Megjelent a Black Nail Cabaret legújabb albuma

A Black Nail Cabaret finom egyensúlyt képvisel a vintage és a modern között, hidat építve a new wavetõl a kortárs popzenéig. A BNC egy magyar dark pop duó, amely 2008-ban alakult Árvai-Illés Emesével (ének) és Árvai Krisztiánnal (billentyűk). A zenekar 2010-es debütálása óta rendszeresen játszik hazai színpadokon és Európa-szerte. Harmadik albumuk 2016 decemberében jelent meg Dichromat címmel a német Basic Unit Productions gondozásában. Útjaik azóta elváltak és a duó megalapította saját lemezkiadóját Dichronaut Records néven, a szintén magyar synth noir produkció, az Ultranoire együttműködésével.

PSEUDOPOP – AZ ALBUMRÓL

A Pseudopopegy fordulópont a Black Nail Cabaret életében. Kimásztunk egy dobozból amihez korábban annyira kötődtünk, de egy olyan cél felé megyünk amit mindig is el szerettünk volna érni. Nem akarunk bármiféle címkét aggatni erre a lemezre, mert a műfaji besorolások sokszor zavarosak, félreérhetőek. Hiszünk abban, hogy a popzene lehet tartalmas és avantgarde, és abban is, hogy az alternatív zene nagyobb közönséget is elérhet, nem csak egy szűkebb csoportot. Manapság sok a műfajok közötti átfedés és ez lehetőséget ad arra, hogy valami új születhessen – szerintünk ez rendkívül izgalmas és annyi mindent lehet tanulni!

A Pseudopoptulajdonképpen egy összegzés, minden olyan zenét magába foglal ami óriási hatással volt az életünkre. Nem tudnánk pontosan megmondani, hogy melyik dallam vagy hangzás melyik impulzusra vezethető vissza. Egyszerűen kiürítettük a fejünket, eldobtuk a műfajokat és szabadjára engedtük, ami ki akart jönni. Végül is ez egy egészen jó kis hibridje lett a bennünk élő káosznak. Szeretnénk azt gondolni, hogy ez tulajdonképpen kortárs avantgarde popzene, dark alternatív gyökerekkel.

A BORÍTÓ

Emese több Rorschach mintát is festett temperával és akrillal. A legtöbb random ötlettől vezérelve készült, de volt néhány köztük, amit kimondottan dalcím és szöveg ihletett. Ebből választották ki a borítóra véglegesen kerülő mintákat, Josef Stapel segítségével, akinek a design végleges formája is köszönhető.

RHYTHM X – A VIDEÓ

A videót Varga Zorán készítette, aki fotósként már dolgozott a BNC-vel. A dal eleve “táncos” dalnak született, azzal a fejben, hogy milyen mozdulatokkal lehetne legjobban kifejezni azt, amiről szól. Ezt Copek Péter, Berlinben élő és alkotó táncos-koreográfus segítségével sikerült megvalósítani, aki improvizációival nagy hangsúlyt fektetett a dalszöveg tartalmának átadására. A dal ugyanakkor tisztelgés Marina Abramović művészete, de legfőképp a Rhythm 0 című 1974-es performansza előtt, ahol kiállítási tárgyként állt a közönség előtt 6 órán át, és az életét kockáztatva vállalta, hogy bármit megtegyenek vele a teremben elhelyezett 72 tárggyal. Marina munkássága inspirálta Emesét, hogy merjen “levetkőzni” és vállalni saját magát, a gyengeségekkel és hibákkal együtt, és ne féljen ezt megmutatni a dalokon keresztül. A studiós helyszínt az Umbrella Műhely biztosította, a külső felvételek pedig az óbaroki bauxitbányában készültek.

MÁS ALKOTÓK A PSEUDOPOPRÓL

Mariusz Bari aka Planetdamage, író, újságíró, zenész:

Tagadhatatlan előrelépés a “Pseudopop” nagylemez a Black Nail Cabaret életművében. Ha érzetben kellene összefoglalni, éjszakai gyors süvítés a jövőben vízpart mellett a jól megszokott kabrióban – feketék, fehérek és kékek fogják össze a hangteret és minden egyes szám egy mozdulat vagy mozgássor, néha cirkálás, néha száguldás előre, de mindig egy határozott célpont felé. Ha ez a goth 2018-ban, akkor ez az a mikro- és makrokozmosz között ugráló hipervonat, amire Björk szokta a hallgatóit rakni, amikor a természet titkait akarja felfedni. Ha ez a pop 2018-ban, akkor ez bizony a Blade Runner piacszéli popja, luxuskonténerekbe született introvertáltaknak. Enyhe disszonanciafoltok emelkednek ki a meglepően fejlett, analógmélyből felbújó sound designból, minden hangnak vektorja van, minden irányt és mozdulatot érezni lehet, olyan albumba bújtatott történetről van szó, ami határozott kezdetből határozott végpontba jut – ha valaha is éreztél olyat, hogy “hol vagyok vajon és hova megyek innen tovább”, akkor ezt legalább egyszer meg kell hallgatnod. A BNC az alakulása óta úton van, a sok cél között egyértelműen látható az a kérdés is, hogy vajon hogyan tudják magukat még jobbra formálni – a “Pseudopop” pedig a legjobb bizonyítéka annak, hogy sem fókuszt, sem kontrollt nem veszítettek. Sőt.

Legéndy Jácint, költő, performer, képzőművész:

A Pseudopop a Black Nail Cabaret negyedik stúdióalbuma, s egyúttal fordulópont a zenekar életében. Dichromat című, igencsak elismert sorlemezének megjelenése után Emke és Krisztián párosa végigturnézta Európát, nagyszerű koncertet adott a kontinens legfénylőbb városaiban, de a sikerek ellenére úgy döntött, a jövőben nem csupán a synth noir jól bevált zenei mintáit fogja használni, vagyis az avantgárd mozgalom forradalmi alkotóihoz hasonlóan a BNC teljesen új koncepciót választott. Nem elvetve a darkwave és a new wave műfaj valamennyi stíluselemét, a zenekar egy radikális kísérleti módszer alapján kezdett emberi és indusztriális hangokat vagdosni, illetve kompozícióba szerkeszteni. Talán egy másik duó, Hans Arp és Sophie Taeuber csinált ilyesmit képekkel a dadaista éra hajnalán, ámbár Emke és Krisztián egy harmonikusabb vagy melodikusabb kollázsrendszerbe helyezte hangvágatait. E metódus eredményeképp a BNC lemeze első alkalommal populárisnak tűnhet, de ugyanakkor egy valójában avantgárd, kortárs zenei album. A synth noir megalkotása után pár évvel a Black Nail Cabaret ismét új stílusirányzatot hozott létre. A Pseudopop izgalmas korszakot nyithat a duó életében, s persze, a zenekar jövője szempontjából is.


Szólj hozzá!

Leave a Comment