A  hivatalos sajtóanyagot már olvashattátok nálunk, de úgy gondoltam magam is írok egy rövid beszámolót a hétvégén első alkalommal megrendezett OneDay Electronic Fesztiválról. Akik régóta és rendszeresen olvasnak minket azok valószínűleg tudják, hogy a hosszabb beszámolók híve vagyok, de most próbálok a lényegre koncentrálni és kiemelni a pozitívumokat. Mert voltak bőven!

Gondolom az sem meglepetés nektek, akik rendszeresen látogattok minket, hogy elkötelezett hívei vagyunk a nappali buliknak. Hazánk éghajlatából adódóan csak ilyenkor nyáron alkalmas a klíma erre, ezért sajnos ezeket a bulikat a május közepe – szeptember közepe időintervallumba kell belesűríteni. A trendeket figyelve pedig megállapítató, hogy az open air programok sűrűsödnek is a melegebb idő beköszöntésével, ami jó! Sőt, kiváló.

Nem tudom miért de én magam nem vagyok oda a Balatonért, valahogy sosem volt a szívem csücske. Viszont a balatoni naplemente hangulata kellemes zenei aláfestéssel valami egészen egyedülálló. Persze ehhez szükséges, mi több kötelező a kiváló zenei aláfestés. Az este két nagyágyúja, az olasz Deborah de Luca valamint a svájci/chilei Luciano sokaknak olyan, mint nekem a Balaton. Valakinek egyáltalán nem tetszik amit csinálnak, valaki pedig rajong a munkásságukért.

Számos rendezvénysorozat célozza közvetlenül a nyári naplementében táncolni vágyók egyre növekvő táborát, melyek közül a Cinematiné mögött álló crew érezte meg elsőként azt, hogy a fővárosi dömping mellett ideje megcélozni a vidéket is. A Balaton partja valamint Siófok és a Plázs erre tökéletesen alkalmasnak is bizonyult. A hely befogadóképessége – becsléseim szerint – nagyjából 2000-2500 fő, ez pedig már alkalmas arra, hogy egy felsőbb kategóriás előadó gázsija is kitermelhető legyen.

A helyszín már késő délelőtt várta a látogatókat ugyanis 10 órától nyitottak a kapuk. Én azonban lemaradtam az elejéről, mivel csak este 6 óra után érkeztem; valamint gyorsan hozzáteszem, hogy a Palace falai közé sem merészkedtem be. Célirányosan Luciano naplementés szettje miatt érkeztem, és az előre beharangozott klubos napfelkeltés szösszenet is nagyon érdekelt volna, de ez valami miatt elmaradt. Pedig annak is biztosan meglett volna a hangulata.

Bejutás zökkenőmentes, noha az elővételes jegyek + vendéglista + VIP sor kombinációja talán lassabban haladt mint amit vártam de ez legyen a legkevesebb. Ekkor már Deborah De Luca zenélt, a tánctér pedig kellemesen megtelt. Nem kilóméterekről sétáltam a buli helyszínéig de ahogy láttam nem én voltam az egyetlen aki ekkor döntött úgy, hogy inkább a kényelmesebb ücsörgést választja tánc helyett. Hogy miért? Az a zene amit játszott egyáltalán nem egy napsütötte délutánra/kora estére való. Egyszerűen nem értem, hogy egyesek miért vannak oda a hölgyért. Egy igazán jó DJ azért emelkedik ki a tömegből mert amellett, hogy technikailag is képzett – erre esetében nem utalt semmi –
sokszínű és alkalmazkodni képes az előtte valamint az utána fellépőkhöz. Ehhez képest Deborah érthetetlen módon szétverte a strandot az üres techno zenéivel. Rengeteg jó zene jelenik meg manapság, a techno szcéna színesebb mint valaha, gyerekjáték 1,5 – 2 órányi jó zenét összeválogatni arra az esetre ha valami mást kellene játszanod mint amit alapból. Neki sajnos nem sikerült. Volt egy 10 – 12 perces áramkimaradás ami után, a szett végéhez közeledve egy picit visszább vett a tempóból és elkezdett kellemesebb zenéket játszani de összességében ez a “maradék” idő sem mentette meg attól, hogy végül negatív kritikát kapjon. Ezzel a performanszával egyáltalán nem győzött meg arról, miért is kellene a már több mint egymillió követőt számláló Facebook rajongói táborához csatlakozni. Ha a Palace falai között valami felejthetetlent alkotott akkor ebben az esetben én kérek elnézést!

Garay Andris átvezetése viszont remekül sikerült, korrektül felvezette Lucianot. Az sem zavarta, hogy később kellett kezdenie mint az eredeti felállás, valamint a svájci kicsit késve érkezett ezért kicsivel tovább is kellett játszania.

Kb este 9 magasságában aztán beállt zenélni a sokak által legjobban várt fellépő. A Cadenza társalapítója többször bizonyította már itthon is: nagyon érzni, hogyan kell megtáncoltatni a közönséget. Közel három órás szettjében volt szinte minden, ami miatt szeretjük. Játszott több korábbi klasszikust, mint az Underworld – Rez, volt itt Higher State Of Consciousness Josh Winktől, Jeff Mills és a Bells, Michel Cleistől a La Mezcla valamint az Age Of Love – Age Of Love Jam & Spoon verziója, a frissebb darabok közül pedig Eric Prydz és a tavalyi év egyik legtöbbett játszott felvétele az Opus mégpedig Four Tet remixben avagy &Me legfrissebb, Avalon című darabja. Nem tudtam mire számítsak tőle, egy kellemes naplementés szettet szerettem volna hallani – a szettjét sajnos már sötétedés után kezdte – de összességében szerintem senkinek nem okozott csalódást. Talán egy picit dinamikusabb volt az eleje mint amit vártam de ez legyen a legnagyobb probléma! Halkan jegyezném meg, hogy kiadója a Cadenza egy ideje ismét régi fényében tündököl, mondhatni másodvirágzását éli. Akinek pedig megvan a lehetősége a közeljövőben itt megjelenő darabokból szelektálni, az nem is nagyon hibázhat. Itt picit visszacsatolnék az előzőekre. A kiadóhoz szorosan kapcsolódó művészek közül többen vannak akik sokkal jobban illettek volna a nappali buli koncepciójába mint Deborah DeLuca. Honfitársa, Enrico Gasperini, a chilei Felipe Valenzuela, a francia Cesar Merveille – ő mondjuk nemrég fellépett nálunk –a spanyol Eduardo De La Calle vagy említhetném a szintén svájci Quenum-ot nagyon egyedi és nagyon kellemes house alapú dolgaikkal egy tökéletes ívet adhattak volna ennek a júliusi estének. Panaszra azt gondolom így sincs okunk de ezt az estét a több mint két évtizedes tapasztalat és az ebből adódó kvalitás mentette meg. Köszönjük Mr. Nicolet és reméljük nem kell sokat várni egy Cadenza showcasere a magyar tenger partján. Mivel múlt szombaton egy új fesztivál született, a tökéltes helyszín adott hozzá!