Interjú – Maceo Plex

Saját partysorozat Ibizán, ötszámjegyü gázsi euróban, számos sláger szerzöje. Az Egyesült Államokból érkezö Eric Estronel napjaink egyik legsikeresebb house DJ-je. De szívesebben futott volna be más hangzással. Solar című albumán a 39 éves producer eddigi legszemélyesebb hangvételü zenéit jelentette meg.

Csaknem két évvel ezelőtt jelent meg “Solar Sample” névre elkeresztelt lemezed. Miért kellett ennyit várnunk, mire elkészült az újabb albumod, a Solar?

2015 elején született meg Solar, a kisfiam, ami után megváltozott a partyzással kapcsolatos hozzáállásom. Háttérbe szorult az éjszakázás, olyan zenéket szerettem volna írni, ami nem feltétlenül a tánctérre való. Ezt a különleges időszakot zeneileg is szerettem volna megörökíteni.

Az igaz, hogy először a Monkeytown jelentette volna meg a lemezt?

Pontosan. A Modeselektor-os Gernot nagy rajongója vagyok. Ő volt az első, akinek megmutattam az új zenéimet. Azt javasolta, hogy készítsek egy teljes albumot. Végül aztán mégsem náluk jelentettem meg a lemezt. A hangzás sem passzolt volna, ezért alapítottam egy saját kiadót, a Lone Romantic-ot.

Maceo Plex néven adtad ki az új albumot, ami azonban mégsem hasonlít az eddigi hangzáshoz.

Igen és valóban ez a legszemélyesebb hangvételű anyag, amit eddig készítettem. Pontosan ezért neveztem el az albumot a fiam után. Maceo Plex néven adtam ki, mégpedig azért, mert ez az az alias, amit legtöbben ismernek. Egyébként egy másik lemezen is dolgozom, ami Mariel Ito néven fog megjelenni. Ezen a néven már jelentettem meg Electro/IDM zenéket 2005-ben a Modern Love-nál.

Milyen fontos manapság, hogy egy zenész következetesen dolgozzon a saját hangzásán?

Úgy gondolom, hogy az első sikerek alkalmából ez még nem olyan fontos, nagyobb szabadságod van új dolgok kipróbálására. De ha már nevet szereztél magadnak fontos, hogy legyen egy saját hangzásod, amihez tudnak kötni. Biztos vagyok benne, hogy azt a hangzást, amit most az albumon is hallasz, nem tudtam volna néhány évvel ezelőtt prezentálni.

maceo2

Veled viszont egy csomó új dolog történt az elmúlt időben.

Igen és ezek köztetve mind Ibizára vezethetők vissza. Tavaly debütált Mosaic elnevezésű partysorozatom a Pacha-ban. Nagyon imádtam, az idei szezonban is csinálom, de a szezon végeztével igen csak elegem tud lenni ebből a világból. Tavaly július és október között a szigeten éltem és a végére már nagyon untam, megcsömörlöttem a house és tech house zenéből. Ezért is próbáltam ki valami mást.

Miért váltottál booking ügynökséget? Korábban a William Morris intézte az ügyeidet, ők képviselik többek között a Depeche Mode-ot és Rihanna-t is. Te viszont egy kisebb berlini ügynökségre váltottál. A Backroom által menedzseltek leghíresebbje eddig Dixon volt, azonban ő épp most hagyta ott őket.

Teljesen tudatos lépéskén választottam kisebb ügynökséget, ugyanis azt szeretném, hogy kisebb helyeken is fel tudjak lépni. A William Morris-szal jó volt a kapcsolatom, de őket csak a növekedés érdekelte. Számomra is fontos, hogy képviseljem magamat a legnagyobb fesztiválokon, de ez a klubfellépések rovására megy. Hollandiában például lehetetlenség klubokban fellépni, mert a fesztiválok exkluzív szerződéseket kötnek veled. Nekem viszont hiányzott az, hogy kisebb, intimebb helyszíneken zenéljek, ez viszont a William Morris-szal nem volt lehetséges. Vannak olyan DJ-k, akik ma már szinte nem is lépnek fel már klubokban. Inkább felvesznek 30 000 eurót egy fesztiválon, minthogy 5000 euroért elvállalják egy kisebb helyen is. Ha van egy zsíros párizsi fesztiválfellépésem, akkor próbálok keresni egy klubot Lyonban is. Így bár lényegesen kevesebbet keresek, mégis elégedettebb vagyok.

Ez szerinted annak is köszönhehtő – hogy bár elég régóta zenélsz – az igazi áttörés mégis csak 30 éves korod után érkezett?

Ebben egészen biztos vagyok. Akik fiatalabb korban egyből learatják a sikert, azok könnyebben hagyják magukat befolyásolni a különböző ügynökségek által. Ők pedig olyen hangzatos mantrákkal tömik a fejüket, mint például “növeld a rajongótáborodat”, ami csak annyit jelent, hogy mohók és még többet szeretnének rajtad keresni. Számomra ennek így semmi értelme. Nem arra várom, hogy minél többen kövessenek. Hol van ennek a vége? DJ vagyok, nem rocksztár. Soha nem leszek Dave Gahan, aki arénákat tölt meg. Én így is nagyon jól érzem magam.

maceo3

Mit kedvelsz Ibizán?

Csodálatos a klíma, a nap és a tenger Miami-ra emlékeztet. Ott nőttem fel, ráadásul spanyolul beszéltünk, mivel a szüleim Kubából származnak. Na és a sziget sincs olyan messze a barcelonai otthonomtól. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy néhány DC10 és Cocoon-beli bulit leszámítva, csalódtam a klubokban. Ezért is utasítottam el először a felkérést, miszerint legyen saját estem. A feleségem aztán mégis meggyőzött. Azzal érvelt, hogy ez a legtöbb DJ számára karrierje egyik csúcspontját jelenti és legalább próbáljam meg a dolgot. Tavaly ajánlatot tett a Pacha és készen álltak egy csomó olyan DJ-t lebookingolni, akik amúgy nem zenélnének ott.

Tavaly 24 órán belül 10 fellépést vállaltál a szigeten. Ez hogy jött?

Egész egyszerűen csak szerettem volna egy sor, spontán illegálbulit a sziget legkülönbözőbb részein. Az online média mégis úgy állította be az esetet, mintha meg szeretném dönteni az egy napon játszott legtöbb DJ-szett világrekordját. Mindez azt is megmutatja, hogy ezeknek az oldalaknak csak az a céljuk, hogy minél több kattintást érjenek el, még akkor is, ha az underground szcénáról van szó. Ez rendesen fel is baszott, úgyhogy biztos nem fogok ilyet még egyszer csinálni.

Mikor fedezted fel magadnak az elektronikus zenét?

Amikor még Miami-ban éltünk, a bátyám gyakran hallgatott Miami Bass-t, ez volt az első kapcsolatom az e-zenével. Később Dallas-ba költöztünk, ott az Edge Club rádióműsorát hallgattam a KDGE nevű csatornán, ahol rengeteg Európából importált technot játszottak. 15-16 éves lehettem, amikor megkaptam életem első lemezjátszóját, majd elkezdtem a legendás Bill’s Records nevű lemezboltba járni. Ekkoriban fedeztem fel magamnak a detroiti techno hangzást.

Mit érzel karriered kulcsmomentumának?

A legfontosabb döntésem az volt, hogy 2009-ben áttettem a székhelyem Amerikából Európába. Azidáig nem igazán terveztem előre, hogy mit is szeretnék elérni. Dallas-ban éltem és egyszerűen csak zenéltem. Arrafelé nem igazán beszélhetünk komoly klubszénáról. Spanyolországba költöztem, előbb Valenciában, majd Barcelonában laktam. Egyre több fellépésem lett Európában, elkezdtem house zenéket írni, pedig korábban nem igazán voltam house-os.

Nem?

Nem. De talán meg tudom magyarázni. A house szcénában az a legsikeresebb zene, amire a legtöbben táncolnak. A technoszcénában viszont – amihez úgy gondolom, hogy én is tartoztam – viszont nem a táncolhatóság állt az első helyen, hanem az, hogy valami újat és különlegeset hozzunk létre. Ezek voltak azok a zenék, amelyeket Maetrik néven jelentettem meg. Szóval amikor Európába költöztem, táncolhatóbb zenéket kezdtem el írni és miután megjelent a Cocoon-nál, hirtelen rengeteg ember figyelt fel rám. Elkezdtem house-szal kísérletezni, elneveztem magam Maceo Plex-nek, még sikeresebb lettem. De másokkal ellentétben én soha nem tekintettem magamra house DJ-ként. Különösen jónak sem gondoltam magam, vannak nálam sokkal tehetségesebbek is. Túl hamar váltam túl sikeressé.

maceo4

A siker részben Damian Lazarus-nak is köszönhető, hiszen ő jelentette meg az első Maceo Plex-zenéket a Crosstown Rebels-nél.

Így van, ráadásul az album megírására is ő adta az első ötleteket. De néhány év elteltével számomra ez már túl soknak bizonyult. Nem esett jól, hogy egyetlen sémára épült az összes zene, amelyekkel a legnagyobb sikereket értem el. Nagyon elegem lett a basszusorientált disco-houseból. A 2013-as Ali Love remixemet éppen ezért neveztem “Last Disco” Remix-nek. Kezdődött a minimallal, aztán jött a mannheimi hangzás (Johnny D, Nick Curly), majd 2010-től jött ez a Hot Natured, Visionquest és Crosstown Rebels-féle vonal, akik hirtelen a szcéna közepén találták magukat.

Úgy hangzik, mintha a karrieredet véletlenek sorozatának köszönheted…

Ma már  tudatosabb döntéseket hozok, de hosszú időn keresztül ez volt a helyzet. Egyszerűen csak csináltam a zenéket, valamelyik kiadó pedig elkezdett érdeklődni utána. A legnagyobb véletlen pedig talán az, hogy a legnagyobb slágereim közül néhányat (“Can’t Leave You“ és „Stay High Baby“) eredetileg ghostproducerként írtam két madridi DJ számára. Azért csináltam, mert szükségem volt a pénzre. Nekik viszont mégsem kellettek a zenék, így aztán később kiadtam őket a saját nevemen. És sokkal nagyobb sikereket értek el, mint azelőtt bármi, ami tőlem megjelent.

Néhány zenéd viszont valóban megjelent névtelen megbízásként más DJ-k számára. Ma már lehet tudni, hogy melyek ezek a zenék?

Nem, de amúgy nem nehéz rájönni, néhány zenére ugyanis még a saját vokálomat is rögzítettem.

Jobban örültél volna, ha az első sikereket más lemezekkel éred el?

Igen, mindenféleképpen. Szívesebben éltem volna meg az első sikereket Mariel Ito néven. De ha már egyszer így alakult… Most viszont a sikereknek hála ma már olyan zenéket írhatok, amilyeneket valóban szeretnék.

Az igaz, hogy Maceo Plex eredetileg egy macska neve?

Igen, a feleségemé. A Jane’s Addiction egyik dala után nevezte el, aminek az volt a címe, hogy „My Cat’s Name Is Maceo“. A dalban megszólaló szaxofonos neve Maceo Parker. Antonio Maceo pedig a kubai függetlenségi háború parancsnoka volt. Amikor kitaláltam ezt a nevet, nem gondoltam, hogy majd ez fogja nekem meghozni az igazi hírnevet.

Forrás: [Groove]


Szólj hozzá!

Leave a Comment