Legújabb sorozatunkban olyan arcokat mutatunk be, akik nap, mint nap kőkeményen megdolgoznak a sikerért. A másik közös pont az bennük, hogy imádják a technot. A kreatív energiájukat ugyanakkor nem a zeneiparban kamatoztatják. Vajon megfér egymás mellett a kőkemény partyzás és a karrierépítés, illetve álmaid megvalósítása? Ennek a kérdésnek próbálunk utánajárni. Jancsa Janival nagyon régóta ismerjük egymást. Rengeteget buliztunk együtt. Ma már hetekkel előre kell nála időpontot foglalni. 2009-ben indította a Burger Blogot, majd szép lassan felküzdötte magát a legismertebb gasztro arcok közé. Munkáját állandó TV-műsorok, és médiamegjelenések kísérik, jövő hét elején nyitja a második hamburgerezőjét.
Hogyan indult a partypályafutásod? Kik a kedvenc dj-k, melyek a kedvenc szórakozóhelyeid?
A pályafutásom jóval előbb kezdődött, mint tudtam volna róla: még 2000-ben kaptam ajándékba egy háromlemezes Thunderdome válogatás CD-t, amelyről akkor még nem tudtam sok mindent, csak annyit, hogy tetszik. A kétezres évek elején rappeltem szólóban, punk-rock zenekarban, majd a komolyabb elektronikus zenei ismerkedésem olyan 2008-ban kezdődött el, amikor is akkori lakótársam levitt pár buliba, megismerkedtem jópár valóban minőségi technozenét kedvelő emberrel (mint például Peti), a többi pedig már történelem 🙂
Kedvenc dj-k: folyamatosan változó, akik most eszembe jutnak: Speedy J, Chris Liebing, Dave Clarke, Richie Hawtin, Black Asteroid, Brian Sanhaji, The Advent, Ben Klock, Torsten Kanzler, Klaudia Gawlas, Niereich, Matt Mus, Mikael Jonasson, Bjoern Torwellen, de nyilván van még rengeteg, aki nem jut most épp eszembe.
Kedvenc szórakozóhely: sajnos nem lehet nagyon válogatni, ahol jó zene szól, ergo nem is lesz nagy meglepetés: A38, Corvin Club, esetleg Tesla meg Cinema Hall (az az öt órás Speedy J, te jó ég…)
A szakmai sikerek a partyzással milyen arányosságban álltak?
Annyi biztos, hogy régebben több mindent megengedtem magamnak, de nyilván fiatalabb is voltam 23-24 évesen, én is jobban bírtam, és akkor a civil melón kívül még sok már nem volt. Mióta megy a blog, a főzős videók, kreatív séfkedés, saját youtube csatorna, és még az irodai meló is, sajnos a party rovására ment a munka erősen.
Úgy vélem, ha partyzol ezerrel, akkor a szakmádban biztos, hogy nem fogsz tudni kicsúcsosodni. Te hogyan vélekedsz erről? Meg lehet tartani az egyensúlyt?
Ha meg is lehet, nekem nem sikerült 🙂 Vagyis mivel nem a szcénában tevékenykedem, hanem gasztro, média, pénzügy, stb, vonalon mozgom, így kétszer is meg kell gondolni az embernek, hogy bármennyire is jó lenne, ha a hétvégék is konstans munkával telnek, akkor a pihenés erősen felértékelődik. Nyilván lehetne ezt jobban csinálni, de úgy vagyok vele, hogy most megtolom, és vannak dolgok, amelyek a háttérbe szorulnak, aztán pedig élvezem és learatom ennek a gyümölcsét – eddig ez beválni látszik.
Milyen tanácsokkal szolgálnál azok számára, akik hétfőtől péntekig szakmai sikerekre vágynak, péntektől vasárnapig viszont két végéről égetnék a gyertyát?
Az a baj, hogy ha elkezded égetni azt a gyertyát, az nem fejeződik be vasárnap este (de még mennyire, hogy nem); így bizony simán lehet, hogy hétfő-kedd lesz, mire újra visszatérsz az üzemi hőfokra, és míg egy gyártósor mellett el lehet álldogálni úgy is, ha offon vagy, a kreatív szakmában, ahol az arcod és/vagy a gondolataid sorozata szükséges, ott bizony ez halmozottan problematikus lehet. Visszacsatolnék az előzőre: ha van az ember már olyan szinten, hogy ez ne legyen gond, mert elég neki a hét fele arra, hogy megteremtse a megteremteni valót – az egy szerencsés szitu.
Manapság mennyit bulizol? Mennyire veszel részt tevékenyen a szcéna életében?
Mostanság sajnos a nulla felé konvergál a dolog, rettenetesen sok a munka, és a magánéletről még nem is beszéltünk. Nyilvánvaló, hogy hiányzik, de talán már látszik a fény az alagút végén, és nem a metró lesz az. Az utóbbi időben nagyon kezdő szinten, de elkedztem otthon egy dj kontrollerrel játszogatni – a terveim megvannak, lévén 15 éve azért van több-kevesebb közöm a zenéhet, aztán meglátjuk, hová tudjuk bepasszintani. Még az is lehet, hogy ehhez az interjúhoz is lesz egy minimix 😉 (elkészült, ITT hallgathattok bele – a szerk.)
Köszönjük, hogy megosztottad a gondolataidat, csak így tovább!
Köszi a lehetőséget 🙂
]]>
Comments are closed for this post.