Nyilván többen feltettétek már a kérdést magatoknak vagy valamely rendezvénysorozat promóterének/szervezőjének is, hogy „Miért nem hívjátok el XY előadót?”, „Miért megint Z-t hozzátok, mikor tavaly is itt volt?” … A kérdések formailag a végtelenségig módosíthatók, tartalmilag viszont ugyanazt takarják. A válasznak viszont számos összetevője van. Néhány napja közöltünk egy cikket weblapunkon „Technokapitalizmus” címmel, ami ezzel kapcsolatban több területet is érintett a globális szcénát illetően. Aki esetleg nem olvasta, az ITT pótolhatja a hiányosságot. A cikk alatt egy kisebb kommentháború alakult ki, így arra gondoltunk megszólaltatunk egy illetékest hazai oldalról. Bozóki János a Badgirls rendezvénysorozat feje, a kiskunhalasi DTD rezidense készséggel válaszolt felmerülő kérdéseinkre. Klubmanagementről, az előadók kiválasztásáról, a bookingról és sok egyéb érdekességről beszélgettünk vele:
Vágjunk bele rögtön a közepébe! Elvonatkoztatva a budapesti dömpingtől, létezik ma Magyarországon, elsősorban vidéken klubkultúra? Vagy a mai teenagerek és a huszonévesek többsége már csak 1 – 1,5 órás “fesztiválhaknikon” fog felnőni?
Létezik, de már régen nem olyan méretű, mint volt akár csak 5 éve is! Szigetek vannak, vagy fellegvárak, ahol ennek komolyak a hagyományai. Ott ez életben van, mert tesznek érte, de rengeteg városban eltűnt … Győr-ben a Sikztah, Sopronban a Junkie-ék, mi Kiskunhalason a DTD-ben és Szegeden a Sing ahol egyáltalán külhoni fellépőt is be mernek vállalni, de nagyon sok város “meghalt” ezen a területen. Ezek mellett hazai “underground” arcokra építő buli is nagyon kevés maradt, bár vannak üdítő kivételek, mint a Mariaposas produkció Balmazújvárosban, vagy mi pl Kecskeméten úgy, hogy nincs egy normális klub sem a városban! Egy rendezvényhelyszínen visszük tovább a bulijainkat, ami szerencsére nagyon sikeres.
A klubszcénánál maradva most tőled idéznék: “… ha mi is kapnánk 1 milliárdot az államtól/Uniótól klubépítésre lehetne is versenyezni … De így abból főzünk ami van.” Ezt kifejtenéd kicsit bővebben?
Remélem nem félreérthető ez a mondat és meg is magyaráznám, hogy világos legyen!
Az talán köztudott, hogy a fővárosban az Akvárium 1,7 milliárdos beruházás keretén belül újult meg, az Erzsébet tér részeként. Itt nyilván nem csak a klubra-koncertteremre jutott ez az összeg, hanem a környék rekonstrukciójára, mint többfunkciós közösségi térnek a létrehozására. Ráadásul ez egy jó dolog, aminek örülni kell! Az, hogy ilyenre pénzt áldoznak, egyáltalán városi vagy kormányzati szinten támogatják ezt a szegmenst és ezzel egy európai, sőt világszínvonalú helyszín jön létre, fantasztikus! Arra utaltam, hogy ezt csak a várható belépő és ital bevételekből önfinanszírozhatóvá tenni, úgy hogy az belátható időn belül meg is térüljön, mint beruházást szinte lehetetlen.
Ugyanez igaz a fesztiválokra is, ahol az idén ha jól emlékszem szintén 500 millió EU-s pénzt kaptak a nagyok. Erre azt tudom mondani, hogy ez is teljesítmény és művészet idáig eljutni és ezzel lehet olyan extra dolgokat elérni a mai gazdasági körülmények között, amivel fel lehet zárkózni a világhoz.
De ez igaz a mezőgazdaságra is, vagy más területekre. Egy gazda hogy tudna több 10 milliót beruházni üzemre, fejlesztésre, stb ezen források nélkül?! Sehogy! Bár több ilyen lehetőség lenne ebben a szcénában is! Vagyis úgy pontosítanám, hogy ez már egy másik liga, ahol nem tudsz labdába rúgni, ha önerőből próbálkozol.
Tudomásul kell venni, hogy ebben az érdekérvényesítő, pályázati lehetőségeket kihasználó részben is jónak kell lenned! Így lehet, hogy a fesztiváljaink, mint a Sound, a Volt, a Sziget, a BMyLake egyáltalán vannak és világszínvonalúak, ki tudják fizetni a világpiaci árakat. A klubok már régen nem! Két éve még a Carolát meg tudtuk venni, ma már elérhetetlen a világpiaci ára miatt! Nem lehet kitermelni őket sima klubesten, csak ezek a fesztiválok képesek itthon megfizetni őket. Ezért mondom, hogy ezzel nem lehet ma már versenyezni és labdába rúgni, abból főzünk amiből lehet ☺
Persze el kéne vonatkoztatni a napi politiáktól, ahol ma ez a téma enyhén szólva is megosztó lehet. Az lenne jó, ha ez több helyen működne és persze politika mentesen. A közönség meg talán megérti, hogy ami a beszélgetés témája is, hogy egy globális kapitalista világpiacon a világ nagyon elhúzott mellettünk és ma már nem, vagy pl így lehet a lépést tartani vele.
Térjünk át a bookingolásra. Minden felgyorsult, így rengeteg az olyan előadó akiket 1-2 éve még alig ismertünk ma pedig már csak horror összegekért zenélnek. Ez a fajta hirtelen jött hype szerinted inkább előre mozdítja az underground szcénát vagy épp az ellenkező hatást váltja ki?
Szerintem ma már nem is hiteles ez a kifejezés, hogy underground erre a vonalra amit mi is képviselünk! Zeneileg még annak lehet nevezni, de üzleti szempontból, kulturális értelemben már nem az!
Amikor 4 éve a Seth Troxler nálunk tolta még Kecelen, 2000 euro volt. Most 12-ért sem adják oda?! Mi van?! Ez mitől underground?! A Seth Troxler és a Richie Hawtin is a legnagyobb ügynökségnél nyomja, ugyanott, mint az összes EDM sztár, és ugyanúgy magánjettel repked mint a Calvin Harris vagy az ex-Swedish House Maffia tagok akik szintén ott vannak!
Sőt a gázsijuk is közelít! A Richie van, hogy 100.000 EUR-t kér és ma meg már úgy is viselkedik, mint egy szétcsapott kokainos rock sztár! Ez mitől underground????!!!! Ugyanazt a stricit választották, csak más ruciban táncolnak de mindkettőnek luxus ára van ha rossz májú akarok lenni!
Nagyon kemény üzlet, óriási pénzekkel és eladták, átadták nekik magukat! Sőt ők mozgatják, generálják mindezt! Ami nekem underground az azok az artistok, akik ezt nem így közelítik meg és árakban is tudnak disztingválni, mégha sikeresek is a világban. Persze emberek ők is, és ha ekkora a kereslet rájuk, akkor a kapitalizmus törvénye szerint ilyen is lesz az áruk és a helyükben ki ne akarna nagy lét eltenni?! Csak akkor ne fikázzák a kollégáikat és ne “undergroundkodjanak”! Ezt hagyják meg a valódi művészeknek, akik ennek még kulturális missziót, pénz nélkül is önkifejezést, érték közvetítést tulajdonítanak és eszerint is élnek!
Félreértés ne essék, én sem tartom magam valódi underground művésznek, vagy amit csinálunk sem az, de nem is szidom a többi műfajt, hanem elfogadom, hogy ez is része a szcénának és ma már legalább akkora ipar, szórakoztató biznisz, munka, mint önkifejezés és nagyon tisztelem azokat akik ezt még misszióként űzik.
Az, hogy előre mozdítja-e mindez a szcénát? Nem tudom … Elfogadom, hogy ez a dolgok természetes rendje, ez történt a rock zenével, ezzel a műfajjal is és mindig lesz majd valami új ami táplálja.
Infók és live mixek gyakorlatileg korlátlan mennyiségben érhetők el interneten akármelyik előadóról/előadótól ami rendben is van. Mégis érdekelne, hogy mennyire nehéz olyasvalakit vagy valakiket találni akik egyfelől eladhatók, meg tudnak tölteni egy klubot és mégsem tartoznak a megfizethetetlen kategóriába, tehát végeredményben nem nullszaldós vagy rosszabb esetben bukó a buli?
Nem nehéz, hanem szinte már-már lehetetlen és külön művészet! 🙂 Ez ami kihívás ma már! Megtalálni azt a valakit, valakiket és abban az időben, amikor még kitermelhető és valóban tehetséges és el tudod még hozni rentábilis áron.
Anno a Luciano-t így tudtuk volna elhozni, (Kecel bezárása előtt pont konfirmálták, 5-öd olyan áron mint most!) vagy a Troxlert így hoztuk el. De az Audiofly, Davide Squillace, Matthias Tanzmann, Nick Curly, a Guy Gerber, a Marco Carola is ide tartozik és még sorolhatnám. Persze ma már ezt nem lehet úgy megtenni vidéken egy kisvárosban, mint egykor. Nagyon sokan elmentek külföldre, pont a mi törzsközönségünkből, vagy elég ha csak Budapestre költöztek. Ez utóbbi terep sokkal jobban alkalmas ma már erre.
De nyilván így is megteszünk mindent amit lehet. Például a Luigi Madonnát, Marco Faraone-t vagy most a Luca Agnelli-t így építgetjük és működik!
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: a bevételi oldal egyik legfontosabb része a jegyeladásből befolyt összeg. Vegyünk egy nagyon leegyszerűsített példát: van egy átlagosnak mondható 3000 HUF-os belépő és ezer fizető vendég, ami ugye 3.000.000 HUF = 10.000 EUR. Ez mire és főleg kire elég itthon vidéken vagy Budapesten?
Nincs 1000 fizető, kezdjük itt! Az 1000 ember óriási szám és nagyon nagy siker! 5-600 fő is komoly eredmény, főleg ha olyan sok buli van Budapesten! Vidéken pedig kuriózum ilyen zenére, hogy 5-600 ember megmozduljon! Valahol még a 2-300 is nagy szám!!!
5-600 fős buliból kb. 1000 – 1500 EUR-s DJ-t tudsz kitermelni nullára ha kifizetsz mindent, az ital-bevételeddel együtt. Egyszerűen olyan költséggel jár kinyitni egy klubot! Munkabérek, járulékok, áfa, artis jus, adók, bérleti díj, hang/fény, reklám, közüzemi díjak, fogyó eszközök stb. Egy laikus el sem tudja képzelni.
Ezért nem látsz olyan sokszor 10.000 EUR-s DJ-ket klubesten, vagy max presztizsből, hogy megmutasd a konkurenciának – de pénzt nem keresel és komoly buktába szaladhatsz bele. Viszont van pozitív ellenpélda is: Hernan Cattaneo-t pl. okosan manageli a Deadcode évek óta mert ritkán hozza el, hogy érték maradjon és mindig telt házzal. De kevés ilyen tuti jolly joker van és ezek mögött is komoly hazai munka van promócióban.
December elején vendégetek lesz Luigi Madonna aki korábban is játszott már nálatok. Az olasz úgy 5-6 éve tűnt fel, 2011 óta pedig a kanadai Plus 8-nál, a Marco Bailey által életre hívott MB Elektronicsnél és főképp a svéd Drumcodenál jönnek ki a zenéi. Nyilván nem várom el, hogy kiterítsd a szerződések részleteit, de ez a fajta karrierépítés és az, hogy számos nagy fesztiválon lépett már fel, nagyságrendileg mit jelent akkor, mikor a gázsiról tárgyaltok?
Vele exklúzívak vagyunk Magyarországon, mert amikor elhoztuk először megláttuk benne a fantáziát és megbeszéltük vele, hogy építjük itthon a nevét és ügyelünk rá, hogy ne járassák le. Anno a Lee Burridge mellé tettük be, hogy megismerjék az emberek. Romániába is visszük egyébként.
“Szerencsére” az olasz társadalom sem dőzsöl az Euroban és ott van értéke minden egyes 100 EUR-nak is, ráadásul ő alapban olyasvalaki, aki tudja és értékeli a másik oldal munkáját. A managementje is látja mit teszünk hozzá és ő pl rentábilis tud lenni, ahogy már fent említettem.
Ilyen szerencsére a Marco Faraone is, akit meg a Debüttel és a HiFly-val ugyanígy együtt építünk. Minden csapatnak megvannak ezek a “kedvencei” akiket megszeret a közönség és ő is lojáis lesz az adott csapathoz, ennek így kéne működnie egyébként!
Lee Burridge-vel több mint 10 éve ilyen a viszonyunk, de az Audiofly-t is mondhatnám, 2006 óta ha jól emlékszem kilencszer hoztuk őket, értékelik a munkánkat és emberileg is barátként viszonyulnak hozzánk. Nagyon sok múlik az adott előadó hozzáállásán és ők nem a nagy lét hajkurásszák, hanem minőségi jó bulikat szeretnének, ahol mindenki elégedett.
A nyugati szcéna teljesen más világ de tőlünk délebbre – nyilván nem heti rendszerességgel – nem csak a legnagyobb fesztválokon, hanem klubokban is sűrűbben lépnek fel olyan előadók akik itthon csak ritkán és akkor is főleg fesztiválokon. Sasha, John Digweed vagy Marco Carola azok közé tartoznak, akikkel tényleg teltházas bulit lehet csinálni. Viszont őket már hallottuk számtalanszor és nem gondolom, hogy Carl Craig, Derrick May vagy Laurent Garnier kisebb nevek, sőt nálatok még a klub reputációja is megvan. Bár Garnier volt már pl. a Cinema Hallban de mégsem jellemző itthon, hogy az ilyen zenei vonalat képviselő techoelőadókkal kísérletezgessenek. Mit gondolsz miért? Ennyire drágák lennének?
Mi buktunk legutóbb a Sashán és a Digweeden is és nem tudtak 1000 embert sem, mint ahogy a közgondolkodás képzeli! De így is álltunk hozzá, presztizsből hoztuk el őket és építkezés céljából.
Ehhez képest a többi névvel meg sem próbálkoznék, mert a Laurent Garnier Budapesten sem tudott olyan létszámot amivel ne lenne ráfizetéses – vidéken meg még annyira sem ismerik! Őket a nagy feszteken tudom elképzelni csak, ahol szakmailag hitelesek és be merik vállalni őkat. Lehet szidni a Deadcode-ot, de erre itthon ma csak ők képesek.
Marco Carola például 2012-höz képest 6x annyiba kerül!!! Ismétlem 6x!!! Igazi giga sztár lett! Nem véletlen, hogy az USA-ba utazik át Ibiza után és onnan nem tudod megfizetni, hogy átjöjjön. Hiába volt rá többször is ígéretünk, egyszerűen te sem hagynád ki a helyében az ottani ugyanolyan jó bulikat 6x-os áron.
Ha tehetnéd és meglenne a kellő tőke, kik azok akiket a mai trendeket követve és valahol előrefelé is tekintve elhoznátok és bemutatnátok a hazai közönségnek?
Mindenképpen egy Music On Marco Carolával! 🙂 Egy Paradise Jamie Jones-val, Richy Ahmeddel, és mondjuk egy Ame, vagy Tale Of Us, Recondite special guesttel … De egy Capriati-ért is össze tenném a két kezem, esetleg egy Solomun és Dynamic night, Maceo Plex. Sok ilyen van. Azért van olyan amit meg is csináltunk pl a Krikóval közösen mint a Flying Circus Audiofly + Blond:ish, Marco Faraone, vagy most a H.O.S.H. is ilyen.
Utolsó kérdésem pedig az, hogy nyilván a profit a célja mindenkinek aki ezzel foglalkozik és álljon bármelyik oldalon. De érdekelne mit gondolsz, hova tart most és hova vezethet a távolabbi jövőben ez a “pénzéhség”?? Hogy látod, mi az aminek változnia kellene ahhoz, hogy például nálatok a DTD-ben újra a régi híréhez méltó bulikat látogathassunk akár havi rendszerességgel? Megöli ez a trend a vidéki klubokat vagy jobb esetben “csak takaréklángon” engedi őket üzemelni, elsősorban kisebb előadókkal?
Az régen baj, ha a profit a cél! Ha az lenne nem csinálnánk, az csak az ajándék ha még marad is valami! Kecel anno és a DTD ma már jó ha 0-ra jön ki, és azért csináljuk, mert szeretjük és itt tudjuk megvalósitani a saját elképzeléseinket klubest szinten.
Az meg, hogy közben megváltozott a piac, kivándorlás, meg elvándorlás történt, és nem lehet egy 10.000 fős kisvárosban ma már vinni a zászlót: piaci tény! Egy 2 millás Budapesten ez sokkal egyszerűbb! Halasra el kell utazni, és ezt a régió meg is teszi, de 150-200 Km-ről ma már nem fognak eljönni ide. Ők a BS-re, a BMyLake-re vagy egy Bónuszra spórolnak és mennek el teljesen jogosan.
De nincs bizonyítási kényszerünk! Mi már elhoztuk a Dubfiretől a Loco Dice-ig, Carolától a Sasha-Digeszen keresztül majdnem mindenkit. Mi a régióra építünk, ott van egy komoly bázisunk, kultúránk és ott tudjuk ezt a maga racionális keretei közt vinni, és felépíteni generációról generációra ezt az egészet. Örülünk annak és büszkék vagyunk, hogy ezt ilyen körülmények között még meg tudjuk tenni, és nem nyitunk helyette inkább 3 romkocsmát egy egyetemi városban, ami tuti jobb üzlet lenne. Gyertek el és nézzétek meg! 🙂
Comments are closed for this post.