Interjú – Jennifer Cardini

Jennifer Cardini a francia klubszcéna egyik legmarkánsabb alakja. 15 éve a világhírű Rex Club rezidense Párizsban, azonban néhány éve már Kölnben él, ahol a Kompakt árnyékában megalapította saját kiadóját, a Correspondant-ot. A Kompakt lemezboltjában a kiadójáról, valamint a nők helyéről a dj-k világában beszélgettünk vele.

Egy ideje már Kölnben élsz. Miért hagytad ott Párizst?

Korábban mindig is Párizsban laktam, szükségem volt a változásra. Köln zöldebb, mint Párizs és kevésbé stresszes. Itt találtam rá arra a környezetre, ami segített abban, hogy megalapítsam a kiadómat, és jobban tudjak a produceri munkáimra koncentrálni. A párizsi bérleti díjak nagyon magasak, ha stúdiót szeretnél bérelni, Németországban jelenleg jobb az életminőség és a lakások is nagyobbak.

Tíz éve fut Párizsban a Correspondant Nights nevű partysorozatod. Mért csak most alakult ki belőle a kiadó?

Köln annyira nyugodt hely, hogy sürgősen valamiféle elfoglaltságot kellett magamnak keresni :) Komolyra fordítva a szót, egyszer már részt vettem egy kiadó létrehozásában, de csak két megjelenést értünk meg. Minél inkább sikeresebbé váltam dj-ként, annál nehezebb volt számomra mellette még a kiadó dolgaival is foglalkozni. A Correspondant elindításával az volt a cél, hogy 110 és 115 bpm közötti zenéket jelentessünk meg, amiket szívesen játszom a Rex Clus-os warm up szettjeim alatt. Ezen kívül a partysorozat 10 éves jubileumának apropójából szerettem volna adni valami pluszt, ami túlmutat az éjszakán és azokat a nagyszerű pillanatokra emlékeztet, amelyek a buli alatt történnek.

Mi alapján választod ki a Correspondant művészeit? Elsősorban barátok, illetve ismerősök zenéit jelenteted meg?

Két vagy három megjelenést leszámítva a legtöbb zenét mind demóként kaptam. De az is fontos számomra, hogy emberileg is egy húron pendüljünk.

A Correspondant borítói nagyon minimalista munkák. Ez szándékos kifejezési mód?

Azt szeretném elsősorban, hogy a zene önmaga beszéljen. A dizájn financiális kérdés is, ezért döntöttem eddig mindig a minimalista stílus mellett. Ezen kívül magam is szeretem az egyszerű dolgokat. Az idén megjelenő EP-m borítóján viszont már egy képzett művésszel szeretnék együtt dolgozni.

Öt év elteltével jelent meg újabb zenéd, a Venom.

Igen, egészen egyszerűen lusta vagyok és kevés időt töltöttem az elmúlt években a stúdióban. A producerkedés olyan, mint egy dj fellépés: ha jó akarsz lenni, gyakorolnod kell. Számomra ez egy hosszú távú kapcsolat, ha stúdióba vonulok, először újra hozzá kell szoktatnom magamat. De épp, hogy elkezdeném benne otthonosan érezni magamat, már indulnom is kell a következő fellépésre. Az elmúlt évben néhány személyes krízis miatt sem éreztem úgy, hogy zenét kellene írnom. De most újra boldog vagyok és idén biztos, hogy még többet fogok producerkedni.

Hosszú évek óta a párizsi Rex Club rezidense vagy. Mi a hely különlegessége?

Az a vicces, hogy még most is mindig találkozom olyan emberekkel, akik már 15 éve is ott csapatták. Mindig nagy öröm ha ott zenélhetek, olyan, mintha egy Ferrari volánja mögött ülnél. A klubnak különleges atmoszférája van, és már régóta a francia elektronikus zenei történelem egy jelentős részét képezi. Megtiszteltetés számomra, hogy ott zenélhetek.

Ha visszatekintesz a karriered elmúlt 15 évére, mi az, ami megváltozott a dj-k világában, különösen, ami a nőket illeti?

A dj-szakma elüzletiesedett. Kezdetben nem voltak se szerződések, se booking ügynökségek. Ami a hölgyeket érinti, szinte semmi nem változott. Még mindig ugyanazok a nők vannak a körforgásban: Miss Kittin, Ellen Allien, Chloé, valamint jómagam… Az utóbbi időben még talán Magda, valamint Nina Kraviz csatlakozott hozzánk, de ha összehasonlítjuk a férfiakkal, ez még mindig nagyon kevés. Nézz csak körbe itt a lemezboltban, nem nagyon fogsz olyan zenét találni, amit nők írtak…

Szerinted miért vagytok ennyire alulprezentálva?

Lehet, hogy egy kicsit keményen hangzik, de a nők azok, akik házasodni akarnak és gyerekeket szeretnének. Minden egyes hétvégén úton lenni és mindezek mellet az anya szerepet is betölteni, nem lehetséges egyszerre. Tehát dönteni kell: család vagy dj-zés. Ezért uralják a szcénát most is, mint korábban, a férfiak.

Előfordul olyan, hogy művészként nem vesznek komolyan?

Igen, még mindig. Minden klubban akad valaki, aki úgy gondolja, hogy el kell magyaráznia nekem a lemezjátszó működését…

Hogy reagálsz az ilyenekre?

Kellően váratlanul ér, hogy megfelelően tudnék reagálni. Nemrég problémám akadt egy cd-lejátszóval, ami elromlott. És a technikusnak nem volt jobb dolga, minthogy háromegyed órán át nyomkodja a lejátszó gombjait, ahelyett, hogy elhitte volna nekem, hogy rossz. Aztán a végén maga is rájött erre és kicserélte az eszközt. Miért nem tette meg ezt azonnal? Az ilyen dolgok nagyon fel tudnak bosszantani. Semmi tisztelet nincs bennük. Sajnos nem én vagyok az egyetlen, akivel ilyen dolgok történnek. Azt gondolná az ember, hogy a klubszcénában ezeken a dolgokon már rég túljutottunk. De sajnos a szexizmus messze elterjedt a szakmán belül…

Forrás: DJ Mag Deutschland

 


Szólj hozzá!

Leave a Comment