James Janival beszélgettünk a nyárról és az új szezon terveiről, meg egy nagy durranásról…


Ahogy néztem nagyon durva és mozgalmas nyarad volt…

A nyár valóban talán a legaktívabb minden dj szempontjából, hiszen ilyenkor van itt a fesztiválszezon és egy csomó olyan név jön ilyenkor akiket kb csak ezeken a monstre feszteken tudsz meghallgatni. Ha ehhez hozzáteszem a Krikoval közös projectet a Cinematinét is, akkor tényleg szenzációs volt ez a nyár!
Marco Carola, Paco Osuna, – a B.My.Laken, Luciano és Nic Fanciulli – a Plázson, Loco Dice – a Cinematinén, és a Martinez Brothers (akik sajna nem jöttek el) a Szigeten, mindenképpen azok közé tartozik, akikkel megtiszteltetés volt játszani és egy-egy csúcspontjai a nyárnak.
bmylake_2018_cover

De ahogy indult az szezon – egy b2b-vel Andrea Oliva-val és Stacey Pullen-vel a Cinematinén – úgy ezzel is zárult wAFF mesterrel, úgyhogy szerencsére az elmúlt hónapokban sem én, sem a közönség nem panaszkodhatott minőségi külhoni house fellépőket illetően! Dj élményekben mindezek óriásit töltenek az emberen!
Ha jól látom producerként sem tétlenkedtél és ott is pörögsz ezerrel!
A nyáron volt hat megjelenésem, 7 zenével +remixekkel, így tényleg ez is sűrű volt… Most érzem azt, hogy az elmúlt 2 év munkája kezd beérni! Az elején ez egy nagyon nehéz folyamat, hiszen nem ismerik a neved – mint producer külföldön, és hiába vannak meg akár a régi kontaktok, a zene mellett a neved is kell, hogy mondjon valamit a piacon, és ezt lépcsőről lépcsőre kell felépítened!
Majdnem minden label „nevet” – ha úgy tetszik „brandet” is vesz valahol, mert az eladásokban az emberek sokszor a névre kattintanak rá és ez egy olyan törvényszerűség amit sajna vagy nem – de tudomásul kell venned… Iszonyat meló felépíteni mindezt, de szerencsére vannak hazai jó példák, akik engem kifejezetten inspiráltak, és inspirálnak a mai napig, ráadásul barátként is tekintek rájuk. Jay Lumen a technoban ezt elérte, de a saját vonalamon Collective Machine, Reelow, Emery Warmen és a Snilloc korábban szintén, szóval ott volt/van a példa, csak melózni kell ezerrel. Így jött egyik kiadó és kapcsolat a másik után, szép lassan, mint egy hálózat, egy mátrix kapcsolódott össze minden-mindennel…
Ebben egy-egy jó label és dj support nagyon sokat tud hozzáadni, igaz? Mondjuk ha egy Marco Carola játssza egy zenéd, vagy a HotSince82…?
Hogyne! Ez utóbbi privát hajós buliján a’Miss You’-t ahogy játszotta 2 nap alatt 300.000-en nézték meg azt a videót, több ezer like-val, kommenttel. Nyilván ezek hihetetlen reklámot jelentenek! Az a darab azért is különleges, mert 2 éve kb az első track volt, ami elkészült. Sokat gyúrtuk, míg ez a fajta hangzás lett belőle és mivel ilyen Tenagliás, John Creameres vokálos sexy deep-tech cucc nehezen találtam rá kiadót. Végül Helmut Dubnitzky 100. Brise sorozatán mint önálló EP kapott helyet és nem is számítottam pont egy HotSince-től supportra, de teljesen beleillett az ottani szettjébe és nagyot ütött. Valahol lelkileg jó érzés ez az embernek és nem pusztán „haszna” és „reklám értéke” van, hanem érzi, hogy na, basszus más is meglátta abban a trackben a fantáziát amit te! Emlékszem anno nagyon büszke voltam erre a zenére, mert az első volt, ami igazán rám jellemzőre sikerült – és az hogy 2 év múlva ütött be, mindenképp igazolja, hogy „sosem tudhatod kinek tetszik és kit talál meg a zene…” (Idézet Dandy Peti barátomtól).
A kérdéses zene a 48. perctől kezdődik:

Azért az durva lehetett mikor élőben meghallottad a saját darabod Carolától!
Az valóban meleg volt, mivel reggelre már megőrültünk és hallom ám de ismerős, de ismerős a zene… Amikor leesett, (a telefon persze lemerülve), ott rohangáltam, hogy vegye fel valaki, de persze nyulat lehetett velem fogatni… Így ez volt az első élőben saját füllel, de összesen a hatodik zene amit az öreg pörgetett tőlem, (vagyis amiről van konkrét video).

Ez kimondhatjuk, hogy áttörést jelent a karrieredben?
Nyilván fontos egy-egy ilyen dolog, de nem lehet erre építeni kizárólag, mert ez egy folyamat. Nagyon sok fiatal és tehetséges arc zenéjét tolja a Big Boss, erről volt is egy összeállítás hazai vonatkozásban. Szerintem lelkileg jelent ez sokat mindenkinek, mert egy visszacsatolás, hogy jó az, amit csinálsz. Persze lehet rá építeni diplomáciai, – kapcsolati tőkét is, (azonnal lett kiadója anno a ’Do It’-nak is, előtte meg csak keresgéltem, hogy hol jelenik majd meg…) – de ezek építőkockák a fenti mátrixban – önmagukban édes kevés, még ha nyilván jó dolgok is.
Akkor mi az, ami mondjuk eljuttathat valakit egy nemzetközileg is elismert hírnévig?
Ez az ’egymilliós kérdés’, amire ha valaki tud biztos receptet degeszre keresheti magát, de szerintem erre nincs általános módszer, vagy válasz. Egyénenként változik, és utólag könnyebb visszavezetni és megmagyarázni, hogy milyen lépésekben történt, de lemásolni nem lehet. Persze ott vannak benne az elemek, mint a saját zene, a jó kiadók és megjelenések, egyfajta brandépítés, mindezek megjelenése a médiában, a közönség és a szakma felé is, és erre jönnek majd a fellépések. Ezt a világban managementek, ügynökségek végzik, itthon viszont magadnak kell megtenned. Az nem elég, hogy jó zenéket készítesz és még az sem, hogy jó kiadóknál jelennek meg a jó zenéid, de ahogy magában az sem, hogy supportálnak és játsszák a „nagyok” a zenédet. Ilyen arcból is sok van, és bár elég lenne mindez?! Hiszen egy művésznek mit kellene ennél többet tennie?! De sajna én azt látom, ha ezt nem juttatod el az emberekhez, a hazai és nemzetközi közönségtől a szakmán, a promotereken át a médiákig, senki nem fog róla tudni… elveszik az információs tengerben…
Ezért én fogtam magam és elmentem a Bánkuti Danihoz személyes tanácsadásra, hogy nézzük meg egy külsős szakember szemével mit, hogyan csinálok és hol érdemes javítani ebben. Szerintem ő kívülről nagyon sok olyan dolgot látott, vagy csak megerősített bennem, amit egy edző lát a ringben mégha tapasztalt és ügyes „tanítványa” is van. Ez lehet a technikai jellegű fb-marketing kommunikációs tanácsadástól kezdve egy sokrétű dolog, amire itthon neked kell rájönnöd és csinálnod, míg kint erre komplett szakember gárda van. Ez a fele az útnak amiben sokan elvesznek, leszarják, vagy nem törődnek vele, mert nyilván a legtöbb embernek nem inspiráló és nem is érthetsz mindenhez. A saját példámnál maradva én valahol reklám marketinggel is foglalkozom és láttam azt, hogy a Csabi (Jay Lumen) az ilyen irányú tehetségét mennyire jól tudja kamatoztatni a karrierjében, és magam is elhatároztam, hogy ebbe is fektetek időt és energiát. A Dandy Peti is ilyen téren egy példa számomra, akivel sokat dumáltam ilyenekről is…

De persze a zeneírás öröme, a stúdiózás, meg a djzés nélkül mindez szart sem érne! Maga az út, amit bejár az ember szerintem ez a titok! Ennek minden pillanatát ha az ember kiélvezi, hogy azzal foglalkozik, amit szeret csinálni, akkor az úgynevezett sikerek majd csak „megjönnek” egyszer. Én nem a távoli dolgokra koncentrálok, hanem igyekszem minden nap megtalálni azt, amit szeretek ebben a szakmában és hál Istennek 20 éve mindig van valami, ami inspirál. Úgy 2 éve kapcsolódott be intenzívebben a zenekészítés.
Milyen konkrét megjelenések jönnek tőled?
Egy álmom válik valóra és Nick Curly 8Bit-jén, a kedvenc kiadómon jön ki egy collab track Marioval (Collective Machine) – ráadásul bakeliten is. A pre-order már elérhető a deejay.de-n ITT.
E mellett Stefano Noferini – Deeprefect labeljére kért fel egy önálló Ep-re, illetve jön egy EP a saját labelen az Alliwant Music-on is egy Vincenzo D’amico remixvel megspékelve. Végül szeptember 28-án jelent meg talán a legfontosabb release az eddigi karrieremben!
khumba
A ’Khumba’ című EP a deep/tech és deep house labelek egyik top kiadójánál a Gruuv-on látott napvilágot (BEATPORT link), ami sokat dobhat rajta. Erről játszott a Carola 2 zenét is, és ami fontosabb a címadó darabot érzem az eddig megjelent összes zene közül talán a legjobbnak, ez áll hozzám a legközelebb.

Van ennek a zenének esetleg valami külön története?
Van aki simán összerak egy-egy zenét és nem fűz hozzá sem érzelmet, sem story-t – de én az a valaki vagyok, aki nagyjából minden trackben lát valamit, ami miatt kötődik hozzá. Agyalsz, gyűjtesz hozzá egy vokált, vagy dumát, próbálgatod, gyúrod, beleviszed azt, ami te vagy…
Itt egy zongora alap adja meg a track karakterét, amihez a Khumba című Disney rajzfilm magyar verziójában található Alma együttes Khumba című dala adta az inspirációt. Ennek a dalnak a ritmikájára, atmoszférájára, hangjaihoz hasonlót kb. macerából klimpírozott fel egy barátom. Emlékszem röhögött is rajta, hogy egy ilyenből ugyan mi lehet?! Hát ez! Én hiszek ezekben a dolgokban… Valahol én is ilyen naív gyerek vagyok, ha úgy tetszik a rajzfilm kis főhőse: Khumba… Emlékszem, hogy potyogtak a könnyeink a feleségemmel mikor a kislányommal együtt néztük a filmet, mert fantasztikus üzenete van és már akkor megfogott, most pedig ebből van egy borító az egyik kedvenc kiadómnál?! Mi ez ha nem meseszerű történet? Aki nem látta nézze meg a mindenképpen –  íme a pár sor amiben benne van minden:

Sohase kételkedj, higgy magadban, győznöd kell!
Van aki otromba, van aki gúnyolna,
Fejedet emeld fel, nem dughatod homokba!

….
Kicsinek, nagynak is egyformán dúdol a szél.
Lehet-e szebb, mintha hozzá a szíved zenél?

….
A pata ritmust ver, a csapat űz, fuss el!
Sohase kételkedj, higgy magadban, győznöd kell!
Zuhatag szirtfoka, szeretet őshona,
Kivirul, csillog a napfürdette Afrika.


Zárszónak nem is lehetne ennél jobb meseszerű véget kitalálni! ]]>