Johannes Heil az ELTE nagyelőadójában!

Tegnap újra beültünk az iskolapadba. Kifejezetten kellemes élmény volt elvegyülni újra a hallgatók között. Rácz Viki meghívására a lágymányosi campuson tartott vendégelőadást Ágoston Dani és Tollner Máté. Az előadás témája nem is lehetett volna más, mint az elektronikus zenei szubkultúra kialakulása és története.

Viki kezdte az előadást. Beszélt az elektronikus zene kialakulásáról és elterjedéséről, társadalmi vonatkozásairól, a berlini fal leomlása után megjelenő mozgalmi helyzetről a német színtéren. Az elhangzottakat rövid filmbejátszások kísérték.
A technokultúra ma már nem tekinthető szubkultúrának, inkább egyfajta törzsiség a laza, hangulat alapú szerveződés miatt.
A törzsiség a zenében is megjelenik, elég csak a négynegyedes, monoton ütemképletre gondolni.
Szóba került a kábítószer és a zene kapcsolata. Magyarországon a kezdetek óta igen rosszul tálalták ezt a témát. A konzervatív  államképbe ez nem fér bele. (Emlékezzünk csak a Szomszédoknak arra a részére 1997-ből, amikor is az egyik srác meghal, miután elszívott egy marihuánás cigit…)

Ágoston Dani e-zenei történelemóráján egészen 1957-ig ugrottunk vissza az időbe: ebben az évben készítették el az első elektronikus zenét, számítógéppel.
A techno a klasszikus zenéből jött létre önálló entitásként. Ebben elévülhetetlen szerepet játszott a detroiti nagy hármas: Derrick May, Kevin Saunderson és Juan Atkins.
Ők egyébként egy középsikolába jártak Belleville-ben, ezért Belleville Three-nek is nevezik őket.
Magyarországon 1988-tól számíthatjuk a techno időszámítását. Az első partyt a két évvel ezelőtt brutálisan meggyilkolt Király Tamás szervezte, ahol két holland lemezlovas pörgette a lemezeket.
Az e-zene népszerűsítésében óriási szerepet játszottak az ezredforduló környékén megjelenő mixalbumok. Egyre szélesebb közönséghez jutott el a zene. Már a média is egyre többet foglalkozott a technoval, emlékezzünk csak a zenetévé Eeelektro című műsorára.
Az első klub az 1986-ban megnyitott Fortuna Diszkó. Ekkoriban még nem négynegyed, hanem funky szólt. Egyébként ez egy igen puccos helynek számított, öltönyös urakkal, akik egy este akár 3000 Ft-ot is képesek voltak elszórni. A leghírhedtebbnek talán mégis a szigetszentmiklósi Club Speed számított. Történetét állandó razziák kísérték.

Az előadás utolsó harmadában Tolo vette át a szót, ő a technikai részt vette górcső alá.
Az akusztikus zenét felváltotta az e-zene, a hangszerek helyét gépek vették át.
Máté egy nagyon jópofa kis ábra segítségével magyarázta el a percenkénti leütésszám (BPM), a lábdobok szerepét, és az egész DJ-zés lényegét.
Néha elgondolkodtam azon, hogy a laikus hallgatóságnak vajon mennyire érthető az előadás szövege.
Mindenesetre úgy tűnt, hogy ezt mindenki megértette :)
Bár az előadáson résztvevők fele nem az ELTE-re járt.
Egész kellemes kis matinéhangulat alakult ki a végére, előbb lement nagy hangerőn EZ a zene, majd pedig így zártuk az órát:

Bár a kép bal szélén látható piros felsős srác az előadás alatt végig egy billiárdos játékkal játszott, a többség lankadatlan figyelemmel követte végig az eseményeket.
Az előző óra anyaga egyébként Jim Morrisonról szólt, jó dolguk van a kulturális antropológiát hallgatóknak :)


Szólj hozzá!

Leave a Comment