Friss hírek a Black Nail Cabaret háza tájáról

“A BNC finom egyensúlyt képvisel a vintage és a modern között, hidat építve a new wavetõl a kortárs popzenéig” A BNC egy magyar synth noir / dark pop duó. 2008-ban alakult Árvai-Illés Emesével (ének) és Tarr Zsófival (billentyűk). Zsófi 2016 júliusában elhagyta a zenekart, hogy elindítsa saját zenei projektjét illetve családot alapítson. Helyét Árvai Krisztián vette át, aki addig hangmérnökként, producerként, és szerzőként is közreműködött a zenekar életében. A zenekar 2010-es debütálása óta rendszeresen játszik hazai színpadokon és Európa-szerte. Legutóbbi albumuk 2016 decemberében jelent meg Dichromat címmel a német Basic Unit Productions gondozásában. Útjaik azóta elváltak és a zenekar következő lemeze már saját kiadásban jelenik meg, amihez videóklip is készült.

BÊTE NOIRE – A SINGLE

A kislemez a BNC 4. nagylemezének előfutára, ami várhatóan 2018 telén jelenik meg. 3 új dalt tartalmaz, remix ezúttal szándékosan nem készült rá.

Emese: Annyi dalkezdeményünk van még mindig, hogy feleslegesnek gondoltuk egy-egy dal remixét feltenni, amikor kiadhatunk egy vadiúj dalt is. A Lorraine is egy fiók-dal, több verzióban létezett mielőtt megkapta a végleges formáját és már nagyon régóta ültünk rajta. A szöveget egy sorozat fiktív karaktere ihlette, aki kvázi az egyetlen kapocs volt nekem Angliával, amikor úgy döntöttünk, hogy kiköltözünk. Akkor jártam ott életemben először, és egyből mélyvíz jött, amitől kicsit megreccsentem. Vicces, hogy akkor jelenik meg ez a dal, mikor már haza is költöztünk.

Krisztián: Az Eleven című instrumentális dal számomra azért különleges, mert egyetlen élő audiofelvétel eredménye, bármilyen midizés vagy kvantálás nélkül, ahol több hangszeren játszottam egyidőben.

A VIDEO

Emese: Mikor még Londonban éltünk, mindent egy képzeletbeli nagyítón át láttunk, minden hír jobban megrázott, ami otthonról jött. Talán ez így egészségesebb is, mint ha csak belesüppedünk a helyzetbe, feladjuk, és kvázi elfogadjuk azt. Szélsőséges és abszurd gondolatok és körülmények pörögnek most idehaza, felgyülemlett gyűlölet a másik ember iránt, amit fel sem fogunk igazából. Még a másik magyart is gyűlöljük, nemhogy a külföldit, vagy aki nem úgy gondolkozik, mint mi, saját családtagjainktól képesek vagyunk politikai nézetkülönbségek miatt eltávolodni.

Elégedetlenek vagyunk, zendülnénk, kérdőre vonnánk azt az embert, akivel legtöbbünk, még soha nem beszélt személyesen és őszintén. Hiába tépkedünk fel ajtókat, mert valójában azt sem tudjuk mi van mögöttük. Mi nem láthatunk be csak úgy a függöny mögé, ezért eszméletlenül kell vigyázni, mi az amit elhiszünk, és mi az amit nem. Teljesen groteszk az egész. A rendszer pedig ott rúg belénk ahol a legjobban fáj, és a tehetetlenség megbénít. Ördögi kör, amire nem tudok megfejtést. Ezt a tehetetlen dühöt próbáltam  beleokádni ebbe a dalba és videóba.

Ez a klip részemről egy görbe tükör, ahol lázadunk egy arctalan diktátorral szemben, hiába. A levélben, amit kinyitunk a végén, bármilyen kellemetlen hír lehet, személytől függően. Elpoénkodtunk ezen, mikor dolgoztunk a klipen: Levél a NAV-tól, vagy végrehajtói végzés, hogy leszerelik a melegvíz órát – pedig azért megvoltak ezek a pillanatok, és akkor nem voltak annyira viccesek.

Volt aki szerint a főszereplőnk egy köpönyegforgató. Érdekes nézőpont, én pont ellenkezőleg látom: valaki, aki mer cselekedni, változtatni, amiről végül ugyan kiderül, hogy értelmetlen, de legalább megpróbálta. Amúgy ez is jól mutatja, mennyire máshogy látjuk a világot, mennyire más szimbólumok töltik ki az életünket. Egyszerűen nincs egyetlen jó nézőpont, mert ahány ember, annyi szemszög, annyi különböző interpretáció. Ezt kéne megértenünk akkor is, amikor politikáról vitatkozunk.

A videót egyébként a márciusi ittragadt télben forgattuk az Oroszlányi Bányászati Múzeum területén. A klipben látható épületek többsége azóta lebontásra került, nem sokkal a forgatás után.


Szólj hozzá!

Leave a Comment