Kezeket fel! – A handsup története

Rendhagyó módon ezúttal populárisabb vizekre eveznénk, valószínűleg néhányatok számára elsőre nem is teljesen világos, hogy miről is lesz most szó az elkövetkezendő írás keretében. Egy zenei stílusról, mely hurrikánként söpört végig Európa diszkóiban, egy stílus, amelyre fiatalok százezrei tomboltak hétről hétre, egy stílus, melyre valószínűleg az olvasók közül mindenki nosztalgiával gondol, vagy ilyen, vagy olyan formában, egy stílus, ami mára már szinte teljesen eltűnt: ismerkedjünk meg a handsup rövid történetével és jellemzőivel.

A handsup mindig is szélesebb közönséghez szeretett volna szólni, a kereskedelmi csatornákon betöltött óriási népszerűsége miatt semmiképp nem szabad a techno underground válfajai között megemlítenünk. A világ számos országában az egyik legnépszerűbb zenei irányzatnak számított hosszú éveken keresztül. A stílus képviselőit felvonultató válogatásalbumokat (például Future Trance, a Tunnel Trance Force, Dream Dance) nagyon pozitívan fogadták a rajongók, nem sok megjelenés ért el ekkora sikereket az elektronikus zene történetében, ezáltal a handsup képviselői is óriási népszerűségre tettek szert.
A stílus a 2000-es évek legelején, Németországból, illetve a Benelux államokból indult el hódító útjára. Leginkább az eurodance, happy hardcore vagy az uplifting trance stílusainak keveredése. Néhány művész, illetve együttes (valamint legismertebb zenéje) a teljesség igénye nélkül: Special D (Come With Me), Mark ’Oh (Because I Love You), Rocco (Everybody), Starsplash (Wonderful Days), Master Blaster (Hypnotic Tango), Groove Coverage (Moonlight Shadow), Barthezz (On The Move), valamint Novaspace (Time After Time). Állandó szereplői voltak a Viva, valamint az MTV slágerlistáinak, a Groove Coverage, valamint a Brooklyn Bounce-nak bérelt helye volt a chartok élén.
A hands up zenék sebessége általában 135 és 148 bpm között mozog. Egyszerűen felépített, mégis fülbemászó dallamok jellemzik. Az uplifting trance-szel ellentétben inkább rövid, de annál hatásosabb szintetizátor hangokból építkezik. Egy hands up zene felépítése nem egyre inkább feszültségkeltő, hanem a tipikus popzene-sémához hasonló: intro – versszak – refrén – dallam – kiállás – versszak – refrén – dallam – outro. Legfontosabb jellemzője az erős bassline, a dobok, valamint a fülbemászó dallam. Tipikus stílusjegynek mondható a női, valamint nőies hatású vokál.
Bizonyos előadók, mint például a Cascada, vagy éppen a Groove Coverage leginkább a vokalistát helyezték előtérbe, a dj háttérben maradt, a diszkókban is külön-külön léptek fel. Példának okáért a Groove Coverage: Mell, az énekesnő, valamint Novus, a dj. A Cascade esetében pedig Natalie, az énekesnő, a dj pedig Manian.
A handsup producerek részben férfi vokalistákkal is dolgoznak együtt, valamint olykor torz, szaggatott és ismétlődő szövegek a jellemzőek, mint például Jens O – One More c. száma esetén. Egyes zenékben felfedezhetünk trance, hardstyle, electro és dubstep, valamint rap elemet is.
A kezdeti sikerek ellenére ma már azt mondhatjuk, hogy a kereskedelmi média teljesen elfelejtette ezt a stílust. A kétezres évek második felében az „modern tánczene” hazánkban is, ahogy a világon mindenütt, átvette a handsup szerepét a klubokban. Ma a stílus leginkább ismert képviselője a svéd Basshunter. A stílust azonban nem kell véglegesen temetni, rajongói napjainkban Budapesten a Hands Up Session névre elkeresztelt partysorozat keretében szórakozhatnak együtt.

Szólj hozzá!

Leave a Comment