„Itt van az ősz itt van újra.” Vénasszonyok nyara, 30 fok napközben, dinnyeszezon over, Viktor és Lőrinc (hmmmm) szeptember 5-i névnapján is túl vagyunk, frissen és üdén vágnak neki a diákok az új tanév kűzdelmeinek. És sajnos vége az idei nyári szezonnak, véget ért a B My Lake, a nyár utolsó szabadtéri elektronikus zenei fesztiválja is. Ezért egy csokorba gyűjtöttük nektek azokat a sarkalatos pontokat, melyeket egymás közt, többszöri konzultáció után úgy éreztnük: bizony a „negatívumok és pozitívumok” kőtáblájára vésünk! Lesznek olyan témák, melyek gyakorló fesztivál-látogatóként is elnyerték tetszésünket és persze olyanok is amiken kellene még dolgozni, javítani a közeljövőben. Most nem megyünk bele jobban a fesztiválon fellépő DJ-k előadásaiba, erről komolyabb terjedelmű cikket olvashattok majd a közeljövőben.

+++

Kezdjük is, először pozitívumok rovatunk következik:

Bejutás / karszalag:
Egyszerűen nem lehet semmi kifogás a beléptetés ellen! A fesztiválon szerdán ugyan nem vettem részt, de csütörtökön egy perc várakozás nélkül át tudtam venni a karszallagot este 11 óra magasságában. Voltak olyan ismerősök akik csak 1-1 napra érkeztek, velük valamelyik nap beálltam a sorba a napijeggyel de itt sem kellett néhány percnél tovább várakozni. Abszolút pozitívum!
A bejutás hasonlóan zökkenőmentesre sikerült. Sorban nem álltam tovább pár percnél, a karszalag-ellenőrzés után a motozás is pillanatok alatt zajlott. Mondjuk sem bozótvágó kés nem volt nálam a mellényzsebben és a farzsebben sem hordok maroklőfegyvert, így talán nem is csoda. Valamint nagyon jó dolog, hogy az ember továbbra is be tud vinni magával egy üveg vizet, de erről később bővebben!
Ruhatár:
Szinte minden szabadtéri rendezvényen hiánycikk a ruhatár, pedig nyár ide vagy oda, a hajnali órákban mindig hűvösebb van, ilyenkor jól jön egy pulóver. Az időjárást sem lehet kiszámítani, néha napján az eső is közbeszól, így a gyakorlott fesztiválozók, akik nem a helyszín közelében tanyáznak készülnek váltásruhával, ha minden kötél szakad akkor legyen száraz ruha mint alternatíva a megfázás ellen. Baromi kellemetlen amikor mindezt egy egész estén át a hátizsákunkban kell cipelni, arról nem is beszélve hogy a környezetükben tartózkodókat is zavarhatja. A ruhatár az egyik legjobb dolog egy ilyen rendezvényen.

Vidámpark:
Több fesztiválon a legőrültebb helyszín a vidámpark. Legyen az dodzsem, körhinta vagy bármi ami egyáltalán nem kapcsolódik a zenéhez, vagy a megszokott milliőhöz. Imádtuk hogy idén ebben a tekintetben a BML is felzárkózott a legnagyobbak közé.
A fesztivál tereprendezése:
Frankó dolog az, amikor egy szervező társaság figyel a közönségére, és változtat azon amit tavaly, és tavaly előtt sikerült kicsit elrontani. Jelentjük a legnagyobb szívfájdalmunk, vagyis a színpadok közötti áthallás jelentősen lecsökkent, vagyis inkább eltűnt. Idén már zavartalanul táncolhattuk végig az estét anélkül hogy a kiállásoknál a másik vagy akár két színpad ütemei zengjenek a fülünkbe. Mindez persze az átgondolt tereprendezésnek is köszönhető, valamint a „kevesebb mindig több” elv alkalmazásának.
Nem helyes, de becsempészünk egy kis negatívumot a pozitívumok közé, mert ez is a tereprendezéshez tartozik. Ugyan nem született konszenzus a terepre szórt homok hasznosságát avagy haszontalanságát illetően. Volt akinek kifejezetten tetszett de volt akit akadályozott a mozgásban és a háta közepére sem kívánta. Az viszont tényleg nem vicc, hogy a B stage körül több helyen is „kátyús” a terület, a bokatörő gödrok betemetéséről nem ártana gondoskodni hisz nincs is annál borzasztóbb érzés, ha az ember az első sörénél tart a fesztivál első napján és a bokáját töri, miközben a sört is kiborítja. EZT NE!

Hosszú DJ szettek:
A fesztivál koncepció is láthatóan változott az elmúlt évekhez képest, ami már tavaly is abban nyilvánult meg, hogy egyes előadók akár 3-4 órát is a pultban tölthettek. Ez idén sem alakult másképp, de nyilván mind mások vagyunk és a zenei ízlésünktől függ, ki az az előadó akit szívesen hallgatnánk ennél is tovább, vagy eddig sem. Zene mentes beszámolót ígértem ugyan, de egy hölgyet mindenképp szeretnék kiemelni! Anja Schnedier csütörtök este David Mayer és Adam Port 4 órás b2b szettjének a vége előtt egy órával átvette az irányítást, mivel ahogy láttam a Keinemusik kiadó lemezlovasai közül Adam Port nem jelent meg, így David Mayer egymaga játszott a négy óra helyett hármat. Aztán jött Anja Schneider, aki a saját két órás idősávját megtoldotta egyel. Nemcsak megbirkózott a rá háruló nemes feladattal, hanem – szerintem mindenképp de sok más ismerős szerint is – a fesztivál egyik legérdekesebb és legjobb szettjét hallhattuk!
Hang a My Stage-en:
Nem vagyok hangmérnök, de az a helyzet, hogy szabadtéren ilyen precízen belőtt hangot nagyon rég nem hallottam, pedig jártam már néhány helyen az utóbbi évek során. Középen, a diszkó gömbök alatt, és a stage mellett jobbra és balra is hibátlanul szóltak a zenék. Se nem volt túl hangos, se nem volt halk, a stage körül egy elég nagy sugarú félkörben abszolút kellemes hangerőn és tisztán szólaltak meg a trackek.

Most pedig egy kicsit kellemetlenebb témák, jöjjenek a negatívumok:

Vizesblokk / WC
Mivel nem én könyvelek a szervezőknek ezért fogalmam sincs, mekkora a különbség a “mezei” ToiToi és a két-soros, kis fülkés angol WC bérlése közt melyben ugye van bevezetett víz és világítás is.
A main stage köré pakolt ToiToi áradat ugyan mennyiségre elbírta az első három napot de az utolsó, szombati tömeg talán már kicsit sok volt. Ezzel egyfelől nem lenne akkora probléma, mert az belefér, hogy 2-3 percet sorban áll az ember, de … ha kell akkor kell és inkább jobb gyorsan akarunk túl lenni ezen. Másfelől az összes WC ami ide lett felépítve a hagyományos műanyag ToiToi, melyben semmit de tényleg semmit nem lehet látni mivel sem körben nincs világítás sem bent. Alap esetben van nálam egy pohár ital, amit esetleg sikerül még lerakni olyan helyre ahonnan nem esik le – nekem nem sikerült és leesett – de akkor még mindig csak két kezem van övet és nadrágot kigombolni valamint a vak sötétben megpróbálni telefonnal világítani. A szabadban történő kéz nélkül végrehajtott vizelés technikáját sok férfitársamhoz hasonlóan hosszú évek áldozatos munkájával sikerült majdnem tökéletesre fejleszteni de azért ha nem muszáj inkább a sokadik sör után nem kísérleteznék ezzel egy fesztivál harmadik vagy utolsó napján. Egy szó mint száz, a legtöbben jobban preferálnánk a talán költségesebb de kényelmesebb, világosabb, és biztonságosabb megoldást, mert hát mégiscsak jobb látni hova is …
Ezen felül nem volna rossz, sőt mi több örülnénk neki, ha a mobil angol WC-k körüli vizesblokkoknál meghatározott rendszerességgel a papírtörlők és a folyékony szappan utántöltéséről is gondoskodnának. Az első nap még sikerült szappannal kezet mosnom de a többi nap szinte esélytelen volt. Valamint itt visszatérnék egy pillanatra a behozható víz hasznosságához. Egyfelől a sima ToiToi WC-k körül nincs vizesblokk, így kb esélytelen, hogy kezet moss. Persze tudom van fertőtlenítő kendő és fertőtlenítő gél is de nem árt ha egy üveg víz is van a tarsolyban.

Italok / italpult:
Mikor arra jártam, a My Stage köré épített pultoknál gördülékenyen mentek a dolgok, a B stage körül azonban volt némi fennakadás. Összességében ez még elfogadható de talán a pultok méretének módosításával – esetleg egy plusz pult a B stage körül – ez is kiküszöbölhető lenne. Alapvetően nem álltam sokat sorban az italokért egyszer sem, de az utolsó nap néha egy kicsit több volt a várakozási idő, ami nyilván a nagyobb tömeg számlájára írható.
Teljesen egyértelmű, hogy több éves cateringes tapasztalattal sem lehet egészen biztosra menni, hogy egy adott fesztiválon egy bizonyos méretű tömeg milyen italból mekkora mennyiséget fogyaszt majd el. Na de azért az, hogy az utolsó napra több pultból is elfogy a csapolt cider, a rosé, a csapolt sör és a röviditalokból a whiskey és a pálinka biztos, valamint úgy tudom másból is eléggé megcsappant a készlet az mindenképp a negatívumok közé sorolható. Feltételezem nem csak a BML idején üzemelnek a megbízott vendéglátósok, éppen ezért az “inkább legyen több, mint kevesebb” elvet támogatjuk a kellemetlenségek elkerülése végett, hiszen ha meg is marad nagyobb mennyiségű italkészlet, majd a következeő eseményen elfogy.
Fesztiválkártya:
Jó dolog a fesztiválkártya, kell is, de az esemény végén csak a probléma van vele. Állj sorba, váltsd vissza, majd jön a következő fesztivál és állj sorba, váltsd ki, tegyél rá pénzt, és aztán a végén újra állj sorba, váltsd ki a pénzed… Sokan vannak akik 1-2-3 ezer forintokért nem állnak sorba, így szép összegek ragadhatnak bent a rendszerben, amit egyébként elköltenének később egy másik eseményen. Ez olyan tortúra amitől megkímélhetnének minket a szervezők, és még spórolhatnának is nekünk az időn kívül egy kis aprópénzt. Javaslatunk egy egységes fesztiválkártya kibocsájtása amit itthon minden egyes fesztiválon, nagy eseményen használni lehet. Az hogy melyik fesztivál melyik fizetőrendszerrel köt szerződést a kutyát nem érdekli, de az egy darab, egyszer megvásárolt kártyám mindegyikhez kompatibilis legyen.
Alternatíva lehet ugyanakkor a PayPass-os bankkártya, ahogy alternatíva sokaknál, így nálam is de hatalmas mázli, hogy Visa és Maestro kártyám is van mivel az idei B My Laken – ahogy a Szigeten is tapasztaltam – kizárólag a Maestro és Mastercard típusokat fogadja ez a rendszer. Az előző fesztiválokon nem emlékszem, hogy lett volna ilyen problémám.

Ülőhelyek / pihenőhelyek:
Itt megint lehet támadni azzal, hogy az ember nem ücsörögni megy egy fesztiválra hanem táncolni. Az meg, hogy ki mivel bírja négy napig már megint más lapra tartozik. Nagyszerű ötlet, és iszonyatosan jó feelingje van a parton kialakított pihenőhelynek de a magam részéről ezt ekkora tömegnek kevésnek tartottam, valamint talán túlzottan egy helyre vannak koncentrálva. A bejárat és a B stage valamint a B és My stage közti pultoknál voltak még ülő alkalmatosságok de úgy éreztem elfért volna még néhány száz fő leültetésére alkalmas kerti bútor.]]>