Újonnan induló sorozatunkban huzamosabb ideig külföldön élő magyarok mesélnek arról, hogy milyenek az ottani bulik. A válaszokból kiderülhet mennyivel jobb vagy éppen rosszabb az ottani szcéna. Egészen meghökkentő dolgokról is szó lesz. Hamarosan újabb beszámolók következnek. Ha pedig valakinek kedve támadna megosztani velünk a kinti viszonyokról kapcsolatos élményeit, várjuk a jelentkezését!

 

Hol élsz és mióta? Milyen szórakozóhelyeket, vagy partikat szoktál látogatni?

Márk (26): Hollandiában, Amszterdamtól kb 40km-re élek, 2008 májusa óta.

Dénes (28): Sydneyben éltem, 2010 februártjától 2011 májusáig. Ottlétem alatt, csakúgy mint bármikor, igyekeztem inkább elektronikus zenei partykra elmenni, abból is leginkább a techno/minimál techno vonalon. Ezekből három fajtát találtam leginkább: egészen kicsi (100-150 fő) klubrendezvények, egy név köré épülő, max 1500 fős alkalmi bulik, valamint a fesztiválok. Fesztiválon nem jártam, később leírom majd, hogy miért.

De persze a társaság kedvéért jártam más bulikban is. Ilyenkor legyakrabban a Sydneyben szokásos többszintes klubokban kötöttünk ki. Ezekben minden emeleten más zene szól: R’n’B, funky, klubslágerek, szögelős „gagyitechno”, itt-ott még egyszerűbb trance és vagy progressive house is. Gyakorlatilag bármi, ami könnyen fogyasztható és van rá közönség.

Kuriózumként meg kell említenem, hogy voltam „magyar buliban” is. Várni nem vártam sokat, de az a buli olyan szinten minősíthetetlen volt mint zeneileg, mint pedig a társaság szempontjából, hogy az „afterpartyja”, ami egy igazi tömegklubban volt, igényes és élvezhető szórakozásnak minősült az este első feléhez képest.

Joseph Valentine (43): Németországban élek 10 éve, ebből öt éve Berlinben. Eleinte egyszer-kétszer a Tresort, a Kulturbrauerei-t, az Arena Klubot, és többször a Maria-t látogattam (egyébként a Maria-ban forgatták a Berlin calling c. film egyes jeleneteit). Mint Maria most zár be, mint klub még januárig még üzemel. Több, mint négy éve kizárólag a Berghainba járok, amit sokan a technó templomának neveznek. A két szint eléggé különböző, a Berghainban kizárólag technót játszanak, a Panorama barban pedig főleg house-t. A legjobbak, amik eddig tetszettek (a Resident Advisorban meg lehet nézni, kik voltak ott a DJ-k): 2009 Dec Drum code nacht, 2010 Okt 5 Jahre Ostgut, 2010 Júni Berghain 04 mix cd, 2007 Dec szilveszter. Az abszolút mélypont a 2009 augusztusi BPich control, és eléggé rossz volt a 2010 októberi Ibadan Nacht.

 

Mennyiben más az ottani éjszakai élet a magyarhoz viszonyítva? Hol jobb? Itthon vagy ott?

Márk: Az éjszakai életről nem tudok nyilatkozni, mert nem igazán járok a partikon kívül sehova. Az itteni partik viszont sokkal jobban bejönnek, mint az otthoniak. Úgy érzem, hogy itt sokkal több mindent kapok a pénzemért. Soha nem éreztem még azt, hogy a szervezőket csak a minél nagyobb profit megszerzése hajtotta. Sokkal közönségorientáltabb az egész.

Tényleg mindent megtesznek azért, hogy az ember jól érezze magát. Minden olajozottan és dinamikusan működik, kezdve a beléptetéstől a ruhatáron át a bárpultokig. Nagyon tetszik, hogy nem csak a zenéről szól az egész, például nyáron szinte minden szabadtéri bulin vannak sergők és egyéb szórakoztató eszközök, masszázs, kaja, édesség és egyéb finomságok.

A hangtechnika, látvány és fények az összes buliban ahol eddig megfordultam kifogástalan minőségű volt. Ami még nagyon tetszik, hogy nyáron itt szinte minden hétvégére jut legalább 2-3 nappal megrendezett buli vagy fesztivál. Az ilyesmit hiányolom magyarországról, pedig otthon még az időjárás is sokkal jobb. Bár a hollandokat az eső sem igazán riasztja vissza, rossz időben is ugyanúgy teltházzal mennek a builik, ha valaki megnézi az idén nyáron tartott szabadtéri mókák videóit a youtube-on, az láthatja, hogy szakadó esőben is mosollyal az arcukon tolják az emberek:)

Dénes: Nem estem hanyatt a kinti viszonyoktól. Ugyan Sydney nagyon aktív éjszakai élettel büszkélkedhet, és biztos sok különféle ízlésű ember megtalálhatja a neki való eseményeket (a klubok és diszkók mellett gyakoriak a jazz koncertek, a modern színházi előadások, és a klasszikus zenei vonal is elég aktív), de az elektronikus zenei vonalat nem találtam túl erősnek.Sydneyben összesen két kis klubot találtam, ahol heti/kétheti rendszerességgel voltak elektronikus zenei partyk, ezen kívül kb 2 partyszervező társaság volt aktív, és ezek is maximum havi 1 bulit tartottak/társaság. Így simán megesett nem egyszer, hogy a 4 milliós városban nem sikerült olyan bulit találni, amire szívesen elmentem volna.A bulizás üteme és stílusa elégé különbözik az Magyarországon megszokottól. A lányok már általában este 6-7 körül találkoznak, és közösen szépítkeznek meg melegítenek a bulira, míg a fiúk inkább csak 9 körül indulnak el bárhová is. A két nem kb 10 körül fut össze a klubokban. A lányok ilyenkorra már általában el vannak ázva, a fiúk még csak mértékkel. Éjfélre viszont mindenki részeg, és hajnali 3 körül már kezdnek erősen kiürülni a helyek (ez annak is köszönhető, hogy aki láthatóan ittas, azt kidobják; erről majd később). Az elektronikus zenei bulikon azért nem teljesen ilyen a képlet. Mivel kicsi a szcéna, válogatottabb a közönség, és inkább a zene miatt mennek az emberek, mint a piálás miatt, de a szervezők, általában a szigorú szabályozás miatt, ezeken a bulikon is lehúzzák a rolót reggel 5-6 körül.Mint említettem, fesztiválon nem jártam odakint. Ennek az az oka, hogy minden belépő nagyon drága, és a nagy fesztiválok is csak maximum két naposak, ami nekem nem jött be igazán. Viszont nagy előnyük, hogy ezekre már megéri elhívni nagyobb neveket is. Olyanokat, akiket a távolság miatt amúgy nem lehetne kifizetni még egy nagyobb buli költségvetéséből sem. Ezek a fellépők aztán ilyenkor kisebb bulikon is fellépnek, ha már egyszer eljöttek ilyen messzire. Így hallottam kint pl Sven Vä:th-et és Ricardo Villalobost is. Ja és még egy dolog: a fesztiválok rövidek, de általában vándorolnak és legalább 3-4 nagyvárosban megrendezik őket, nagyjából ugyanazzal a line-uppal.

Joseph Valentine (43): A magyar éjszakai élet teljesen kimaradt az életemből. Abból ítélve, hogy a turisták ezrei özönlenek ide a hétvégére csak bulizni, valószínűleg itt nagyságrendekkel jobb. Iszonyat mennyiségű klub van, és a legtöbb előtt hétvégén sor áll.

Engedékenyebb vagy szigorúbb az ottani hatóság?

Márk: A nyitvatartást elég pontosan betartják és 1-2 kivétellel nem nagyon tartanak a bulik tovább reggel 7 a nappaliak pedig este 11-12 óránál. Persze itt is vannak afterhelyek, főleg a fővárosban. A hatóság alapjában véve elég szigorú, ha valamit mondanak akkor annak úgy kell lenni különben büntetnek illetve nem adnak engedélyt a következő bulira. Facekontrollba én még sehol nem futottam bele.

Alkohollal kapcsolatban az a tapasztalatom, hogy a partikon elég szegényes a választék és nem lehet igazán kemény szeszt kapni, a klubbokban más a helyzet, ott van minden. Drogokkal kapcsolatban az ország két részre oszlik. Van Amszterdam és van az ország többi része. Amszterdamban nagyon komolyan veszik a fogyasztást is, a legtöbb partin a zéró tolerancia működik, amit úgy kell elképzelni, hogy még a füvezést sem engedik. Ha kemény drogot találnak valakinél azt kivágják esetleg átadják a rendőrségnek. Ez valószínűleg azért van mert a világban már így is elég nagy a híre Amszterdam és a drogok kapcsolatának, így a helyi önkormányzat csak ilyen feltételekkel engedi a partiszervezést. Az ország többi részén sokkal elnézőbbek akkor ha valaki csak fogyasztó, nagyon sok bulin ki van rakva egy lista,hogy miből mennyit vihet be magával a bulizó.

Dénes: Sokkal szigorúbbak a szabályok, mint itthon, és ez nagyrészt az alkohol miatt van így. Piát csak bottle shop-ban és kocsmákban, klubokban lehet kapni, de ezeknél sem minden, mindenhol, és mindig. Rövidet pl csak ott szolgálhatnak fel tisztán egész éjszaka, ahol van folyamatosan konyha, de még így is csak akkor, ha nincs sok balhé a hely számláján, stb. A rendőrség rendszeresen ellenőrzi a szórakozóhelyeket (bevonulnak és körbesétálnak) és ha láthatóan részeg embereket találnak a helyen, akkor megy a büntetés (a hely üzemeltetőjének). Szigorúan betart(at)ják, hogy részegen nem szabad szórakozóhelyen tartózkodni, illetve nem szabad ittas embert alkohollal kiszolgálni sem. Ha kötekszel a kidobókkal, akkor rádhívják a rendőröket szó nélkül, aminek borsos büntetés a vége.

A nyitvatartás is annak a függvénye, hogy mennyire konformálódik a hely a szabályokhoz: minél szigorúbban veszi a hely az alkohol kérdését annál tovább tarthat nyitva. És mivel a jogszabályok már önmagukban elég kemény szűrést eredményeznek, facekontroll csak ritkán van. Dress code meg végképp nincs: az ausztrálok ebben a világ egyik leglazább népe. Szerintük a tangapapucs az mindennel és mindig összepasszol.

A drogokkal kapcsolatban kevés tapasztalatom volt kint. Az biztos, hogy a rendőrök mindig a piára utaznak rá elsősorban, de mivel szinte bármikor bárhol megjelenhetnek ezért nem nagy a lazaság a drogok ügyében sem. Ha láthatóan kész vagy, akkor menned kell a helyről, legyen az bármitől. Kapni persze ugyanúgy lehet bármit, és a fű eléggé megtűrt dolognak számít.

Joseph Valentine: Nyitvatartás: hagyományosan hosszú a klubok nyitvatartása, néha szombat éjféltől hétfőn reggelig lehet szórakozni. Általában erős a facekontroll, a klubok megválogatják, kit engednek be. Megtehetik, sok a vendég. Sokan ezt önkénynek veszik, van az is benne, ugyanakkor sok logika is, és vérprofin csinálják. A klubokban tavaly óta elméletileg nem lehet dohányozni (csak kijelölt helyen). Ezt eleinte megpróbálták betartatni, sikertelenül. Így egy-két helyen elég néhány mély lélegzetet venni, hogy az ember heti nikotin- és THC adagja meglegyen. Sok klubban megmotozzák az embert a bejáratnál. A fű még néha elmegy, de a tablettákat nagyon nem szeretik.

Mennyire nyitottak az emberek? Mennyire lehet könnyen ismerkedni?

Márk: A holland emberek alapjában véve nagyon nyitottak, mosolygósak és toleránsak és ez igaz a bulikban összeverődött fiatalságra is. Ismerkedni nagyon könnyű, főleg miután kiderül, hogy az ember nem holland. Nagyon érdeklődők és kíváncsiak, tele vannak kérdésekkel. Ha pedig valaki nem él itt csak esetleg egy buli miatt utazott több ezer kilométert annak szinte meghajolnak és nagyon díjjazzák a dolgot:)

Dénes: Az ausztrálok nagyon nyitottak. Könnyen és szívesen ismerkednek, általában nagyon érdeklődőek és toleránsak idegenekkel és honfitársaikkal egyaránt. Nekem mégis nehezemre esett a lányokkal kapcsolatot teremteni a bulikban, ez pedig arra vezethető vissza, hogy ilyenkor sem az öltözködésük, sem a részeg gajdolásuk nem jött be. Egyszerűen nem találom vonzónak, amikor egy lány láthatóan nagyon részeg, főleg úgy nem, hogy még emellett útszéli, szakadt kurvának van öltözve. Pedig este 10 után ez a jellemző kép. Persze ha ez nem hat rád riasztólag, akkor viszont a paradicsomba kerültél, mert jó csaj az van bőven! A fiúkínálatról nem tudok nyilatkozni, de azt hiszem a lányoknak sem kell panaszkodniuk, főleg ha nem bánják, ha egy srác inkább izmos, mint éles elméjű.

Joseph Valentine: Meglehetősen. Sorbanállás közben lehet small talk-okat folytatni, főleg a turistákkal persze. A Berghainban például, annak ellenére, hogy sokan nem kedvelik a végeláthatatlan turistaáradatot, bárki bárkitől kérdez valamit, barátságos választ fog kapni, vagy akár kellemesen elbeszélgetni. Törzsvendégként vannak arcok, akikkel rendszeresen váltok pár szót. Ismerkedni abszolút könnyű.

Mi volt a legkülönlegesebb élményed?

Márk:  Amikor először mentem el egy nappali bulira, ami Amszterdamban egy park közepén volt. Nyár, csajok, jó zene és tánc a napsütésben, az páratlan volt.

De a legkülönlegesebb az a 2009-es Awakefest-en volt, a buli végén a szabadtéri színpadon Adam Beyer játszott. Lehettünk vagy 10 ezren és miután lehúzta a zenét kis csend következett, majd felrakta a Billie Jean-t (pár nappal előtte halt meg Michael Jackson). Tüzijáték, lézerek és a tömeg egy emberként énekelt. Számomra ez volt minden idők legnagyobb buliban átélt flesse. A mai napig libabőrös leszek ha rágondolok:)

Dénes: Szívesen jönnék most elő mindenféle sivatag-, esőerdő-, beach- meg boat-partyval, de vagy az én inkompetenciám miatt vagy egyszerűen azért, mert nincsenek ilyenek, egyen sem voltam. Pedig jártam lemezboltokba meg olvastam a fórumokat a neten, szóval nem zárkóztam el az infók elől.

A legnagyobb élményem így végül is egy negatív dolog, aminek még itthon is visszhangja volt. Amikor idén márciusban Ricardo Villalobos játszott egy klubban Sydneyben, akkor hajnali 3-kor kivonult a rendőrség, drogkereső kutyákkal, meg rohamosztagosokkal teletűzdelve. Össze-vissza grasszáltak a közönségben, kirángattak mindenkit a wc-ből, lökdösődtek meg úgy általában elég bunkók voltak (állítólag el is vittek pár arcot, de én ezt nem láttam). A razzia csúcspontján még a Dj pultba is felvittek egy kutyát (Ricardo közben játszott, mert a zenét nem húzták le), és Villalobos összes cuccát meg magát az embert is végigszagoltatták a kutyával. Végül is nem vitték el, így ment tovább a buli, de a hangulatnak kb annyi volt. Én mentem is haza rövidesen ezután.

De hogy valami pozitív is legyen: az ottani kedvenc klubom, a Civic Underground egy nagyon jó hely. Max 250 fő ha befér, teljesen új beltér, kellemes ülőhelyekkel, nagy bárpult sok pultossal és profi kiszolgálással, kellemes kis tánctér és nagyon high-tech hangrendszer látványként sem utolsó erősítőkkel. Ide sokszor visszavágyom.

Joseph Valentine: Ó, sok év alatt összejött egy pár… Nem ilyesmik jellemzik a Berghain-t, viszont hasonlók bármikor megtörténhetnek. Tehát semmiképpen ne egy hagyományos klubra számítson a látogató! A legszürreálisabb élményem a következő volt: általános iskolás kiállású srác (fehér póló, klottgatya, macis hátizsák) hátulról dug egy nála nagyobb és idősebb fickót, aki teljesen meztelenül két kézzel támaszkodik adübörgő hangfalhoz. Néhányan táncolnak körülöttük, és a kutyát nem érdekli az egész. Aztán egy másik alkalommal azt vettem észre, hogy fent mindenki a tánctér helyett a lenti szintre bámul. Odamentem, és a zenét túlharsogó csattogást hallottam. Egy srác volt kikötve két paraván közé, a másik pedig teljes erőből ütötte korbáccsal. Következő: Többször jönnek a klubba kerekesszékkel szórakozni. Nem tudom, Magyarországon szoktak-e mozgássérültek is klubba járni, itt igen. Egy alkalommal egy ilyen kerekesszékes srácot a táncparkett közepén kényeztetett orálisan egy másik srác. Néha látni nagyon öreg arcokat is. Egyszer láttam egy 70+ ürge ugrált, élvezte a zenét, és szappanbuborékokat fújt a Panorama Barban.