Interjú – Dixon

Dixon – a Resident Advisor olvasói által négy egymást követő évben is legnépszerűbbnek kikiáltott DJ – minden évben elvonul egy hónapra. Se zene, se TV, se internet. Számára ez a “sabbath”, a pihenés, elutazik Indiába, hogy gyakorolja a Panchakarmát. Maga sem tudja, hogy Indiában pontosan hova, úgy írja le ezt a tapasztalatot, mint egy szükséges “reset”. A Panchakarma szerint minden ember öt elemből épül fel, mikor megszületik. Az életmódunk szerint a későbbiekben az egyik elem szupererőssé válik bennünk. Dixon esetében ez a tűz.

Született Steffan Berkhan, 41 éves berlini DJ, stílusát a nagy érzelmek és az újjászületés jellemzik. 2005-ben lett az Innervisions társalapítója, ami egy olyan elektronikus zenei label, ami kapcsolatot teremt kultúrák között, tökéletes a hangzása fesztiválokon és éjszakai klubokban egyaránt. Berlin Kreuzberg nevű városnegyedéből indult, van székhelyük, stúdiójuk, lemezboltjuk, és ügynökségük is. Dixon – aki a lemezjátszó mögött egy igen feltűnő figura – évente csak egy interjút ad. Íme!
dixon2

Timo Feldhaus: Dixon a világ legjobb DJ-je.

Dixon: Ki mondja?

Négy egymást követő évben is téged választottak meg a Resident Advisor olvasói, ami az elektronikus zene legfontosabb platformja.

Ez azért lehet, mert nagyon kevés DJ építi fel a saját identitását tudatosan. De nagyon sok múlt az én esetemben az időzítésen is, hogy elkaptam a megfelelő pillanatot. És mindezt az Innervisions-zel, a kiadóval, amit közösen viszünk Kristian Beyer-rel és Frank Wiedemann-nal az Ame-ből. Ez egy különleges közösség, amit mi együtt formálunk.

Honnan ered az Innervisions elnevezés?

Stevie Wonders Innervisions c. lemeze miatt választottam. Később jöttünk csak rá, hogy ez mennyire tükrözi a szemléletünket is. Valamit érzel, amit nem tudsz először megmagyarázni. Kicsit megváltoztatom a zeném irányát, nem tudom miért, de egy éven belül megértem. Egy évben mindösszesen hat lemezt adunk ki, az Ame két éve nem adott ki semmit. De ha eljön az idő, az mérföldkő lesz.

A kapitalizmusnak hála a hírnév ajtaja bárki előtt nyitva áll, aki egy pár percre át akar lépni ebbe a világba. Van az a pillanat, mikor az energiáid találkoznak különböző behatásokkal és az alkotás egybeesik a trenddel és egy nagyon jó ötlettel. Ez a döntő pillanat – ez mit kíván?

Erősnek maradni, ellenállni a kísértésnek, ez az egyedi művészet. Nem tudod elég erősen nyomni, hogy történjen vele valami, van elég önbizalma és halad. Soha nem kértem egy klubot sem, hogy engedjenek játszani, még a karrierem kezdetén sem. Ez egyszer csak megtörténik. Ha szerencsés vagy.

Mióta vagy DJ?

25 éve, ami elég hosszú idő ahhoz, hogy egyszer-kétszer pofára essek. Különös, de lassan kaptak fel. Nem volt egyből hat fellépésem öt különböző városban három naponta, mint most. Két évvel ezelőtt viszont 135 alkalommal zenéltem a naptári évben. Most 10-15-tel kevesebbet nyomok évente.

Volt olyan pont, amikor úgy érezted, hogy eleged van az egészből?

Persze, de alapvetően a legtöbb dolog, amit csinálok, szórakoztató. Fizikailag és mentálisan is mindig újra kell építenem magam, és távol kell lennem a családomtól. Ezt teszem januárban és februárban. Utazgatok Indiában és gyakorolom a Panchakarmát.

Mi az a Panchakarma?

A szervezet egyfajta megtisztulása. Ez egy három-öt hetes időszak, ami alatt az összes érzéked újraindul. Egyszerre akár tíz dolgot is tudok csinálni, de nagyon nehéz hosszú ideig csak egy dologra koncentrálnom. Ez a tisztitókúra az összes érzékedet visszaállítja alaphelyzetbe. Nem látsz semmit, nem olvasol semmit, nincs TV, se internet, se szórakozás. Nem tudnék továbbhaladni, ha ezt nem csinálnám meg időről időre. Zenét sem hallgatok ez idő alatt. És amikor márciusban visszatérek, semmi olyat nem játszom, amit a “sabbath” előtt igen.
dixon3

Az a tényállás manapság, hogy a klubok közönségének tagjai ún. prosumerek, ami azt jelenti, hogy vagy ők maguk is alkotnak, zenét írnak, de legalábbis hobbi szinten értenek a keveréshez. Mi tesz egy DJ-t még sikeresebbé?

A művészet nem ott kezdődik, hogy 15 tracket kiválasztasz. Hanem mikor játszol hat, nyolc, kilenc órát. Tudni azt, mit jelent a warm up. Vagy tudni azt, hogy az emberek már legalább hat órája itt vannak és az alkohol és más szerek használatával már elértek egy pontot. Legyél képes ezekből olvasni és megérteni, de ezt tanulni is kell. Nem elég látni, hogy ez történik, legyen is rá legalább öt válaszod.

Nem a tökéletes mix a lényeg?

Az abszolút alap. A legfontosabb a zenék összeválogatása, ami ideális esetben egy rendkívül szubjektiv reprezentálása ön

magunknak. Hogy megtaláld a saját hangodat, anélkül persze, hogy figyelmen kívül hagynád a közönséget. Provokálhatod az embereket egy képpel egy galériában, de ugyanez nem igazán működik egy klubban.

Inkább tartod magad DJ-nek, mint zenésznek?

Rengeteg zenét adok ki, de nem tartom magam tehetséges zenésznek. Én egy nagyon jó DJ vagyok. Pont.

A DJ egyfajta szolgáltató?

Az emberek azért járnak klubokba, mert szeretnének szórakozni. A zene egy része ennek az élménynek. De köze van a térbeli helyzethez és más emberekhez is. A ’90-es évek elején nem azért jártam klubokba, mert elbűvölt a techno. Az embereket csodáltam.

Mi bűvölt el: az emberek, a szórakozás, a mértéktelenség?

A színek, a ruhák. Láttam, hogy ez egy másik világ, és én a részese akartam lenni. És persze egy ponton jött a zene is. Hiba volna azt gondolni, hogy mindent egy ember irányít a zenével.
dixon4

Mitől lesz tökéletes a parti?

Van az a pillanat, mikor elveszel. Ezért alkottuk meg a “Lost in a Moment” partisorozatot is, várban, múzeumban vagy Londonon kívül egy szigeten is szerveztünk már bulit. Amit mi csinálunk, az a helyszíntől független. A legkellemetlenebb körülmények ellenére is megcsináljuk. Az Osea szigetre busszal vittük ki az embereket, aztán mindent elöntött a víz, nem lehetett visszafordulni. Játssz olyan környezetben, ami jó neked. Minél kisebb a tömeg, annál kockázatosabb. Ha egy fesztiválon játszom, és csinálok valami hülyeséget, az emberek az órájukra néznek és elmennek, ha egy szigeten teszem ugyanezt, nem tudnak lelépni.

25 éves tapasztalattal a hátad mögött tartogat még számodra újat a partykultúra?

Az elmúlt öt évben láttam néhány érdekes jelenséget. A mi terepünkön Berlin mindig is iránymutató volt. Amit mi itt Berlinben a fapadosoknak  köszönhetően megtapasztaltunk, ma már széles körben elterjedt. Ha elmegyek New Yorkba nem new york-iakat látok, hanem embereket Chicagoból, Montrealból, Stockholmból. Az emberek eltöltenek valahol néhány napot és a zene is része az utazásuknak. Igazából eszembe is jutott valami.

Mi az?

Az elején a DJ karrierem alakulásáról kérdeztél. Mindig két szék között mözögtam. Először ott volt a Sonar Kollektiv, de nem voltam a kulcsszereplőivel, mint Jazzanova. Előtte rendszerint partikon játszottam, ami Alec Empire (Atari Teenage Riot) nevéhez köthető. Egyszer house szettet játszottam egy brutális industrial estén, és egyértelmű volt, hogy ilyen kontextusban ezt utoljára teszem. Nem igazán illettem a berlini WMF klubba sem. A Panorama Barban játszani fantasztikus, de senki nem mondaná, hogy igazán a része lennék. Sokáig kicsit antiszociálisnak éreztem magam, rossz értelemben. De ez ráébresztett, hogy a saját zenémet kell csinálnom. Ez valószínűleg erő. Aztán mindent megpróbáltuk alkalmazni, mint például az Innervisions esetében is. Saját kiadó, saját lemezbolt, saját booking ügynökség. Úgy akartam csinálni a dolgainkat, mint Dries Van Noten. Ő egy követendő példa számomra.

Miért pont ő?

Az önállósága, amit megpróbálunk mi is alkalmazni a saját terepünkön.

Mert ő soha nem hagyta el Antwerp-et? Hogy soha nem hirdette magát?

Már maga a tény, hogy egy teljes kollekcióját nem találod meg az interneten. Csak három-négy online oldalon lehet tőle vásárolni. Van két saját üzlete. A kollekció, amit Belgiumban láthatsz teljesen más, mint amit Párizsban mutat be – ezek az apró különbségek. Évek óta ugyanazokkal az emberekkel dolgozik együtt.És ő azon kevesek egyike, aki a saját divatházának a tulajdonosa. Emiatt képes ellenállni. Először a kreációkért voltam oda, de aztán rájöttem, hogy én is ezt akarom csinálni. Először csak egy érzés volt, aztán komoly megfontolt döntés lett. És nem, mi sem reklámoztuk még magunkat.
dixon5

Mikor vetted az első Dries Van Noten pólódat?

12 vagy 14 évvel ezelőtt Párizsban.

Volt egy pillanat, amikor rájöttél mi is a divat?

Elég korán kezdtem. 16 évesen már jól ismert raver voltam Berlinben. Egy srác, aki mindenhol ott volt. Visszagondolva, túl sok pénzt elköltöttem, pedig nem sok volt. Paradicsommadár voltam, az iskolában is. Nem volt ahhoz fogható dolog, mint narancssárga pólót kék csíkos nadrággal viselni.

Milyen márkákat követsz még Dries Van Noten mellett? Kin tartod rajta a szemed?

Mindig mindenen rajta tartom. A japánok: Comme de Garcons, Junya Watanabe, Yohji Yamamoto. Nem vásárolok sokat tőlük, de hatalmas tisztelettel vagyok irántuk. De ott vannak a friss új márkák is, mint a GmbH, Andrea Crews vagy Heron Preston. De egyikük sem maradt velem két szezonnál tovább, ahogy Dries Van Noten. Manapság egy head designer sem tud vinni egy brandet két évnél tovább.

Raf Simons-t lehet követni.

Sok Raf Simons rajongót ismerek a baráti körömből, én nem igazán tartozom közéjük.Túl önkényes, és sokszor ismétli ugyanazt az irányelvet. Driesben pont azt szeretem, hogy ettől távol marad. A folytonosság magas szintjével rendelkezik, de persze változik is. A legtöbb zenész elrontja, mikor valami újat akar alkotni. Persze ez a művészek számára fontos, de sokszor ez a végét jelenti pályafutásuknak, mert utána már nehéz visszatalálni ahhoz, ami jó volt. Dries már sokszor bizonyított. Nem a sikerről szól, hanem az áttörésről, az egyensúlyról, a leckékről, és hogy legyen elég erőd ahhoz, hogy megtaláld az utad.

Forrás: https://www.ssense.com/en-us/interview/dixon-music-is-an-island


Szólj hozzá!

Leave a Comment