Szép lassan el fognak tűnni a klubok, ahol rezidens lehetnél! – Interjú: Danny Tenaglia

Vannak olyan előadók, akiket nem kell bemutatni az idősebb generáció tagjainak, az amerikai Danny Tenaglia pedig egészen biztosan közéjük tartozik. Visszatért Brooklynba, hogy a Marco Carola által szervezett Music On bulin zenéljen, az alkalmat megragadva pedig a Billboard készített is egy hosszabb interjút a helyi house legendával. Tenaglia beszélt arról, mennyit változott a New York-i dance szcéna a 70-es évek óta, és arról a trendről, hogy sajnos egyre több klub zárja be a kapuit. Zeneileg talán már nem ő az aki meg fogja határozni a közeljövő hangzását, de rengeteg érdekességről szó esik, amit mond arra nagyon is érdemes figyelni!

“Nagyon izgatott vagyok, hogy olyan valakivel játszhatok, akivel még soha nem játszottam.” – kezdte Tenaglia. “Marco nagy tisztelője és barátja vagyok de azon kevés DJ egyike, akivel nem szerepeltem még egy éjszakán. Valószínűleg ugyanazon a szórólapon már szerepeltünk, egy fesztiválon vagy bárhol, de soha nem játszottunk együtt. Sem ő előttem, vagy fordított fellálásban. Nagyon kedves tőle, hogy vendégként szerepelhetek a Music On bulin.”

“Több mint húsz éve ismerem Marco-t, amikor még techno előadó volt. Nem tudtam sokat róla DJ-ként. Annyit, hogy olasz fickó és Nápolyból származik. Aztán elkezded megismerni az embereket a magazinokból és megtudod mi is történik velük. Tudtam, hogy van egy Zenit Records nevű kiadója. Valószínűleg a Twilo-s évek környékén kezdtem el több techno lemezt keresni. Aztán egyre gyakrabban láttam a nevét. Ő ugye a Music On frontembere. Jó látni valakit, aki megdolgozott a sikerért.” – így Marco Caroláról

Marco Carola egyik Music On buliján
Marco Carola egyik Music On buliján

“Végre nem olyasvalaki, akiről két évvel ezelőtt azt sem tudtad kicsoda. Egy kéz a gombon, egy kéz a levegőben, ohh én is DJ vagyok! A DJ-k egy része 200 ezer dollárral tesz többet zsebre egy koncerten, mint én. Nem vagyok elkeseredet, nem is nagyon érdekel. Örülök, hogy ez még mindig kapcsolódik ahhoz amit csinálok: a zene, a szórakoztatás. Teljesen megváltozott az egész ahhoz képest, amikor még 40 évvel ezelőtt Brooklyn-i klubokban és loungeokban kezdetét vette a karrierem. De még mindig benne vagyok. Nem panaszkodom. Tudnék, de nem fogok.” – vélekedik arról, mennyire megváltozott minden.

“Már nem is nevezném dance szcénának. Eleinte valóban arról szólt, hogy az emberek táncolnak. Volt egy képlet erre. Ha kiürítetted a táncteret, tenned kellett valamit, hogy az emberek visszajönjenek és újra táncoljanak, vagy elveszíted a munkád. Manapság ez egy egészen másik sport. A DJ-k nem csak DJ-k; művészek vagyunk, felváltottuk az élő fellépőket, reflektorfényben állunk producerekként is. Korábban csak egy rezidens DJ voltál. Nincsenek más DJ-k, nem volt más a szórólapokon, nem rögzítették a felvételeket, nem készítettek CD-t. 8 sávot és kazettát adtunk a barátoknak, az unokatestvéreknek, és úgy mentünk a lemezboltokba mintha templomba mennénk. Nem tudok semmit ami ne változott volna meg.” – folytatta.

“Ami a klubokat illeti: mint született New York-i, azt látom, hogy a dolgok már nem Manhattanben történnek – gondoltad volna ezt valaha? Persze vannak helyszínek, de ezek többnyire VIP-table-service helyek. Olyan vagyok, mint egy elefánt, amire folyamatosan lőnek de még mindig él. Bumm! Egy másik klub. Bumm! Egy másik klub. Teljesen véletlenül megannyi záróbulim volt mostanában. Zártam az Industry-t és a Government-et Torontoban. Nem is tudom felsorolni az összes klubot, ahol az enyém volt az utolsó buli. Vinyl. A Space Miamiban. Azt hiszem, az emberek úgy néznek rám, mint a srácra, aki mindig egy különleges eseményt, a záró bulit kapja. Talán ez is összefügg azzal, hogy szeretek hosszú szetteket játszani. És ha joguk van tíz vagy tizenöt órára meghosszabítani a nyitvatartás, én annak is állok elébe!”

A New York-i Twilo klub belülről
A New York-i Twilo klub belülről

“Ami a legjobban megérintett, az volt, amikor a Vinyl-t bezárt. Öt évig voltam rezidens, minden pénteken éjféltől egészen délig. Ez volt az utolsó, amit New York kínálni tudott, ha olyan helyet kerestél, ahol valóban egy rezidens DJ lehetsz. … A rezidencia egy nagyszerű dolog. Úgy ismered a klubot, mint a hálószobádat. Amikor először játszol valahol, mindenhez alkalmazkodnod kell: a környezet, a hang, a monitorok, a konzol magassága, hogy hol legyen a fénytechnikus. … Minden évben, amikor rezidens voltam, kaptam egy-egy kiadványt amit várom, hogy visszamehessek és újra játszhassam. A tömeg is alig várta, hogy újra hallja. Lehetett egy promo, egy whitelabel, egy edit, vagy bármilyen újdonság mint Adeva és az In and Out of My Life. Vagy a Fired Up óriási kedvencem volt a Twilo-ban. Amint ezt meghallották az emberek, rögtön felálltak. Szomorú de ez a varázslat eltűnt. Nem kell többé bemutatnod nekik új zenéket.”

“Kaptam nagyszerű ajánlatokat de nem mondhatok igent mindenre. Van egy hajós buli Manhattanben és játszhatnék Hot Since 82-vel Ibizában, de ugyanazon a napon lenne. Ajánlatokat kapok, hogy zenéljek Ibizában Jamie Jones-val. Április 21-én játszom az a Output-ban, ahol New Yorkban nagyrészt fel tudok még lépni. Fesztiválokon fogok zenélni Montrealban és Izrael egyik olyan részén, ahol sosem jártam még. Az Ultra Festen is fogok játszani. Nem tudom abbahagyni.”

“De megpróbálom megragadni a technológia kínálta lehetőségeket. A 70-es években csak két lemezjátszó volt és valamilyen eszköz, hogy rögzíts vagy olcsó effekteket használj. Folytattuk a CD-vel, most pedig minden digitális. Számítógépek lettek, Serato és Traktor. Egy darabig azt hittem, soha nem fogok dolgozni ezekkel. Most az ötödik Traktort használom és nagyon megszerettem. Azt hiszem egy teljesen új örömforrás ez nekem a karrieremben. Soha nem gondoltam volna. Valószínűleg a sok éves producer / remixer munka miatt. Miután elkezdtem dolgozni a Traktorral, rájöttem, hogy egyszerre hét, tizenegy sávot is tudok használni. Használsz loopokat, acapellákat. Nagyszerű, hogy több sáv áll a rendelkezésedre. Szeretem ezt a spontaneitást.”


Szólj hozzá!

Leave a Comment