Hova tűnt? Vol.3 – Hooj Choons

Hova tűnt rovatunk következő részében rendhagyó módon nem egy producer, DJ esetleg előadó páros dicsőségeivel, majd későbbi hanyatlásával foglalkozunk. A soron következő lesz az első de nem az utolsó cikk egy komplett kiadóval kapcsolatban. A ’90-es években virágzó trance majd house szcéna egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb labelje egyértelműen a Hooj Choons volt. Szisztematikusan felépített munkával elért sikereiről, a fénykorról, majd a néhány évvel későbbi szinte teljes megszűnéséről szól sorozatunk harmadik epizódja.

A mindig mosolygó pálcikaember a label védjegye volt

L-238-1327526647.jpeg

A kezdetekig egészen 1990-ig kell visszatekernünk az idő kerekét. Helyszínünk London, mivel az angol fővárosban kezdődött minden. Az alapító tagok, név szerint Phil Howells,  ‘Red’ Jerry Dickens és Alex Simons mindannyian rajongtak a house zene legkülönböző formáiért, így ebből a közös szálból indul mai történetünk. Ismert a közhely, miszerint minden kezdet nehéz, ami a Hooj Choons-ra is igaz, a kiadó nem tudott jelentősebb sikereket elérni fennállása első éveiben. Ugyan a 001-es címkét már 1990-ben rányomták a Carnival de Casa EP-re melyet a RioRhythm Band prezentált a hallgatóságnak – a single 1992-ben újra megjelent a 017-es címke alatt – több mint két évet kell várni az első lemezre, amely akkora példányszámban fogyott, ami egy nagyobb lökést tudott adott a labelnek. Az EP címe Don’t You Want Me melynek szerzője egy bizonyos Francis Wright, akit Felix művésznevén valószínűleg többen ismernek. Elsősorban a vinyl A1 oldalán található Hooj Mix miatt vált népszerűvé, ami Red Jerry és Rollo – eredeti nevén Rowland Constantine O’Malley Armstrong, a Faithless egyik alapító tagja – co-produkciója. 

Felix – Don’t You Want Me (Hooj Mix), klasszikus korabeli hangzás de a motívum sajnos azóta “rossz kezekbe került”

Underground house lemzolavsként Red Jerry és társai is elsősorban a sötétebb és mélyebb house valamint az acid house irányába orientálódtak. Ebben a szubkultúrában a dalok egy jóval szűkebb réteget céloznak meg, de a kiadó sikerének titka, hogy voltak – később láthatjuk, hogy nem is kis számban – egészen kivételes darabok, melyek olyan jól sikerültek, hogy azok később zenei TV csatornákon vagy a rádiókban is egyre gyakrabban szólaltak meg.

Manapság egy előadó és a kiadó szempontjából is az eladhatóság, a minél nagyobb bevétel a legfontosabb szempont. Akkoriban nem a mai trend volt a jellemző, a művészek egyáltalán nem törekedtek a rádiós játszási listák csúcsára, de mint láthatjuk a kettő nem minden esetben zárja ki egymást. 1994 nyarán hallhattuk először Jake Williams projektje, a JX – Son Of A Gun című singlejét, ez a dal pedig szépen lassan araszolva előre, az év végén a UK Top 10 Singles chartra is felkapaszkodott.

Néhány hónappal később egy másik szerzemény is hasonló pályát futott be, a Tin Tin Out feat. Espiritu és az Always (Something Better To Remind Me) szintén beverekedte magát a Top 10-be.

Majd jött John Graham és robbantott: a Tilt – Invisible szintén a UK Top 20 listáján landolt 

Tilt – Invisible, pure trance 1999-ből ami szintén méltán lett népszerű

Legyen szó akár elektronikus zenéről – de ez esetben ne szűkítsük le ennyire a dolgokat – akár kicsit populárisabb vonalról, nincs az a zenében kicsit is jártas fiatal aki ne tudna megnevezni legalább egy de inkább több Hooj Choons megjelenést. Már 1993-ban elkészült de itt jelent meg négy évvel később az Energy 52-től a Café del Mar, melyet 2011-ben megválaszottak az elmúlt két évtized legjobb singlejének a BBC Radio 1 Top 20 Dance Tracks szavazásán. Ezek után azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez minden idők legismertebb dance lemeze. Szintén 1997-ben hallhattuk először Andry Nalin és Harry Kane trance himnuszát a Beachball-t, de ugyenebben az évben jelent meg a The Calling című fantasztikusan megkomponált breakbeat Solar Stone-tól, melynek sikerét beárnyékolták az alább felsorolt kiadványok. Egy évvel később aztán jött egy újabb bomba, a németalföldi Three Drivers duótól a Greece 2000. Mindenki által ismert slágerré válása előtt, a 90-es évek végén voltak albumok, ahol a dalt sokszor hibásan, a track címét és az előadót felcserélve tüntették fel. Ezek voltak azok a slágerek, melyeket azt hiszem senkinek nem kell különösebben bemutatni.

Sokat gondokodtam, hogy ide melyik klasszikust illesszem be, de nem tudtam dönteni így maradt mindkettő:

a XX. század legjobb dance singleje

Three Drivers – Greece 2000, ami sem kvalitásban sem népszerűségben nem marad el a feljebb hallott slágertől

Párhuzamosan a house zene 90-es években végbemenő virágzásával, Red Jerryék tartották a lépést és mutatták az irányt a szcénán belül, a szintén brit Perfecto Records-val az élen haladva egy másik reneszánszát elő műfajt, a progressive trancet is lefedve. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ekkoriban ezen két irányzat egyfajta fúzójának lehettünk fültanúi. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minata azon DJ-k névsora akik előszeretettel pörgették és egyben népszerűsítették a Hooj Choons korongjait az alapító tagokon kívül és persze a teljesség igénye nélkül: Nick Warren, Darren Emerson, Seb Fontaine, James Zabiela, Sasha vagy Paul Oakenfold.

Végigzongorázva az elektronikus zene igen széles palettáján, gyakorlatilag minden egyes műfajon belül találunk egy-egy remekbe szabott darabot. A kezdeti latinosabb housektól, mint a RioRhythm Band – Carnival de Case elkezdve később olyan progressive house illetve trance előadók darabjai jelentek meg a labelnél, mint a Lost Tribe, a Medway, a Killahurtz, Jark Prongo vagy John Graham alteregója a Space Manoeuvres. Nem választotta el éles határ a később reneszánszát élő progressive house és tribal house hangzást. A tribal jelesebb képviselői a Danny Tenaglia, Chistopher Roy Bourne és Andrew Thomas Holt – ők ketten alkotják a Redanka vs. Tarantella duót is – Datar alterego alatt elhíresült triumvirátusa, a Halo Varga vagy éppen a Trancesetter voltak. A Graham vezetésével alapított és az Andy Moore, Mick Parks kettőssel kiegészült  Tilt triót, a Salt Tank vagy a Lustral párost pedig a progressive trance legnagyobb alakjaiként tarthatjuk számon.

Ezen felül persze találunk techesebb vagy deepesebb zenéket is a repertoárban, mint a Circulation vagy az Echomen kiadványok valamint több breakbeatet, mint például a The Light ami Solar Stone munkájának gyümölcse. Ismét a tejesség igénye nélkül természetesen, a sort hosszasan folytathatnám. A Three Drivers – Greece 2000 utáni időszak már elsősorban az előbb felsorolt előadók klubhimnuszaiban bővelkedett, vegyünk is sorra és hallgassunk meg ezekből párat:

 

Medway – Resurrection, több DJ így Sasha egyik akkori kedvence, egyben az EP címadó dala

A magam részéről ide sorolnám már a Beachballt is de Oliver Lieb projektje, az LSG és a Netherworld volt kronológiailag az első trance bomba néhány hónappal Nalin And Kane slágere előtt. Ugyanbben az évben látott napvilágot a Lustral és az Everytime, melyből az imént elmített pároson kívül készített remixet a Way Out West valamint Timo Maas is. 1998 januárjában aztán jött a Viper és a The Twister, ezt követte nem sokkal később Miro és a Paradise, majd szeptemberben a The Resurrection EP Jesse Skeens azaz Medway prezentálásában, ezt pedig a The Elements EP követte egy évvel később. 1999-ben is több remek 12”-es korongot hallhattunk, úgy mint DJ Gogo és a The Cyber EP vagy a Salt Tank duótól a Dimension és a The White Island EP-k. A következő évből aztán Sharam Jey és Nick K debütáló singleje a Don’t Lie, a KillahurtzWest On 27th,, a Trancesetters– Roaches (Peace Division Remix), a Datar – B vagy Halo Varga –  Future! című trackjei azok a nagyszerű darabok, melyre minden klubber emlékszik ezekből az időkből.

A 2001/2002-es esztendőkben a kiadó aktivitása mérséklődött ugyan, a minőségből azonban még ekkor sem engedtek. Elég csak megemlíteni a MedwayRelease, a KC Flightt vs. Funky Junction – Voices vagy 16B feat. Morel – Escape klasszikusát az előbbi aztán Echomen – Truth, a Blackwatch Feat. Mykel – I’m Here vagy a Trancesetters – The Saga című singlejét az utóbbi év termései közül.

Killahurtz – West On 27th, a progressive house és trance valamint egy kis tribal ötvözete. Ez utóbbi a kezdetektől végig kíséri a Hooj Choons kiadványokat

Mint az az iménti kis felsorolásból is kiderült, a label fénykora az ezredforduló előtti majd utáni egy-két év voltak. Nem véletlen, hogy ekkoriban a minden idők legsikeresebb mixlemezsorozatának tartott Global Underground albumok készítői is előszeretettel csemegéztek az itt megjelenő vinylek közül. Nem túlzás azt állítani, hogy minden egyes dupla CD tartalmaz legalább egy de néha több Hooj Choons tracket. Vegyünk sorra párat ezek közül: New Yorkban lett rögzítve a sorozat második része – eredetileg másodikként lett kiadva az USA-ban de hivatalosan az angol Boxed Label a 007-es címke alatt hozta forgalomba, ahol 002-es kiadvány sosem jelent meg – ami az akkoriban rendkívül népszerű trance vonalra épül. Ebből kifolyólag abszolút nem meglepő, hogy a 11 trackes első lemezre nem kevesebb mint négy szerzeményt mixelt fel Paul Oakenfold. Solar Stone-tól a Day By Day (Red Jerry’s Smack The Bigot Up Dub) az ötödik, majd a három utolsó track sorrendben a Lustral – Everytime (Nalin & Kane Mix), Miro – Paradise (Red Jerry’s Longdubbyvocal Mix) és a Three Drivers – Greece 2000.

Miro – Paradise (Red Jerry’s Longdubbyvocal Mix), egy kis aciddal fűszerezve, de természetesen a tribal-es elemek itt sem maradhatnak el 

Nick Warren sem vállalt túl nagy kockázatot a 003-as Prague albumon mikor az első CD-n rögtön második számként lejátszotta Nalin And Kanetől a Beachball-t aztán a második CD közepén és a 008-as Brazil albumon is megszólal az Energy 52 – Cafe Del Mar. Előbbin a mindenki által ismert Three ‘N One utóbbin pedig Nalin + Kane remixében.

A Sasha által készített két dupla egyaránt tartalmaz Hooj Choons singleket. Az első, 009-es San Francisco – melyet a szerző a megjelenés előtt néhány hónappal elhunyt Tony De Vit emlékének ajánlott – rögtön hármat is: a Medway és a Resurrection az első, aztán Jark Prongo – Movin’ Thru Your System a második CD-n hallható, amely végül a Tilt és az I Dream című slágerrel zárul, méghozzá Tilt’s Ressurection Mix-ben. A sorozat 13. darabján, az Ibizán szintén hallható egy Medway release, a The Baseline Track majd nem sokkal ezután felcsendül a SpaceManoeuvres és a Stage One (Pariah Remix) amelyben azt hiszem – talán sokan egyet is értenek velem – 1999 egyik legjobb 12”-es korongját hallhattuk.

Következett aztán John Digweed és a Hong Kongban rögzített 014-es dupla, rajta az LSG – Into Deep (Medway Remix) valamint a Tilt triótól a 36 (Tilt’s Numerology Dub) verzóban. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ez az album majd a 019-es Los Angeles is javarészt a Digweed által managelt Bedrock kiadványokra épültek melyek mellett utóbbin is elfért a Medway – Release (Lexicon Avenue Remix). Ugynez elmondható Pete Lazonby – Sacred Cycles című klasszikusáról mégpedig az akkoriban az átlagosnál jóval aktívabb Quivver remixében, ami a Dave Seaman által összeállított 016-os darabon hallható. Ezidáig az egyedüli GU melyet a Fekete Kontinensen rögzítettek, pontosabban lokalizálva Dél-Afrikában.

Minden idők egyik legnépszerűbb house duója a Deep Dish debütáló albuma az orosz fővárosban, Moszkvában lett felvée és rögtön egy zseniális vocal house tétellel kezdődik: 16B feat. Morel – Escape (Driving To Heaven) (Omid’s Full Vocal Mix). Ez volt az utolsó darab a kiadótól ami helyet kapott a legendás széria valamelyik albumán, sőt ez a dupla már nem is a Boxed logoját viselte, hanem a Global Underground Ltd. hozta forgalomba. Ebben az időszakban egy kisebb arculatváltáson is keresztül ment a sorozat, részint az olyan új előadóknak köszönhetően mint például James Lavelle, részint pedig azért, mert a house és a trance fúziója hanyatlani látszott. Az előadók előszeretettel nyitottak a sötétebb, lassabb, törtebb ütemek felé, a trance szerepét pedig szépen lassan étvette a breakbeat hangzás. Ezt követően is számos remek tracket hallhattunk ugyan, de az előbb vázolt átalakulással a Hooj Choons elvesztette egyik legstabilabb reklámfelületét.

Space Manoeuvres – Stage One (Tilt’s Apollo 11 Remix), 1999 egyik legjobb underground lemeze volt, különösen ez a remix

2003-ban ugyan még javában tombolt a progressive house őrület – ebben az évben jelent meg a valaha volt egyik legnagyobb példányszámban eladott dance album, a Global Underground 025: Toronto az előbb már említett Deep Dish párostól – ezzel szemben a Hooj Choons tájékán a napok már közel sem voltak annyira élettel teliek mint hónapokkal korábban.

Nemsokkal később pedig bekövetkezett az, ami évekkel ezelőtt még a tulajdonosok rémálmaiban sem jöhetett volna elő: hivatalosan is bejelentették, hogy sokak kedvenc kiadója pénzügyi nehézségek miatt a megszűnés szélére sodródott. Rövid időn belül aztán be is zárta a kapukat, egy kivételével: az  azóta önállóvá vált és főként trance-re specializálódott sub-labelje továbbra is üzemelt. Persze mindeki tisztában volt azzal, hogy a Lost Language sem aktivitás sem renomé terén nem fogja tudni majd megközelíteni nagyobbik testvérét. 2006 októberében jött az újabb bejelentés, miszerint a Lost Language menedzsmentje ismét elindítaná a Hooj Choons-t, de a törekvések hamar kudarcba fulladtak, pedig néhány hét leforgása alatt piacra dobtak négy maxi CD-t, mely korábbi slágerek eddig meg nem jelent remixeit tartalmazták. Hiába a Medway – Resurrection és a The Basseline Track remixek vagy a 16B – Escape-je, a Katcha – Touched By God és az olyan művészek által készített feldolgozások mint Luke Chable vagy D.Ramirez, sajnos a várt eredmény elmaradt. Hosszú hónapok teltek el, amikor is megpróbálkoztak egy másik koncepcióval de az eredetileg 1982-ben felvett The Human League sláger, a The Things That Dreams Are Made Of remix kollekciója sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tiga, a Kissy Sell Out és Justus Köhncke egytől-egyig ismert és elismert remixerként vágtak bele a munkába, de törekvéseik hiábavalók voltak. Relatíve rövid időn belül háromszor, utoljára 2011-ben kíséreltek meg új életet lehelni a Hooj Choons-ba, sikertelenül. A belga Jean-Philippe Chainiaux a.k.a. Dopefish ugyan elmondhatja magáról, hogy a The Wasp EP-je megjelent a legendás kiadó címkéje alatt, de sajnos ez a dubstep/electro korong is csak a futottak még kategóriába tartozik.

Omid 16B – Doubt, az utolsó darabok egyike, 2003 talán legjobban sikerült darabja

A kiadó weblapja a mai napig elérhető, az online shop is üzemel még maroknyi megmaradt maxi CD-vel de úgy tűnik ki kell jelentsük, egy tényleg legendás kiadóval szegényebbek lettünk. Hacsak az újra reneszánszát elő progressive house adta lehetőségeket és a jelentősen olcsóbb online megjelenéseket kihasználva egy masszív tőkeinjekcióval nem próbáják meg immár negyedszer is poraiból feltámasztani. Ez a jövő zenéje, én a magam részéről sajnos nem látok rá reális esélyt…


Szólj hozzá!

Leave a Comment