Metrohuzat 02 – Milyen zenét hallgass vezetés közben

Zajok, atmoszférák, a hegedű lebilincselő hangja, embertelen basszusok, a zongora játéka, doborgiák, groove-ok, csilingelő hangjátékok, mámorító dallamok, gitárszólók, csontig hatoló vokálok, hihetetlen hangokból bassline-ok… és ez még egy néhány dolog amit imádunk a zenében…

A Metrohuzat egyfajta utazás a múltba, szemezgetés a jelennel, és kacsintgatás a jövő felé. Nem akar több lenni, mint egy szórakoztató, ugyanakkor hasznos széria, mely heterogén élethelyzetekre ajánl ízlésformáló művészek által, zenei stílusoktól függetlenül, minőségi hallgatni valót.

„Zene nélkül mit érek én?” – teszi fel a költői kérdést Máté Péter. Én személy szerint zene nélkül üresnek, egyhangúan érezném az életem. Úgy gondolom, szükségünk van különleges élményekre amikből inspirációt meríthetünk a mindennapokhoz.

A Metrohuzat második részének témája: Pozitív töltetű zenék az agyrém forgalmi dugók kezelésére. Vezetés közben kötelezően ajánlott zenét hallgatni, ugyanis javítja az éberségünket, és segít jobban odafigyelni a körülöttünk lévő világra, történésekre.

Annak idején az oktatóm egyszer azt mondta: „Aki vezetés közben nem káromkodik, az nem figyel.” Persze ezzel nem szitkozódásra akarunk buzdítani mindenkit, sokkal inkább felhívni a figyelmet arra, hogy az őrült, türelmetlen sofőrök jelenléte csak fokozza a közlekedési balesetek veszélyét.

Képzeld el, hogy éppen egy hosszabb úton vagy, kezd egy kicsit lankadni a figyelmed. Valahogy fel kell ébrednek, és mi lehet jobb ébresztőfúvás a zenénél? Ülsz az autódban, óriási a dugó, nem haladsz sehova, és kezdesz kicsit stresszes, ideges lenni. Mi az ami jobban meg tud nyugtatni, ellazítani, mint a zene? A városban nagy a forgalom, minden második sofőr elfelejt indexelni, csak úgy eléd vágnak a semmiből, vannak akik kígyóznak a sorok között, a biciklisek száguldoznak előtted a gyalogos-átkelőhelyeken, motorosok suhannak el 200 km/h sebességgel melletted. Mi az ami jobban segít koncentrálni ennyi felé, mint a zene?

Na de milyen zenét hallgassunk ezekhez a szituációkhoz? Zeneajánló cikksorozatunk második részében Sylvie, Miss Groove, Erick Von Kollar és Adam Pinter ajánlatát tanulmányozhatjátok.

Sylvie /Infinity Sounds, Friskyradio/ ajánlása::James Holden – Balance 005

Ha huzamosabb időre kell autóba pattannom, elengedhetetlen, hogy fel ne szerelkezzek néhány hosszabb mixszel az útra… és mivel általában le is akarok érni ahová elindultam, inkább az építkezősebb, nem az azonnal robbanó hatásvadász mixeket szeretem, mert ugye az úton azért csak jobb vigyázni magunkra illetve a többiekre, és nekem határozottan tereli a figyelmem a zene.
Rövidtávon a legbiztosabb pontom a Klasszik Rádió, töménytelen klasszikus- és filmzenével, ami nem tereli el a figyelmem a többi őrült autósról, viszont nyugtat, és türelmessé tesz a dugókban is.

Ha fellépésre megyek általában aktuális sajátmixeket hallgatok az úton, de ezzel szerintem majd’ minden dj így van… Régi bútordarab révén viszont vannak örök kedvenceim amik még máig is sokszor pörögnek. Ha egyet ki kell emelnem, legyen az James Holden-féle Balance 005-öse, ami még mindig egyike azoknak a mixeknek, melyek tökéletesen prezentálják hogy a zenével hogyan lehet mesélni.

Az említett mix az én kis szubjektív világomban egy óriási mesevonatos utazás, az első hangtól az utolsóig mindkét cd csodaszép, meséskönyvbe illő dramaturgiával, észre sem veszed hogy egy kompilációt hallgatsz, annyira magával ragad a hangulata és mondanivalója. Sehol egy ’erősebb’ ütem, mégis az agyadon keresztül mindenhová eljutó hangok nemcsak hallgatásra hanem mozgásra is késztetnek. Ha stílust kellene definiálni akkor valahol a dallamos deepminimal (ilyen stílus lehet nincs is) és a progressive techno között lavírozik Holden. A mixpontok teljesen kiszámíthatatlanok mégis hangzásban egységet tükröznek, ahogy az egész mix is. Kiemelni a tracklistából azért nem akarnék egy előadót sem, mert minden felcsillanó muzsika kell ahhoz hogy a rákövetkezőből kijöjjön az a töltet és mondanivaló, ami ebben a mixben gyönyörűen megjelenik, mondhatni iskolapélda. Kevés az a DJ, aki mondanivalót tud átadni a zenélés közben, tehát kötelező darab ez minden DJ-nek hallgatóknak pedig alap, hogy rálássanak hogy így is lehet, sőt így kell. Szerintem.

Adam Pinter /Infinity Sounds, Election/ ajánlása: Dire Straits – Brothers in arms

Bármennyire is az elektronikus zenét élem, annak különböző válfajait hallgatom jórészt, ajánlóm “alanya” mégis egy, a klasszikus rock világának 1985-ben megszületett remeke. S bár megjelenésekor, 6 évesen még jószerével Halász Judit volt nálam a favorit, mégsem róla, a rengeteg gyermeki szívet melengető rímek világába kalauzoló gyermekdal-énekesnőről szól írásom. Lerántom hát nyomban a leplet: a Dire Straits “Brothers in arms” című albumáról fogok szólni, melyet többszörösen rongyosra hallgattam; ez az album, mely már a kezdetektől magasra tette nálam a mércét visszafogott kifinomultsága okán, olyan világslágereket sorakoztatva fel mint a Brothers in arms, a Walk of life vagy a Money for nothing; az album, mely bár kategóriáját tekintve nem elektronika, mégis oly sokat inspirált engem. Megannyi alkalommal “vitt el” messzire bizonyos élethelyzetekben, vagy adott éppenséggel tökéletes aláfestést valami igazán jelentősnek.

Rengeteg energiát merítettem és merítek mind a mai napig a néhol keserédes melódiákból. A “Tökéletes muzsika” ismérvei, ismerjük ezt ugye jól… A brit Mark Knopfler által 1977-ben alapított Dire Straits klasszikus rockzenéjével rövid időn belül és világszinten lopta be magát hallgatósága szívébe. Minimális, lecsupaszított és mégis fülbemászó hangzásuk mellett további érdekesség, hogy a korai fellépéseik, kocsmaturnéik során kérésüknek megfelelően visszafogott hangerőn szólaltak meg, hogy közben a közönség beszélgetni tudjon. Lemezajánlóm tárgya a sorban az ötödik, az 1985-ben megjelent nagylemezük a Brothers in arms. A néhol blues-os, érzelmes és mégis mindvégig “flow” érzést adó, fülbemászó nagy kedvenceket felvonultató album egy további technikai különlegessége, hogy az első CD-n megjelent kiadványok egyike.

A lemez igazi különlegességét mégsem ez, vagy éppen a világot azóta is aktuálisan foglalkoztató, az erőszakot vagy éppen a faji megkülönböztetést elutasító, elgondolkoztató dalszövegeik adják számomra; sokkal inkább a számok hangulata, ahogyan minden egyes akkordban ott a Lélek, ami kell. Utazáshoz, merengéshez, mindenhol és mindenkor ajánlott remekmű.

Miss Groove /Airsound/ ajánlása

Az igazság az, hogy nincsen könnyű dolgom, hiszen sok olyan zenei stílus,előadó, mix és dal is van ami a kedvenceim közé tartozik annak ellenére, hogy elsősorban a techno vonalnak és az undeground hangzásnak élek. Mégis megpróbálom röviden tömörre fogni, így minden benne lesz amit javasolni tudok.
Talán akkor kezdjük a pörgősebb dinamikusabb hangvételű darabokkal, aztán fokozatosan haladunk az emészthetőbb kellemesebb hangzásvilág irányába.

Azt elmondhatom magamról, soha nem fogtak meg a kifejezett tömeg zenék leszámítva pár jó alkotást amit a rádiókban elvétve játszanak. Természetesen az olyan feldolgozások nevezhetjük akár slágereknek is melyek helyet kaptak az elektronikus zene világában, ezek kivételt képeznek ez alól, hiszen teljesen más ruhába öltöztetve, az elektronikus zenét kedvelő fűlnek is változatosabbá válik és az élmény is más, mindezt egy aránylag érces hangokkal vegyítve. Szerintem csodás kompozíció.
Az első dal ami jó példa erre és bár nem mai kiadású, viszont rengeteget pörgetett lemez volt megjelenésétől kezdve, illetve nagy kedvencem is lett, a legendás Doors együttes által megalkotott The End című szám ami a Tube-Tech zenekar felvezetésében látott napvilágot nagy sikernek örvendve. Hatalmas slágernek számított anno, és nemcsak a vokál de a dinamikus alapok, a zörgő cinek, a célirányos közepek és nem utolsósorban a kiállás melybe még dallam is hallható, adta meg ennek a dalnak a közönség által imádott sikert.
Élőben is hallhattam őket és meg kell mondjam feledhetetlen volt de szerintem nemcsak nekem hanem a körülöttem táncoló népeknek is!

Ide vehetjük még a szintén nagy sikerű dalt amit Chris Liebing dolgozott fel Tiga&Zinterhaus előadótól Sunglasses At Night címmel, a muzsika bejárta a világot, sok zenei adó játszotta az original verzióját nem hiába.

Szerencsére ez ma sem tűnt el mivel sok olyan producer van akik visszanyúlnak a múltba vagy akár a mai előadóktól válogatnak és dolgozzák át ezeket, én sok ilyen zenét válogatok hisz a techno önmagában monotonná válhat, viszont így már mindjárt érdekesebbé tehetjük az adott szettet a közönségünk nagy örömére. Egy kis fűszer sosem árt!

Akkor lépjünk tovább és nézzük mit kínál a piac nekünk partizóknak, dj-knek egyaránt, miből szemezgetheünk hogy érdekessé tegyük a zenei felhozatalt mindannyiunk számára. Ha már itt tartunk akkor lássuk a mixeket. Rengeteg jól összerakott szettel találkoztam már és nehéz a döntés. Az egyik legtöbbet hallgatott Chris Liebing Technokirály élő fellépése melyet egy kedves ismerősöm ajánlott és bizony függővé is váltam tőle. Fantasztikusan ötvözi a techno minden elemének zajait hatalmas dinamizmussal és kiállásokkal, a háttérben hallható öröm kiálltások magukért beszélnek. Nem marad el az elvontság sem amely elengedhetetlen eleme ennek a világnak.

Akkor haladjunk a finomabb stílusok irányába ahogy ígértem, amit szórakozás előtti hangulatfokozónak ajánlanék az egyik saját mixem, amit élőben vettem fel és kifejezett warm up-nak készült. Nem kifejezetten techno, ebben az egy órában a minimál, elektro house (persze egy kis plusz háttérhangzással vegyítve) is megtalálható. Több zenei stílust magába foglalva egy kellemesen táncolható, úgymond bulizáshoz löketet adó darab született belőle. Itt is bizonyosságot szerezhetünk arról, hogy az elektronikus zene széles spektrumát kihasználva milyen jó dolgok sülhetnek ki az undeground konyha portáján. Aztán fogyasszátok egészséggel! 

Nos és mi a helyzet ha például utazunk vagy éppen nem buliba készülődünk? Csupán otthon szeretnénk akár takarítás, vagy csak spontán pihengetéshez hallgatni? De nálam akár munka közben is szóba jöhet, mert rádiót nem igazán hallgatok, ahogy azt már az elején is említettem.
Kifejezetten kedvelem a magyar élvonalból például az Yvel&Tristan párost, kellemesen dinamikus de mégis emészthető, különlegessége szintén az, hogy több stílusból gyúrják a szettjeiket ami egészen a deep és progressive house hangzástól a tech-house-ig terjed, nem maradnak el az élő hangszerek, vokálok dallamok sem, amik igazán változatossá teszik a zenéjüket.

Zárásként pedig egy, általam tisztelt és nagyra becsült együttest szeretnék ajánlani nektek. Rengeteget hallgattam a számaikat főleg azt az albumot amit belinkeltem, és még mind a mai napig nem sikerült ráunnom, talán azért mert olyan összeállításban dolgoznak ami egyszerűen kivételes. Egyszerre élhetjük át a megnyugvást, a szomorúságot, az örömöt a depressziót és mindezek keverékét a dalaikban. Ami számomra még nagyot dobott mindezeken túl, az az üzenet amit szövegeikbe csempészve kommunikálnak a külvilág felé, felhívva így a figyelmet a világ gondjaira melyek megoldhatóak, ha kicsit jobban odafigyelnénk.
Az biztos a zene egy komoly nyelv és nem mindegy melyik oldalát vagy végét fogjuk meg a dolognak. Nálam mindig is elsőbbséget élvezett az örömöt és boldogságot sugalló hangzásvilág némi sötétséggel keverve hisz ez is az élet része. Szeretem ha egy zenének van mondanivalója, ha pedig nincs benne szöveg vagy vokál akkor érezzem minden porcikámban mit akar a művész átadni. Ilyenkor szokták mondani azt: „átjött”. Éreztem, értettem,megnyíltam és elfelejtettem az összes gondomat mert magával ragadott a zene és a pillanat akkor ott! Az igazi producerek és dj-k erre törekednek, ilyenkor van benne az a plusz amire vágyunk. Nekem is ez volt az irány, csodás dolog a közönséggel a zene nyelvén beszélni és látni milyen állapotot tud létrehozni. Ezért érdemes újra és újra a pultba állni, vagy csak hallgatóként élvezni a dallamokat és ütemeket.
Kalandozzunk akkor a Massive Attack világába és lássuk milyen módon közelítik ők meg ezt a fajta közlésmódot.

Erich Von Kollar /Stellar Fountain Records/ ajánlása: Hernan Cattaneo – Renaissance The Masters Series (2012)

Kisebb hezitálás után jutottam el oda, hogy végül ezt a lemezt válasszam és szóljak róla néhány szót. Ugye, ez sosem volt egy egyszerű dolog, hogy melyik alkotást mondanánk, ha megkérdeznék tőlünk, melyik a kedvencünk, melyik nyújtotta az eddigi legerősebb inspirációt, vagy éppen melyiket ajánlanánk.

Első körben Nick Warren – Global Underground 035 Lima (2008) című albumára gondoltam és szerettem volna hosszasabban kivesézni, még pedig amiatt, mert akkoriban hallva hatalmas inspirációt jelentett számomra a mixalbum mindkét korongja. Utazás közben, autóban, enyhe napsütéses téli napon, nagyon jó pillanataimban ejtett rabul e remekmű. Ez idő tájt már egy ideje kóstolgattam a DJ szakmát és elcsodálkoztam, hogy hogyan lehet (2x) egy CD-nyi ilyen jól felépített, komoly mondanivalóval és mély érzésekkel/érzelmekkel teli történetet alkotni melodikus elektronikus zenékkel, melynek van eleje, közepe és vége. Lenyűgöző volt számomra a 2 lemez hangulata és építkezése egyaránt.

No, de következzen is az aktuális fő fogás, picit terjedelmesebben:

Hernan Cattaneo – Renaissance The Masters Series (2012) mixalbuma – szintén duplalemezes alkotás ugye – mai fejjel jelent nekem igazán nagy inspirációt. Ez már abszolút a mai modern hangzásvilágot képviseli az elektronikus underground világon belül, mi több, hozzám is ez áll a legközelebb.

Megjelenésekor már egy ideje producernek is mondhattam magam és ez nem csak azért érdekes, mert picit másabb füllel is hallgathattam a sztorit… Az album publikálása előtt körülbelül 4-5 hónappal maga Hernan Cattaneo írt egy hosszasabb levelet az első hivatalos remixem kapcsán, hogy szeretné beleszőni az új, soron következő The Masters Series történetébe, de nem ígér semmit, mert nincs könnyű dolga, hisz nagyon sok minőségi anyag van a birtokában és úgy kell válogatnia, hogy az ne lógjon ki a történetből sem a struktúrát figyelembe véve, sem pedig hangulatilag, vagy éppen az adott track zenei kulcsa passzoljon a lemez hangzásának környezetébe. (Az érzés, ami akkor töltött el, az kimondhatatlan és leírhatatlan, épp ezért nem is próbálkoznék vele.) Történetesen a remixem más kulcsban íródott, mint amilyenben a mester az albumot tervezte, így szépen megkért, hogy kottázzam át az egészet, mielőtt próbát tenne vele. Konkrétabban a Jelly For The Babies – Johannesburg (Erich Von Kollar Remix) című nótáról van szó, amely a Balkan Connection gondozásában jelent meg.

Később aztán kiderült, hogy nem kerülök fel a CD-re. 14 minőségi munka ékesíti a kettes lemezt, a világ elit producereinek zenéiből válogatva, tehát csalódásnak egyáltalán nem nevezném az esetet, – habár én mégis csalódottnak éreztem magam, de inkább csak a korai hatalmas siker közelsége miatt, melyhez oly közel álltam – ellenben hatalmas lökést és ösztönzést adott produceri téren a továbbiakra nézve és azóta is előszeretettel játssza a zenéimet Hernan, akár original, akár remix, akár rádiós műsor, akár élő fellépés.

Mind az első, mind pedig a második lemezre jellemző a sejtelmes és egyben fennkölt, „Isteni” hangzás, melyet a tarka dallamvilág, változatos groove-ok és misztikus vokálfoszlányok színesítenek. Számomra igazi „Reneszánsz” érzést kölcsönöz az album, a lemezborító pedig tökéletesen szemlélteti is ezt. A CD1 (17 tracks) a maga downtempo-s, deep-es, lassú, hipnotikus hangzásával kitűnően készíti elő a CD2-t (14 tracks), ahol már ettől feszesebb tempó fogadja a hallgatót, méltóan továbbfűzve a történetet.

Az egyes lemezt teljes mértékben ajánlanám utazás közben, vagy otthoni relaxáláshoz, meditáláshoz. A kettes lemezt szintén, viszont az már megállja a helyét buli előtti alapozásnál, hangulatfokozóként is.

Renaissance – The Masters Series Mixed by Hernan Cattaneo (2012) Part1 by Yeah Radio on Mixcloud

Renaissance – The Master Series Part 2 (Mixed By Hernan Cattaneo) by Lanparty on Mixcloud

cover by Fekete “Diwex” László


Szólj hozzá!

Leave a Comment