Hova tart a techno? – A trance és a techno fúziója lehet a közeli jövő

Teljesen egyértelmű, hogy az elektronikus zene akárcsak minden más folyamatosan változik. Műfajok egymásra gyakorolt hatása, stílusirányzatok feltűnése majd eltűnése a jellemző, sőt valójában ez tartja mozgásban a szcénát és ettől érdekes ez az egész. Breakbeat és house, techno és electro, minimál és tech house, progressive/tribal house és trance. Ezek voltak azok a zenei fúziók amelyek a leginkább meghatározták az új évezred elektronikus tánczenéjét. Most pedig úgy néz ki a techno és a trance alkot egy olyan érdekes egyveleget ami a következő néhány évet jelentősen befolyásolhatja.

Néhány háttér információ: a trance mint stílus népszerűségének csúcspontját a ’90 -es évek végén és az ezredfordulón élte. Olyan lemezlovasok, mint Paul Oakenfold, Tiësto és Ferry Corsten sokszor stadion méretű, színes ruhákba öltözött fiatal tömegnek játszottak; akár egész éjszakás DJ szetteket. Melodikus, felemelő, elszállós dallamok, hatalmas érzelmi töltet, hosszú kiállások, gyakran élő fúvós- és vonós hangszerekkel színesítve mégis végig feszesek a basszusok. Érzelmek és elsöprő energia egyszerre.

Paul Oakenfold
Paul Oakenfold

Ha a tánczene és a trance kapcsolatát a mai környezetben vizsgáljuk akkor beláthatjuk, hogy maga a stílus valójában már évek óta nem az underground szcéna része. Hogy ebben az játszott-e nagyobb, fontosabb szerepet, hogy a korábbi headliner előadók, mint Tiësto, Ferry Corsten vagy Paul Oakenfold elfordultak a mainstream irányába; vagy mások, mint például John Digweed, Nick Warren és Sasha egyszerűen csak stílust váltottak és jászottak egyre több house alapú dolgot? Esetleg az, hogy olyan producerek, mint Medway, Timo Maas, Tilt (John Graham), Oliver Lieb, a Breeder duó, Slacker vagy akár Sander Kleinenberg – akik zenéit ezek a DJ-k előszeretettel pörgették – szintén egyre többen találtak inspirációt a house területén? Valójában mindkettő igaz, nem is lehet egyértelmű választ adni a kérdésre, de a trance, amely addig valóban meghatározó szerepet töltött be a klubkultúrában, szépen lassan a tömegrendezvények és fesztiválok meghatározó stílusa lett.

De mi történt? A műfaj úttörői voltak a Jam & Spoon, a The KLF és végül de nem utolsó sorban Sven Väth. A stílus szülőhelyeként ezért a legtöbben a mai napig Frankfurtot jelölik meg. Sven Väth legendás kiadói, az Eye Q (helyileg egészen pontosan Offenbach) és a Harthouse (helyileg egészen pontosan Mannheim) az ahol megjelent a műfaj több olyan meghatározó albuma, mint az 1992-es Accident In Paradise és az 1994-es The Harlequin – The Robot And The Ballet-Dancer. Évekig ezek funkcionáltak a berlini Love Parade himnuszaiként; trance zenék tele techno-alapú ritmusokkal amely később számos előadót inspirált.

Sven Väth
Sven Väth

Nagyon gyakran fordul elő, – mint azt a bevezetőben is említettem – hogy egyes műfajok hirtelen jött népszerűsége ugyanolyan hirtelen eltűnik; vagy az új hullám képviselői már messze nem képesek az eredeti tervek szerint lefektetett, stabil alapokra ugyanolyan minőségben építkezni. Ezért a trance a 2000-es évek első évtizedének derekán átalakult, felhígult és mint a klubszcénát meghatározó tánczene szinte teljesen el is tűnt. Érdemes meghallgatni, hogy a korábbi legendás előadók, mint Armin Van Buuren, Ferry Corsten, Tiësto vagy Paul Oakenfold mit képviseltek zeneileg 15-20, majd később, 10 évvel ezelőtt. A dubstep hullám néhány éve adott egy új lökést a műfajnak, de a robbanásszerű változás, az az életérzés ami az ezredfordulón volt tapasztalható a műfaj körül még messze nem ugyanaz mint akkoriban. Úgy néz ki azonban, a klasszikus értelemben vett trance stílus újjáéledésének lehetünk fül és szemtanúi, de a house és techno szcénán belül.

A műfaj meghatározó alakjai az idei nyáron előszeretettel játszottak akár klasszikus trance tételeket is! Nézzük őket szépen sorban; ladies first! Több videót találunk, ahol Nina Kraviz klasszikus trance zenékkel színesítette techno szettjeit. Tette ezt többek közt az újvidéki EXIT fesztiválon, a Neopop fesztiválon portugliában, vagy a torinói Kappa Futur fesztiválon. Yves Deruyter – Back to Earth, Cherrymoon Trax – The House Of House és persze volt itt Binary Finary – 1998 is, mind-mind visszalassítva az eredeti, néha 140BPM feletti tempóról.

Nina Kraviz
Nina Kraviz

A Drumcode főnöke Adam Beyer is szereti ha hosszabb időt tölthet a pultban és van ideje építkezni. Nemrégiben megosztott egy élő MIXET, mely a Mykonos szigetén fekvő legendás Cavo Paradiso klubban lett rögzítve. A kezdő track Humate klasszikusa, a Love Stimultion, mégpedig Radio Slave által átgondolva, amelyre tökéletesen illik a Drumcode sub-labelje, a Truesoul egyik legfrissebb darabja, Fabio Neural & Fideles – Shamana – ezt lejjebb találhatjátok. Az egész szett egy kellemes, mégis dinamikus utazás, nagyon jól áll Beyernek ez a fajta techno hangzás.

Természetesen nem maradhat ki a felsorolásból “mindenki papája” Sven Väth. Az öreg még mindig olyan érzékkel nyúl a trancesebb darabokhoz, ahogy csak nagyon kevesen. 2006-ban azt nyilatkozta a Resident Advisor magazinnak, hogy “Valójában amit játszom az trance”. Ki is emelnék ebből egy mondatot: “Még mindig szeretem a melódiákat és a harmóniát. Én egy romantikus alkat vagyok aki szeret olyan zenéket játszani, aminek hatására az embereket mosolyogni látom és érzem, hogy megérintette őket.” Minden bizonnyal igaza van és egyre több (ezt nem szívesen fordítom magyarra mert nincs értelme) “trance inspired techno” zenét lehet hallani a szettjeiben. Azt már feljebb kifejtettem, hogy a trance mindig is hatással volt Sven Väth zenéjére és ma is ő az az eufórikus techno előadó akitől szinte biztosan hallunk ilyen melódiákat. Ez az egyik ok, amiért sokunk hatalmas kedvence; akinek mindig más de mindig hullámzó és különlegesek a szettjei.

Nézzük meg mit jelent ez zenékben, mivel mégiscsak így a legkönnyebb illusztrálni! Az elmúlt években voltak már jelek, hogy a trance ihlette dallamok a technon belül fognak visszatérni. Olyan előadók, mint Solomun vagy a Tale Of Us mai sikerüket annak köszönhetik, hogy a dallamos, sötét de mégis érzelmes techno hangzást ötvözték olyan zenékkel melyeket a trance inspirált. De csak nagyon kevesen neveznék ezt trancenek, kivéve talán a Mixmag magazint, aki ezt a hangzást úgy hívja: man trance. Eltekintve attól a ténytől, hogy esetenként használnak ugyan szintetizátor-alapú dallamokat és van a zenékben vokál, a trance valódi gyökerétől távolabb állnak. Íme néhány kivételesen jól sikerült tétel az elmúlt évekből, jó szórakozást:

Luca Ballerini – Impressions Of A Dawn (Alba in 4/4) [Cocoon Recordings]

Konstantin Sibold – Mutter [Running Back]

Aril Brikha – Ishtar [Black Crow Records]

Vince Watson – Illusion [Ovum Recordings]

Fabio Neural & Fideles – Shamana [Truesoul]

Ian O’Donovan – Vortex [Loveland Recordings]

Luca Ballerini – L’Eternita Di Un Attimo [Cocoon Recordings]

Steve Rachmad – Parallel Shopping [Life And Death]

Recondite – Caldera [Hotflush Recordings]

Alex Smoke – Dire Need (Tale Of Us Remix) [R & S Records]

Reinhard Voigt ‎- Reisen & Speisen [Kompakt]

Forrás: Pulseradio


Szólj hozzá!

Leave a Comment