Sven Väth – 30 év a lemezjátszók mögött

“Hey Mr. DJ play that song – keep doin’ it, doin’ it – all night long”… (Tony Touch)

… éppen erről szólt számomra mindig, dalok fantáziával és elmélyüléssel, dalokba beleszeretni, dalokat énekelni, dalok, melyeknek lelke van. Hangszeres zenék, vagy éppen olyanok, amelyeket számítógéppel írtak, vágyat ébresztenek bennünk és szabadságot adnak. Olyan zenék, amelyekből sugárzik az erő, történetet mesélnek el, vagy reményt árasztanak. Zenék, amelyek hallgatásra invitálnak – néha absztrakt és földöntúli módon, néha pedig könnyen emészthetően.
Zenék, amelyeknek soha nem szabadna véget érniük, azt adják, amit mindannyian keresünk valamilyen módon. Néhány zene megmutatja a rejtett vagy bolond oldalunkat, sok közülük mosolygásra, és egyeseket akár sírásra is késztet. A zene megérint és megmozgat bennünket. Olyan dalokra van szükségem, amire egyszerűen mindig táncolhatok, és amelyek éppen a két különböző komponenst egyesítik: a világot, amiben élünk, zene és tánc által egyszerre tudjuk érezni, de akár elfelejteni is. És erre csak egy igazán jó zene képes.
“This House Is Mine”– Felfedezni és továbbadni…
(The Hypnotist)
Az a misszióm, hogy olyan zenéket találjak, amelyek minőségileg kiemelkednek a többi közül.
Látnoki zene, ami nem enged el többé bennünket.
Zene, ami kíváncsivá tesz bennünket, ha valami többre vágyunk.
Zene, aminek megvan az ereje, hogy létrehozzon valami újat, és embereket egyesítsen.
Zene dj-ktől és dj-knek, jó esetben konzekvens dancefloor-hangzás, de nem konzervatív, hanem nyitott az újra, legfőképpen a régi és új keveredésére. Hangos és erőteljes legyen, ugyanakkor kifinomult, érzelemmel teli, experimentális, bizarr és teljesen szétcsavart. Autentikus zene, ne pedig valamiféle vaktában másolt, lázadjon, és alkosson újat. Ez a mozgatórugóm, ilyennek kell a zenének lennie, ezek után kutatok. Searching and creating for 30 years…non stop!
„The Sound Of Music” – Techno, House und…
(Falco)
Nagyon érdekes időszak volt, amikor az elektronikus zene egyre nagyobb szerepet töltött be a klubokban, egyre több és több helyet foglaltak el a zenei palettán. Nagyon jól emlékszem még arra az esetre, amikor 1981-ben először hallottam Kraftwerket a Dorian Grayben. Teljesen eldobtam az agyam! A Dorian Gray mindig is Németország legjobb hangrendszerével büszkélkedhetett, azt éreztem, mintha csak egy ufóban lettem volna. Lézerfény és ködfelhők (a „Computerwelt” ment éppen) ezzel a zenével kombinálva…ez akkor hatalmas élmény volt számomra! Ettől a naptól kezdve maradt meg számomra az elektronikus zene a legérdekesebb és leginkább szabad szellemű zenének. A zenei forradalom, leginkább ami itt a tánctéren zajlik, egy elektronikus forradalom!
Emelett természetesen a hang, mint olyan döntő volt, és ma is az. Lázadó analóg hangzás, a Roland masináiból, a híres mágikus számokkal, 909, 808, 101 és 303, a Mini Moog, vagy a Korg MS20 szintetizátor, és MonoPoly jellemezte leginkább a house- és technozenét.
Egy bakelitlemez hangzásáról (ami még mindig a legelterjedtebb analóg lejátszási mód) az elmúlt évek során már nagyon sokat írtak és diskuráltak. De ahogyan azt használják: egy jól nyomott lemez, egy jó lemezjátszón, egy jó keverőpulton lejátszva egyszerűen szebben hangzik, mint digitális formátumú konkurensei. A bakelit az eszköz mindenki számára, akik valóban értékelik a jó hangzást!
Mindig sok időt fektettem abba, hogy új zenéket találjak. Hetente többször mentem a lemezboltba, hogy meghallgassam az újdonságokat, kicseréljük a tapasztalatokat dj-kollégákkal és producerekkel, valamint a techno- és a house zenéről diskuráljunk. Ezt a luxust időhiány miatt ma már csak havi két alkalommal tehetem meg.
A srácok a frankfurti Freebase Record Store-ból vannak annyira kedvesek, hogy közben is küldik hozzám haza a lemezeket, mivel egyszerűen rengeteget vagyok távol az otthontól. Mindazonáltal hiányolom a lemezboltok szociális környezetét. Ezen kívül rendszeresen kapok promókat. A hallgatási rituálém nem sokban változott: ahogy korábban is, most is sok időt fektetek abba, hogy új lemezeket hallgassak meg. Új zenéket találni, szelektálni, azokat összekapcsolni, és ebből mindig új és új zenei utazásra indulni: ez a küldetésem, és hasonló volt a dj-zési stílusom is az elmúlt 30 évben. A szubsztancia és a zene minősége mindig döntőnek számított – absztrakt vagy éppen melodikus módon tálalva –
a szemem és a fülem mindig a tánctérre összpontosít. Frankfurt és Ibiza táncterein váltam úgymond naggyá. Ezek miatt lépek fel még ma is.
Itt bontakozhat ki csak igazán a zeném!
Technika és fejlődés: a lemezjátszók, a munkaeszközöm – a játszási lehetőségek továbbfejlődése soha nem érdekelt…
Az, hogy hogyan játszod le a zenéket, éveken keresztül nem volt kérdés – hiszen a dj-k kizárólag bakelitlejátszón zenéltek. A mixelés számomra létfontosságú volt mindig és az is maradt mind a mai napig. Egy szettet zökkenőmentesen keverni, minden dj számára követelmény, különösen, ha több óráról van szó. Ettől nagyon ideges tudok lenni. Azt mondanám, hogy az erősségem az improvizálás. Arra törekedni, hogy egy szettben olyannyira el tudjunk mélyülni, mintha minden csak magától történne, az egy szenvedélyes feladat. Mintha csak egy hangszeren kezdenék el játszani. A zene egymásba kapaszkodik, ekkor egy egyedi dinamika alakul ki a mixben és a tánctéren. Energia, vagy inkább már mágia keletkezik, és ez az a pillanat, amiben minden elveszik, és az az érzés támad, hogy éppen itt és éppen most – ezek vagyunk MI itt!
Soha nem tudnám elképzelni az előadásaimat úgy, hogy előre beállítsam a zenék sebességét, ekkor elveszne az izgalom, és még valami különösen meghatározó: a keverés öröme! Az effekteknek, valamint a mesterkélt kiállásoknak sem vagyok különösen nagy híve. Valószínűleg, ha az equalizerrel játszunk, teljesen normális és effektekkel teli lesz, mégis nagy hangsúlyt helyezek arra, hogy a zenének, amit játszok, semmiképpen sincs utómunkára szüksége, hanem magában hordozzon egy bizonyos eredetiséget, tartsa meg a karakterét. Producerként sem igazán örülnék annak, ha a dalom teljesen össze van vágva, effektekkel van agyon cicomázva, mi marad akkor a saját ötletemből? Ma már sok minden keveredik, a producer elkezd dj-zni, a dj pedig elkezd producerkedni. A technika ma már mindezt lehetővé teszi!
Dj vagyok, szelektáló és közvetítő, az előadásom és a figyelmem a kiválasztott zenémnek és a közönségemnek szól – és a pillanat örömének! A nyomás egyre nehezedik azon szenvedélyes dj-k számára, akik teljes mértékben a zene, a kiválasztás és a szett minőségének rendelik alá magukat. Ma már egyszerűen megkövetelik azt, hogy egy praktizáló vagy jövendőbeli dj zenét is megjelentessen. Jó, ez természetesen segíthet, de mit mond el mindez a dj minőségéről?
A technikai újítások következtében sokkal nehezebb a dj helyzete, mint szelektor és közvetítő. Az ipar felkészült és mindenféle új szoftverrel, valamint digitális lehetőséggel készül a bakelitről zenélés kézi művészetének szétzúzására. Az a veszély leselkedik a zenére, hogy a technika egyre inkább és inkább előtérbe kerül, de az effektek és különböző dj-eszközök használata gyorsan nagyon könnyen tévútra vezethet. A végeredmény egy igazán egyhangú zene lehet, statikus és dogmatikus. Az egyén, mint varázsló egész egyszerűen eltűnik és megszűnnek a mágikus pillanatok.
Ebben a környezetben ma ki az, aki jó és igényes zenét ír? Kinek van még szüksége dalokra, amelyek üzenetet hordoznak, hangulatokra a dalokban? A „bit-producerek és a „loop- és efffekt dj-k” természetesen új kapukat nyitottak számunkra is, de leginkább csak tömegben, és azzal, hogy ezt munkamódot érvényesítik, egyszerűen túl sok veszett el.. Mindenesetre abból túl sokat, ami a táncparketten igazán fontos.
Voltak mindig is olyan zenék, amelyek az elmúlt években nagy hatással voltak a szcénára. Dalok, aminek van eleje és vége, történetet mesélnek el, kézzelfogható hangulattal: „Knights of the jaguar” talán a legjobb példa erre. Amikor kiderült, hogy a Technics 1210 zseniális lemezjátszójának a gyártását leállítják, világosabbá vált, a jelenlegi és az újabb generáció érdeklődését egyre nehezebb felkelteni ebbe az irányba. Milyen lenne egy zongoristának, ha azon tények elé állítanák, hogy nem gyártanák többet a hangszerét? Szomorú hírek, nem csak a bakelit dj-k számára, mivel lassan eltűnik a kultúránk egy szelete. Egy fontos darab, ami nélkül ez az egész történés nem így zajlott volna le…
„Put the needle on the record…”
(Criminal Element Orchestra /M/A/R/R/S/
Annak ellenére, hogy bakelit dj-ként egyre nehezebb a dolgom, ha meg akarom találni a zenémet, várom már az elkövetkezendő éveket, hogy zenéljek nektek. Nézzétek el nekem, ha néha CD-ken is játszom, ezt már a múltban is csináltam néha és valószínűleg egyre gyakrabban elő fog fordulni. De számomra még ma is a bakelit a királyi kategória, és továbbra is támogatni fogom. Két lemezjátszó és egy keverőpult a hangszerem, ez már 30 éve így van és ez nem is fog megváltozni. Továbbá: örülnék neki, ha sokan az aktuális és a következő generációból ugyanezzel a lelkesedéssel osztoznának és követnének a zenékben és a hangulatban.
Szeretném megköszönni nektek a bizalmatokat, szereteteteket, érdeklődéseteket és a verejtékeiteket az elmúlt 30 évben – There was only love in the air and there always will be!
Szerencsére még mindig töretlen a szenvedélyem a zene és tánc irányába, a jövőbenis ez okozza majd nekem a legnagyobb örömöt, hogy zenéljek nektek!
Minden jót kívánok nektek, családotoknak és barátaitoknak!
See yo ont he dancefloor – let’s dance!
Love,
Sven
U.I.: Természetesen még nagyon sok mást is elmesélnék az elmúlt 30 év élményeiből. Többet erről később, már dolgozom rajta.
U.I. 2: A Cocoon művészeinek 80%-a bakelitről zenél.
Köszönjük a Cocoon-nak, hogy az esszé eredeti német szövegét rendelkezésünkre bocsátották!

 


Szólj hozzá!

Leave a Comment