„A zene iránti szeretetem azokból az időkből származik, amikor tinédzserként Joy Divisiont és egyéb együtteseket hallgattam. Technoval először a Transmat-nál megjelent „Nude photo”-val találkoztam. 1988-ban robbant az acid house szcéna. A folytatás már történelem” Interjút olvashattok Stuart McMillan labeltárstulajdonossal, aki Orde Meikle mellett a SLAM duo tagja és az idén 20. születésnapját ünneplő kiadojukról beszél nekünk.

Hello Stuart, köszönjük, hogy időt szakítottál ránk! Hogy vagy?
Jól, köszönöm szépen, egy kicsit stresszes vagyok, mert péntek van, ilyenkor altalaban a fellépésemre készülök, vagy éppen röviddel azelőtt vagyok, vagy épp oda utazom, szoval ilyen tipikus dolgok, ami a dj-elet velejaroi.
Kezdésként beszéljünk egy kellemetlen témáról. Mélységesen megrázott minket, amikor arról értesültünk, hogy a londoni zavargások kozepette leégett egy raktár, ahol a Soma kiadványok egy része is megsemmisült. Ez hogyan érintett titeket, legfőképpen annak a tükrében, hogy a kiadó idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját?
Ha valós indokok állnak egy felkelés mögött, azt nem tartom automatikusan elítélendő dolognak, de ha mindez ok nélkül történik, azt teljes mértékben elítélem. Szerencsére van biztositasunk. Számunkra természetesen személyes balszerencse, de ez hozzátartozik az élet dolgaihoz, amik megtérténhetnek, és amin túl kell lépnünk. Ez már nem az első tűzeset, korábban leégett az irodánk és ezért néhány héten keresztül otthonról kellett dolgoznunk, amíg beköltözhettünk az új irodánkba.
Kell aggódnunk a Soma jövéje miatt?
Még nem tudjuk, hogy pontosan mennyit is fog fizetni a biztosító, de túl fogjuk élni.
Oké, beszéljünk valami vidámabbról is. A kiadótok 20 éves, ez viszont már tényleg egy ok az ünneplésre!
Köszönjük!
Akkor szálljunk be az időgépbe és menjünk vissza egészen a kezdetekig. Meselj a Soma megalakulasarol!
Tobbek kozott a Joy Division-on nottunk fel. Sok punk zenet hallgattunk. Amikor elkezdtunk lemezeket pakolni  és egyre sikeresebbek lettek a bulijaink, elerkezettnek lattuk az idot, hogy egy sajat kiadót alapítsunk. Eleinte még eléggé improvizatív módon történt minden. A telefonon lógtunk és próbáltuk promótálni a kiadót, az egész profitot a további promócioba fektettük be.
20 év rengeteg idő ebben a szakmában. Hogy lehet, hogy ti még ennyi idő elteltével is ilyen sikeresek tudtatok maradni?
Nekünk tényleg szenvedélyünk a zene, es az a zene, amit a kiadonkon keresztul kepviselunk, az az a zene, amit dj-kent is jatszunk.
Igen, az, hogy a kezeitekből minőség kerül ki, a kiadó neve, Soma Quality Recordings is bizonyítja. Beszéljünk egy kicsit a producerkedésről. Hogy történik ez nálatok? Hogy készül el egy új track? Milyen hangszereket használtok? Az analóg vagy a digitális technikára esküsztök? 
Ma már leginkább digitálisan készítjük a zenéket, de nagy a gyűjteményünk analóg gepekbol, amiket a korábbi régebbi zenéink elkészítésekor használtunk. Általában Logic-kel írjuk a zenéinket, vagy Abletonnal, esetleg a kettővel együtt. Illetve van egy Native Instruments masinank. DJ-ként is egy remek dolog, ha effektekkel tudod színesíteni a szetteidet, és a digitális zenekeszites tényleg egy rendkivul nagy elorelepes a korábbiakhoz képest, sokkal könnyebben meg tudod valósítani ma már az elképzeléseidet.
A mai ifjú zenekészítő és dj generációnak mit tanácsoltok? Mik a legfontosabb szabályok, ha egy jó zenét akarnak írni?
Mindenképp olyannak kell elkészíteni a zenét, amit mi magunk is megvennénk. Egyszerűen csak el kell gondolni, mi az ami az embereket lázba hozza. Ma  nagyon nehéz egy olyan tracket csinálni, ami igazan kitunik a sok tomegcucc kozul.
Melyik volt az első bakelit, ami téged igazán a hatalmába kerített? Van valami személyes indok, ami miatt beleszerettél a zenébe?
A zene iránti szeretetem azokból az időkből származik, amikor tinédzserként Joy Divisiont és egyéb együtteseket hallgattam. Egy videki gyerek voltam, aki nem járt olyan gyakran a nagyvárosban, és nagyon sokat hallgattam rádiót, olyasmi zenéket, amiket ma leginkább alternatívként lehetne leírni. Ez valójában az oka, hogy honnan táplálkozik a zene iranti szeretetem.  Később beleszerettem a dancebe. Technoval először a Transmat-nál megjelent „Nude photo”-val találkoztam. 1988-ban robbant az acid house szcéna. A folytatás már történelem.
Mi volt az első lemez, amit megvettél?
Azt hiszem a „Never Mind the Bollocks” a Sex Pistols-tól.
Ha egy lakatlan szigetre kerülnél, mit vinnél magaddal?
A laptopomat. Mindent azon csinálok. Mindenem azon van. Az egész életem.  Nélküle semmim nem lenne. Szóval ezt vinném magammal. És akkor egy csomó jó zeném és filmem lenne.
Ennyi idő elteltével, mi volt a legőrültebb dolog ami türtént veled a szakmában egy buli vagy egy fesztivál alatt?
Oh, olyan sok van, mindig történik valami őrültség.
Beszéljünk a 20 éves Soma Records CD-ről. Elég nehéz lehet ekkora kínálatból kiválasztani a zenéket?
Na igen, eleinte ráadásul rögtön 8 CD-s válogatást szerettünk volna piacra dobni, de aztán hamar be kellett látnunk, hogy ez kicsit sok lenne. Így végül egy három CD-s verzió lett belőle, egy Slam, egy Silcone Soul-mix és egy válogatás a legnagyobb klasszikusaink zenéiből. De a gyűjtők számára egy 6 cd-s kollekciót is piacra dobunk a Soma Shopban.
Stuart, küszünöm szépen az interjút, és sok serencsét kívánok az  elkövetketendő 20 esztendőre is!