Promóterek figyelmébe – Edu Imbernón

Sok kritika érte eddig is és éri mind a mai napig a procucereket, mert hiányzik az ötletesség, elsősorban az egyedi ötletek a zenékből. Rengetegen próbálnak beállni a sorba, valakit követni, utánozni. Ezáltal egy valami elkerülhetetlen: elárasztanak minket a semmitmondó tucatzenék. Következő cikkünk főszereplője ezek szöges ellentéte, ő az élő példa arra, hogy egy nagyon fiatal művész is könnyen és gyorsan felfelé ívelő pályát futhat be nagyfokú kreativitással, újító törekvésekkel és egy csipet szerencsével.

A sokak által pörgetett “El Baile Alemán” (Liebe Detail, 2009) című track apopóján találkoztam először a valenciai születésű Carlos Eduardo Martínez Imbernón nevével. Ezt barátjával, Iván Ramos Salinas-val közösen – ismertebb nevén Coyu – készítette, amivel mondanom sem kell, hogy elképesztő sikereket értek el abban évben. Ők ketten valamint Manuel García Guerra azaz Uner és Henry Saiz mára megkérdőjelezhetetlenül a spanyol house szcéna zászlóshajói. Ez az EP volt az első lépés az egyre szélesebb körben ismerté váláshoz vezető rögös úton, de nézzük hogyan kezdődött minden, és tekintsük át a többi mérföldkövet!

Legelső, Eighteen címet viselő digitális EP-je érdekes módon nem is hazájában, hanem a Croatian Sound Factory prezentálásában, Horvátországban került kiadásra 2008 júniusában. Arról, hogy az újabb darabok már a spanyol underground képzeletbeli dicsőségfalán tündököljenek 2009-ben gondoskodott. Megalapította ugyanis Eklektisch névre keresztelt saját platformját, ahol azóta több nagyszerű megjelenés látott napvilágot: ilyenek a kicsit populárisabb vonalról a PleasurekraftTarantula című trackje, de aki a mélyebb hangzásokat kedveli annak Hermanez, Uner és a dán Jacob Sivesgaard neve csenghet ismerősen. A legfrissebb pedig egy igazi bomba; Henry SaizWalking On A Wire című tétele, ezt is érdemes meghallgatni!

Az utóbbi három évben számos más kiadóval is remek kapcsolatot ápolt, zenéit sajátja mellett azóta is olyan labelek prezentálják a house szerelmeseinek, mint a spanyol Suara, a német Trapez, Get Physical és Stil Vor Talent hármas vagy a brit Bedrock Recordings. A kiadványok pedig magától értetődően vonzották a remix felkéréseket. Újra értelmezte többek közt az X-Press 2 – Lazy, Jozif – Twilight, a The XX indie rock csapat  Crystalised vagy DosemReplicants című darabját – bár ez utóbbit Coyu-val közösen.

Persze nemcsak a studio falai közt érzi otthonosan magát hanem a lemezjátszók mögött is. Világszerte számos helyen nyűgözte már le a közönséget olyan klubokban, mint, a Footwork Toronto-ban, a Watergate Berlinben, a Brown Alley Melbourne-ben, a Cafe D’Anvers Antwerpenben, vagy a Fire és a Fabric Londonban. Játszott az Amsterdam Dance Event-en és a Sonne Mond Sterne fesztiválokon, sőt idén nyáron a Kehakuma névre keresztelt estek rendszeres fellépője volt az ibizai Space klubban.

Vajon itthon is lesz hozzá szerencsénk a közeljövőben?

 

Soundcloud:

[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/users/2239611″ width=”100%” height=”450″ iframe=”true” /]


Szólj hozzá!

Leave a Comment