Guy Gerber még az izraeli U16-os labdarúgó válogatott mezét is magára húzhatta, mielőtt felfedezte magának az elektronikus zene világát. A tel avivi srác fáradhatatlanul járja körbe a világot fellépései során, miközben a tech-house szcéna egyik legkeresettebb dj-vévé nőtte ki magát. A világ figyelmét először 2007-ben sikerült felkeltenie, mikor megjelent debütáló albuma. A Late Bloomers-re egyből felfigyeltek szerte a világon. Guy Gerber hazájáról, régi kedvencekről, valamint a nyárról beszél.
Izraelben születtél, manapság pedig állandóan úton vagy a világban. Hol érzed magad igazán otthon?
Izraelben. Ott él a családom, ahogy sok barátom is, ismerem az utcákat, tudom, mit merre találok. Sok helyen éltem már ezelőtt – Rómában, Párizsban, Berlinben, vagy éppen Los Angelesben.
Sokat jársz haza Izraelbe? Milyen az ottani klubszcéna?
Korábban egész jelentősnek számított, most inkább mintha minden elmozdult volna ismét az underground irányába. Mindig örömmel térek haza. Két-három havonta ez sikerülni is szokott.
Sok saját megjelenésed mellett dj-ként egész évben úton vagy szerte a világban. Hogy tudod mindezt egyszerre csinálni?
Végtelen energiám van (nevet). A zeneírás okozza számomra a legnagyobb örömöt. Különösképpen azért, mert a barátnőm is majdnem mindig jelen van velem ilyenkor. Ez így mindkettőnknek nagyon jó.
Sokak szerint – különösen az elektronikus zenei szcénában – a zene egy olyan kifejezési eszköz, egy olyan közös nyelv, ami összeköti az embereket. Sokat zenélsz külföldön, ismered a globális szcénát. Meg tudod ezt erősíteni? Vagy mégis akadnak különbségek ország és ország között?
Természetesen vannak különbségek. Németországban sokan nőttek fel a technon. Igénylik a minőségi zenét, nagyon pontosan tudják mit hallgatnak, érzékenyek a hangra. Amerikában, ahol ez az egész később kezdődött, úgy gondolom, könnyebben le lehet nyűgözni az embereket. De ami természetesen mindenhol ugyanolyan forgatókönyv szerint működik a világon mindenhol: elindul a zene, megszólal a basszus és az emberek egyszerre röpítik magasba a kezeiket!
Gyakran emlegetik különböző producerek és dj-k, hogy mekkora hatással voltak rájuk klasszikus pop, rock- vagy indie előadók. Te például nagyon szereted David Bowie, The Cure, vagy a The Smith munkásságát. Honnan ered a rajongásod?
Rock zenén nőttem fel, még együttesben is játszottam. Fontosnak tartom, hogy ilyen zenei háttérrel rendelkezem. És ezt megfigyeltem már az egész tech-house szcénán belül. Érzelmesebb lesz a techno – nem csak ütemek sorozata, hanem valami sokkal dallamosabb jön létre. Sven Väth-et is aposztrofálhatnánk lassan úgy, mint a „Techno David Bowie-ja”. Bowie is mindig sokkal előrébb tartott koránál, ha új ötletekről volt szó.
Egyből feltűnik, hogy zenéidet átjárja valamifajta harmónia, nem kizárólag a ritmusra koncentrál. A korábban említett zenei befolyások megjelennek a zenédben ma is?
Először is, azt kell, hogy mondjam, nem igazán vagyok igazán jó a dobtémában és az ütemek kidolgozásában. De elsősorban tartom magam zeneszerzőnek, mint producernek. Olyan dallamokat szeretnék írni, amelyek megérintik az embereket. Amire még akkor is emlékezni fognak, miután már hazaértek a klubból. Természetesen azt is szeretném, hogy az emberek táncoljanak. De a dallamos része a dolognak nagyon fontos számomra.
A nyár a dj-k főszezonjának számít. A nyár legnagyobb részét a pult mögött töltöd. Sikerül egyáltalán élvezni még a nyarat?
Tökmindegy hol vagyok, és mit csinálok, imádom a nyarat!
Forrás: echo-live.de
]]>