Time Warp – Jöttünk, láttunk, visszamennénk

Réges régen érintett meg utoljára az az érzés, mintha csak álmodtam volna az egészet, a valóságban ez nem lehetséges, túl szép hogy igaz legyen… Aztán belenéztem a táskámba, és ott lapult a számtalan bizonyíték (TW karszalag, TW legyező és a telefonban képek, videók) arra utalva, ez az egész nem csak egy álom volt. Ha nem csalnak az emlékeim utoljára zenei eseményről kb 10 éve sikerölt úgy hazajutnom hogy, napokkal később is izomláz gyötör, konkrétan alig bírok járni. Na de ne szaladjunk ennyire előre, érdemes a sztorit elejétől végigvenni.

Time Warp! Akik már tiszteletüket tették az eseményen ódákat zengenek róla, feledhetetlen élményekről beszélnek mind zenei mind vizuális téren, és mind mind azt állítják a helyszín tökéletesen egyedi varázsa a régi illegálpartik hangulatát idézi, mindeközben a termek látványvilága külön-külön is a jövő kapuit nyitogatja minden évben. A fellépő művészek műsoraiba pedig egyszerűen képtelenség belekötni. Tökéletes a line up.

Ezen beszámolókon felbuzdulva már évek óta tervezgettem a Time Warp bekebelezését, és most már tiszta szívből kijelenthetem: két nagy pofon jobbról, balról magamnak mert eddig kihagytam, ahelyett hogy megoldottam volna a menetelt. Számon bánom, de a lényeg: most végre ott voltam!

Busszal vágtunk neki az útnak tizenketten. Elég jól haladtunk az autópályán lévén éjszaka utaztunk, így a tervezett dél, délután 2 körüli érkezés helyett már délelőtt 10-kor Mannheim belvárosában felfedezőtúrára indultunk. Első utunk egy parkba vezetett amit még a buszból figyeltünk ki. Csodaszép szökőkút kápráztatta el a retináinkat, melyet egy rendezett fákkal körbevett, gyönyörű fűszőnyeges park ölelt. Itt elidőztünk úgy egy órácskát, majd átsétáltunk a Luisenparkba, ahol valóságos csodavilág fogadott minket. A városközponttól nem messze található csodaszép dombok ölelte zöldövezet, kialakított tóval, és „folyóval”, színes virágokkal, pihenőhelyekkel köztünk totyogó állatokkal. Varázslatos helyszín, aki Mannheim-ben jár feltétlenül látogasson el ide, mert nagyon nagyon megéri még a 6 eurós belépő ellenére is. Nem sok helyen fordult még elő velem hogy séta közben oldalra nézek és körülbelül fél méterre leszáll, majd egy jódarabon sétál mellettem a gólya. De találkoztunk flamingókkal, különféle jóarc szárnyasokkal, illetve mutatványos, illegő-billegő pingvinekkel is. Érdemes megnézni itt a kínai házat, sétálni a tóparton, vagy csónakázni, vagy a napozó ágyakon/székeken bandázni a barátokkal. Egy komplett délutánt el lehet itt tölteni, ám vigyázat! Az éttermi árak korrektnek tűnnek, de sajnos mirelitet kaptunk a tányérunkra, így inkább azt mondanám hogy drága a hely.

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

A kis kirándulás után készülődés, majd irány a Time Warp!

Este 7 körül érkeztünk a bejárathoz, ahol elkezdtük az alapozást. Úgy másfél óra alatt szépen fogyott a pálinka és a whisky, majd miután megkaptuk a jegyeinket, a társaság jó része el is tűnt a tömegben. Még jó hogy megbeszéltük mint első bálozók együtt megyünk be, szétnézünk, kijelölünk egy találkahelyet reggelre és csak aztán széledünk szét. Nos, ez már rögtön első körben megdőlt, még jó hogy végső esetre a parkoló lett a „B” terv, így legalább arról mindenki tudott. Mi páran még maradtunk kicsit, nehogy pocsékba menjen a pálinka, de 9 körül azért már mi is befelé vettük az irányt. A bejáratnál igen komoly ellenőrzésen estünk át: motozás, kipakoltatták a táskák teljes tartalmát, átnézték a zsebeket… dezodort, parfümöt, folyadékot nem engedtek bevinni, ám az elkobzás nem örökre szólt mint a reptéren, hanem értékmegőrzőbe kerültek a dolgaink, és amikor indultunk haza a kapott jegy ellenében kiválthattunk mindent.

Ahogy sétáltunk a gyártelep utcáin kicsit eszembe jutott a máltai buliváros, ahol egy utcán mész egyenesen és ott van minden ami csak szem, szájnak, turistának ingere… ám itt azért jóval tematikusabb volt a helyzet. Úgy éreztük a Techno Kánaánba kerültünk. Jobbra és balra nyíltak a party helyszínek, ruhatár, étkező, mosdók és pihenőhelyek. Első körben a termeket vettük szemügyre. Minden helyszín egyedi hangulatú, erősen a line up-hoz igazított vizuális látvánnyal fogadott, így 6 csodavilágba is eljuthattunk a rendezvény ideje alatt. A hosszú sétálóutca lassan megtelt embertömeggel, egyúttal elvesztünk a kínálkozó lehetőségek tengerében.

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Image and video hosting by TinyPic

Őszintén szólva alaposan átgondoltam mikor, hol és kit szeretnék meghallgatni, persze ez rögtön első körben borult, úgyhogy leráztam magamról a tervekkel teli este feszültségét, és elkezdtem élvezni azt ami éppen körülvett. Bunte Bummlerrel nyitottam az 5-ös teremben, majd félóra elteltével ránéztem Recondite Live előadására, majd 15-20 perc Nina Kraviz (1. terem) után Maceo Plex (2. terem) ragadott magával.Cigiszünetben belehallgattam Magda előadásába, de annyira nem fogott meg így visszatértem a kettes terembe ahol végül majdnem teljesen leragadtam.

Maceo után már nem mentem ki, pláne hogy kezdett Dubfire. Körülbelül egy óra után szükséges volt egy kis szünetet tartani, így felkerestem a 3-as terem melletti mosdósort, hogy legalább egy kicsit belehallgassak Villalobos szettjébe is. Bejövős volt, úgyhogy elfogyasztottam még egy dohányárut, majd bementem vagy 20 percre, aztán siettem vissza Dubfire szettjének végére, mert aztán rögtön kezdett is Sven Vath. Fantasztikus felvezetés után még maradtam úgy 20 percet, majd kivettem egy kis pihenőt az étkezőben (ugyanis eddig a pontig egy percet se ültünk). Karotte volt a következő állomásterv, de sajnos kifutottunk az időből, így már csak a szettje végére értünk oda, ami nem is volt nagy gond, mert utána rögtön kezdett Garnier. Őt most hallottam először élőben, és szívem szerint végig maradtam volna a kupolás teremben, de mivel nyáron lesz még alkalmam meghallgatni őt 7 órában, úgy döntöttem, hogy csak ízelítőt veszek, majd később még visszatérek. Sven Vath utolsó félórájára kötelező volt bemenni. Az emelvényről hallgattuk végig és kamillázgattunk a látványvilágon. Fantasztikus élmény volt!

A társaság nagy része Carl Cox és Joseph Capriati b2b szettjére sietett, én viszont maradtam meghallgatni a Schwarzmann LIVE előadását. Imádom a kissé elborult, művészkedős, kicsit gonoszkodós világát, és hogy őszinte legyek erősen hozta azt amire számítottam. Egy kis szünet után Petar Dundov live előadására igyekeztem, ami persze ugyancsak nem jött össze miután összefutottam néhány baráttal, akikkel végül Richi Hawtin bűvkörébe kerültünk, és hát szigorúan magához is láncolt minket az esemény hátralévő részére. Talán egy kis szünetet tartottunk amikor odakeveredtünk még Laurent Garnier előadására, de fél óránál nem voltunk tovább távol. Körülbelül délután 1 lehetett amikor a talpam és a derekam felmondta a szolgálatot és emiatt el kellett hagynom a rendezvény helyszínét. Jó volt csücsülni a fűben a finom napsütésben, mindeközben átgondolni milyen fantasztikus élményekben is volt részem.

Alapvetően nem vagyok egy mászkálós típus, szeretek egy helyre, egy line up-ra koncentrálni, és élvezni ahogyan vezetnek a művészek az éjszakába, ami persze kizárólag egy tökéletes line up-pal, és időrendi beosztással lehetséges, ami itthon ritka mint a fehér holló, a Time Warp-on viszont teljesen természetes jelenség. Igazán nagy élmény volt a sétányon végigsétálni, kilépni a komfortzónánkból és átérezni a „jó helyen vagyok, jó időben, és nagyszerűen érzem magam” élményt. Sokszor elbizonytalanodva mégis melyik termet válasszam, a bőség, és a felbecsülhetetlenül igényesen összerakott programok zavarában. Így sokszor csak sodródtam az árral, és utólag úgy érzem ez így teljesen jó volt. Hosszú idő után most éreztem azt először hogy nem én vagyok az eseményért, hanem az esemény van értem. Mindent megkaptam amiért mentem, nincs hiányérzetem, és még így is hogy ennyit mászkáltam a termek között azt kell mondjam, egy kerek egész, komplett estét-délelőttöt kaptam ami mindent egybevetve is tökéletesen hibátlan volt.

Most persze bárki mondhatja, nem hiszi el hogy valami ennyire fantasztikus, biztos voltak negatív dolgok is… Igen voltak! A nagy tömeg magához vonzza a tolakodó, lökdösődő tuskó arcokat is. Nem egyszer majdnem fellöktek, rám borították az italom és még csak annyi sem hangzott el hogy „sorry”. Tisztelet a kivételnek, akik általában nem németek inkább franciák, magyarok, és olaszok voltak. A felsoroltak általában mindezt véletlenül tették, mivel őket is meglökte valaki. De ami igazán érdekes az egészben, hogy a rendezvény hangulata, vizuális és zenei élménye ezeket az apró sérelmeket olyan iciripicirire zsugorította, ami gyakorlatilag szóra sem érdemes. Pláne hogy a tánctéren azért soha sem volt nyomorgás, mindig akadt bőven hely, levegőt is kaptunk rendesen, és senki sem akart eltaposni csak azért hogy előrébb jusson, a legtöbben intelligensen betáncolták magukat a tömegbe.
A másik negatívum tulajdonképpen az ital árak, és a műanyag poharas rendszer voltak. 3 decis poharakban kaptuk az ásványvizet, az üdítő italokat és a sört, csak a koffeines vizet adták fél literes kiszerelésben üvegben kupakkal lezárva. Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy egy ilyen nagy tömegeket vonzó eseményen miért is praktikusabb kupakkal lezárt üveggel rohangálni a poharok helyet… Az árakra visszatérve, a koffines víz ára volt a legjobb (4 euró = 4 token), a víz 3 tokenbe került, az egyéb üdítők és a sör 5-6-7 körül mozgott. Plusz minden rendelésnél 2 tokent számoltak fel pohár/üveg betétdíj címen, amit külön „2token” jelzésű kis kártya formájában kaptunk meg, és ha visszavittük a pulthoz a poharat/üveget, akkor már csak az ital árát kellett fizetni. Alapvetően nem rossz a rendszer, de még így is szemétdombon mászkáltunk. El sem merem képzelni mi lett volna ha nincs betétdíj. Visszatérve az árakra, úgy érzem nem költöttem többet mint egy hazai fesztiválon egy este alatt, ámbár a TW-on nem fogyasztottam alkoholos italokat, a becsempészett pálinkán kívül.

Összességében a Time Warp ár-érték arányban teljes mértékben csillagos ötös, drága ugyan az italfogyasztás de azért annyira nem vészes, kiszolgálás (figyelmes, korrekt, türelmes pultosok) dicséretes ötös, ipari hangulat a sétányon abszolút underground feeling, termek vizuális látványvilága dicséretes ötös, hang kiváló, line up és időrendi line up csillagos és dicséretes ötös, a fellépők előadása sok-sok-sok csillagos ötös.
Borzasztó kritikus tudok lenni, de a Time Warp kapcsán egyszerűen nincs mibe belekötni. Úgyhogy meleg szívvel ajánlom mindenkinek a jövő évi megmozdulást! Én biztosan ott leszek.


Szólj hozzá!

Leave a Comment