszont erőteljesen elkezdtem fázni még pulóverben is, gondolom megérkezett a hőemelkedés, és hiába volt tervben sok minden az estére, jobbnak láttam, ha inkább visszamászok a sátorba, magamra húzok mindent, aztán kialszom magam, hátha elmúlik.
A csapat többi tagja még megnézte Fever Ray-t, aztán a Meltselektoron a Modeselektor B2B Apparat dj szettet, hajnali 4-kor a Big Wheelen Robag Wruhme is játszott, találtak egy egészen pici színpadot, szinte elrejtve, ahol goás téma ment (ezt vasárnap este meg is látogattuk ismét), illetve reggel 7-9-ig játszott a Sleepless Stage-en Westbam, utána már mindenki lefeküdt pihenni a csapatból.

Vasárnap:
Szerencsére jót tett a pihenés, nem érzetem már magam rosszul, úgyhogy a délutáni napsütésben magamhoz vettem pár sört, és besétáltam vele a Sleepless Stage-re, hogy megnézzem mennyire bírják az emberek a tűző napon. Hát, ennyire, nomen est omen.
Innen ugye élőztem is, de aki lemaradt volna, vagy nincs kedve visszakeresni, íme, éppen Layton Giordiani játszott:

16:00-kor a Bigwheel-en Tijana T kezdett, oda még bementem, belehallgattam picit, de mivel még mindig nem éreztem 100%-osnak magam, jobbnak láttam, ha az esti utolsó nagy menet előtt fetrengek egy picit inkább.
Tényleg nem sokat, mert 19:00-ra mindenképpen vissza kellett érni a Melt Stage-hez, akkor kezdett ugyanis Fischerspooner!
Fuu, nagyon komoly performansz volt, a színpad mellett álló biztonsági őrök oda sem mertek nézni, inkább elfordultak, ránk meg kb megvetően néztek, hogy milyen degeneráltak vagyunk, hogy erre az első sorban tapsikolunk. 😀
Kb 3. számnak elkezdődött az Emerge, de az intro közben Casey leállította azzal, hogy nem-nem, ezt nem fogják játszani, régi zene, és senki nem szereti a régi dolgokat, majd elkezdték a Strut-ot, aztán jött a Topbrazil is. A végén aztán persze nyilván az Emerge volt a csúcspont, de az egész koncert alatt olyan színpadi show ment, hogy ihajj!
Szóval itt az Emerge a végéről:

Aztán megint maradtunk egy helyben rögtön utána kezdődött a Little Dragon koncert, Yukimi iszonyat cuki, a Machine Dreams című albumukat nagyon szerettem anno, ment is róla My Step, úgyhogy minden örömöm megvolt. Akartam is egy rövid videót róla, de a hang kicsit tré lett, a telefon nem tudta lekövetni az első sorban a hangerőt, így ezt elengedtem most.
Viszont az utolsó 10-15 percről megint lógnom kellett, mert a Meltselektoron már javában játszott Fatima Yamaha, és véletlenül sem akartam lecsúszni a ‘What’s A Girl To Do’-ról. El is csíptem, a naplementében zseniális volt. Az oldalon megtaláljátok az élők között, itt kúszik bele szépen a végén:

Részemről ezután kajálás meg rohangálás volt egyik színpadtól a másikig, Baba Stiltz-ből és Princess Nokia-ból elkaptam egy kicsit, csakúgy mint The Black Madonna-ból is. 23:00-kor kezdett Efdemin, akire kíváncsi lettem volna, de mivel kint volt a Sleepless-en, 23:30-meg ki volt írva The XX a Melt Stage-re, így nem mertem kockáztatni.
Szóval kis csúszással, de még éjfél előtt elkezdte a koncertet a nagyszínpaodn a The XX.
Mondani sem kell, hogy talán ők voltak a legnagyobb fellépői a fesztiválnak, sosem láttuk/hallottuk még őket élőben, de felejthetetlen volt! A koncert alatt volt egy kb 5-10 perces rész, mikor csak Jamie maradt a színpadon, aztán kinyitotta a baszatáskát, arra a kis időre a meghitt koncert átalakult egy klub bulivá, de aztán persze lement a Shelter is.

Kb 1:00-kor lett vége a koncertnek, ezzel a nagyszínpad összes műsora lezárult. Még utoljára benéztünk pár kisebb színpadra, ahol keveset voltunk (pl a goásra, de meg nem mondom már a nevét), illetve félúton 2 színpad között volt egy kis faház, ahol meg éppen Spice Girls-re ropták. 😀


Hajnal 2 körül aztán befejezték a mókát az összes színpadon, szinte egyszerre indult mindenki kifelé, bár így sem volt gond a kijutással. Még ettünk egyet, csináltunk pár képet a kotrógépekről, és elköszöntünk a fesztivál területétől. Hazamenni viszont nem kellett, hiszen a Sleeplessen másnap délelőttig tartott még a buli, hajnali 3-kor mondhatni már hagyományosan Ellen Allien vette át a pultot egészen reggel 8-ig.
Kifelé azonban egy látványos előadásba futottunk bele a kapukon kívül, valaki totál beöltözve egy kisbusz tetején live-ozott, de valami eszméletlen profi módon! Semmit nem lehetett tudni róla, meghirdetve sem volt, a furgonon pedig mindössze annyi állt, hogy Festival Guerilla Truck. Előző reggel ugyanilyen beöltözött emberek szedték a szemetet is random a fesztivál területén.
Őszintén szólva számomra a fesztivál legnagyobb csalódása Ellen Allien volt. Totál semmitmondó szettnek éreztem, koncepciót nem hallottam benne, mintha csak dobálta volna egymás után a trackeket. Hallottam már régebben, tud ő jobbat is, de nekem most nagyon nem adta. Így aztán a többieket hátrahagyva 4:30 körül én szépen elbúcsúztam a fesztiváltól, és lefeküdtem aludni.

 

Összességében azonban iszonyatosan jó fesztivál volt, remek fellépőkkel, a 20000 ember bőven elfér a területen, soha nincs tumultus. Jó pár magyarral is találkoztunk, köztük fiatal srácokkal, akik dolgozni mentek ki, és már nem először használták ki ezt a lehetőséget.
A helyszín pedig akkora plusz, hogy már önmagában azért érdemes mindenkinek meglátogatni legalább egyszer, minket teljesen elvarázsolt!
Apropó, már meg is van a 2019-es Melt Festival időpontja, 2019.07.19-22., szeptembertől pedig jegyeket is lehet venni!
Facebook esemény itt: Melt Festival 2019

Köszönjük Melt, jövőre ismét találkozunk!


Szólj hozzá!

Leave a Comment