Reméljük nincs harag amiért nem jelentkezgetünk folyamatosan a Vidor fesztiválról, ugyanis úgy döntöttünk inkább fejünk búbjáig elmerülünk a kulturális katlan kínálatában.
Szombaton (2015.08.29.) a rettenetes meleg elől a strandra menekültünk, majd este ismét a nagyszínpad előtt találtuk magunkat. 19:00-tól az Etnofon Zenei Társulás adott koncertet. Ez egy igen különleges zenekar, érdemes odafigyelni a dalszövegekre. Remek átiratok, saját szerzemények, népi ihletésű dallamok, folklorizálódott vagy népdalokra írt modern szövegű dalok csendültek fel, többek között a Kex együttes és Cseh Tamás munkásságából. Mély gondolatokat ébresztett bennünk, még szerencse hogy mindeközben mulattatott is. A koncert végére egy cigány csárdással, és egy közismert népdal újraértelmezésével oldották a feszesen figyelő közönség hangulatát.

Legyen tánc! Ezt igazából mondani sem kellett, főleg hogy Kolumbiába teleportált minket a Sidestepper zenekar vérpezsdítő, őrületesen tüzes, latin vérmérsékletével. Az első hangtól az utolsóig járt a lábunk.

Ezek a zenészek nagyon tudják mitől döglik a légy. Itt aztán skatulyázgatásnak helye nincs! Totál beszippantottak a bullerenge, a cumbia és a salsa mesterien ötvözött afro-kolumbiai életérzésével. Imádtuk ahogyan kommunikálnak velünk, ahogyan minden porcikájuk a zenével él, ahogyan átadják azt a mentalitást, életérzést, felszabadult szenvedélyt ami bennük van, ami népük és kultúrájuk része. Emiatt irigyeljük a latin népeket, és kimondhatjuk nyugodtan, nekünk magyaroknak van mit tanulni tőlük!


Vasárnap (2015.08.30.) egész délután tűkön ülve vártuk az estét. Kiscsillag koncert!!! Tízezres tömeg gyűlt össze a Kossuth téren.

Fejcsóválós, mosolygós, teli torokból éneklős vagy inkább üvöltős, vadul ugrálós, kezeket levegőbe emelős, tapsikoló, veretős „rock and roll” életérzés kapott el minket. Jó ideig tűrtük az embertömeg kellős közepén, majd egyre sűrűbben jelentkező légszomjunk és patakokban, vagy leginkább folyókban csordogáló izzadtságcseppjeink, valamint a kiszáradás rohamosan növekvő százalékesélye a backstage-be rugdosott minket.

Némi megnyugvás után odavonultunk a színpad és a kordon közé a sajtós-Paradicsomba hogy a legelső előtti sorból élvezhessük ki a koncert utolsó félóráját. Minden tekintetben szenzációs élmény volt!

Hétfőn (2015.08.31.) a reggae, a ska, az indierock és a latin zenei elemek összeforrasztásának nagymesterei az Ocho Macho állt színpadra. Végre már egy aktuális, világra szóló csapást mért a Vidor a közönségre. Hogy mitől aktuális, és világraszóló??? Az Ocho Macho nem csak hogy bejutott a Nagyszínpad 2015 döntőjébe, de fölényesen meg is nyerte azt!

Hogy mitől csapás??? Hát attól hogy nem nagyon emlékszem a Vidor történelmében olyan zenekarra aki ekkora embertömeget tudott megmozgatni úgy, hogy még a Kossuth tér másik végén a Városházánál is felemelt kezekkel tomboltak. Na jó, talán pár éve a Csík zenekar… na de ekkora energiaáramlást még ők sem tudtak produkálni.

Szóval istentelen energia áramlott mind a zenekar mind a tömeg felől, melyek valahol a térben összecsaptak, felrobbantak, és katartikus tombolásba torkollottak. Valami egészen más dimenzióba kerültünk… maximálisan elocsomácsosodtunk!

Kedd (2015.09.01.)! A fesztiválok sajátja, ha több napig tart, egyre fáradtabb az ember. Egyre nehezebb elindulni, főleg az előzőhöz képest kevésbé izgalmasnak tűnő napokon. Vagy lehet csak bebeszéltük magunknak a fáradtság miatt??? Teljesen mindegy mi történt, este 7 órára ismét a nagyszínpad előtt álltunk. Ezen az estén a legkevésbé sem népi jellegű zenére vágytunk, de a Cimbalikum és a Fricska táncegyüttes közös műsora minden elképzelésünket felülmúlta. Zseniális zenészek álltak színpadra, akik olyan tüzes szenvedéllyel szólaltatták meg hangszereiket amire csak a vérbeli, alázatos muzsikusok képesek. A Fricska srácok pedig frenetikus táncshow-val egészítették ki ezt a szenzációs előadást.

A saját szerzemények mellett, elhangzott néhány feldolgozás, többek között a „Kiscsillag – Ha én lennék” című nagy sikerű slágerének egy egészen üdítő újragondolása. Mindeközben tátott szájjal néztük az időnként fel-felbukkanó, vagy inkább berobbanó Fricska táncegyüttes parádés mutatványát.

Így a végére azért egy fesztiválszezont lezáró zeneszámot kénytelenek vagyunk benyomni, főleg hogy a Fricska gondoskodik arról hogy ennek a videónak igencsak parádés vége legyen. Éljen a Balaton, Éljenek a Fesztiválok!

A koncert után a Móricz kert felé orientálódtunk ahol szép nagy tömeg, mondhatni heringparty kerekedett a 70. éves Hobo tiszteletére. A banda ezen az estén visszaidézte a régmúlt időket, egy kis roch, egy kis blues, egy kis fülledt hangulat, mosolygós, vidáman éneklős tömeg. Videót nem készítettünk, inkább csak oldalról hallgattuk a nagy öregeket, mindeközben összefutottunk évekig nem látott ismerősökkel, barátokkal, kollégákkal… Folyt a sör, a bor és a pálinka, nosztalgikus hangulat lett úrrá az egybegyűlteken. Milyen furcsa! Vajon ebben az életben lesz még olyan legendás zenekar a világon aki ennyi elfeledett és új ismerőst, barátot összehoz egy este???
Még az óra nem ütötte az éjfélt, mi már a Vidor kertben vidorogtunk. Kb az összes cimbora odatalált 1-2 órán belül. Kétpofára zabáltuk a lilahagymás zsíros kenyeret, miközben egyre több ismerős arc bukkant fel. Hát… a Vidor kert már nem a régi… annak idején /még tavaly is/ azért szerettük mert különleges hely volt, különleges zenék szóltak, és különleges kultúrközeg törzshelye volt a Vidor hetében. Azért szerettük ezt a helyet, mert mindig olyan zenéket hallhattunk, amiket addig még soha. Azért imádtuk mert mindig tele volt ismerősökkel, barátokkal, azonos mentalitású, friss zenei élményekre éhes emberekkel. Azért ez volt Nyíregyházán a kedvenc helyünk, mert minden este volt valami brutálkomoly koncert a műfaj legszélesebb skáláján mozogva. Azért zártuk szívünkbe ezt a helyet, mert Kelet-Európa messze legigényesebb romkocsmája, koncerthelyszíne, szabadtéri klubja volt.
Ezzel túl vagyunk a Vidor fesztivál első felén. Összességében remek volt ez az 5 nap: zseniális zenészek, parádés koncertek, fergeteges bulik a Kossuth téren, „memori time” Hoboval és bandájával na meg a mieinkkel.
Helyzetjelentés leadva! Jöhet a következő 4 nap, és az általunk legjobban várt zenekarok: Operentzia, Quimby, Supernem, Hanggai, és a Bandadriatica!
Srácok! Még mindig nem késő elindulni ;)]]>